Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bazilika (Székesfehérvár) szócikkből átirányítva)
Nagyboldogasszony-bazilika
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Vallás Kereszténység
Felekezet Római katolikus
Építési adatok
Építése 1018 - 1500 körül
Stílus Román, gótikus
Felszentelés 1038
Elérhetőség
Település Székesfehérvár
Elhelyezkedése
Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)
Nagyboldogasszony-bazilika
Nagyboldogasszony-bazilika
Pozíció Székesfehérvár térképén
é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-bazilika témájú médiaállományokat.

Az székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (vagy Szűz Mária-bazilika, királyi bazilika, koronázóbazilika, főbazilika) a korabeli Európa egyik legnagyobb, a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt, melyet I. István király kezdett el építtetni nemsokkal az államalapítás után. A hihetetlenül gazdag bazilika az évszázadok során folyamatosan épült. Történetének a török hódoltság vetett véget, ugyanis ez idő alatt a Királyok Városa oszmán és keresztény ostromok sorát szenvedte el. Maradványai kevésbé látványosak a Belváros többi látnivalójához képest, de jelentősége fölülmúlja azokét. Orseolo Pétertől I. Jánosig minden magyar uralkodót e falak között koronáztak királlyá (IV. Béla kivételével, őt egy másik fehérvári bazilikában koronázták meg), és közülük tizenöt végső nyughelyéül is választotta a templomot. Területe ma Magyarország hivatalos nemzeti emlékhelyeinek egyike Középkori Romkert - Nemzeti Emlékhely néven.

A székesfehérvári Szűz Mária-prépostság sok tekintetben egyedülálló volt. Szent István királynak a Szentföldre vezető zarándokút mellett épített magánegyháza a középkori Magyarország király- és királyné-koronázásainak, királyi esküvőknek, temetkezéseknek a helyszíne lett. Itt őrizték évszázadokon át a koronát és a koronázási jelvényeket, valamint a fontos iratokat. Számos sorsfordító eseménynek, törvénykezési gyűléseknek, országnagyok tanácskozásának keretéül szolgált e hely.

Építéstörténet[szerkesztés]

Első királyunk, Szent István kezdte építtetni (német székesegyházak mintájára) a XI. század elején, végső nyughelyéül. A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt.

Légi felvétel a Romkertről

Szent István korabeli bazilikája háromhajós, négy tornyos és valószínűleg két szentélyes volt. Déli oldalához kerengő is csatlakozott.

Az épület évszázadokat átívelő rendkívüli jelentősége arra vezethető vissza, hogy a templom falai között – pontosabban a templom közepén – nyugodott az 1083-ban szentté avatott István király (†1038). Szarkofágja ma is látható az ő tiszteletére felépített mauzóleumban. Fiát, az ugyancsak akkor szentté avatott Imre herceget (†1031) már előbb eltemették. Kriptáját a déli hajó második és harmadik pillére között tárták fel.

A Szent István után trónra lépő királyokat már itt koronázták meg és sokuk ide is temetkezett.

Átalakítások[szerkesztés]

A törökök 1601-ben kivonulnak Fehérvárról,
ám egy év múlva újra visszafoglalták a várost

1327-ben Károly Róbert király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta főhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati (Városháztér felőli) tornyát. Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65–70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony. Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, így különös kegyben részesült: a bazilika falain belül temetkezhetett. Ez szinte kizárólag csak királyokat illetett meg. A tehetősebb emberek sír-kápolnát építhettek a bazilika mellé, vagy a kerengő udvarán temetkezhettek. Ozorai Pipó sírja valószínűleg az általa építtetett torony alatt volt.
Az utolsó jelentősebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sír-kápolnájául. Később a városfalat is visszaépítették. Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a koronázó templom legszebb része, a francia gótikus katedrálisok szentélyéhez lehetett hasonló pl. a párizsi Notre Dame-hoz. A bővítések után a bazilika teljes hossza már meghaladta a 100 métert.

A koronázó templom pusztulása[szerkesztés]

Johan Sibmacher: Székesfehérvár keresztes ostroma 1601-ben

Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, a török várkapitány a királysírokat már ekkor kifosztotta. A koronázó bazilika pusztulása az 1601-es sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdődött, ugyanis a törökök lőporraktárnak használták a Pipó-tornyot, s miután nem tudták megtartani a várost, nehogy a győzteseké legyen a lőpor, inkább felrobbantották. A hatalmas robbanásban összeomlott a Pipó-torony, továbbá leégett az egész templom. Az ostrom után nem állították helyre, köveiből javították ki a megsérült városfalakat. A keresztény seregek feltörték a bazilikában még sértetlen királysírokat.

1602-ben a törökök visszafoglalták a várost, ők is kőbányának használták a templomot. A templom északi oldalkápolnái használható állapotban maradtak, ezeket csak a XIX. század elején a Püspöki palota építésekor bontották el.

A XIX. századra az egykori királyi bazilika összes földfelszín feletti maradványa eltűnt. Az ezt követően megkezdődött ásatások már csak a felszín alatt tudtak alapfalakat feltárni, ebből azonban sajnos a templom pontos külalakjára már nem lehet következtetni.

Csupán egyetlen királysír maradt sértetlen a bazilikában. Ma III. Béla néven tiszteljük azt a királyt, akit feleségével 1848-ban találtak meg a templom déli oldalhajójában csatornaásás közben. Az azonosítás viszont bizonytalan, több jel mutat arra, hogy a királyi csontok Könyves Kálmán és hitvese maradványai. Erre utal egy a sírban talált körmeneti kereszt, amit csak püspökök sírjába volt szokás temetni, és Kálmán király volt az egyetlen uralkodó, aki megkoronázása előtt püspök volt.

Koronázások[szerkesztés]

Temetések[szerkesztés]

  • 1038 I. (Szent) István
  • 1116 I. (Könyves) Kálmán
  • 1141 II. Béla
  • 1162 II. Géza
  • 1163 II. László
  • 1165 IV. István
  • 1196 III. Béla
  • 1205 III. László
  • 1342 I. Anjou Károly Róbert
  • 1382 I. Anjou (Nagy) Lajos
  • 1439 Habsburg Albert
  • 1490 Hunyadi Mátyás
  • 1516 II. Ulászló és 3. felesége Candale-i Anna
  • 1526 II. Lajos
  • 1540 I. (Szapolyai) János (az utolsó temetés)

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A királyi hatalmat csak 1196-tól (apja halála után) gyakorolta.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]