Wilhelm Groener
| Wilhelm Groener | |
 | |
| Wilhelm Groener | |
| Született | 1867. november 22. Ludwigsburg |
| Meghalt | 1939. május 3. (71 évesen) Bornstedt |
| Sírhely | Südwestkirchhof Stahnsdorf |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Rendfokozata | tábornok |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései | Pour le Mérite |
| Civilben | politikus közlekedésügyi, védelmi és belügyminiszter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Groener témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm Groener (Ludwigsburg, 1867. november 22. – Bornstedt, 1939. május 3.) német tábornok és politikus. Az első világháború után katonai segítséget nyújtott a mérsékelt Friedrich Ebertnek a kommunista felkelés leverésében. A hadseregtől való visszavonulása után a Weimari köztársaság közlekedésügyi, védelmi és belügyminisztere volt.
Élete[szerkesztés]
Groener 1867. november 22-én született a Baden-Württembergben található Ludwigsburgban. 1884-ben csatlakozott a hadsereghez. 1912-ben a német tábornoki kar tagjaként ő volt a vasúti osztály vezetője. Az első világháború kitörésekor az ő felelőssége volt a német fegyveres erők gyors mozgósítása, bevetése és az erősítések, valamint az ellátmány gyors, vonattal való kiszállítása mind a keleti, mind a nyugati frontra. Később a hadügyminisztérium számos kulcsfontosságú osztályának vezetésével bízták meg. Emellett az ő feladata volt a termelési tartalékok megszerzése a háborús erőfeszítések számára.[1]
1918 októberében Groener átvette Erich Ludendorfftól a vezérlő hadbiztosi teendőket. Paul von Hindenburg tábornaggyal együtt értesítette II. Vilmos német császárt, hogy elveszítette a hadsereg bizalmát és azt tanácsolta a császárnak, hogy mondjon le. Vilmos ezt hamarosan meg is tette. A compiègne-i fegyverszünet megkötése után Groener segített megszervezni a német hadsereg hazaszállítását és különleges, önkéntes katonai csapatok engedélyezésével együttműködött Friedrich Eberttel a kommunista felkelés leverésében.[1]
1919-ben visszavonult a hadseregből. 1920-tól 1923-ig közlekedésügyi, 1928-tól 1932-ig védelmi, 1931-től 1932-ig pedig belügyminiszter volt. Egyike volt azoknak a kevés, kulcsfontosságú katonai személyiségeknek, akik ellenezték a nemzetiszocialisták fegyveres erőkbe való beszivárgását. 1932-ben intézkedéseket tett a nemzetiszocialista félkatonai szervezet, az SA betiltására. Ezzel azonban hozzájárult a saját bukásához, mely ugyanebben az évben következett be. Visszavonulása után hadtörténettel foglalkozott. 1939. május 3-án hunyt el Bornstedtben.[1]
Katonai kitüntetései[szerkesztés]
1915. szeptember 11-én kiemelkedő vezetői tevékenységéért és katonai tervezőmunkájáért, az 1914-es német mozgósítás és a Császári és Királyi Hadsereg katonáinak a galiciai frontra való kiszállításának sikeres megszervezéséért a Pour le Mérite kitüntetést adományozták részére. Groener tevékenységének köszönhetően 3 120 000 katona és 860 000 ló jutott ki a frontokra.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Encyclopedia Britannica: Wilhelm Groener (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
- ↑ Pour le Mérite: Wilhelm Groener (angol nyelven). [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
Források[szerkesztés]
| Kancellárok | Theobald von Bethmann-Hollweg (1909–1917) · Georg Michaelis (1917) · Georg von Hertling (1917–18) · Miksa badeni herceg (1918) · Friedrich Ebert (1918–19) · Philipp Scheidemann (1919) · Gustav Bauer (1919–20) | .svg){kind=small}
.svg){kind=small} |
|---|---|---|
| Külügyminiszterek | Gottlieb von Jagow (1913–16) · Arthur Zimmermann (1916–17) · Richard von Kühlmann (1917–18) · Paul von Hintze (1918) · Wilhelm Solf (1918) · Ulrich von Brockdorff-Rantzau (1918–1919) · Hermann Müller (1919–20) | |
| Hadügyminiszterek | Erich von Falkenhayn (1913–1915) · Adolf Wild von Hohenborn (1915–16) · Hermann von Stein (1916–18) · Heinrich Schëuch (1918–19) · Walther Reinhardt (1919) · Gustav Noske (1920) · Otto Geßler (1920–28) | |
| Politikusok, diplomaták | ||
| Forradalmárok | ||
.png){kind=small}