Maximilian von Spee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilian von Spee
Született 1861. június 22.
Koppenhága
Elhunyt 1914. december 8.
Falkland-szigetek
Ország Német Birodalom Német Birodalom
Foglalkozása tengernagy

Reichsgraf Maximilian von Spee (Koppenhága, 1861. június 22.Falkland-szigetek, 1914. december 8.) német altengernagy. Az első világháború kitörése után hajórajával a Csendes-óceánon cirkálva zavarta a brit gyarmati érdekeltségeket, majd 1914. december 8-án elesett a falklandi csatában.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maximilian von Spee Koppenhágában született rajnai német eredetű grófi családban. Katonai karrierjét 1878-ban kezdte, amikor kadétként belépett a Német Császári Haditengerészethez. 1885-86-ban a nyugat-afrikai cirkálókülönítményen szolgált, 1887-ben pedig az egyik kameruni (akkor német gyarmat) kikötő parancsnokává nevezték ki, de a következő évben súlyos reumás panaszai miatt hazautazott gyógykezelésre. Miután felgyógyult az SMS Moltkén, majd a kelet-ázsiai vizeken cirkáló SMS Deutschlandon szolgált. 1900-ban az SMS Brandenburg első tisztjeként, korvettkapitányként részt vett a kínai boxerlázadás leverésében. Visszatért Németországba, ahol 1905-ben az SMS Wittelsbach parancsnokságát bízták rá. 1908 és 1910-között már mint ellentengernagy volt az északi-tengeri flotta vezérkari főnöke. 1912-ben megkapta a német kelet-ázsiai érdekeltségeket vigyázó hajóraj parancsnokságát. Csingtao és Rabaul támaszponttal négy hadihajó - Scharnhorst, Gneisenau, Leipzig és Nürnberg - állt rendelkezésére. 1913 novemberében altengernaggyá léptették elő.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

von Spee útvonala a Csendes-óceánon

A világháború kitörése után a csendes-óceáni német flotta fő feladata a német gyarmatok védelme és a brit kereskedelmi útvonalak zavarása volt. Spee tisztában volt vele, hogy túlerővel néz szembe, nem csak az ausztrál flotta (melynek zászlóshajója, a HMAS Australia Spee állítása szerint önmagában felvehette volna a harcot a teljes hajórajával), hanem a Japán Császári Haditengerészet is ellenséges volt. Mindenáron el akarta kerülni, hogy csapdába essen Csingtaóban, ezért, úgy döntött, hogy áthajózik a Csendes-óceánon, megkerüli a Horn-fokot és hazatér Németországba; úgy hogy mindeközben a lehető legnagyobb kárt okozza az ellenségnek.

A német felsővezetés teljes cselekvési szabadságot adott von Speenek, leginkább azért mert nem látták nagy esélyét a sikeres ellenállásnak. Winston Churchill a brit Admiralitás akkori első lordja így írt róla: "Olyan volt mint a vágott virág a vázában: jó ránézni, de halálra van ítélve".

A hadiállapot beköszöntekor a hajók szétosztva teljesítettek rutin járőrfeladatokat; az SMS Scharnhorst és az SMS Gneisenau páncélos cirkálók a Karolina-szigeteken, Ponapénál tartózkodott. A hajóraj a Mariana-szigetek északi részénél, a Pagan-szigetnél találkozott és szenet vett fel. Mivel nem volt információja a háború állásáról, von Spee az SMS Nürnberg könnyűcirkálót elküldte az amerikai Honoluluba, hogy szerezze be a legújabb újságokat és vegye fel a kapcsolatot a német konzullal. A Nürnberg a Karácsony-szigetnél csatlakozott újból a flottához és híreiből von Spee megtudta, hogy az új-zélandi expedíciós erők megszállták Német-Szamoát. Remélve, hogy horgonyon kaphatja az ellenséges hajókat, Szamoa felé indult, ahová szeptember 14-én érkezett meg. Megtudta, hogy az új-zélandi flotta három nappal korábban eltávozott és a szigetet 1600 rosszul képzett önkéntes tartja megszállás alatt. Bár lehetősége lett volna visszafoglalni a gyarmatot, von Spee úgy döntött, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet és erői megosztásához vezetne. Tahiti felé indult, ahol Papeeténél lőtte a francia hajókat, majd Dél-Amerikát vette célba.

November 1-én Chile partjainál, Coronel város közelében találkozott két angol páncélos cirkálóval, a HMS Good Hope-pal és a HMS Monmouth-al. A túlerőben levő németek könnyű győzelmet arattak: mindkét brit hajót elsüllyesztették és csak három emberük sérült meg. A csata viszont lőszerkészletük felébe került.

Miután kikötöttek Valparaisóban, a tengernagy találkozott a helyi német közösséggel. Üdvözlésül virágcsokrot adtak át neki, mire megjegyezte, hogy az jó lesz majd a sírjára.

A falklandi csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914. december 8-án von Spee megpróbálta elpusztítani a Falkland-szigeteki Stanley szénraktárát. Nem tudta, hogy az előző hónapban, a coroneli sokk után a brit Admiralitás két modern csatacirkálót, a HMS Inflexible-t és a HMS Invincible-t küldte a brit fennhatóságú szigetek védelmére, ahol már azelőtt is öt cirkáló, a HMS Carnarvon, a HMS Cornwall, a HMS Kent, a HMS Bristol és a HMS Glasgow tartózkodott. Az ezt követő tengeri csatában kettő kivételével valamennyi német hajó elsüllyedt és 2200 tengerész veszett oda, közöttök von Spee tengernagy és két fia, a Nürnbergen szolgáló Otto és a Gneisenaun szolgáló Heinrich is. Csak az SMS Dresden és a kisegítő Seydlitz tudott elmenekülni a csatából, de az utóbbit hamar elfogták, míg a Dresdent a Juan Fernández-szigeteknél érték utol és a legénysége elsüllyesztette.

A háború után William Reginald Hall tengernagy, a haditengerészet hírszerzésének vezetője elmondta, hogy miután a britek feltörték a német titkosítási kódot, egy hamis táviratot küldtek Maximilian von Speenek, amiben utasították, hogy semmisítse meg a Falkland-szigeti távíróállomást és csapdába csalták.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben von Speeről neveztek el egy készülő csatacirkálót, de az nem készült el a háború végéig és végül lebontották.

1934-ben egy zsebcsatahajót neveztek el róla Admiral Graf Spee-nek, amit a második világháborúban Uruguay partjainál, csak néhány száz mérföldre a tengernagy halálának színhelyétől volt kénytelen elsüllyeszteni legénysége, hogy ne kerüljön az angolok kezére.

Az NSZK haditengerészeténél 1959 és 1967 között volt állományban a Graf Spee iskolahajó.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maximilian von Spee Margareta von der Osten-Sacken (1867–1929) bárónőt vette feleségül. Három gyerekük született, két fiú (Otto (1890-1914) és Heinrich (1893-1914) akik apjukkal együtt estek el) és egy lány, Huberta von Spee (1894-1954).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gray, J.A.C. Amerika Samoa, A History of American Samoa and its United States Naval Administration. Annapolis: United States Naval Institute. 1960.
  • Van der Vat, Dan. Gentlemen of War, The Amazing Story of Captain Karl von Müller and the SMS Emden. New York: William Morrow and Company, Inc. 1984. ISBN 0-688-03115-3
  • Franz von Rintelen. The Dark Invader: Wartime Reminiscences of a German Naval Intelligence Officer (October 31, 1998 ed.). Routledge. pp. 326. ISBN 0-7146-4792-6.
  • Spee,_Count_Maximilian_von Encyclopædia Britannica 1922

Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximilian von Spee című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.