Vaszary Kolos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaszary Kolos
Vaszary Kolos.jpg
Vaszary Kolos Ferenc portréja a Vasárnapi Ujságban
Életrajzi adatok
Születési név Vaszary Ferenc
Született 1832. február 12.
Keszthely
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1915. szeptember 3. (83 évesen)
Balatonfüred
Sírhely Keszthely, majd Esztergom
Munkássága
Felekezet római katolikus
Tisztség bíboros-hercegprímás

Hivatal pannonhalmi főapát
Hivatali idő 1885-1891.
Elődje Kruesz Krizosztom
Utódja Fehér Ipoly Kálmán

Hivatal esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás
Hivatali idő 1891. október 27. - 1912. december 31. (lemondott)
Elődje Simor János
Utódja Csernoch János

Vaszary Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. február 12.Balatonfüred, 1915. szeptember 3.) pannonhalmi főapát, bíboros-hercegprímás, 1891–1912 között esztergomi érsek, történész, 1894-től az MTA igazgató tagja. Címtemploma Szent Szilveszter és Márton bazilikája (Santi Silvestro e Martino ai Monti). Unokaöccse Vaszary János festő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaszary 1900-ban

Iparos szülők gyermekeként középiskoláit Keszthelyen, a teológiát 1847. szeptember 15-étől, miután belépett a Szent Benedek-rendbe, Pannonhalmán végezte. Pápán a bencés főgimnáziumba járt. 1854 és 1856 között tanár volt a komáromi bencés főgimnáziumban. 1855. május 26-án szentelték pappá, 1856 és 1861 között Pápán, 1861 és 1869 között Esztergomban tanított. 1869-től a győri bencés gimnázium igazgatója és a rendház főnöke volt. Az ő idején (1869 – 1885) épült a győri főgimnáziumi épület. 1885. április 28-án pannonhalmi főapáttá választották meg rendtársai. Ő alatta egyesítették a zalavári apátságot a pannonhalmi főapátsággal. Nagy gondot fordított a közép- és népiskolai tanügy fejlesztésére. Szentivánon és Zalaapátiban új leányiskolákat létesített és vezetésüket az irgalmas nővérekre bízta. Alatta létesült Kiscellben is új leányiskola. Varsányban és Tömördön is új iskolákat emelt. Stílszerűen megújíttatta a régi apátsági templomot Tihanyban; restauráltatta a tenyői, péterdi, ravazdi, bársonyosi, szentiváni templomokat, Radán pedig új templomot építtetett. A rend tulajdonában levő balatonfüredi fürdőt, amely kedvelt nyaralóhelye volt, nagy költséggel újból berendezte és a közönség kényelmére való tekintettel gazdagon felszerelte; azon kívül a rend birtokain igen sok és a gazdálkodás követelményeinek megfelelő épületet emeltetett. 1891. október 27-étől esztergomi érsek és hercegprímás volt. 1892. június 8-án a koronázási jubileum alkalmával fényes egyházi beszédet mondott, mely általános feltűnést keltett. Számos egyházi intézményt létesített. Budapesten érseki helynökséget (Cselka Nándor püspökkel élén) és szentszéket állított fel. 1892. február 7-én szentelték püspökké, nemsokára 1893. január 16-ától bíboros lett. 1893. április 10-én életveszélyben forgott egy merénylet folytán, amelyből Kohl Medárd dr. titkár saját életének kockáztatásával megmentette. 1893. májusában nagyobb zarándoklatot vezetett Rómába. Nevéhez fűződik a katolikus politikai szervezetek kiépítése. 1894-ben a budapesti katolikus nagygyűlést nyitotta meg. Ugyanebben az évben fogadta és üdvözölte Balassagyarmaton a királyt. Az egyházpolitikai harcok idején a konzervatív ellenzék vezére, nevéhez fűződik a katolikus politikai szervezetek kiépítése. 1894-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. 1895-ben tett 50 ezer koronás felajánlásával lehetővé tette egy új közkórház alapítását Esztergomban (ma Vaszary Kolos Kórház). Lemondott az esztergomi dunai hídvámról s így lehetővé tette a vashíd építését. 1895. szeptember 28-án ő szentelte a Mária Valéria hidat. 1896-ban ő adományozta a Szent Péter és Szent Pál plébániatemplomnak a Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet, Vaszary János művét. 1896. május 3-án a millenniumi ünnepségek alkalmából a hálaadó isteni tiszteleten beszédet mondott a királyhoz, a királynéhoz és a nemzethez, ugyanekkor királyi elismerésben részesült. Az ünnep alkalmából az ő kérésére engedélyezte XIII. Leó pápa Magyarország részére Magyarok Nagyasszonya ünnepét.[1] Mint esztergomi érsek sokat tett már eddig is egyházmegyéje tanügyének fejlesztése körül: a főtanfelügyelői hivatalt újjászervezte, Esztergomban kisdedóvónő-képző intézetet alapított, rendezte és emelte az érseki tanítóképző-intézeti tanárok fizetését stb. A katolikus tanítók árva- és menedékházára 10 000 forintos, szülővárosa, Keszthely szegényei számára 100 000 koronás, a keszthelyi főgimnáziumi tanulók részére pedig 50 000 koronás alapítványt tett.

1912. december 31-én lemondott esztergomi érseki méltóságáról; ezt követően balatonfüredi nyaralójában főként történeti tanulmányaival foglalkozott. Miután Vaszary bíboros-hercegprímás lemondott, 1913-ban X Pius pápa Csernoch János kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké.

Salgó János alesperes-plébános jó viszonyban volt Vaszary Kolossal, mikor Kolos esztergomi tanár volt megjósolta, hogy főapát lesz belőle. Mikor Vaszary főapát lett, Salgó akkor azt is megjósolta, hogy magyarországi prímás lesz. Merész volt a második jövendölés, mert ha természetesnek is tűnik, hogy a rend kiváló és köztiszteletben álló tagja a főapáti székre jut, sőt még természetesebbnek látszott, hogy 900 évvel előbb Szent István Asztrikot Pannonhalmáról hozta Esztergomba, – az már valóban rendkívüli előérzés volt, hogy két lusztrum híján 900 év múltán, Szent István utódja újra Pannonhalmáról fogja kinevezni Magyarország első főpapját. Salgó előérzete mindkét pontjában teljesült. Vaszary Kolos először Kruesz Krizosztom örökébe lépett.

Kitüntetései, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1884-ben ünnepelte tanári működésének 30 éves jubileumát, mely alkalomból a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét kapta.
  • 1891. júniusban a Ferenc-József-rend nagykeresztese
  • valóságos belső titkos tanácsos (1891)
  • Esztergom díszpolgára (1892).
  • 1892-ben a Szent István-rend nagykeresztese és a rend főpapja; a pápa pedig abban a ritka kitüntetésben részesítette, hogy a bíborruha viselését neki megengedte, még mielőtt valóságos bíbornok lett volna.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részint történeti tankönyveket, részint történeti életrajzokat, értekezéseket stb. adott az ifjúság kezébe. 1858-ban Füssy Tamással és Méry Etellel szerkesztette az Ifjúsági Plutarchot, amelynek hat füzetébe ő írta Hunyadi János, Fejér György, Festetics György, Nagy Alfréd, Szilágyi Erzsébet életrajzait. Számos a Tanodai Lapokban, a Religióban, a Szent István Társulat naptárában, Győrmegye monográfiája című műben (Pannonhalma helytörténete), a Győri Közlönyben, az Akadémiai Értesítőben, a Figyelőben és a győri főgimnáziumi értesítőkben megjelent cikkein kívül önálló műveket is írt.

Önálló művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világtörténelem, katolikus tanodák számára és magánhasználatra (Füssyvel, I. köt. Pest 1863, II. köt. Esztergom 1863, III. köt. Pest, 1863, sok kiadást ért meg);
  • A várnai csata (kiadta a Szt.-István-társulat, Pest, 1864);
  • Magyarország történelme az alsóbb osztályok számára (Horvát M. után, Győr 1865);
  • Magyarország történelme felsőbb osztályok számára (Győr, 1865);
  • Kurzgefasste Geschichte von Ungarn (Pest, 1867);
  • Világtörténelem, katolikus tanodák felsőbb osztályai számára (I. kötet: Pest, 1869, II. kötet: ugyanott, 1870, III. kötet: 1870);
  • Történelem rövid vázlatban, alsóbb osztályok számára (2 rész, Győr 1869-70, több kiadást ért);
  • Történelmi atlasz (Budapest 1873);
  • Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez (Győr, 1883);
  • I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem (Győr, 1884);
  • Adatok az 1830-i országgyűlés történetéhez (Győr, 1885);
  • Történelmi életrajzok (Vaszary János képeivel ellátott második kiadás, Budapest, 1892).
  • Vaszary Kolos beszédei (Esztergom, 1909).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balatonfüreden a part menti sétány egy részét róla nevezték el.
  • Szülővárosában temették el, de végső nyughelye 1981-től Esztergomban van.
  • Keszthelyen utcanév őrzi emlékezetét.
  • Az esztergomi kórház az ő nevét viseli.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sziklay János: Vaszary Kolos Balatonfüreden. = Vasárnapi Ujság, 1891. 45. sz.
  • Vaszary Kolos (Kortörténeti könyvtár, 8 – 11. Szerk. Körösi László, Bp., 1895);
  • Keménfy Kálmán Dániel: Vaszary Kolos. (Esztergom, 1905);
  • Vaszary Kolos bíbornok (Katholikus Szemle, 1915);
  • Vaszary Kolos 1832. febr. 12. – 1915. szept. 3. = Századok, 1915. 7–8. sz.
  • Erdélyi László: V. K. (Tört. Szle, 1916);
  • Sörös Pancratius (Sörös Pongrác): : Kardinal Klaudius V. (Salzburg, 1916).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. MAGYAROK NAGYASSZONYA - Diós István: A szentek élete

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszary Kolos témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]