Udovičić
| Udovičić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Otok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21242 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 398 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 337 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 40′ 01″, k. h. 16° 44′ 56″43.666944°N 16.748832°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 01″, k. h. 16° 44′ 56″43.666944°N 16.748832°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Udovičić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Otokhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 30, közúton 48 km-re északkeletre, Sinjtől 11 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtői és Cetina középső folyása között, a Ruda-patak jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Az ókorban az illírek egyik törzsének a dalmátok szállásterületének a központja volt ez a terület, melyet az i. e. 2. században hódított meg a Római Birodalom. A Római Birodalom bukása után 530 körül a Bizánci Birodalom szerezte meg Dalmáciát. A bizánciak több erődöt is építettek a dalmát területek védelmére, ezek maradványai a község területén Gala, Ruda és Udovičić határában is megtalálhatók. 614-ben a hódító avarokkal együtt szláv törzsek érkeztek erre a vidékre. A Cetinai zsupánság a korai horvát állam egyik legősibb közigazgatási egysége volt, melyhez a mai Otok község területe is hozzá tartozott. A 925-ben megalapított horvát állam azonban nem volt hosszú életű és a horvát területekkel együtt az akkori Cetina vidéke is a magyar királyok uralma alá került a 11. század végén. A középkorban a spalatói érsekség, majd a klisszai és dalmát grófok, a bribiri grófok, 1345-ben pedig Nepilićek lettek a birtokosai és 1434-ig az övék maradt. Kihalásuk után több birtokosa volt. 1513-ban a Cetina mentét elfoglalta a török. A térség több mint másfél évszázados török uralom után, 1687-ben szabadult fel az oszmán iga alól, ez a terület a Cetina bal partján fekvő településsel együtt azonban továbbra is török kézen maradt. Később rövid időre ugyan felszabadult, de 1699-ben újra visszatért a török uralom alá. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró 1718-as pozsareváci békét követően történt. A 18. század elején rámai ferences atyák vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság települt le itt. Ez az otoki plébánia megalapításának időszaka, melyhez akkor a mai Otokon és Udovičićon kívül Gala, Gljev és Ruda hívei is hozzá tartoztak.[2] A plébánia vezetését a sinji ferences atyák végezték. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 190, 1910-ben 478 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 415 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 190 | 551 | 339 | 277 | 332 | 478 | 594 | 411 | 488 | 546 | 562 | 570 | 513 | 462 | 416 | 415 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma a Šatorine nevű kiemelkedő magaslaton áll. Az otoki plébánia filiája. Építése a régi templom helyén 1909-ben kezdődött és 1912-ben fejeződött be. Felszentelése 1912. október 13-án történt. Homlokzatán a bejárat felett hétágú rozetta látható, legfelül található a pengefalú harangtorony benne három haranggal. A templom a II. világháború idején kiégett, de a háború után helyreállították. Az épületet 1973 és 1978 között, majd 1996 és 2002 között teljesen felújították. Utóbbi alkalommal épült a kórus, elkészült a szentély márvány burkolata, hangosítása és környékének rendezése. A templom előtt található a falu temetője.
Džaje településrésztől nyugatra, az Otokot és Triljt összekötő út keleti oldalán, nem messze Bilokapić gradinától a Grebčina nevű helyen középkori temető régészeti lelőhelye található. 26 sírt tártak itt fel, amelyek egy részét sírépítmény nélkül közvetlenül a földbe temették, más részeket pedig falakkal és kőlappal fedtek le. Ennek a nagyobb középkori temetőnek csak egy kisebb, északnyugati részét tárták fel. A leletek (vaskés, bronz fonadékos és üvegpaszta betéttel ellátott bronz gyűrű) szerint a feltárt sírok a késő középkori időszakhoz tartoznak. A leleteket a Cetina régió sinji múzeumában őrzik.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Franjevci-split.hr:Otok – povijest župe Archiválva 2016. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés:2016.05.21.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5035.
Források
[szerkesztés]- Az otoki Szent Lukács plébánia története (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Otok község hivatalos oldala (horvátul)
- Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
