Sorrento

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sorrento
Sorrent.jpg
Sorrento látképe
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Casarlano, Cesarano, Marano, Priora, Santa Lucia, Sorrento Capo, Sorrento Marina Grande
Irányítószám 80060 és 80067
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 16 549 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 1740 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 50 m
Terület 9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sorrento  (Olaszország)
Sorrento
Sorrento
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 37′ 34″, k. h. 14° 22′ 34″Koordináták: é. sz. 40° 37′ 34″, k. h. 14° 22′ 34″

Sorrento kikötőváros (közigazgatásilag comune) és érseki székhely Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nápolyi-öböl délkeleti partján fekszik. Határai: Massa Lubrense és Sant’Agnello.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Surrentum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókor során Surrentum a görög Lipara gyarmata volt. Diodórosz római történetíró szerint a várost Liparus, auson király (az ausonok vezére) fia alapította. Ausonust Odüsszeusz és Kirké fiának tartották. Az ókori város valószínűleg kapcsolatban állt az ausonok törzsével.

A legidősebb régészeti leletek az i. e. 6 századból származnak. A rómaiak érkezése előtt a város Nuceria fennhatósága alá tartozott, amelynek szövetségese volt (Stabiae városához hasonlóan), a római polgárháborúk során. Miután sikerült elfoglalniuk, a város római colonia lett. Felvirágzásához hozzájárult az is, hogy Augustus és Tiberius császárok kedvelt üdülőhelye volt a közeli Capri szigete. A városban két jelentősebb római templom volt: az egyik Pallasz Athéné, a másik a szirének tiszteletére (a várost illetve a félszigetet is utánuk nevezték el). Az ókorban Surrentum elsősorban borairól valamint vörös színű agyagedényeiről volt híres, amelyekkel a birodaom legtávolabbi provinciáiban is kereskedett.

Surrentum fekvése rendkívül biztonságos volt, mély hasadékok védték. Az egyetlen természetes védelem nélküli szakasz egy 300 m hosszú rész volt a város délnyugati oldalán. Ezt falak építésével erősítették meg.

A mai Sorrento[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorrento 420-ban lett érseki székhely. A Nyugatrómai Birodalom bukása után előbb az osztrogótok, majd pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 6. században a longobárdok sikertelenül ostromolták meg. Miután a bizánciak hatalma dél-itáliában fokozatosan csökkent Sorrento önálló hercegséggé alakult és a szomszédos Amalfi valamint a szaracénok legfőbb ellenfele lett. 1133-ban II. Roger elfoglalta és beolvasztotta a frissen alapított Szicíliai Királyságba.

1558-ban török kalózok fosztották ki Turgut reisz vezetésével, emiatt egy új védvonalat építettek a város körül. Lakossága, sikertelenül lázadt 1648-ban a Nápolyi Királyság spanyol uralkodói ellen. Noha lakosságának nagy része az 1656-os pestisjárványban elpusztult, mégis a királyság egyik legjelentősebb települése maradt. 1799-ben csatlakozott a tiszavirág életű Parthenopéi Köztársasághoz. A 19. század óta a város gazdasága töretlenül fejlődött, kezdetben a mezőgazdaságnak és kereskedelemnek köszönhetően. Napjainkban már a turizmus a gazdaság vezető ágazata, hiszen Sorrento az egyik legkedveltebb olaszországi turistacélpont.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Villa Tritone
  • Casa di Cornelia Tasso
  • Palazzo Ferola
  • Palazzo Correale
  • Sant'Onofrio-templom
  • Santa Maria del Soccorso-templom
  • Santa Anna-templom
  • San Francesco-templom
  • Madonna del’Addolorata-templom
  • SS. Annunziata-templom
  • Servi di Maria-templom
  • Sant’Antonino-bazilika
  • Madonna del Carmine-templom
  • Santa Maria della Pietà-templom
  • SS. Filippo e Giacomo-katedrális
  • SS. Felice e Bacolo (o del SS. Rosario)-templom
  • San Paolo-templom
  • Santa Maria delle Grazie-templom

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legjelentősebb olaszországi turisztikai célpont. Egyenletes, enyhe éghajlatánál és gyönyörű fekvésénél fogva számos külföldi látogatja és választja téli lakóhelyéül.

Sorrento híres készítménye a limoncello, ami citrom, alkohol, víz és cukor keveréke.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nápolyból induló Circumvesuviana vasútvonal végállomása. Elérhető hajóval is Nápolyból, illetve Ischia valamint Capri szigetéről.

Híres sorrentóiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született Torquato Tasso, a Megszabadított Jeruzsálem című barokk eposz szerzője, akinek tiszteletére márványszobrot emeltek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]