Podolin
Podolin (Podolínec) | |||
A városháza Podolinban | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Ólublói | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1244 | ||
Polgármester | Jaroslav Seman[1] | ||
Irányítószám | 065 03 | ||
Körzethívószám | 052 | ||
Forgalmi rendszám | SL | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3108 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 98 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 565 m | ||
Terület | 33,18 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 15′ 26″, k. h. 20° 31′ 51″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 26″, k. h. 20° 31′ 51″ | |||
Podolin weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Podolin témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Podolin (szlovákul Podolínec, németül Pudlein, lengyelül Podoliniec) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése
Ólublótól 14 km-re délnyugatra a Lőcsei-hegység és a Szepesi-Magura között a Poprád-folyó bal partján fekszik.
Nevének eredete
A szláv po-dolinec völgy mentit jelent, ez pedig szláv podol (= lapály, völgy) főnévből ered. Így a szlovák Podolinec jelentése völgy menti város.
Története
A várost a Kunigunda hercegnő által betelepített németek alapították a tatárok által elpusztított egykori határőrposzt helyén. 1244-ben "Podolin", 1256-ban "Podolincz", 1337-ben "Podolinum", 1412-ben "Podolinecz" néven említik. Fejlett kézművesipara, kereskedelme révén gyorsan fejlődött és 1292-ben már városi kiváltságai voltak és városfal védte. Ekkor kapta meg a fürdőépítés jogát. 1403-ban a lázadókhoz csatlakozott, ezért a király serege megostromolta. 1412-ben lett szabad királyi város, még ebben az évben Zsigmond király a lengyel királynak zálogosította el és csak 1772-ben került vissza magyar fennhatóság alá. 1415-ben itt alakult meg az első önálló felvidéki céh, a csizmadiáké. A 16. században már tömegesen alakultak meg céhei. A városnak csütörtöki napokon voltak a hetivásárai. 1553-ban 104 adózó polgára volt. 1642-ben itt nyitott Magyarországon először gimnáziumot és itt telepedett le a piarista rend. 1646-ban és 1664-ben járványok tizedelték a lakosságot. 1662-ben hatalmas árvíz pusztította. 1684-ben egy tűzvészben csaknem az egész város leégett. A 18. század közepén Podolinnak 231 polgára volt, közülük 106 volt a kézművesek száma. A 19-20. században ipar nélkül kisvárosi szintre süllyedt vissza, de régi arculatát máig megőrizte. 1828-ban 2140 lakosa volt.
A város gimnáziumának nyelve az 1772-es visszakerülésig a latin és a lengyel volt, mivel a kegyes rend lengyel tartományához tartoztak.[3]
Vályi András szerint „PODOLIN. Pudlein, Podolinetz. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, lakosai többen katolikusok, fekszik régi Vára alatt, Kézsmárkhoz másfél mértföldnyire, kővel békerítve; nevezetesíti a’ Piaristáknak díszes Klastromjok, helyes oskolájok; orvosi vize meglehetős. Híresedett e’ Város 1412dikben, és 1442dikben nyertt királyi adományok által; bútsújárásai is népesek; határja, melly a’ hegyeken fekszik, nehezen miveltetik, és közép termékenységű, kaszállói tsekélyek, mellyek tsak trágyázás után teremnek, fája, legelője elég van; mivel határjának egy része termékeny, második osztálybéli."[4]
Fényes Elek szerint „Podolin, (Pudlein), csinos város, a XVI szepesi városok közt, Szepes vmegyében, a Poprád mellett, Késmárkhoz északra 2 mfdnyire: 2148 kath. német lak. Kath. paroch. templom. Gymnasium, mellyben a kegyes oskolabeli atyák tanitanak, kiknek itt szép két tornyu templomuk van. Derék híd a Poprádon. Határa elég nagy, és termékeny; mesterembere kevés; hegyében 12 ölnyi hosszu barlangja van, s benne fejér csíkos márvány töretik. A lengyel korona alatt husvásárok (Wolnicza) keletkeztek itt minden szombaton, mellyek Sz.-Mihálytól egész nagy hétig tartottak, s jelenleg is szokásban vannak. Hajdan királyi város volt, s kőfallal erősittetett meg, de ezek régi várával együtt romlásnak indultak."[5]
A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 1503 német, szlovák és magyar lakosa volt.
2011-ben 3257 lakosából 2866 szlovák és 159 roma volt.
Nevezetességei
-
Kolostor
-
Városháza
- A 13. század végi gótikus Mária Mennybemenetele plébániatemplomát is fal övezte egykor. Belseje is gótikus, freskói a 14. században készültek. Harangtornya 1659-ben épült reneszánsz stílusban.
- 1647 és 1651 között épült piarista temploma és kolostora szintén erődített volt. Barokk toronysisakos kettős tornyát az 1762. évi átépítéskor kapta.
- Szent Anna tiszteletére szentelt temetőkápolnája 13. századi román eredetű, a 16. században reneszánsz stílusban építették át.
- A város védművei főként a délkeleti oldalon maradtak meg.
- A városháza a 16. századból való, a korábbi vár helyén épült, 1903-ban átépítették.
- A reneszánsz harangtorony 1659-ben épült.
- A főtér polgárházai nagyrészt 17. századiak.
- Nepomuki Szent János kápolnája a 18. század végén épült.
- Zsinagógája a 18. század végén épült.
Neves személyek
- A piarista templomban rejtőzött egy ideig II. Rákóczi Ferenc Bécsújhelyből történt szökése után.
- A középiskolában tanult négy évig Krúdy Gyula, amire a homlokzaton emléktábla emlékeztet.
- Itt tanult: Kalmár Pál népszerű dalénekes, a „Szomorú vasárnap" első előadója
- Itt született 1903-ban Németh Kálmán szobrászművész, faszobrász, restaurátor.
- Itt hunyt el 1872-ben Vertler Mátyás piarista áldozópap és tanár.
Podolin az irodalomban
- Krúdy Gyula a Podolini kísértet című, első regénye, 1900-ból. [1]
Jegyzetek
- ↑ Slovak municipal election results 2018. Statistical Office of the Slovak republic. [2019. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 1.)
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fináczy Ernő 1899: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában I. 1740–1773. Budapest, 147.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Irodalom
- Visegrádi János: A podolini piarista kollégium története (1642–1702)
- Schwarz Ignác: A fürdők történetéhez Magyarországon. Századok, 181.
További információk
- Podolin város honlapja Archiválva 2004. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Podolin vára (szlovák nyelvű leírás)
- Rövid ismertető (magyarul)
- Ismertető angolul)
- Községinfó
- Podolin Szlovákia térképén