Norvégia vasúti közlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Norvégia
RådeTrainStation.jpg
NSB 73 villamos motorvonat Råde állomáson
Működtetés
Nemzeti vasúttársaság Norges Statsbaner
Infrastruktúra-kezelő Jernbaneverket
Statisztika
Utasok száma 54 millió[1] évente
Felmérés éve 2009
Teherszállítás 25 millió tonna[1] évente
A hálózat hossza
Teljes hossz 4114[2] km
Kétvágányú vonalak 219[1] km
Villamosított vonalak 2552[2] km
Nagysebességű vonalak 64 km
Nyomtávok
Fő nyomtáv 1 435 mm
1 435 mm 4 114[2] km
Áramrendszer
Fő áramrendszer 15 kV, 16,7 Hz AC
További információk
Alagutak száma 696
Leghosszabb alagút Romeriksporten
Hidak száma 2760
Leghosszabb híd Strømsløpet Bridge
Legmagasabban fekvő pályaszakasz 1 237 m m
  helye Finse
Térkép
Plan-de-lignes.jpg

A fjordokkal és hegyekkel tagolt, alacsony átlaghőmérsékletű Norvégia teljes területén nehézségeket okozott az infrastruktúra kiépítése. Emiatt a vonalaik majd mindegyike igen látványos tájakon vezet keresztül. A vasúthálózat hossza 4114 km, mely normál nyomtávolságú, 2552 km villamosított 15 kV váltakozó árammal.[2]

Vasúti liberalizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha Norvégia nem része az Európai Uniónak (EU), így annak szabályozását sem lenne kötelező átvennie, mégis úgy döntött, hogy Európa többi országához hasonlóan ő is feldarabolja korábbi monopol helyzetű állami vállalatát.

Svájc és Norvégia önkéntes végrehajtása e téren jól mutatja, hogy a vasúti liberalizáció, a nagy állami vasutak feldarabolása nem EU-s ügy.

A korábbi Norges Statsbaner (NSB) három cégre oszlott. Az NSB BA a személyszállítást viszi tovább, CargoNet AS néven az árufuvarozás működik, és a Mantena AS-hez került valamennyi gördülőeszköz, beleértve a járműjavítókat is. A 4077 km-nyi vaspálya fenntartását a Jernbaneverket társaság végzi.

Az NSB BA további cégeket hozott létre. A Flåm Utvikling AS a világ egyik, ha nem a legszebb vasútvonalaként számon tartott MyrdalFlåm közötti 20 km-es szárnyvonalon közlekedteti a vonatokat. Tekintettel a vonal kurrens voltára, és a nemzeti forgalomban betöltött csekély szerepére, ezt igen drága menetjegy ár mellett teszi. És mivel „magánvasút”, így a cég azt is megtehette, hogy a nemzetközi jegyekre csak 30% kedvezményt ad.

A Flytoget AS leányvállalat Oslo Sentral és az Oslói repülőtér között üzemelteti a 20 percenként közlekedő modern és gyors vonatokat. A járatok az 52 km-es utat 19–22 perc alatt teszik meg 210 km/ó-s legnagyobb sebességgel. E társaságot 2004? táján eladta magánbefektetőnek a norvég állam.

Személyszállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A norvég vonatok évente 45 millió embert szállítanak. Az elővárosi forgalom Oslo környékén jelentős csak igazán. A távolsági forgalom nagyobb része négy vonalon bonyolódik. Ezek mindegyike „magasan jegyzett” a vasútvonalak szépség listáján. Így a Norvég vasúthálózaton való utazás elmaradhatatlan része a norvégiai (kör)utazásoknak is. A jelentős mennyiségű turista egész nyáron teljesen megtölti a vonatokat majd minden vonalon. Télen pedig a norvégok kelnek nagy számban útra, síelési szenvedélyüknek hódolni. Az lebilincselő és változatos tájon kívül a természeti jelenségek is sok embert vonzanak ebbe a különleges földrajzi helyzetű országba. Az északi vonalak jellemzője, hogy nyáron az éjszakai vonat is világosban teszi meg az útjának nagyobbik részét.

Európa legszínvonalasabb motorvonatai állnak az utasok rendelkezésére több vonalon is. A távolsági forgalomban több kötelező helybiztosítású vonat jár. Ezekre 40 koronás (1200 forintos) díjat kell fizetni a menetjegy mellé. A rendszer érdekessége, hogy egy utazás alkalmával csak egyszer kell e díjat megfizetni, még ha az ember több átszállással is éri el az útját.

A norvég állam – felismerve, hogy a személyszállítás nem képzelhető el állami támogatás nélkül – sajátos módját választotta a társaság terheinek mérséklésére. Mivel a személyszállítás területén sehol nem alakultak ki párhuzamosan szolgáltató társaságok Európában, úgy vélték Norvégiában sem lesz ez másképpen. Így megtakarítva a pályahasználati díjjal foglalkozó szervezet kiépítését, a menetrend szerinti személyvonatok díjmentesen vehetik azt igénybe. Természetesen a részben privatizált árufuvarozási cég fizet a pálya használatáért.

Árufuvarozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8 millió tonnát fuvarozó CargoNet áruszállító cég szoros együttműködésben dolgozik a svéd Green Cargoval, a legjelentősebb svéd árufuvarozási céggel, akinek 55%-os többségi tulajdona is van norvég társában. E kapcsolat már csak azért is szükséges, mert Norvégia csak Svédország felé rendelkezik közös vasúti határátmenettel. A nem túl jelentős árumennyiség, aminek nagyja az ország déli részén kerül szállításra, így is az EU-15-ök átlagának megfelelő 14,3%-os részaránynak számít.

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A norvég hálózat négy helyen kapcsolódik a svéd hálózathoz. A legdélebbi vonalon OsloGöteborgKoppenhága között teremtődik kapcsolat napi két pár SJ X2000-es típusú nagysebességű vonattal, mely a Linx vasúttársaság üzemeltetésében közlekedik.

A második vonal a két fővárost Oslót és Stockholmot köti össze napi három nappali vonatpárral, melyek mindegyike X2000-es nagysebességű vonat. Ez is Linx vonat. Úgy tűnik azonban, nem sokáig. Szó volt róla, hogy e viszonylaton 2004 decemberében megszűnnének a közvetlen vonatok. Ennek oka, hogy a négyórás menettartam sem árban, sem időben nem versenyképes a légiközlekedéssel.

A harmadik vonal Közép-Norvégia legjelentősebb városát, Trondheimet köti össze a svéd Storlien és Östersund városokkal. A vonalon a személyvonatokat a „Nabotaget” társaság üzemelteti. A napi kétpár vonat előnyére vált, hogy nem az NSB és nemcsak Storlienig közlekedteti, a vonatok száma nem változott, de a csatlakozások sokkal jobbak lettek.

A negyedik vonal a legérdekesebb. Messze az északi sarkkör felett vezet egy összeköttetés az Északi-tenger partján fekvő Narvikból Kirunán át a Botteni-öbölig. A vonalat a zord körülmények ellenére a kirunai körzet gazdag és jó minőségű vasérc vagyonának bányászata hívta életre. A Golf-áramlat hatására ugyanis a narviki kikötő télen-nyáron képes hajókat fogadni. A vonalon a mai napig a teherszállítás a mérvadó. Európa legnehezebb vonatait a legnagyobb mozdonyok vontatják. A nem ritkán 5000 tonnás tehervonatok közt szinte elvész a napi három pár személyvonat.

A tehervonatokat a bányatársaság leányvállalata üzemelteti. Lényegében saját kézben tartva a szállítást. A „Luossavaara–Kirunavaara Aktiebolaget” nevű bányatársaság fő tulajdonosként létrehozott egy svéd vasútvállalatot az állami SJ minimális részesedésével Malmtrafik i Kiruna AB, egy norvégot pedig az NSB-vel közösen Malmtrafikk AS néven a teherszállítás lebonyolítása céljából, hogy a vasércet Kirunából és Malmbergetből a norvég Narvikba és a svéd Luleåba a tengerekhez szállítsa. Az évek során el tudták érni, hogy a 40 km-es norvég szakaszon, mely nem kapcsolódik a norvég hálózat többi részéhez, személyzetcsere nélkül végig közlekedhessenek a vonatok. E sikert az tette lehetővé, hogy mivel mindkét országban a bányavállalat vasútüzeme működik, a „partner céget” nem, csak a norvég vasúti hatóságot kellett meggyőzni.

Nem volt ilyen szerencsés a személyszállítás. A svéd privatizáció során 2000. január 10-én menetrendváltástól a norvég oldal szomszédja, az állami SJ helyett egy magántársaság, a Svenska Tågkompagniet AB lett. Szokásjog alapján minden ment tovább az eddigi módon, a svéd cég norvég futásteljesítményét egy-két norvég vagon svédországi futásával egyenlítette ki, az NSB a személyzetet pedig a határon cserélték. A svéd cég e vonatait 2003 júniusától átadta a Connex Sverige cégnek. A Connex kenyértörésre vitte a kérdést az NSB-vel, aminek az lett kis híján a következménye, hogy az átvételtől a 40 km-es norvég szakaszon megszűnt volna a személyszállítás, illetve azt az NSB-nek az eddigi gyakorlattal szemben komplett szerelvényekkel és személyzettel kellett volna végeznie.

A nemzetközi felháborodás és aggodalom a vonal sorsa felett, no meg a norvég turizmus érdekei hatására Ofotbanen AS néven egy társaságot alapítottak a norvég szakasz személyszállítási tevékenységét ellátandó az NSB helyett, mely cég a térségben monopol helyzetű Connexszel megegyezésre tudott jutni.

Látható, hogy az EU által megkövetelt szabályozások képesek lehetnek a teherszállítási piacon rugalmasabb és olcsóbb szolgáltatást létrehozni, de a (nemzetközi) személyszállítás terén több kérdést vethet fel, mint amennyit megold.

Vasúti kapcsolata más országokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c www.uic.org - 2006-os statisztika
  2. ^ a b c d CIA - The World Factbook. cia.gov. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Norvégia vasúti közlekedése témájú médiaállományokat.