15 kV-os villamos vontatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyfázisú, váltakozóáramú 110 kV-os távvezeték tartóoszlopa Bartholomä közelében, Németországban. Ezeket a típusú átviteli hálózatokat alkalmazzák Németországban a vasút villamosenergiával való ellátására. A vasút alállomásain, transzformátorok segítségével a feszültséget 15 kV-ra csökkentik.

A 15 kV, 16⅔ Hz váltakozó áramú vasúti vontatási rendszer jellemzően Németországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban és Norvégiában terjedt el. A nagyfeszültség kis veszteség mellett nagy teljesítmény továbbítását teszi lehetővé. Az ipari frekvenciához képest csökkentett (16⅔ hertz, azaz 1000/min) frekvenciát az egyfázisú kommutátoros vontatómotorok tulajdonsága indokolja, melyeket a 20. század eleje óta használnak.

A vasútvillamosításban az 50 Hz-es rendszer egyre inkább terjedni csak a 20. század második felétől kezdett el, de napjainkban az egyébként más rendszert alkalmazó államok nagysebességű vasútjai is jellemzően ezzel a rendszerrel épülnek. Ennek ellenére a meglévő 15 kV-os hálózat bővítése nem elképzelhetetlen, Németországban a nagysebességű vonalakat is e rendszerrel látják el. 1995. október 16-án 12 órakor Németországban, Ausztriában és Svájcban 16⅔ Hz helyett 16,70 Hz névleges frekvenciára tértek át.[1]

Az átalakítás magas költségei és az ezzel járó kevés előny, valamint a terjedőben levő többáramnemű mozdonyok miatt nem valószínű, hogy a már kiépített 15 kV, 16⅔ Hz rendszereket 25 kV, 50 Hz szabványúra átépítik.

Története és működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elosztóhálózatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban (kivéve Mecklenburg-Vorpommern és Sachsen-Anhalt), Ausztriában és Svájcban speciális villamoshálózatokat alkalmaznak az egyfázisú alacsony frekvenciájú váltakozó áram továbbítására. A feszültség a vezetékekben Németországban és Ausztriában 110 kV, Svájcban pedig 132 kV. Ezt a rendszert centralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják.


Svédországban, Norvégiában, Mecklenburg-Westpommern és Sachsen-Anhalt területén, nincsen speciális egyfázisú villamoshálózat. Az energiát közvetlenül a háromfázisú átviteli hálózatból nyerik (110 kV, 50 Hz), majd átalakítják egyfázisú, alacsony frekvenciájúvá, amit aztán betáplálnak. Ezt a rendszert decentralizált vasúti energiabetáplálásnak hívják.

Előállítás és átalakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinkron átalakítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aszinkron átalakítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létesítmények országok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria, Németország és Svájc működteti a legnagyobb egybefüggő 15 kV-os váltakozó feszültségű rendszert, melyhez a feszültséget központilag állítják elő, központi és decentralizált átalakítóállomásokat is használ.

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV-ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.

Központi átalakító állomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.

Villamos erőművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeken az állomásokon a 110 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.

Kapcsolóállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül.

Központi átalakító állomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.

Decentralizált átalakító állomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a felsővezetékbe. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.

Villamos erőművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határon átnyúló távvezetékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország - Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Néhai belnémet határ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeken az állomásokon a 132 kV/66 kV feszültségszintet 15 kV ra csökkentik. Az energiát nem itt termelik meg.

Központi átalakító állomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezekben a létesítményekben a váltakozófeszültséget az országos hálózatból egyfázisúvá alakítják és betáplálják a vontatásihálózatba. Egyes helyeken egyből a felsővezetékbe vezetik. Az átalakítás gépi, vagy elektronikus úton történik.

Kapcsolóállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolóállomások átalakítás, áram termelés, és felsővezeték betáplálás nélkül.

Villamos erőművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határon átnyúló távvezetékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország-Svájc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]