Harmadik sín
A harmadik sín – ahogy nevében is benne van – a hagyományos két sínszál mellett egy harmadik sínszál, amely a vonalon közlekedő vonatok elektromos ellátásáról gondoskodik. Általában a metróvonalakra jellemző, de külföldön egyes helyi érdekű vasútvonalakon is előfordul. Angliában az Eurostar szintén harmadik sínszálból kapja az energiát. Két fajtája jellemző: alsó és felső tapintású. Az alsó tapintású többek közt a prágai metróra, a felső tapintású pedig például a New York-i metró vagy a budapesti metró hálózatára jellemző. Az alsó tapintású harmadik sín az egész vonalon egy szigeteléssel van ellátva felülről. A felső tapintásút általában csak az állomásokon és a felszíni szakaszokon egy védőlemezzel látják el, ezzel előzik meg az esetleges áramcsapásokat. Mindkét fajta porcelán vagy műanyag szigeteléssel érintkezik a talajhoz. Létezik még oldalsó tapintású rendszer, amilyet a párizsi metrónál is alkalmaznak. A vonatok vagy a metrók egy különles áramszedővel érintik a harmadik sínt. A legnagyobb, általánosságban a harmadik sín adja az áramot, és a visszavezetés az általános sínpárba történik, de a londoni metróhálózatnak különleges megoldása van: itt négy sínszál van, két felső tapintású elektromos áramot vezető és visszavezető sín.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Thomas Edison's third rail patent (1882)
- Lightrail without wires - Paper on Bordeaux' new Tram with street level third rail (by the Transportation Research Board of the National Academies)
- Details of the UK 3rd/4th rail design.
- The "third rail" A short history.
- Morrison-Knudsen 1992
|
|||||
