Pupienus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marcus Clodius Pupienus Maximus római császár szócikkből átirányítva)
Pupienus
071 Pupienus 29 mm ext.jpg
Pupienus pénze arcképével

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
238. április 22.238. július 29.
Elődje I. Gordianus és
II. Gordianus
Utódja III. Gordianus
Életrajzi adatok
Teljes neve Marcus Clodius Pupienus Maximus (születési)[1]
Imperator Caesar Marcus Clodius Pupienus Maximus Augustus (uralkodói)[2]
Született kb. 178
Elhunyt 238. július 29. (60 évesen)
Róma

Imperator Caesar Marcus Clodius Pupienus Maximus Augustus, született Marcus Clodius Pupienus Maximus, (167 k. – 238. júliusa) Balbinus társcsászára a Római Birodalomban 238. április 22. - július 29. között.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születési éve bizonytalan, egyes források szerint 178. évre tehető. Származására vonatkozó jelzések ellentmondásosak, patrícius rangját leányának előkelő házastársi kapcsolatai valószínűsítik. Hérodianosz állítása szerint Felső-Germánia, majd Alsó-Germánia helytartója volt, de Asia provinciában is betöltött helytartói tisztséget. Két alkalommal 217 és 234 években konzul volt. A 230-as években városi praefectus volt, s bűnözőkkel szembeni erőteljes szigorúsága miatt nem volt népszerű. A szenátus által Maximianus ellenében kinevezett húszas bizottság tagja volt

Társcsászárrá választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szenátus megbízása alapján létrehozott húszas bizottság tagjaként egyenrangú társcsászárrá nevezték ki Balbinus társaként, minden hatalom megosztás nélkül, a korábbi gyakorlattól eltérően még a főpapi tisztséget is közösen viselték. Praefectusi tevékenysége alatti szigora miatt a tömegek között annyira népszerűtlen volt, hogy a szenátus capitoliumi üléstermének elhagyásához a két új császár rögtönzött testőrséget volt kénytelen igénybe venni és a császári palotába való távozásuk csak így vált lehetségessé. A közrend további romlásának megakadályozása érdekében a társcsászárok I. Gordianus fiatal unokáját kinevezték caesarrá, amivel kiengesztelték az elégedetlenkedő tömeget.

Északi hadjárata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szenátus a társcsászárok közül Pupienus Maximust azzal a feladattal bízta meg, hogy szervezzen hadsereget és vonuljon az Itáliába északi irányból betörő Maximinus ellen. A germániai helytartósága miatt a hozzá hűséges germán testőröket vezetve Ravennába érkezve jutott el hozzá Maximinus és fia halálhíre, akiket Aquileia városának sikertelen ostroma közben saját katonái öltek meg. A város lakói Pupienus előtt megnyitották a város kapuit aki az ostromló sereg katonáit visszaküldte otthonukba. A társcsászár visszatért Rómában, ahol a szenátus és a nép győztes hadvezérként nagy lelkesedéssel fogadta.

Ellentét a társcsászárok között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balbinus féltékeny volt császár társára, aki eltúlozta katonai sikerét és diadalmas visszatérése után a nevében szereplő „legnagyobb” jelentésű ’’Maximusnak’’ neveztette magát. Balbinus előkelőbb származását, míg Pupineus hadvezéri sikereit hangsúlyozta. Mindketten hangoztatták nagyszerű kapcsolatukat és kölcsönös szeretetüket, de viszonyuk ennek ellenére barátságtalan volt. Ellentétüket fokozta az, hogy a praetorianusok rosszindulattal és ellenszenvvel kezelték Pupienus germán testőrségét, attól tartva, hogy azok a helyükre pályáznak

Bukása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testőrség egy csoportja behatolt a császári palotába, ahol a társcsászárok vitában álltak egymással. A társcsászárokat a praetorianusok elfogták, megkínozva az utcára vonszolták és megölték őket, miközben a germán testőrök már elindultak védelmükre.

Uralkodásuk értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kortársak véleménye szerint mindketten gyakorlott tisztviselők voltak, de eltérő alkatukból és vérmérsékletük különbözőségéből ellentét fakadt. Kormányzási képességeiket kedvezően ítélték meg, de rövid ideig tartó uralkodásuk alatt tevékenységük nem vállhatott hatékonnyá. A Gordianusokhoz hasonló rövid uralkodásuk azt bizonyította, hogy a szenátus nem képes hatékonyan császárt kinevezni, amire viszont a hadsereg képes.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pupienus római császár témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
  • Ferenczy Endre-Maróri Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó.Budapest 1992.


előd:
Publius Valerius Comazon 222–?
Praefectus urbi
234
Titus Statilius Taurus portréja egy pénzérmén
utód:
Sabinus ?–238
Elődei:
Lucius Valerius Claudius
és
Cnaeus Cornelius Paternus
Consul
234–244
Kollégája:
Marcus Munatius Sulla Urbanus
SPQR
Utódai:
Cnaeus Claudius Severus
és
Tiberius Claudius Quintianus
Előző uralkodó:
I. Gordianus
és
II. Gordianus
Római császár
238
Balbinus társcsászára
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
III. Gordianus