Kovarcz Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 13:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Kovarcz Emil
Született1899. február 4.
Iregszemcse
Elhunyt1946. május 2. (47 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovarcz Emil témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kovarcz Emil (Felsőireg, 1899. február 4.Budapest, 1946. május 2.) a Nyilaskeresztes Párt politikusa, magyar királyi őrnagy.

Élete

Római katolikus családban született a Tolna vármegyei Felsőiregen. Nagyváradon honvédhadapród-iskolát végzett, majd tizenhét éves korától az első világháborúban szolgált. 32 hónapos frontszolgálata során megsebesült, továbbá kétszer kapott Signum Laudist és III. osztályú katonai érdemkeresztet. A háború végén beállt a román megszállók ellen felálló Székely Hadosztályba, de fogságba esett, majd megszökött, és 1919-ben Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe. Mint az Ostenburg–különítmény tagja részt vett Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista újságírók meggyilkolásában (1920. február 17.).[3] 1922 és 1931 között csendőrtiszt volt, majd visszatért a honvédségbe, őrnagyi rendfokozatban a Ludovika Akadémia tanára lett (19311938).

1938-ban vonult nyugállományba az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalások kudarcára hivatkozva. Még ebben az évben belépett a Nyilaskeresztes Pártba,[4] ahol pártigazgató és országos szervezés vezetője lett (19381941). Budapest I. kerületében országgyűlési képviselővé választották 1939-ben. Az 1939 februárjában a Dohány utcai zsinagóga ellen elkövetett merénylet részeseként 1940-ben elvesztette mandátumát, a honvédtörvényszék pedig kétévi börtönre ítélte és lefokozta (1941. február 28.), majd áprilisban újabb 5 évre ítélték; időközben Németországba szökött az országos körözés elől.[5]

Az 1944. március 19-i német megszállás után áprilisban hazatért, és ismét a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője lett. A nyilas puccs (október 15.) egyik szervezője volt.[3] 1944. október 6.1945. március 28. között a Szálasi-kormányban tárca nélküli miniszteri hivatalt viselt, feladata a nemzet totális mozgósítása és harcba állítása volt.[6] 1945 decemberében került amerikai fogságba, majd a salzburgi nemzetközi haditörvényszék fogházában tartották fogva,[4][7] azonban majd csak 1946. március 16-án tért haza.[3][8] A Budapesti Népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, és még ugyanazon a napon kivégezték.[9]

Jegyzetek

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08617.htm, Kovarcz Emil, 2017. október 9.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  3. a b c Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 URL hozzáférés – 2008. november 1.
  4. a b Makai Ágnes–Sallay Gergely Pál: A Mária Terézia Katonai Rend történetének utolsó fejezete. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 118. évf., 4. sz., 1064. p., 2005. december
  5. Huszadik század: Megszökött Kovarcz Emil]
  6. Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 377. p.
  7. Huszadik század: Elfogták Kovarcz Emilt
  8. Fiala Ferenc - Marschalkó Lajos: Vádló Bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói. Budapest, 2008, Gede Testvérek
  9. Háborús és népellenes bűnösök népbírósági perei (1945–1950) URL hozzáférés – 2008. november 1.

Források

  • Kovarcz Emil. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 229. o. arch Hozzáférés: 2010. december 30.