Felsőmatucsina
Felsőmatucsina (Gornja Motičina) | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Eszék-Baranya |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 31513 |
Körzethívószám | (+385) 031 |
Népesség | |
Teljes népesség | 27 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 203 m |
Terület | 16,70 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 28′ 18″, k. h. 17° 58′ 12″45.471667°N 17.970000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 18″, k. h. 17° 58′ 12″45.471667°N 17.970000°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőmatucsina (horvátul: Gornja Motičina) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Alsómatucsinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 55, közúton 62 km-re, Nekcsétől 10 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a Krndija-hegység északi lejtőin, a Rijeka-patak mentén fekszik. Településrészei: Gradiška Stara, Jelašin, Kamenolom, Kerekuš, Kurjačara, Marin Dolac, Našičko Debelo Brdo, Rijeka Dol és Staklana.
Története
[szerkesztés]Matucsina neve 1228-ban még folyónévként tűnik fel először „Motuchyna” alakban abban az oklevélben, melyben II. András király a Tétény nembeli Pukuri Benedek unokájának Marcellnak és testvéreinek Eszék nevű birtokuk határairól bizonyságlevelet ad.[2] A vár és a település nevét a Matucsina patakról kapta. Urai, a Matucsinai és a velük rokon matucsinai Cseh és Petykei családok voltak. Zsigmond idejében a Marótiak zálogbirtoka lett. 1469-ben Gábor kalocsai érsek és testvére, Matucsinai Zsigmond 5000 aranyért királyi engedéllyel ismét magukhoz váltották.
A török hódítás Matucsinát 1532-ben érte el, mely után lakossága nagyrészt kicserélődött új, főként muzulmán telepesek érkeztek. A matucsinai uradalom megszűnt, a török uralom idején a raholcai kádiluk és náhije része volt. Felsőmatucsina a szomszédos Gazije faluval együtt valószínűleg a török uralom idején keletkezett, amikor pravoszláv vlachokat telepítettek ide. 1680-ban 25, vlachok által lakott ház állt a településen. A település Szlavónia ezen területével együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1702 után boszniai vlachok újabb hulláma érkezett és telepedett le Sušine, Šumeđe, Felsőmatucsina és Gazije területén. 1720 után azonban megkezdődött a vlachok Baranyából történő elvándorlása. 1763-ban az uradalom összeírója Felsőmatucsinán 15 házat számlált.
Az első katonai felmérés térképén „Gor. Moticsina” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Moticsina (Gornja)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Motichina (Gorna)” néven 24 házzal, 5 katolikus és 190 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 157, 1910-ben 281 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 66%-a szerb, 30%-a horvát, 2%-a szlovák, 1%-a német anyanyelvű volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A lakosságszám 1921-ben érte le maximumát 397 fővel, azóta a népesség egyre csökken. Ennek oka a fiatalok elvándorlása, akik a munkalehetőségek miatt főként Nekcsén és környékén telepedtek le. 1991-ben 98 főnyi lakosságának 46%-a szerb, 32%-a horvát, 19%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 49 lakosa volt. Ma már a kihalófélben levő falvak közé tartozik.
Lakossága
[szerkesztés]Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
157 | 160 | 135 | 152 | 184 | 281 | 397 | 195 | 167 | 176 | 186 | 138 | 101 | 98 | 67 | 49 |
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság főként az erdei munkákból, mezőgazdaságból, szőlő- és gyümölcstermesztésből él.
Nevezetességei
[szerkesztés]A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 2004-ben épült a nekcsei ferences kolostor támogatásával. A nekcsei Szent Antal plébánia filiája.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Hazai okmánytár VIII. 23. old.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...437. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 66. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A nekcsei Szent Antal plébánia honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)