Andy Murray

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andy Murray
Andy Murray Wimbledon 2012.jpg
Andy Murray a 2012-es Wimbledonon
Személyes adatok
Teljes név Andrew Murray
Ország  Nagy-Britannia
 Skócia
Lakóhely London, Anglia, Egyesült Királyság
Születési dátum 1987. május 15. (26 éves)
Születési hely Dunblane, Skócia
Magasság 190 cm
Testsúly 84 kg
Kéz Jobb (kétkezes fonák)
Profivá válás 2005
Összkereset 29 796 428 $
Eredményei egyesben
Eredmények 413–128 (75,80%)
Tornagyőzelmek 28
Világranglistán* No. 2 (2009. augusztus 17.)
Grand Slam-eredmények egyesben
Australian Open Döntő (2010, 2011, 2013)
Roland Garros Elődöntő (2011)
Wimbledon Győzelem (2013)
US Open Győzelem (2012)
Eredményei párosban
Eredmények 47–56
Tornagyőzelmek 2
Világranglistán* No. 51 (2011. október 17.)

* Legjobb helyezés a világranglistán
Frissítve: 2013. július 8.
Szerzett érmek
 Nagy-Britannia színeiben
Tenisz
Olimpiai játékok
arany
London, 2012
Egyes
ezüst
London, 2012
Vegyes páros

Andrew „Andy” Murray (Dunblane, 1987. május 15. –), skót hivatásos teniszező, jelenleg az első számú játékos Nagy-Britanniában. A világranglistán a legjobb helyezése a második volt, jelenleg is ott áll.

Eddigi pályafutása során 28 egyéni ATP-tornagyőzelmet szerzett, közülük kettőt Grand Slam-versenyen, s kilencet Masters-tornán ért el.

2012-ben megnyerte a US Opent, a fináléban Novak Đokovićot legyőzve, így négy elveszített döntő után tudott Grand Slam-tornán diadalmaskodni: a 2008-as US Openen, a 2010-es és a 2011-es Australian Openen, valamint a 2012-es wimbledoni tornán három alkalommal Roger Federertől, egyszer pedig Novak Đokovićtól kapott ki. 2013-ban előbb döntőt játszott az Australian Openen, majd megnyerte a wimbledoni viadalt, mindkét fináléban Đoković ellen játszva. 2011-ben ő lett a hetedik játékos az open erában, aki egy szezon folyamán mind a négy Grand Slamen bejutott legalább az elődöntőbe.

2012. augusztus 5-én a svájci Roger Federert legyőzve olimpiai bajnoki címet nyert.[1]

2006-ban ő volt az első brit teniszező 106 év után, akit megbírságoltak egy Davis-kupa meccsen.[2] Testvére, Jamie jelenleg az egyik legjobb brit páros játékos.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2009-es évet jól kezdte, megnyerte az Abu-Dzabiban zajló bemutató tornát, majd megnyerte a dohai tornát is, az elődöntőben sorozatban harmadszor Federert verte meg, a döntőben két játszmában Andy Roddick fölött aratott győzelmet. Az Australian Openre esélyesként érkezett, de kikapott a 4. fordulóban Fernando Verdascótól. Ezután Rotterdamban versenyzett, és meg is nyerte a tornát, a döntőben Rafael Nadalt győzte le. Ez volt idei második tornagyőzelme, összességében a tizedik.

2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murray edzője a 2012-es évtől a korábbi világelső Ivan Lendl lett.[3] A szezont a Brisbane Internationalon kezdte, ahol 22. címét szerezte meg az Olekszandr Dolhopolov ellen játszott döntőben.[4]

A 2012-es év első Grand Slam-tornáján, az Australian Openen negyedik kiemeltként indulhatott. A felső ágra került, ami azt jelentette, hogy a döntőbe jutásért többek közt Novak Đoković lehet az egyik, akit le kell győznie. A papírforma érvényesült, így az elődöntőben találkoztak is, ahol Murray öt szettben veszítette el a mérkőzést a későbbi bajnok Đoković ellen 6–3, 3–6, 6–7(4), 6–1, 7–5-ös eredménnyel egy 4 óra 50 percig tartó küzdelemben.[5]

2012 tavaszán negyedik kiemeltként vett részt az év második Grand Slam-tornáján, a Roland Garroson. A salakos borításon játszott tornán eddigi legjobb eredménye a 2011-es elődöntő volt, ezt most nem sikerült elérnie, mert a negyeddöntőben a spanyol David Ferrer ellen veszített 6–4, 6–7(3), 6–3, 6–2-es eredménnyel.

2012 júniusában a wimbledoni tornán negyedik kiemeltként vett részt és az alsó ágra került, ahol Rafael Nadal számított a legnagyobb ellenfélnek (viszont meglepően korán kiesett). A torna közben gyakran hallhattuk, hogy Andy Murray számára a legszerencsétlenebb a sorsolás, hiszen a legtöbb nagy nevet neki kell megvernie ahhoz, hogy döntőt játszhasson élete első Grand Slam győzelméért. Murray első komolyabb ellenfele a 16. kiemelt Marin Čilić volt a negyedik körben, őt három szettben búcsúztatta. A következő ellenfele a negyeddöntőben az a David Ferrer volt, aki néhány héttel azelőtt búcsúztatta Murray-t a Roland Garroson, az eredmény pedig négy szoros szettben született meg: 7-6(5), 6(6)-7, 6-4, 7-6(4) a brit játékos javára. Az döntőbe jutásért a francia Jo-Wilfried Tsongat győzte le négy szettben, így élete negyedik Grand Slam döntőjébe jutott, amelyek közül harmadjára találkozott Roger Federerrel. Füves borításon ekkor még nem teniszeztek egymás ellen, egymás elleni mérlegük elég szoros volt, viszont a legnagyobb tétű meccseiket mindig a svájci nyerte. Az első szett Murray-é lett 6-4 eredménnyel, majd az esős londoni idő miatt a második szettben szünetet kellett tartani. A wimbledoni centerpálya lefedése több, mint 30 percet vesz igénybe, így a bemelegítéssel együtt majdnem egy órás szünet következett. Az új körülmények (fedett pályás füves borítás) Federer játékának kedveztek inkább és ez érezhető is volt a döntő további alakulásán, mert a következő három szettet a svájci nyerte: 7-5, 6-3, 6-4. Murray tehát negyedik Grand Slam döntőjét sem tudta megnyerni.

A londoni olimpián, hazai pályán 3 számban indult: férfi egyesben, férfi párosban testvére Jamie Murray oldalán, és vegyes párosban a mindössze 18 éves Laura Robsonnal. Szereplése abszolút eredményesnek mondható, mert bár férfi párosban az első körben búcsúzott, vegyes párosban és egyesben is a döntőig jutott. Egyesben az első ellenfele a svájci Stanislas Wawrinka volt, majd a negyeddöntőben a 11. kiemelt Nicolás Almagrot és az elődöntőben a második kiemelt Novak Đokovićot búcsúztatta. A döntőig minden mérkőzés két nyert szettig zajlott, a döntő viszont 3 nyert szettig. Az olimpiai döntőben a néhány héttel azelőtti wimbledoni döntő visszavágója valósult meg, hiszen ugyanazon a pályán ugyanazzal az ellenféllel találkozott a brit versenyző, de most a svájci Roger Federert 6–2, 6–1, 6–4-re nagyon simán legyőzve olimpiai bajnoki címet nyert. A torna során mindössze egy szettet veszített el a harmadik körben Márkosz Pagdatísz ellen. A férfi egyes döntőjének napján zajlott a vegyes páros döntő is, ahol Andy Murray és Laura Robson a fehérorosz Viktorija Azaranka és Makszim Mirni által alkotott párostól kapott ki 2–6, 6–3, [10–8]-as eredménnyel. Az olimpiát tehát egy arany- és egy ezüstéremmel zárta.

A US Open előtt címvédőként érkezett a Cincinnati Masters tornára. Harmadik kiemeltként csak a második körben kellett először játszania, ahonnan simán tovább is jutott, viszont a harmadik körben a selejtezőből szerencsés vesztesként feljutó francia Jérémy Chardy elbúcsúztatta őt 6-4, 6-4-es eredménnyel.

A US Openen Rafael Nadal visszalépése miatt harmadik kiemeltként indulhatott világranglistás negyedik helyezése ellenére. Murray az első körön könnyen túlesett, bár az első játszma során akadtak nehézségei Alekszandr Bogomolov ellen (kétszer elvesztette az adogatását),[6] viszont miután megtalálta a játékát 6–2, 6–4, 6–1-es eredménnyel jutott tovább. Következő ellenfele a horvát Ivan Dodig volt, akit három szettben ejtett ki a versenyből 6–2, 6–1, 6–3-as eredménnyel. A harmadik körben a spanyol Feliciano López ellen lépett pályára, akit négy szettben győzött le, melyek közül három játszmát rövidítéssel nyert meg Murray. A legjobb 16 között Miloš Raonićot múlta felül három szettben, majd Marin Čilić következett. Mivel Roger Federer a negyeddöntőben kiesett, az elődöntőben a világelsőt búcsúztató Tomáš Berdych lett az ellenfele, akivel szemben négy szettben vívta ki a jogot a részvételre ötödik Grand Slam-döntőjében.

Murray pályafutása során másodjára jutott be a US Open döntőjébe, 2008-ban sikerült neki először. Ebben az évben két kemény pályán erős játékos csaphatott össze a férfi egyes fináléjában, a másik döntős a címvédő Novak Đoković volt. Az első szettet majdnem másfél óra alatt a brit nyerte 7–6(10)-os eredménnyel, majd a második játszmában is dupla brékelőnyt szerzett, de a szerb játékos 4–0-s állásról visszajött, végül mégis Murray nyerte meg 7–5-re a szettet. A következő két játszmában Đoković játéka érvényesült, így 6–2, 6–3-as eredménnyel simán nyerte meg azokat. Döntő szettre került tehát sor, amelyben Murray dupla brékelőnyt szerzett, majd szerválhatott a mérkőzésért, s végül 6–2-es eredménnyel övé lett a győzelem.[7]

Murray első Grand Slam-győzelmével véget vetett egy 76 éven át tartó időszaknak, amelyben brit játékos nem tudott nyerni ilyen rangos tornán.[8] Juan Martín del Potro (2009) mellett ő lett a második játékos, aki Federer, Nadal és Đoković dominanciája mellett döntőt tudott nyerni a 2005-ös Australian Open óta. Győzelmének köszönhetően a skót játékos a világranglista 3. helyére került a US Opent követő héten.[9]

ATP-döntői (45)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni (42)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győzelmei (28)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesítés
Grand Slam-torna (2)
ATP World Tour Masters 1000 /
ATP Masters Series
(9)
ATP World Tour 500 Series /
International Series Gold
(3)
ATP World Tour 250 Series /
International Series
(13)
ATP World Tour Finals /
Tennis Masters Cup
(0)
Olimpiai aranyérem (1)
Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1. 2006. február 13. USA SAP Open, San José Kemény (fedett) Ausztrália Lleyton Hewitt 2–6, 6–1, 7–6(3)
2. 2007. február 18. USA SAP Open, San José Kemény (fedett) Horvátország Ivo Karlović 6–7(3), 6–4, 7–6(2)
3. 2007. október 28. Oroszország St. Petersburg Open, Szentpétervár Szőnyeg (fedett) Spanyolország Fernando Verdasco 6–2, 6–3
4. 2008. január 5. Katar Qatar ExxonMobil Open, Doha Kemény Svájc Stanislas Wawrinka 6–4, 4–6, 6–2
5. 2008. február 17. Franciaország Open 13, Marseille Kemény (fedett) Horvátország Mario Ančić 6–3, 6–4
6. 2008. augusztus 3. USA Western & Southern Financial Group Masters, Cincinnati Kemény Szerbia Novak Đoković 7–6(4), 7–6(5)
7. 2008. október 13. Spanyolország Mutua Madrileña Masters Madrid, Madrid Kemény (fedett) Franciaország Gilles Simon 6–4, 7–6(6)
8. 2008. október 26. Oroszország St. Petersburg Open, Szentpétervár Szőnyeg (fedett) Kazahsztán Andrej Golubev 6–1, 6–1
9. 2009. január 10. Katar Qatar ExxonMobil Open, Doha Kemény USA Andy Roddick 6–4, 6–2
10. 2009. február 9. Hollandia ABN AMRO World Tennis Tournament, Rotterdam Szónyeg (fedett) Spanyolország Rafael Nadal 6–3, 4–6, 6–0
11. 2009. április 5. USA Sony Ericsson Open, Miami Kemény Szerbia Novak Đoković 6–2, 7–5
12. 2009. június 14. Nagy-Britannia Queen's Club Championships, London USA James Blake 7–5, 6–4
13. 2009. augusztus 10. Kanada Rogers Cup, Montréal Kemény ARG Juan Martín del Potro 6–7(4), 7–6(3), 6–1
14. 2009. november 2. Spanyolország Valencia Open 500, Valencia Kemény (fedett) RUS Mihail Juzsnij 6–3, 6–2
15. 2010. augusztus 15. Kanada Rogers Cup, Toronto Kemény Svájc Roger Federer 7–5, 7–5
16. 2010. október 17. Kína Shanghai Rolex Masters, Sanghaj Kemény Svájc Roger Federer 6–3, 6–2
17. 2011. június 12. GBR Queen's Club Championships, London FRA Jo-Wilfried Tsonga 3–6, 7–6(2), 6–4
18. 2011. augusztus 21. USA Western & Southern Open, Cincinnati Kemény SRB Novak Đoković 6–4, 3–0, feladta
19. 2011. október 2. Thaiföld Thailand Open, Bangkok Kemény (fedett) USA Donald Young 6–2, 6–0
20. 2011. október 9. JPN Rakuten Japan Open Tennis Championships, Tokió Kemény ESP Rafael Nadal 3–6, 6–2, 6–0
21. 2011. október 16. CHN Shanghai Rolex Masters, Sanghaj Kemény ESP David Ferrer 7–5, 6–4
22. 2012. január 8. AUS Brisbane International, Brisbane Kemény UKR Olekszandr Dolhopolov 6–1, 6–3
23. 2012. augusztus 5. Nagy-Britannia Nyári olimpiai játékok, London svájci Roger Federer 6–2, 6–1, 6–4
24. 2012. szeptember 10. USA US Open, New York Kemény szerb Novak Đoković 7–6(10), 7–5, 2–6, 3–6, 6–2
25. 2013. január 6. Ausztrália Brisbane International, Brisbane Kemény bolgár Grigor Dimitrov 7–6(0), 6–4
26. 2013. március 31. USA Sony Ericsson Open, Miami Kemény spanyol David Ferrer 2–6, 6–4, 7–6(1)
27. 2013. június 16. Nagy-Britannia Aegon Championships, London horvát Marin Čilić 5–7, 7–5, 6–3
28. 2013. július 7. Nagy-Britannia Wimbledon, London szerb Novak Đoković 6–4, 7–5, 6–4

Elveszített döntői (14)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesítés
Grand Slam-torna (5)
ATP World Tour Masters 1000 /
ATP Masters Series
(3)
ATP World Tour 500 Series /
International Series Gold
(1)
ATP World Tour 250 Series /
International Series
(5)
ATP World Tour Finals /
Tennis Masters Cup
(0)
Dátum Torna Borítás Ellenfél a döntőben Eredmény a döntőben
1. 2005. szeptember 26. Thaiföld Thailand Open, Bangkok Kemény (fedett) Svájc Roger Federer 3–6, 5–7
2. 2006. augusztus 6. USA Legg Mason Tennis Classic, Washington Kemény Franciaország Arnaud Clément 6–7(4), 2–6
3. 2007. január 7. Katar Qatar ExxonMobil Open, Doha Kemény Horvátország Ivan Ljubičić 4–6, 4–6
4. 2007. október 7. Franciaország Open de Moselle, Metz Kemény (fedett) Spanyolország Tommy Robredo 6–0, 2–6, 3–6
5. 2008. szeptember 9. USA US Open, New York Kemény Svájc Roger Federer 2–6, 5–7, 2–6
6. 2009. március 22. USA Indian Wells Masters, Indian Wells Kemény Spanyolország Rafael Nadal 1–6, 2–6
7. 2010. január 31. AUS Australian Open, Melbourne Kemény Svájc Roger Federer 3–6, 4–6, 6–7(11)
8. 2010. augusztus 1. USA Farmers Classic, Los Angeles Kemény USA Sam Querrey 7–5, 6–7(2), 3–6
9. 2011. január 30. AUS Australian Open, Melbourne Kemény SRB Novak Đoković 4–6, 2–6, 3–6
10. 2012. március 3. UAE Dubai Duty Free Tennis Championships, Dubaj Kemény SUI Roger Federer 5–7, 4–6
11. 2012. április 1. USA Sony Ericsson Open, Miami Kemény SRB Novak Đoković 1–6, 6–7(4)
12. 2012. július 8. GBR Wimbledon, London SUI Roger Federer 6–4, 5–7, 3–6, 4–6
13. 2012. október 14. Kína Shanghai Rolex Masters, Sanghaj Kemény szerb Novak Đoković 7–5, 6–7(11), 3–6
14. 2013. január 27. Ausztrália Australian Open, Melbourne Kemény brit Novak Đoković 7–6(2), 6–7(3), 3–6, 2–6

Páros (3)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győzelmei (2)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesítés
Grand Slam-torna (0)
ATP World Tour Masters 1000 /
ATP Masters Series
(0)
ATP World Tour 500 Series /
International Series Gold
(2)
ATP World Tour 250 Series /
International Series
(0)
ATP World Tour Finals /
Tennis Masters Cup
(0)
Dátum Torna Borítás Partner Ellenfelek a döntőben Eredmény a döntőben
1. 2010. november 7. ESP Valencia Open 500, Valencia Kemény (fedett) GBR Jamie Murray IND Mahes Bhúpati / BLR Makszim Mirni 7–6(8), 5–7, [10–7]
2. 2011. október 9. JPN Rakuten Japan Open Tennis Championships, Tokió Kemény GBR Jamie Murray CZE František Čermák / SVK Filip Polašek 6–1, 6–4

Elvesztett döntői (1)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesítés
Grand Slam-torna (0)
ATP World Tour Masters 1000 /
ATP Masters Series
(0)
ATP World Tour 500 Series /
International Series Gold
(0)
ATP World Tour 250 Series /
International Series
(1)
ATP World Tour Finals /
Tennis Masters Cup
(0)
Dátum Torna Borítás Partner Ellenfelek a döntőben Eredmény a döntőben
1. 2006. október 1. Thaiföld Thailand Open, Bangkok Kemény (fedett) Nagy-Britannia Jamie Murray Izrael Jónátán Erlich / Izrael Andi Rám 2–6, 6–2, [4–10]

Eredményei Grand Slam-tornákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grand Slam Australian Open Roland Garros Wimbledon US Open
Év Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél Eredmény Utolsó ellenfél
2005 3.kör Argentína David Nalbandian 2.kör Franciaország Arnaud Clément
2006 1.kör Argentína Juan Ignacio Chela 1.kör Franciaország Gaël Monfils 4.kör Ciprus Márkosz Pagdatísz 4.kör Oroszország Nyikolaj Davigyenko
2007 4.kör Spanyolország Rafael Nadal 3.kör Korea Li Hjungtajk
2008 1.kör Franciaország Jo-Wilfried Tsonga 3.kör Spanyolország Nicolás Almagro 1/4 döntő Spanyolország Rafael Nadal Döntő Svájc Roger Federer
2009 4.kör Spanyolország Fernando Verdasco 1/4 döntő Chile Fernando González 1/2 döntő USA Andy Roddick 4.kör Horvátország Marin Čilić
2010 Döntő Svájc Roger Federer 4.kör Csehország Tomáš Berdych 1/2 döntő Spanyolország Rafael Nadal 3.kör Svájc Stanislas Wawrinka
2011 Döntő Szerbia Novak Đoković 1/2 döntő Spanyolország Rafael Nadal 1/2 döntő Spanyolország Rafael Nadal 1/2 döntő Spanyolország Rafael Nadal
2012 1/2 döntő Szerbia Novak Đoković 1/4 döntő Spanyolország David Ferrer Döntő Svájc Roger Federer Győzelem szerb Novak Đoković
2013 Döntő Szerbia Novak Đoković Győzelem szerb Novak Đoković

Év végi világranglista-helyezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Helyezés 540 411 64 17 11 4 = 4 = 4 = 4 3


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Murray simán legyőzte Federert az olimpiai aranyért (html). Nemzeti Sport Online. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  2. "Murray earns Britain a first fine in 106 years", The Scotsman
  3. Andy Murray appoints Ivan Lendl as his new coach. BBC Sport, 2011. november 22. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
  4. Simon Briggs: Andy Murray cruises to Brisbane title and pays tribute to sense of humour and work ethic of new coach Ivan Lendl. The Telegraph, 2012. január 9. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
  5. Jon Fisher: Andy Murray defeated by Novak Djokovic in epic semi-final. The Independent. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
  6. U.S. Open: Murray d. Bogomolov. tennis.com, 2012. augusztus 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.)
  7. US Open: How Murray won the final. ATP World Tour, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  8. Kevin Mitchell: Andy Murray wins US Open: 'It's great to have finally done it'. The Guardian, 2012. szeptember 11. (Hozzáférés: 2012. szeptember 12.)
  9. Murray third in rankings after Open win. upi.com, 2012. szeptember 11. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andy Murray témájú médiaállományokat.