Ugrás a tartalomhoz

2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tomcsy (vitalap | szerkesztései) 2020. október 7., 16:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A mérkőzés)
2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő
Kiírás:
2011–2012-es UEFA-bajnokok ligája
A mérkőzés végeredménye
Németország Anglia
Bayern München Chelsea
11
Tizenegyesekkel
34
A mérkőzés adatai
Dátum2012. május 19.
StadionAllianz Arena
VárosMünchen
JátékvezetőPedro Proença
Nézőszám62 500

 ← 20112013 → 

A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő az európai labdarúgó-klubcsapatok legrangosabb tornájának 20., jogelődjeivel együttvéve az 57. döntője volt. A mérkőzést a müncheni Allianz Arénában rendezték meg. A helyszínről az Európai Labdarúgó-szövetség 2009. január 29-én döntött.[1]

A döntőre 2012. május 19-én került sor. A mérkőzést a Bayern München és a Chelsea játszotta. A mérkőzést büntetők után a Chelsea nyerte, története során először nyerte meg a legrangosabb európai labdarúgókupát. A Chelsea részt vesz a 2012-es UEFA-szuperkupa döntőjében, ahol az ellenfél a 2011–2012-es Európa-liga győztese, az Atlético de Madrid lesz, valamint a 2012-es FIFA-klubvilágbajnokságra is kijutott.

Résztvevők

Az egyik résztvevő az angol Chelsea, amely korábban a 2008-as döntőben szerepelt. A Manchester United ellen tizenegyesekkel kapott ki 6–5-re. A döntő másik résztvevője a Bayern München, amely háromszor nyert Bajnokcsapatok-Európa-kupáját, és 2001-ben pedig bajnokok ligáját. A BL sorozatban először a München játszott a döntőben házigazdaként.[2] A BEK-sorozatban 1957-ben a Real Madrid, 1965-ben pedig az Internazionale hazai pályán nyerte meg a BEK-et. 1984-ben az AS Roma azonban kikapott hazai közönség előtt.

Érdekességek

  • A Borussia Dortmund 1996–1997-es győzelmét követően került ismét új név a bajnoknak járó serlegre a Chelsea győzelmével.[3]
  • Ez volt a negyedik olyan müncheni döntő, mely után új győztest avattak: a Dortmundot és a Chelsea-t megelőzően a Marseille az 1992–1993-as szezonban, és az angol Nottingham Forest 1978–1979-ben ért el hasonló sikert.[3]
  • A Chelsea emellett a huszonkettedik olyan labdarúgócsapat lett, mely elhódította a legrangosabb európai klubserleget.[4]
  • A legutóbbi BL-döntőn, melyen tizenegyespárbaj döntött a győztes kilétéről, a Chelsea volt az egyik résztvevő. A 2008-as döntőben a Manchester United ellen buktak el úgy, hogy vezettek a párbaj során (a harmadik körben Cristiano Ronaldo hibázott), míg ezúttal ők voltak hátrányban már az első kör után.[4]
  • Összességében tizedik alkalommal dőlt el a kupa sorsa büntetőkkel BEK/BL finálén.[4]
  • A Bayern München részéről ez volt a kilencedik döntő, ebből az ötödik, amelyet elbuktak. Ebből az ötből négyszer angolok győzték le őket, az egyetlen kivétel az 1987-ben volt, mert ekkor a portugál FC Porto nyert ellenük.[4]
  • A Chelsea az első olyan európai focicsapat, mely abban az évben nyert a BL-ben, mely évben városa olimpiát rendezett. A Barcelona 1992-ben a BEK-et nyerte meg olimpiai városként.

Út a döntőig

Az eredmények az adott csapat szempontjából szerepelnek.

Bayern München Németország Szakasz Anglia Chelsea
A 2010–2011-es német bajnokság harmadik helyezettje Részvételi jog A 2010–2011-es angol bajnokság második helyezettje
Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk. Selejtezők Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk.
Svájc FC Zürich 3–0 2–0 (o) 1–0 (i) Rájátszás Nem kellett selejtezőt játszania.
Ellenfél Eredmény Csoportkör Ellenfél Eredmény
Spanyolország Villarreal CF 2–0 (i) 1. forduló Németország Bayer Leverkusen 2–0 (o)
Anglia Manchester City 2–0 (o) 2. forduló Spanyolország Valencia CF 1–1 (i)
Olaszország SSC Napoli 1–1 (i) 3. forduló Belgium KRC Genk 5–0 (o)
Olaszország SSC Napoli 3–2 (o) 4. forduló Belgium KRC Genk 1–1 (i)
Spanyolország Villarreal CF 3–1 (o) 5. forduló Németország Bayer Leverkusen 1–2 (i)
Anglia Manchester City 0–2 (i) 6. forduló Spanyolország Valencia CF 3–0 (o)
A csoport győztese
Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
Németország Bayern München 6 4 1 1 11 6 +5 13
Olaszország SSC Napoli 6 3 2 1 10 6 +4 11
Anglia Manchester City 6 3 1 2 9 6 +3 10
Spanyolország Villarreal CF 6 0 0 6 2 14 –12 0
Végeredmény E csoport győztese
Csapat M Gy D V G+ G– Gk P
Anglia Chelsea 6 3 2 1 13 4 +9 11
Németország Bayer Leverkusen 6 3 1 2 8 8 0 10
Spanyolország Valencia CF 6 2 2 2 12 7 +5 8
Belgium KRC Genk 6 0 3 3 2 16 –14 3
Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk. Egyenes kieséses szakasz Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk.
Svájc FC Basel 7–1 0–1 (i) 7–0 (o) Nyolcaddöntő Olaszország SSC Napoli 5–4 1–3 (i) 4–1 (h.u.) (o)
Franciaország Olympique de Marseille 4–0 2–0 (i) 2–0 (o) Negyeddöntő Portugália Benfica 3–1 1–0 (i) 2–1 (o)
Spanyolország Real Madrid 3–3
(t. 3–1)
2–1 (o) 1–2
(t. 3–1)
(i)
Elődöntő Spanyolország FC Barcelona 3–2 1–0 (o) 2–2 (i)

A mérkőzés

A München Müller fejesgóljával szerzett vezetést hét perccel a vége előtt. A 88. percben Drogba szöglet utáni fejesgólja jelentette az egyenlítést. A hosszabbításban Robben tizenegyest hibázott, a hosszabbítás végéig nem változott az eredmény. A Chelsea kihagyta az első büntetőt, a negyedik sorozatban pedig a Bayern is hibázott. Az ötödik sorozatban Schweinsteiger a kapufát találta el, Drogba pedig nem hibázott, ezzel a Chelsea nyerte a mérkőzést.


GK 1 Németország Manuel Neuer
RB 21 Németország Philipp Lahm (csapatkapitány)
CB 44 Ukrajna Anatolij Timoscsuk
CB 17 Németország Jérôme Boateng
LB 26 Németország Diego Contento
DM 31 Németország Bastian Schweinsteiger Sárga lap 2'
DM 39 Németország Toni Kroos
RW 10 Hollandia Arjen Robben
AM 25 Németország Thomas Müller lecserélve 87'
LW 7 Franciaország Franck Ribéry lecserélve 97'
CF 33 Németország Mario Gómez
Cserék:
GK 22 Németország Hans-Jörg Butt
DF 5 Belgium Daniel van Buyten becserélve 87'
DF 13 Brazília Rafinha
MF 14 Japán Takashi Usami
MF 23 Horvátország Danijel Pranjić
FW 9 Németország Nils Petersen
FW 11 Horvátország Ivica Olić becserélve 97'
Vezetőedző:
Németország Jupp Heynckes
GK 1 Csehország Petr Čech
RB 17 Portugália José Bosingwa
CB 24 Anglia Gary Cahill
CB 4 Brazília David Luiz Sárga lap 86'
LB 3 Anglia Ashley Cole Sárga lap 81'
DM 12 Nigéria John Obi Mikel
CM 8 Anglia Frank Lampard (csapatkapitány)
RW 21 Elefántcsontpart Salomon Kalou lecserélve 84'
AM 10 Spanyolország Juan Mata
LW 34 Anglia Ryan Bertrand lecserélve 73'
CF 11 Elefántcsontpart Didier Drogba Sárga lap 93'
Cserék:
GK 22 Anglia Ross Turnbull
DF 19 Portugália Paulo Ferreira
MF 5 Ghána Michael Essien
MF 6 Spanyolország Oriol Romeu
MF 15 Franciaország Florent Malouda becserélve 73'
FW 23 Anglia Daniel Sturridge
FW 9 Spanyolország Fernando Torres Sárga lap 120' becserélve 84'
Vezetőedző:
Olaszország Roberto di Matteo

A mérkőzés játékosa:
Elefántcsontpart Didier Drogba (Chelsea)

Asszisztensek:
Bertino Miranda (portugál) (partvonal)
Ricardo Santos (portugál) (partvonal)
Manuel De Sousa (portugál) (gólvonal)
Duarte Gomes (portugál) (gólvonal)
Negyedik játékvezető:
Carlos Velasco Carballo (spanyol)

Szabályok[5]

  • 2×45 perc játékidő.
  • Ha szükséges, 2×15 perces hosszabbítás.
  • A hosszabbítás követően egyenlő állásnál büntetőrúgások.
  • Hét megnevezett cserejátékos.
  • Maximum három cserelehetőség.

Jegyzetek

  1. 2011-ben a Wembley, 2012-ben az Allianz Arena ad otthont a BL-finálénak”, sportgeza.hu, 2009. január 29. (Hozzáférés: 2011. június 18.) 
  2. Először játszik egy csapat a saját stadionjában BL-döntőt”, telesport.hu, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. április 30.) 
  3. a b Ciprusiak és horvátok írtak történelmet a BL-ben. sportgeza.hu. Index. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  4. a b c d BL: a müncheni döntők különlegessége; a Bayern angol mumusai - érdekességek. nemzetisport.hu. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2012. május 22.)[halott link]
  5. Regulations of the UEFA Champions League 2011/12 (PDF). UEFA, 2011. March. (Hozzáférés: 2011. június 1.)

Források

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:UEFA Champions League Final 2012
A Wikimédia Commons tartalmaz 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő témájú médiaállományokat.