Ugrás a tartalomhoz

„Szifilisz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
97. sor: 97. sor:
A szifilisz sok országban bejelentési kötelezettség alá tartozó megbetegedés, többek között Kanadában,<ref>{{cite web|title=National Notifiable Diseases|url=http://dsol-smed.phac-aspc.gc.ca/dsol-smed/ndis/list-eng.php|publisher=Public Health Agency of Canada|date=5 April 2005|accessdate=2 August 2011}}</ref> az Európai Unióban,<ref>{{cite journal|last=Viñals-Iglesias|first=H|coauthors=Chimenos-Küstner, E|title=The reappearance of a forgotten disease in the oral cavity: syphilis|journal=Medicina oral, patologia oral y cirugia bucal|date=September 2009 1|volume=14|issue=9|pages=e416–20|pmid=19415060}}</ref> és az Egyesült Államokban.<ref>{{cite web|title=Table 6.5. Infectious Diseases Designated as Notifiable at the National Level-United States, 2009 [a]|url=http://www.unboundmedicine.com/redbook/ub/view/RedBook/187389/all/Table_6_5__Infectious_Diseases_Designated_as_Notifiable_at_the_National_Level_United_States__2009_%5Ba%5D|work=Red Book|accessdate=2 August 2011}}</ref> Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatók kötelesek tájékoztatni a [[közegészségügy]]i hatóságokat, amelyek ezt követően – ideális esetben – értesítik az érintett személy partnereit. <ref>{{cite book|title=Brunner & Suddarth's textbook of medical-surgical nursing.|year=2010|publisher=Wolters Kluwer Health/Lippincott Williams & Wilkins|location=Philadelphia|isbn=978-0-7817-8589-1|pages=2144|edition=12th|url=http://books.google.com/books?id=SmtjSD1x688C&pg=PA2144}}</ref> A kezelőorvosok ugyancsak ösztökélhetik a betegeket arra, hogy partnereiket küldjék orvoshoz.<ref>{{cite journal|last=Hogben|first=M|title=Partner notification for sexually transmitted diseases|journal=Clinical infectious diseases: an official publication of the Infectious Diseases Society of America|date=April 2007 1|volume=44 Suppl 3|pages=S160–74|pmid=17342669|doi=10.1086/511429}}</ref> A CDC ajánlása szerint legalább évente szükséges azoknak a férfiaknak a szűrése, akik férfiakkal élnek szexuális életet.<ref>{{cite web|title=Trends in Sexually Transmitted Diseases in the United States: 2009 National Data for Gonorrhea, Chlamydia and Syphilis|url=http://www.cdc.gov/std/stats09/tables/trends-table.htm|publisher=[[Centers for Disease Control and Prevention]]|date=22 November 2010|accessdate=3 August 2011}}</ref>
A szifilisz sok országban bejelentési kötelezettség alá tartozó megbetegedés, többek között Kanadában,<ref>{{cite web|title=National Notifiable Diseases|url=http://dsol-smed.phac-aspc.gc.ca/dsol-smed/ndis/list-eng.php|publisher=Public Health Agency of Canada|date=5 April 2005|accessdate=2 August 2011}}</ref> az Európai Unióban,<ref>{{cite journal|last=Viñals-Iglesias|first=H|coauthors=Chimenos-Küstner, E|title=The reappearance of a forgotten disease in the oral cavity: syphilis|journal=Medicina oral, patologia oral y cirugia bucal|date=September 2009 1|volume=14|issue=9|pages=e416–20|pmid=19415060}}</ref> és az Egyesült Államokban.<ref>{{cite web|title=Table 6.5. Infectious Diseases Designated as Notifiable at the National Level-United States, 2009 [a]|url=http://www.unboundmedicine.com/redbook/ub/view/RedBook/187389/all/Table_6_5__Infectious_Diseases_Designated_as_Notifiable_at_the_National_Level_United_States__2009_%5Ba%5D|work=Red Book|accessdate=2 August 2011}}</ref> Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatók kötelesek tájékoztatni a [[közegészségügy]]i hatóságokat, amelyek ezt követően – ideális esetben – értesítik az érintett személy partnereit. <ref>{{cite book|title=Brunner & Suddarth's textbook of medical-surgical nursing.|year=2010|publisher=Wolters Kluwer Health/Lippincott Williams & Wilkins|location=Philadelphia|isbn=978-0-7817-8589-1|pages=2144|edition=12th|url=http://books.google.com/books?id=SmtjSD1x688C&pg=PA2144}}</ref> A kezelőorvosok ugyancsak ösztökélhetik a betegeket arra, hogy partnereiket küldjék orvoshoz.<ref>{{cite journal|last=Hogben|first=M|title=Partner notification for sexually transmitted diseases|journal=Clinical infectious diseases: an official publication of the Infectious Diseases Society of America|date=April 2007 1|volume=44 Suppl 3|pages=S160–74|pmid=17342669|doi=10.1086/511429}}</ref> A CDC ajánlása szerint legalább évente szükséges azoknak a férfiaknak a szűrése, akik férfiakkal élnek szexuális életet.<ref>{{cite web|title=Trends in Sexually Transmitted Diseases in the United States: 2009 National Data for Gonorrhea, Chlamydia and Syphilis|url=http://www.cdc.gov/std/stats09/tables/trends-table.htm|publisher=[[Centers for Disease Control and Prevention]]|date=22 November 2010|accessdate=3 August 2011}}</ref>


== Gyógyítása ==
==Kezelés==
A szifilisz [[penicillin]]nel és más [[antibiotikum]]okkal kezelhető. A szájon át való kezelés statisztikailag nagyon rossz hatásfokú más eljárásokhoz képest, mivel a betegek hajlamosak félbehagyni a gyógyszerszedést. A legrégibb és ma is a leghatásosabb módszer a mindkét farpofába adott [[penicillin#Prokain benzil-penicillin|prokain benzil-penicillin]] injekció. (A két injekcióra azért van szükség, mert egy adagban túl fájdalmas lenne, még a hozzáadott [[prokain]] érzéstelenítő ellenére is.)
[[Fájl:Szifilisz.jpg|bélyegkép|A szifilisz ábrázolása a középkorban]]
[[Fájl:Szifilisz.jpg|bélyegkép|A szifilisz ábrázolása a középkorban]]
===Fertőzés korai szakaszában===
A másik kezelés néhány hosszan tartó hatású [[azitromicin]] tabletta felügyelet melletti beszedése. Ez az eljárás azonban hamar elavulhat, mivel megjelentek a szifilisz azitromicinrezisztens törzsei, amelyek [[2004]]-ben már a San Franciscó-i szifiliszfertőzések 56%-áért voltak felelősek.<ref>{{cite web|url=http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=PubMed&list_uids=16392078&dopt=Abstract|title=Azitromicin rezisztencia|language=angol}}</ref> Más eljárások azonban kevésbé hatásosak, mivel napi több tabletta szedését írják elő a betegnek.
A komplikációmentes szifilisz elsődleges kezelése továbbra is az egyszeri dózisban izomba beadott [[benzilpenicillin]] (penicillin G) vagy egyszeri dózisban szájon át beadott [[azitromicin]].<ref>{{cite book|author = David N. Gilbert|title=The Sanford guide to antimicrobial therapy 2011|publisher=Antimicrobial Therapy |location=Sperryville, VA|isbn=978-1-930808-65-2|pages=22| edition = 41st|author-separator = ,|author2 = Robert C. Moellering|author3 = George M. Eliopoulos|display-authors = 3 }}</ref><!-- ST10 --> Alternatív megoldásként szóba jöhet doxiciklin és tetraciklin is, a születési rendellenesség komoly kockázata miatt azonban ezek nem javallottak terhes anyák esetében.<!-- ST10 --> A különféle antibiotikumok - például makrolid, klindamicin, rifampin - következtében [[antibiotikum-ellenállás]] alakulhat ki.<ref name=ST10/> A [[ceftriaxon]] – harmadgenerációs cefalosporin származék [[antibiotikum]] – kezelés lehet annyira hatékony, mint a penicillin-alapú kezelés.<ref name=Kent08/>


===Fertőzés késői szakaszában===
Ha nincs kezelve, a szifilisznek súlyos következményei lehetnek, például idegrendszeri, [[szív]]- és az [[agy]]károsodások, elmebetegség. A kezeletlen szifilisz halálos is lehet.
Neuroszifilisz kezelésére a penicillin G [[központi idegrendszer]]i gyenge penetrációja miatt ajánlott nagy adagokban intravénásan penicillint beadni a fertőzötteknek, minimum 10 napon keresztül.<ref name=Kent08/><ref name=ST10/> Allergia esetén ceftriaxon alkalmazható, vagy meg lehet próbálkozni penicillin-deszenzitizációval.<!-- Kent08 -->Más későbbi előfordulás kezelhető heti egyszeri, izomba beadott penicillin G injekcióval, három héten át.<!-- Kent08 --> Allergia esetében – a korai fertőzésekhez hasonlóan – alkalmazható doxiciklin vagy tetraciklin, bár hosszabb ideig.<!-- Kent08 --> A betegségnek ebben a szakaszában kezeléssel korlátozható a további progresszió, de a már bekövetkezett károsodásokra kevés hatással van.<ref name=Kent08/>

===Jarisch-Herxheimer reakció===
A kezelés egyik lehetséges mellékhatása a Jarisch-Herxheimer reakció.<!-- Kent08 --> Gyakran egy órán belül jelentkezik és akár egy napig is fennmarad.<ref name="Kent08"/> Ez a reakció nem-allergiás típusú, gyógyszerhatásra létrejövő immunválasz az antibiotikumos kezelés első alkalommal történő alkalmazására. A meglévő bőrtünetek kifejezettebbé válnak, és láz, hidegrázás, nyirokcsomó megnagyobbodás, izomfájdalmak léphetnek fel. Kiváltó okai a tömegesen széteső szifilisz-kórokozókból felszabaduló toxikus termékek, esetleg azok "szuperantigénjei".<ref name=Radolf2006>{{cite book |author= Radolf, JD; Lukehart SA (editors)| year=2006 |title=Pathogenic ''Treponema'': Molecular and Cellular Biology | publisher=Caister Academic Press | isbn= 1-904455-10-7}}</ref>

==Epidemiológia==
<!--{{Main|Epidemiology of syphilis}}-->
[[Fájl:Syphilis world map - DALY - WHO2004.svg|thumb|100 000&nbsp;lakosra jutó szifiliszes halálesetek 2004-ben<ref>{{cite web|url=http://www.who.int/healthinfo/global_burden_disease/estimates_country/en/index.html |title=Disease and injury country estimates |year=2004 |publisher = [[Egészségügyi Világszervezet]] (WHO) |accessdate=11 November 2009}}</ref>
{{Oszlop-start}}
{{Oszlop-2}}
{{legend|#b3b3b3|nincs adat}}
{{legend|#ffff65|<35}}
{{legend|#fff200|35-70}}
{{legend|#ffdc00|70-105}}
{{legend|#ffc600|105-140}}
{{legend|#ffb000|140-175}}
{{legend|#ff9a00|175-210}}
{{Oszlop-2}}
{{legend|#ff8400|210-245}}
{{legend|#ff6e00|245-280}}
{{legend|#ff5800|280-315}}
{{legend|#ff4200|315-350}}
{{legend|#ff2c00|350-500}}
{{legend|#cb0000|>500}}
{{Oszlop-vége}}]]
Felmérések szerint 12 millió ember kapott szifilisz fertőzést 1999-ben, az esetek több mint 90%-a fejlődő országokban jelentkezett.<ref name=ST10/> Évente hozzávetőlegesen 700 000 – 1,6&nbsp;millió terhességre van befolyással, spontán vetélést, halva születést, és kongenitális szifiliszt okozva.<!-- Wood09 --> [[Szubszaharai Afrika]] térségeiben a szifilisz a méhen belüli halálozások mintegy 20%-át okozza.<ref name=Wood09/> Az előfordulási arányok magasabbak az intravénás drogok fogyasztói körében, azok között, akik HIV fertőzést hordoznak, és azoknál a férfiaknál, akik férfiakkal élnek nemi életet.<ref name="Coffin2010" /><ref name="Gao2009" /><ref name="Karp2009" /> Az Egyesült Államokban 2007-es adatok szerint a szifilisz hatszor gyakrabban fordult elő férfiak körében, mint nőknél, míg ugyanez az arány 1997-ben közel azonos volt.<ref>{{cite web|title=Trends in Reportable Sexually Transmitted Diseases in the United States, 2007|url=http://www.cdc.gov/std/stats07/trends.htm|publisher=[[Centers for Disease Control and Prevention]](CDC)|date=13 January 2009|accessdate=2 August 2011}}</ref> A 2010-ben regisztrált esetek mintegy felét az [[afroamerikai]] népesség körében regisztrálták.<ref>{{cite web|title=STD Trends in the United States: 2010 National Data for Gonorrhea, Chlamydia, and Syphilis|url=http://www.cdc.gov/std/stats10/tables/trends-table.htm|publisher=[[Centers for Disease Control and Prevention]] (CDC)|date=22 November 2010|accessdate=20 November 2011}}</ref>

A szifilisz igen gyakori volt Európában a XVIII. és XIX. században.<!-- Music08 --> A világ fejlett országaiban a XX. század elejétől kezdve az [[antibiotikum]]os kezelés széles körű elterjedésének köszönhetően rohamosan csökkent a fertőzöttek száma, az 1980-as és 1990-es évekig.<ref name=Music08/> A 2000-es év óta emelkedik a szifilisz előfordulási aránya az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Európában, elsősorban a férfiakkal szexuálisan érintkező férfiak körében.<ref name=ST10/> Az amerikai nők körében azonban állandó maradt a szifilisz előfordulási ráta ez alatt az idő alatt, míg az angliai nők körében emelkedett, bár a férfiakéhoz viszonyítva lassúbb ütemben.<ref name=AOP08>{{cite journal|last=Kent|first=ME|coauthors=Romanelli, F|title=Reexamining syphilis: an update on epidemiology, clinical manifestations, and management|journal=The Annals of pharmacotherapy|date=February 2008|volume=42|issue=2|pages=226–36|pmid=18212261|doi=10.1345/aph.1K086}}</ref> Az előfordulási arány az 1990-es évek óta emelkedőben van Kína és Oroszország heteroszexuális népessége körében.<ref name=ST10/> Ez olyan, védekezés nélküli szexuális aktivitásnak tudható be, mint például a szexuális promiszkuitás, a prostitúció, valamint a védekezési eszközök használatának ritkulása.<ref name=ST10/><ref>{{cite journal|last=Ficarra|first=G|coauthors=Carlos, R|title=Syphilis: The Renaissance of an Old Disease with Oral Implications|journal=Head and neck pathology|date=September 2009|volume=3|issue=3|pages=195–206|pmid=20596972|doi=10.1007/s12105-009-0127-0|pmc=2811633}}</ref><ref name=AOP08/>

Amennyiben nem kezelik, a szifilisz halálozási aránya 8% és 58% között mozog, magasabb arányban a férfiaknál.<ref name=Kent08/> A szifilisz tünetei a XIX. és XX.&nbsp;században enyhültek, részben a hatékony kezelés elérhetőségének, részben pedig a [[Spirochaete|spirochaeták]] csökkent [[virulencia|virulenciájának]] köszönhetően.<ref name=Sec2010/> Korai kezelés esetén ritkán lép fel komplikáció.<ref name=Pri2008/> A szifilisz következtében a HIV terjedésének kockázata kétszer-ötször nagyobb, és gyakoriak a társbetegséggel történő fertőzések (egyes városközpontokban 30–60%).<ref name=Kent08/><ref name=ST10/>


== Híres szifiliszesek ==
== Híres szifiliszesek ==

A lap 2013. április 18., 09:51-kori változata

 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.

Szerkesztő:Csörföly D/DiseaseDisorder infobox A szifilisz (syphilis, lues), más néven vérbaj egy szexuális úton terjedő, idült lefolyású, fertőző nemi betegség. Kórokozója a Treponema pallidum nevű, pallidum alfajú spirocheata baktérium. A fertőzés elsősorban szexuális úton terjed, de anyától gyermekre is terjedhet a terhesség ideje alatt vagy a szülés során, amely esetben veleszületett vagyis kongenitális szifiliszről van szó. A Treponema pallidum alfajai más, emberre veszélyes betegségeket is okoznak: frambőzia (pertenue alfaj), pinta (carateum alfaj), és bejel, vagy más néven járványos szifilisz (endemicum alfaj).

A betegség elnevezése Girolamo Fracastoro[1] (1478-1553) veronai orvostól származik, aki Syphilus pásztor szenvedéseiről költeményt írt. Régi illetve népies elnevezései még a bujakór és a franc (ez utóbbi a "francia betegségből" ered). A korábbi feltételezések szerint Kolumbusz hozhatta be Európába, de egy 2008-as szegedi lelet nyomán kiderült, hogy már a 15. század közepén is létezett Magyarországon.[2]

A szifilisz tünetei attól függően eltérnek, hogy a betegség négy szakasza (elsődleges, másodlagos, látens és harmadlagos szakasz) közül melyikben lépnek fel. Az elsődleges szakaszt általában egyetlen szifiliszes fekély (nem fájdalmas, nem viszkető kemény elfekélyesedés a bőrön) jellemzi, a második szakaszban szétterjedt kiütés jelentkezik, amely rendszerint a tenyéren és a talpon jelenik meg. A látens szifilisznek nincsenek vagy alig észrevehető tünetei vannak, a harmadlagos szakaszban pedig gumma, idegrendszeri vagy szívproblémák jelentkeznek. A szifilisz „nagyszerű imitátorként” ismert, mert rendszeresen atipikus tünetekkel jelentkezik. Diagnosztizálása általában szerológia segítségével történik; a baktériumok mikroszkóp alatt is jól láthatók. A szifilisz sikeresen kezelhető antibiotikummal, intramuszkuláris (izomba adott) penicillin G-vel (neuroszifilisz esetén intravénásan), vagy ceftriaxonnal, súlyosan penicillinérzékeny egyének esetén pedig orális (szájon át beadott) doxiciklinnel vagy azithromycinnel.

Feltételezések szerint a szifilisz 12 millió embert fertőzött meg 1999-ben, ás az esetek több mint 90%-a a fejlődő országokban fordult elő. A fertőzések száma drámaian lecsökkent az 1940-es években, miután a penicillin széles körben elérhetővé vált, majdaz ezredforduló óta a fertőzés gyakorisága újra emelkedni kezdett több országban, és sok esetben HIV fertőzéssel együtt fordul elő. Ez részben a férfiak egymás közötti védekezés nélküli szexuális érintkezésének, részben a szexuális partnerek gyakori váltogatásának, a prostitúciónak és a csökkenő kondomhasználatnak tulajdonítható.[3][4][5]

Kórlefolyás

A betegség közvetlen kontaktussal szexuális úton (rendszerint a bőr és a nyálkahártyák sérülésein át), transzplacentárisan (a méhlepényen keresztül), illetve vérrel terjedhet. Ez alapján megkülönböztethetünk szerzett (syphilis acquisita) és kongenitális, veleszületett szifiliszt (syphilis connatalis). A szifilisz négy szakaszban jelentkezik: elsődleges, másodlagos, látens és harmadlagos.[6] Sir William Osler „nagyszerű imitátornak” nevezte változatos tünetei miatt.[6][7]

Lappangás

Ez egy átlagosan 3 hetet felölelő időintervallum (10-90 nap). Ebben a szakban a spirochaeták nyálkahártyákon (genitális, orális, anális) keresztül jutnak be a szervezetbe, a behatolási kapuban szaporodnak. A kórokozó a szervezetben vér útján terjed.

Elsődleges szifilisz

Szifiliszes extragenitális (kézen) fekély.

Az elsődleges szifilisz általában a fertőzött sebbel történő közvetlen szexuális érintkezés útján terjed.[8] Általában a kezdeti kontaktust követő 3-90 nap (átlagban 21 nap) után, a behatolási kapunak megfelelően bőrsérülés jelenik meg, amely kezdetben egy körülírt, élénk vörös, porctapintatú beszűrődés, majd ezen a területen megjelenik a szifiliszes fekély.[6] Ez általában  (az esetek 40%-ában) egyetlen kemény, fájdalommentes, nem viszkető 0,3 és 3,0 cm átmérőjű bőrfekély, amelynek jól látható közepe és éles határszéle van.[6] Szövettanilag mononukleáris beszűrődés, makrofágok, limfociták jelenléte jellemzi. Ebben a stádiumban a treponemák a szifiliszes fekély váladékából mutathatók ki.

A bőrsérülés azonban szinte bármilyen formát ölthet.[9] Klasszikus formájában bőrfoltból alakul át papulává s végül erózióvá vagy fekéllyé.[9] Alkalmanként több sérülés is jelen lehet (~40%),[6] amely gyakrabban fordul elő, ha HIV-fertőzés is fennáll. A bőrsérülések fájdalmasak, érzékenyek lehetnek (30%), és a genitália körül is megjelenhetnek (2–7%). A leggyakoribb előfordulási hely nőknél a méhnyak (44%), heteroszexuális férfiaknál a pénisz (99%), homoszexuális férfiaknál pedig viszonylag gyakori az anális és rektális fekély (34%).[9] Nyirokcsomó megnagyobbodás gyakran (80%) előfordul a fertőzés környékén,[6] 7-10 nappal a szifiliszes fekély kialakulása után.[9]A bőrsérülés kezelés nélkül 3-6 hétig megmarad.[6]

Tünetmentes időszak

2-24 hét közti időszak. A fekély spontán gyógyul, kezelés hiányában is, helyén jellegzetes kis csillag alakú heg marad vissza. Ezzel egyidőben a nyirokcsomó duzzanatok is nyomtalanul eltűnnek. Megfelelő és eredményes kezelés esetén a a betegség további szakaszaira jellemző elváltozások elmaradnak, de ellenkező esetben a treponemák a szövetekben szaporodnak tovább, és a folyamat automatikusan átmegy a következő stádiumba.

Másodlagos szifilisz

A másodlagos szifilisz tipikus megjelenése: kiütés a tenyéren
Vöröses papulák és csomók a testfelület nagy részén a másodlagos szifilisz következményeként

A másodlagos szifilisz általában 4-10 héttel az elsődleges fertőzés után alakul ki.[6] Ekkorra a szervezet már túlérzékennyé vált a kórokozóval szemben, így bekövetkezik a folyamat generalizálódása. Míg a másodlagos betegség jellemzően igen változatos formákban jelentkezhet, a tünetek leggyakrabban a bőrt, a nyálkahártyát, és a nyirokcsomókat érintik, de felléphet lép-, máj- és általános nyirokcsomó megnagyobbodás, csonthártya- és ízületi gyulladás is.[10] A törzsön és a végtagokon - a tenyeret és a talpat is beleértve - szimmetrikus, vöröses-rózsaszín, nem viszkető kiütések (exantémák) jelenhetnek meg.[6][11] A kiütés makulopapulárissá vagy gennyessé válhat. A nyálkahártyán lapos, széles, fehéres színű, szemölcsszerű bőrsérülések (enantémák) is kialakulhatnak. Ezen bőrsérülések mindegyike baktériumokat rejt és fertőző. Egyéb tünetek a láz, torokfájás, rossz közérzet, súlyvesztés, hajhullás, és fejfájás.[6] Ritkán előfordul májgyulladás, vesebetegség, ízületi gyulladás, csonthártyagyulladás, látóideg gyulladás, belső szemgyulladás, és szaruhártyagyulladás.[6][12] Az akut tünetek általában 3-6 hét után elmúlnak;[12] az esetek 25%-ában azonban a másodlagos tünetek visszatérnek. Sokan, akik másodlagos szifilisszel jelentkeznek (a nők 40–85%-a, a férfiak 20–65%-a), nem számolnak be arról, hogy korábban klasszikus elsődleges szifiliszes fekélyük lett volna.[10]

Másodlagos szifilisz női nemi szerven

Latens szifilisz

A fertőzés után körülbelül egy évvel kezdődik, egy hosszabb tünetmentes periódus. Két szakaszra tagolható: korai és késői latens periódusra. A latens szifilisz késői szakaszában a beteg nem fertőző, de a transzplacentáris terjedés ilyenkor is bekövetkezhet. A tünetmentesség 3-30 évig tarthat.

A látens szifilisz meghatározása szerint szerológiai vizsgálattal bizonyított fertőzés, amelynél nem jelentkeznek a betegség tünetei.[8] Az Egyesült Államokban továbbá korai (kevesebb mint 1 évvel másodlagos szifilisz után) vagy késői (több mint 1 évvel másodlagos szifilisz után) változatot különböztetnek meg.[12] Az Egyesült Királyság két évnél húzza meg a határvonalat késői és korai látens szifilisz között.[9] A korai látens szifilisznél felléphetnek visszatérő tünetek. A késői látens szifilisz tünetmentes, és nem annyira fertőző, mint a korai látens szifilisz.[12]

Késői, harmadlagos szifilisz

Harmadlagos (gummás) szifiliszes beteg. Mellszobor a párizsi Musée de l'Homme-ból.

Harmadlagos szifilisz körülbelül 3-15 évvel a kezdeti fertőzés után alakulhat ki és három további típusát különböztetik meg: gummás szifilisz (15%), késői neuroszifilisz, amely a központi idegrendszert támadja (6,5%), és szív- és érrendszeri szifilisz (10%).[6][12] Kezelés nélkül a fertőzött betegek harmadánál kialakul a harmadlagos betegség.[12] A harmadlagos szifiliszes betegek nem fertőzőek.[6]

Gummás szifilisz, vagy késői jóindulatú szifilisz általában 1-46 évvel - átlagosan 15 évvel - a kezdeti fertőzés után alakul ki. Erre a szakaszra a gummák krónikus megjelenése a jellemző, amelyek puha, tumorszerű gyulladásos göbök, amelyek mérete nagyban eltérő lehet. Általában a bőrön, csontokon, májon, heréken, de bárhol megjelenhetnek.[6] A gumma változó nagyságú, borsószemnyi-tyúktojásnyi képződmény, kezdetben tömött, később tapintása gumiszerűen rugalmas lesz (innen az elnevezése) és körülötte heges-kötőszövetes tok alakul ki, amely élesen elhatárolja a környezetétől. Idővel a gumma közepén elhalás támad, ami nem hajlamos elfolyósodásra.

A neuroszifilisz a központi idegrendszert érintő fertőzés. Kialakulhat korán - akár tünetmentes, akár szifiliszes agyhártyagyulladásként - vagy későn - meningovaszkuláris szifiliszként, általános bénulásként, vagy tabes dorsalisként. Utóbbi gyenge egyensúlyérzékkel és az alsó végtagokban érzett villámlásszerű fájdalommal párosul. A késői neuroszifilisz általában 4-25 évvel a kezdeti fertőzés után alakul ki. A meningovaszkuláris szifilisz általában apátiával és rohamokkal jelentkezik, míg az általános bénulás demenciával és tabes dorsalisszal.[6] Előfordulhat, hogy a beteg Argyll Robertson pupillákkal jelentkezik, ahol mindkét kis pupilla összehúzódik a közeli tárgyakra történő fókuszálás során, azonban erős fény hatására nem húzódnak össze.

A szív- és érrendszeri szifilisz általában 10–30 évvel a kezdeti fertőzés után alakul ki. A leggyakoribb komplikáció a szifiliszes aortagyulladás, amely aneurzima kialakulásához vezethet.[6]

Szervi elváltozások a harmadlagos szifilisz időszakában

Leggyakoribb a szív és érrendszer elváltozása: aorta aneurysma, aorta insufficiencia, koszorúerek szájadékának szűkülete. A szívizomban néha apró gummák képződnek. A tüdőben intersticiális gyulladás, majd fibrózis támad. Gummák is előfordulnak, elsősorban a jobb tüdő alsó lebenyében.

Májban gyakoriak a gummák, amelyek hegesen zsugorodva a májat lebenyezetté teszik. A csontokban szintén gyakori a gumma. A csontszövet burjánzását eredményezheti, aminek következtében a külső felszínen és a velőüregben csontfelrakódást látunk. Az idegrendszer szintjén agyhártyahegesedést és liquorkeringési zavarokat okozhat, illetve az agy homlok- és halántéklebenyének a sorvadását eredményezheti. A gerincvelő burkaiban kialakuló gyulladás a hátsó gerincvelői gyököket leszorítja, ami a felszálló érző pályák degenerációját okozza. Ez súlyos érzészavarokhoz és ataxiához vezet, a kórkép neve tabes dorsalis.

Kongenitális szifilisz

A veleszületett szifilisz a transzplacentáris (vagy diaplacentáris) terjedés következménye. Az anya szifilisze esetén a transzplacentáris fertőzés abortuszhoz, a magzat elhalásához vagy halvaszületéshez vezet. A magzatok 60-70%-a a méhen belül elpusztul.

A kongenitális szifiliszes fertőzés terhesség vagy szülés során történik. A szifiliszes csecsemők kétharmada tünetek nélkül születik. Az első néhány évben kialakuló leggyakoribb tünetek a következők: hepatosplenomegália, vagyis a máj és a lép megnagyobbodása (70%), kiütés (70%), láz (40%), neuroszifilisz (20%), és tüdőszövetgyulladás (20%), jellemzőek még a hólyagos kiütések, gummák, idegrendszeri károsodás tünetei, veseérintettség, fogak fejlődési rendellenességei.. Amennyiben nem kezelik, az esetek 40%-ában késői kongenitális szifilisz alakul ki, amely többek között a következő tüneteket produkálhatja: az orrnyereg deformációja, a sípcsont előrehajlása, az egyik kulcscsont szegycsont felőli végének megnagyobbodása (Higouménakis jel) vagy bizonyos ízületek szimmetrikus duzzanata (Clutton ízület), illetve idegrendszeri károsodás (progresszív paralízis), halláskárosodás, ízületi gyulladás.[13]

Kiváltó okai

Bakteriológia

A Treponema pallidum spirochaeták szövetpatológiája módosított Steiner ezüstimpregnációval
Bővebben: Treponema pallidum

A Treponema pallidum pallidum alfaja spirális alakú, Gram-festéssel nem kimutatható és igen mozgékony baktérium.[9][14] Három másik, emberre veszélyes betegséget okozó rokon Treponema pallidum alfajok: frambőzia (pertenue alfaj), pinta(carateum alfaj), és bejel, más néven járványos szifilisz (endemicum alfaj).[6] Ezek nem okoznak neurológiai betegséget, mint a pallidum alfaj.[13] Az emberek az egyetlen ismert gazdaszervezetei a pallidum alfajnak.[15] A baktérium nem képes néhány napnál tovább élni gazdaszervezet nélkül. Kis genomja (1,14 MDa) miatt nem képes a tápanyagok előállításához szükséges metabolikus útvonalak kódolására. Lassú osztódási ideje van, több mint 30 óra.[9]

Terjedése

A szifilisz elsősorban szexuális úton terjed, vagy terhesség során az anya átadja a kórt a magzatnak; a spirochaeta baktérium képes áthaladni az ép nyálkahártyán vagy a sérült bőrön.[6][15] Így a betegség átadható bőrsérülés környéki csókkal, valamint orális, vaginális és anális szex útján is.[6] Az elsődleges vagy másodlagos szifilisznek kitett személyek 30-60%-a fertőződik meg a betegséggel.[12] Fertőzőképességét jól példázza, hogy mindössze 57 organizmus beoltása 50%-os eséllyel megfertőzi a beoltott személyt.[9] Az esetek legnagyobb része (60%) az Egyesült Államokban olyan férfiak körében fordul elő, akik más féfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot. A szifilisz vérkészítmények útján is terjed. Sok országban azonban végeznek szűrést, így a kockázat alacsony. A fertőzés kockázata közös tű használata révén alacsonynak tűnik.[6] A szifilisz nem terjed wc-ülőke, mindennapi tevékenységek, jacuzzi, étkészlet és ruha közös használata útján.[16]

Diagnózisa

Szifiliszvizsgálatra buzdító poszter, amelyen egy szégyentől lehajtott fejű nő és férfi látható (1936 körül)

A szifiliszt korai szakaszában nehéz diagnosztizálni.[9] Bizonyosan vérvizsgálat alapján vagy közvetlenül, vizuálisan, mikroszkóp segítségével lehet megállapítani a fertőzést. A vérvizsgálat gyakrabban használatos, mert könnyebb elvégezni.[6] A diagnosztikai vizsgálatok nem tudják megkülönböztetni a betegség különböző szakaszait.[17]

Vérvizsgálat

A Treponema pallidum specifikus és nem-specifikus szerológiai eljárásokkal mutatható ki.[9] A kezdeti szakaszban nem-specifikus szerológiai eljárásokat használnak, mint például a VDLR (Venereal Disease Research Laboratory) teszt és az RPR (Rapid Plasma Reagin) reakció. Ezek a vizsgálatok azonban alkalmanként álpozitív eredményt mutatnak és olyan specifikus szerológiai eljárásra van szükség a fertőzés igazolására, mint például a T. pallidum hemagglutinációs próba (TPHA) vagy Fluoreszcens Treponema antitest próba (FTA-Abs).[6] A nem treponema-specifikus szerológiai vizsgálatok néhány vírufertőzésre is álpozitív eredményt adhatnak, mint például a bárányhimlő és a kanyaró, valamint a limfóma, tuberkulózis, malária, szívbelhártya gyulladás (endocarditis), kötőszöveti betegség, és terhesség esetén is.[8] A Treponema antitest próba általában a fertőződést követő 2-5 héttel mutatja ki a pozitív eredményt.[9] A neuroszifiliszt magas fehérvérsejtszám (elsősorban limfociták) és az agy-gerincvelői folyadékban található magas fehérjeszint alapján diagnosztizálják a már felismert szifiliszes esetben.[6][8]

Közvetlen vizsgálat

A szifiliszes fekélyből vett vérsavó sötét látóteres mikroszkóp (darkfield) alatti vizsgálata alapján azonnal megállapítható a fertőzés. A kórházakban azonban nem mindig van megfelelő felszerelés vagy szakképzett személyzet, a vizsgálatot pedig a mintavételt követő 10 percben el kell végezni. A precizitás 80% közelében van, így a diagnózis megerősítésére jól használható, de nem zár ki más diagnózist. Két másik vizsgálatot lehet elvégezni a fekélyből vett mintán: közvetlen fluoreszcens antitest próbát és nukleinsavszál meghosszabbítását. A közvetlen fluoreszcens próba olyan antitesteket vizsgál, amelyeket fluoreszcenciával megjelöltek és amelyek specifikus szifiliszfehérjékhez kapcsolódnak, míg a nukleinsavszál meghosszabbítása olyan eljárásokat használ, mint a polimeráz-lánc reakció, amely kimutat bizonyos szifiliszgéneket. Ezek a vizsgálatok nem időérzékenyek, mivel nincs szükség élő baktériumra a diagnózishoz.[9]

Megelőzés

2010 évi adatok szerint nincs még olyan oltóanyag, amely hatékony lenne a megelőzésben.[15] Az intim fizikai együttlét kerülése fertőzött személlyel hatékony a szifilisz terjedésének megfékezésében, csakúgy, mint a latex óvszer megfelelő használata, bár a kockázat még így sem hárul el teljes mértékben.[18][16] Emiatt az amerikai járványügyi központ (CDC) hosszú távú, kölcsönösen monogám kapcsolatot javasol nem fertőzött partnerrel, valamint tartózkodást az alkoholtól és egyéb olyan kábítószerektől, amelyek növelik a kockázatos szexuális magatartás valószínűségét.[16]

Az újszülött kori kongenitális szifilisz megelőzhető az anyák szűrésével a terhesség korai szakaszában és a fertőzöttek kezelésével.[19] Az Egyesült Államok betegségmegelőzési akciócsoportja (USPSTF) határozottan javasolja minden terhes nő szűrésének bevezetését az egész világon,[20] az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint pedig minden nő szűrése szükséges az első terhességi vizsgálat alkalmával, majd ismételten a harmadik trimeszterében is.[21] Pozitív eredmény esetén a partnereik szűrése is javasolt.[21] A kongenitális szifilisz azonban továbbra is gyakori a fejlődő országokban, mivel sok nő egyáltalán nem jut hozzá terhesgondozáshoz, és akik részesülnek ugyan terhesgondozásban, azok nem esnek át szűrésen.[19] Ez esetenként a fejlett országokban is előfordul, mivel a szifiliszfertőzés veszélyének (például droghasználat következtében) leginkább kitett személyek esélye a legalacsonyabb arra, hogy terhesgondozásban részesüljenek.[19] A szűrések hozzáférhetőségének javítására tett számos intézkedés hatékonynak bizonyult a kongenitális szifilisz visszaszorításában az alacsony és a közepes jövedelmű országokban.[21]

A szifilisz sok országban bejelentési kötelezettség alá tartozó megbetegedés, többek között Kanadában,[22] az Európai Unióban,[23] és az Egyesült Államokban.[24] Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi szolgáltatók kötelesek tájékoztatni a közegészségügyi hatóságokat, amelyek ezt követően – ideális esetben – értesítik az érintett személy partnereit. [25] A kezelőorvosok ugyancsak ösztökélhetik a betegeket arra, hogy partnereiket küldjék orvoshoz.[26] A CDC ajánlása szerint legalább évente szükséges azoknak a férfiaknak a szűrése, akik férfiakkal élnek szexuális életet.[27]

Kezelés

Fájl:Szifilisz.jpg
A szifilisz ábrázolása a középkorban

Fertőzés korai szakaszában

A komplikációmentes szifilisz elsődleges kezelése továbbra is az egyszeri dózisban izomba beadott benzilpenicillin (penicillin G) vagy egyszeri dózisban szájon át beadott azitromicin.[28] Alternatív megoldásként szóba jöhet doxiciklin és tetraciklin is, a születési rendellenesség komoly kockázata miatt azonban ezek nem javallottak terhes anyák esetében. A különféle antibiotikumok - például makrolid, klindamicin, rifampin - következtében antibiotikum-ellenállás alakulhat ki.[15] A ceftriaxon – harmadgenerációs cefalosporin származék antibiotikum – kezelés lehet annyira hatékony, mint a penicillin-alapú kezelés.[6]

Fertőzés késői szakaszában

Neuroszifilisz kezelésére a penicillin G központi idegrendszeri gyenge penetrációja miatt ajánlott nagy adagokban intravénásan penicillint beadni a fertőzötteknek, minimum 10 napon keresztül.[6][15] Allergia esetén ceftriaxon alkalmazható, vagy meg lehet próbálkozni penicillin-deszenzitizációval.Más későbbi előfordulás kezelhető heti egyszeri, izomba beadott penicillin G injekcióval, három héten át. Allergia esetében – a korai fertőzésekhez hasonlóan – alkalmazható doxiciklin vagy tetraciklin, bár hosszabb ideig. A betegségnek ebben a szakaszában kezeléssel korlátozható a további progresszió, de a már bekövetkezett károsodásokra kevés hatással van.[6]

Jarisch-Herxheimer reakció

A kezelés egyik lehetséges mellékhatása a Jarisch-Herxheimer reakció. Gyakran egy órán belül jelentkezik és akár egy napig is fennmarad.[6] Ez a reakció nem-allergiás típusú, gyógyszerhatásra létrejövő immunválasz az antibiotikumos kezelés első alkalommal történő alkalmazására. A meglévő bőrtünetek kifejezettebbé válnak, és láz, hidegrázás, nyirokcsomó megnagyobbodás, izomfájdalmak léphetnek fel. Kiváltó okai a tömegesen széteső szifilisz-kórokozókból felszabaduló toxikus termékek, esetleg azok "szuperantigénjei".[29]

Epidemiológia

100 000 lakosra jutó szifiliszes halálesetek 2004-ben[30]
  nincs adat
  <35
  35-70
  70-105
  105-140
  140-175
  175-210
  210-245
  245-280
  280-315
  315-350
  350-500
  >500

Felmérések szerint 12 millió ember kapott szifilisz fertőzést 1999-ben, az esetek több mint 90%-a fejlődő országokban jelentkezett.[15] Évente hozzávetőlegesen 700 000 – 1,6 millió terhességre van befolyással, spontán vetélést, halva születést, és kongenitális szifiliszt okozva. Szubszaharai Afrika térségeiben a szifilisz a méhen belüli halálozások mintegy 20%-át okozza.[13] Az előfordulási arányok magasabbak az intravénás drogok fogyasztói körében, azok között, akik HIV fertőzést hordoznak, és azoknál a férfiaknál, akik férfiakkal élnek nemi életet.[3][4][5] Az Egyesült Államokban 2007-es adatok szerint a szifilisz hatszor gyakrabban fordult elő férfiak körében, mint nőknél, míg ugyanez az arány 1997-ben közel azonos volt.[31] A 2010-ben regisztrált esetek mintegy felét az afroamerikai népesség körében regisztrálták.[32]

A szifilisz igen gyakori volt Európában a XVIII. és XIX. században. A világ fejlett országaiban a XX. század elejétől kezdve az antibiotikumos kezelés széles körű elterjedésének köszönhetően rohamosan csökkent a fertőzöttek száma, az 1980-as és 1990-es évekig.[14] A 2000-es év óta emelkedik a szifilisz előfordulási aránya az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Európában, elsősorban a férfiakkal szexuálisan érintkező férfiak körében.[15] Az amerikai nők körében azonban állandó maradt a szifilisz előfordulási ráta ez alatt az idő alatt, míg az angliai nők körében emelkedett, bár a férfiakéhoz viszonyítva lassúbb ütemben.[33] Az előfordulási arány az 1990-es évek óta emelkedőben van Kína és Oroszország heteroszexuális népessége körében.[15] Ez olyan, védekezés nélküli szexuális aktivitásnak tudható be, mint például a szexuális promiszkuitás, a prostitúció, valamint a védekezési eszközök használatának ritkulása.[15][34][33]

Amennyiben nem kezelik, a szifilisz halálozási aránya 8% és 58% között mozog, magasabb arányban a férfiaknál.[6] A szifilisz tünetei a XIX. és XX. században enyhültek, részben a hatékony kezelés elérhetőségének, részben pedig a spirochaeták csökkent virulenciájának köszönhetően.[10] Korai kezelés esetén ritkán lép fel komplikáció.[9] A szifilisz következtében a HIV terjedésének kockázata kétszer-ötször nagyobb, és gyakoriak a társbetegséggel történő fertőzések (egyes városközpontokban 30–60%).[6][15]

Híres szifiliszesek

Jegyzetek

  1. ↑ Girolamo Fracastoro (angol nyelven)
  2. ↑ Nem Kolumbusz hozta be a szifiliszt (magyar nyelven). Index, 2008. április 25
  3. ↑ a b Coffin, LS, Newberry, A, Hagan, H, Cleland, CM, Des Jarlais, DC, Perlman, DC (2010. január 1.). „Syphilis in Drug Users in Low and Middle Income Countries”. The International journal on drug policy 21 (1), 20–7. o. DOI:10.1016/j.drugpo.2009.02.008. PMID 19361976.  
  4. ↑ a b Gao, L, Zhang, L, Jin, Q (2009. szeptember 1.). „Meta-analysis: prevalence of HIV infection and syphilis among MSM in China”. Sexually transmitted infections 85 (5), 354–8. o. DOI:10.1136/sti.2008.034702. PMID 19351623.  
  5. ↑ a b Karp, G, Schlaeffer, F, Jotkowitz, A, Riesenberg, K (2009. január 1.). „Syphilis and HIV co-infection”. European journal of internal medicine 20 (1), 9–13. o. DOI:10.1016/j.ejim.2008.04.002. PMID 19237085.  
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac Kent ME, Romanelli F (2008. February). „Reexamining syphilis: an update on epidemiology, clinical manifestations, and management”. Ann Pharmacother 42 (2), 226–36. o. DOI:10.1345/aph.1K086. PMID 18212261.  
  7. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) TUS00 nevű lábjegyzeteknek
  8. ↑ a b c d Committee on Infectious Diseases.szerk.: Larry K. Pickering: Red book 2006 Report of the Committee on Infectious Diseases, 27th, Elk Grove Village, IL: American Academy of Pediatrics, 631–44. o. (2006). ISBN 978-1-58110-207-9 
  9. ↑ a b c d e f g h i j k l m Eccleston, K, Collins, L, Higgins, SP (2008. március 1.). „Primary syphilis”. International journal of STD & AIDS 19 (3), 145–51. o. DOI:10.1258/ijsa.2007.007258. PMID 18397550.  
  10. ↑ a b c Mullooly, C, Higgins, SP (2010. augusztus 1.). „Secondary syphilis: the classical triad of skin rash, mucosal ulceration and lymphadenopathy”. International journal of STD & AIDS 21 (8), 537–45. o. DOI:10.1258/ijsa.2010.010243. PMID 20975084.  
  11. ↑ Dylewski J, Duong M (2007. január 2.). „The rash of secondary syphilis”. Canadian Medical Association Journal 176 (1), 33–5. o. DOI:10.1503/cmaj.060665. PMID 17200385.  
  12. ↑ a b c d e f g Bhatti MT (2007). „Optic neuropathy from viruses and spirochetes”. Int Ophthalmol Clin 47 (4), 37–66, ix. o. DOI:10.1097/IIO.0b013e318157202d. PMID 18049280.  
  13. ↑ a b c Woods CR (2009. June). „Congenital syphilis-persisting pestilence”. Pediatr. Infect. Dis. J. 28 (6), 536–7. o. DOI:10.1097/INF.0b013e3181ac8a69. PMID 19483520.  
  14. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Music08 nevű lábjegyzeteknek
  15. ↑ a b c d e f g h i j Stamm LV (2010. February). „Global Challenge of Antibiotic-Resistant Treponema pallidum”. Antimicrob. Agents Chemother. 54 (2), 583–9. o. DOI:10.1128/AAC.01095-09. PMID 19805553.  
  16. ↑ a b c Syphilis - CDC Fact Sheet. Centers for Disease Control and Prevention (CDC), 2010. szeptember 16. (Hozzáférés: 2007. május 30.)
  17. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Orgin10 nevű lábjegyzeteknek
  18. ↑ Koss CA, Dunne EF, Warner L (2009. July). „A systematic review of epidemiologic studies assessing condom use and risk of syphilis”. Sex Transm Dis 36 (7), 401–5. o. DOI:10.1097/OLQ.0b013e3181a396eb. PMID 19455075.  
  19. ↑ a b c Schmid, G (2004. június 1.). „Economic and programmatic aspects of congenital syphilis prevention”. Bulletin of the World Health Organization 82 (6), 402–9. o. PMID 15356931.  
  20. ↑ U.S. Preventive Services Task, Force (May 2009 19). „Screening for syphilis infection in pregnancy: U.S. Preventive Services Task Force reaffirmation recommendation statement”. Annals of internal medicine 150 (10), 705–9. o. PMID 19451577.  
  21. ↑ a b c Hawkes, S, Matin, N, Broutet, N, Low, N (June 2011 15). „Effectiveness of interventions to improve screening for syphilis in pregnancy: a systematic review and meta-analysis”. The Lancet infectious diseases 11 (9), 684–91. o. DOI:10.1016/S1473-3099(11)70104-9. PMID 21683653.  
  22. ↑ National Notifiable Diseases. Public Health Agency of Canada, 2005. április 5. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  23. ↑ Viñals-Iglesias, H, Chimenos-Küstner, E (September 2009 1). „The reappearance of a forgotten disease in the oral cavity: syphilis”. Medicina oral, patologia oral y cirugia bucal 14 (9), e416–20. o. PMID 19415060.  
  24. ↑ Table 6.5. Infectious Diseases Designated as Notifiable at the National Level-United States, 2009 [a]. Red Book. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  25. ↑ Brunner & Suddarth's textbook of medical-surgical nursing., 12th, Philadelphia: Wolters Kluwer Health/Lippincott Williams & Wilkins, 2144. o. (2010). ISBN 978-0-7817-8589-1 
  26. ↑ Hogben, M (April 2007 1). „Partner notification for sexually transmitted diseases”. Clinical infectious diseases: an official publication of the Infectious Diseases Society of America 44 Suppl 3, S160–74. o. DOI:10.1086/511429. PMID 17342669.  
  27. ↑ Trends in Sexually Transmitted Diseases in the United States: 2009 National Data for Gonorrhea, Chlamydia and Syphilis. Centers for Disease Control and Prevention, 2010. november 22. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.)
  28. ↑ David N. Gilbert. The Sanford guide to antimicrobial therapy 2011, 41st, Sperryville, VA: Antimicrobial Therapy, 22. o.. ISBN 978-1-930808-65-2 
  29. ↑ Radolf, JD; Lukehart SA (editors). Pathogenic Treponema: Molecular and Cellular Biology. Caister Academic Press (2006). ISBN 1-904455-10-7 
  30. ↑ Disease and injury country estimates. Egészségügyi Világszervezet (WHO), 2004. (Hozzáférés: 2009. november 11.)
  31. ↑ Trends in Reportable Sexually Transmitted Diseases in the United States, 2007. Centers for Disease Control and Prevention(CDC), 2009. január 13. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  32. ↑ STD Trends in the United States: 2010 National Data for Gonorrhea, Chlamydia, and Syphilis. Centers for Disease Control and Prevention (CDC), 2010. november 22. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  33. ↑ a b Kent, ME, Romanelli, F (2008. február 1.). „Reexamining syphilis: an update on epidemiology, clinical manifestations, and management”. The Annals of pharmacotherapy 42 (2), 226–36. o. DOI:10.1345/aph.1K086. PMID 18212261.  
  34. ↑ Ficarra, G, Carlos, R (2009. szeptember 1.). „Syphilis: The Renaissance of an Old Disease with Oral Implications”. Head and neck pathology 3 (3), 195–206. o. DOI:10.1007/s12105-009-0127-0. PMID 20596972.  
  35. ↑ Rövid Nietzsche-életrajz (magyar nyelven). Ex Symposion/Nietzsche-különszám, 1994
  36. ↑ A Semmelwis kultusz nyomában (magyar nyelven)
  37. ↑ Lenin a vérbajos
  38. ↑ A Retrospective Diagnosis Says Lenin Had Syphilis
  39. ↑ Israeli researchers solve mystery of Lenin's death
  40. ↑ Syphilis A Retrospective Diagnosis Says Lenin

Források

További információk

Commons:Category:Syphilis
A Wikimédia Commons tartalmaz Szifilisz témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szifilisz&oldid=13486381”