Mikroszkópia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fénymikroszkópia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fénymikroszkóp[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fénymikroszópokban látható fénnyel világítják meg a vizsgált objektumot, amely ezután egy vagy több optikai lencsén halad át. [1] A képet felfoghatja közvetlen az emberi szem, egy fotólemez vagy vagy valamilyen digitális képalkotó eszköz.

Az egyszerű lencsék vagy lencserendszerek és tartozékaik valamint a megfelelő megvilágító rendszer és a mintatartó lemez alkotják a fénymikroszkópokat.

A fénymikroszkópia korlátai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A standard fénymikroszkópia korlátai többek között:

  • csak sötét vagy erősen fényvisszaverő felületeket lehet vele hatékonyan vizsgálni.
  • a diffrakció miatt a maximális felbontás kb 0,2 mikrométer
  • a fókuszsíkból kieső pontok csökkentik a kép tisztaságát.

Különösen az élő sejtekben nincs elegendő kontraszt a jó láthatósághoz, mivel a sejt belső szerkezetei színtelenek és átlátszóak. A kontrasztot leggyakrabban festéssel növelik, a különböző szerkezetekre szelektív festékekkel. de ehhez általában a minta fixálása (megölése) szükséges. A festés növeli az artifaktok számát is, vagyis a képen olyan strukturális részletek jelenhetnek meg, amelyek valójában nincsenek is ott.

Ezeket a korlátokat többnyire áthidalták már különböző speciális technikákkal, melyekkel non-invazív módon tudják növelni a kontrasztot. Ezek a technikák általában a sejtszerkezet részeinek eltérő törésmutatóját használják ki.

A fénymikroszkópia technikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fluoreszcens mikroszkópia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos vegyületeket (festékeket) nagyenergiájú (kis hullámhosszú) fénnyel megvilágítva más, alacsonyabb frekvenciájú fényt bocsátanak ki. Ezt a jelenséget fluoreszcenciának nevezik. Néhány mintának önmagában is van fluoreszcens tulajdonsága, az alkotó vegyületektől függően, ezt autofluoreszcenciának nevezik.

A módszer nagyon elterjedt a modern biológiai tudományokban, mivel nagyon érzékeny és segítségével kis molekulák is kimutathatóak. Sok különféle fluoreszcens festék létezik, melyekkel más-más sejtszervecske vagy molekulatípus festhető. Egy különösen sok helyen használható módszer az immunfestés, melynek során egy fluoreszcens molekularészt (fluorokróm) kapcsolnak antitestekhez. Ilyen fluorokrómok például a fluoreszcein vagy a rodamin.

Az antitestek specifikussá tehetőek egy bizonyos mulekulára. Például a DNS alapján mesterséges fehérjéket lehet előállítani. Ezekkel a fehérjékkel nyulakat immunizálnak, akikben a fehérjéhez kötődő antitestek képződnek. Ezekhez az antitestekhez fluorokrómot csatolnak és így követni tudják útjukat a vizsgált sejtekben.

Újabban a zöld fluoreszcens fehérje (green fluorescent protein) és hasonló fehérjék használata terjed. Ezen fehérjék génjét a vizsgálandó fehérjéket kódoló DNS-szakaszhoz kötik. A létrejövő fluoreszcens fehérjerész nem mérgező és általában nem gátolja a fehérje eredeti funkcióját. A genetikailag módosított sejtek maguk készítik el ezeket a fluoreszcens fehérjéket és így funkciójuk in vivo (az élő sejtben) vizsgálható.

Mivel a fluoreszcencia során kibocsátott fény hullámhossza (színe) eltér a megvilágító fényétől, a fluoreszcens mikroszkóppal alkotott kép általában csak a vizsgálni kívánt (megfestett) rész látható. Ez a nagy specifikusság a fluoreszcens mikroszkópia széles elterjedéséhez vezetett a kutatásban. Különböző struktúrák különböző színű festékekkel festhetőek és ezeket párhuzamosan lehet vizsgálni, vagy külön-külön megfelelő hullámhosszú fényt, vagy fényszűrőt alkalmazva.

Konfokális lézer scanning mikroszkópia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektronmikroszkópia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek:

Általános könyvek a témáról:

  • Advanced Light Microscopy vol. 1 Principles and Basic Properties by Maksymilian Pluta, Elsevier (1988)
  • Advanced Light Microscopy vol. 2 Specialised Methods by Maksymilian Pluta, Elsevier (1989)
  • Introduction to Light Microscopy by S. Bradbury, B. Bracegirdle, BIOS Scientific Publishers (1998)
  • Video Microscopy by Shinya Inoue, Plenum Press (1986)
  • Microscopy and Imaging Literature
  • A review of sub-diffraction microscopy techniques Part I and Part II – a blog post with helpful information, some of which appears in this article

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]