Bárányhimlő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Varicella zoster virus
A VZV elektronmikroszkópos felvételen (negatív festés)
A VZV elektronmikroszkópos felvételen (negatív festés)
Vírusbesorolás
Csoport: I. csoport
dsDNS vírusok
Család: Herpesviridae
Alcsalád: Alphaherpesvirinae
Nemzetség: Varicellovirus
Fajok
  • Human herpesvirus 3 (HHV-3)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Varicella zoster virus témájú kategóriát.

A bárányhimlő (Varicella simplex), az egyik leggyakoribb és legragályosabb, cseppfertőzéssel terjedő gyermekbetegség, amelyen a védőoltással nem védett emberek zöme még gyermekkorában átesik. Kialakulása fő időszaka a 3 és 10 éves kor közötti időre tehető, de általában legkésőbb a 15 éves korig megtörténik. A csecsemők ritkábban kapják meg a szoptatási idő alatt, mert az anyatejen keresztül az anya immunitását élvezik.

A betegséget a varicella-zoster vírus (herpeszvírus) (VZV) vagy más néven HHV-3 okozza, egyike a 8 ismert, emberre is veszélyes herpeszvírusnak.

A járványok időszaka főleg télre és tavaszra tehető. Akit egyszer megfertőzött a bárányhimlő, az általában egy életre védetté válik, de előfordulhat másodlagos fertőzés, ha az első túl enyhe lefolyású volt, vagy túl korán történt. A vírus a fertőzés lefolyása és a gyógyulás után megmarad a gerincoszlop melletti idegdúcokban, s később, ha a szervezet védekezőképessége legyengül, kiújulhat felnőtt korban övsömör formájában. A betegség könnyen gyógyul a szervezet képes magától megbirkózni vele, de szövődmények minden tizedik esetben kialakulhatnak, nagyobb eséllyel felnőttkorban. Létezik ellene védőoltás.

Terjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közösségben az egyik leggyorsabban fertőző betegség. Ezért a legtöbb ember már gyermekkorában elkapja, így inkább gyermekbetegségként folyik le a fertőzés, de akár felnőttkorban is elkapható, nem védett személy által.

A betegség cseppfertőzéssel terjed, így a fertőzés főleg a testváladékok útján történhet, számtalan módon.

  • Ha kapcsolatba kerülünk a hólyagok váladékával.
  • Nyál által. Például evőeszközök, poharak, cumik és szájba vett játékok közös használatával, valamint köhögéssel.
  • Orrváladékkal ha például a fertőzött nem mos kezet, miután hozzáért az orrváladékhoz vagy tüsszentéssel.
  • Természetesen ezen váladékok levegőben apró cseppenként is terjeszthetik a fertőzést, ha a beteggel egy légtérben 15 percél több időt tölt el valaki, főleg ha a helyiség szellőzése nem kielégítő.

Állatokat nem lehet megfertőzni a bárányhimlővel (és így természetesen az övsömörrel sem), csak emberről emberre terjed.

Tünete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hólyagok megjelenése már félreérthetetlen jele a bárányhimlőnek

A lappangási ideje két-három hét (legtöbb esetben 14-16 nap). A kiütések (makulák) megjelenése előtt két nappal már néhány esetben jelentkezhet enyhe láz, enyhe rosszullét, hasi és torok fájdalom. Ebben az akár tünetmentes időszakban már fertőző a beteg, ami a hólyagok ún. pörkösödéséig tart. Ezért aztán nem ritka, hogy az óvintézkedések ellenére a családon belül egymás után többen is megfertőződnek.

Az esetek túlnyomó részében fejen, törzsön és hason viszkető piros kiütések jelennek meg, amelyek később átterjednek az egész testre. Hólyagok formájában akár a száj és nyálkahártyán is megjelenhetnek, ami fájdalomhoz és étvágytalansághoz vezet. Az apró pattanások idővel vízszerű folyadékkal telnek meg, közepük némileg behúzódik. Az első héten a tüneteket enyhe-közepes láz is kísérheti.

Ha nincsenek jellegzetes tünetek, gyanú esetén a vérből varicella-antigén kimutatásával lehet a betegséget diagnosztizálni.

Lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betegség gyermekkorban a tünetek megjelenése után általában 1-2 hét alatt lezajlik. A cseppfertőzéssel a szervezetbe kerülő vírus megfertőzi a légúti nyálkahártya sejtjeit, és kapcsolatba kerül a dendritikus sejtekkel (antigén-bemutató sejtek), amik elviszik a vírust a regionális nyirokcsomókba. Ott szaporodik, majd nagyjából a 4-6. napon megjelenik a vérben (elsődleges virémia), ekkor még tünetmentesen. Ezután a retikuloendoteliális sejtekben (retikuláris kötőszövetben található fagocitáló sejtek) szaporodik, majd körülbelül a fertőzést követő 14. napon ismét nagy számban megjelenik a vérben (másodlagos virémia). Ekkor fertőzi meg a bőr sejtjeit is, és jönnek létre a hólyagok. A nyirokcsomóban megfertőződnek a T-limfociták is, amik vándorlásukkal gyakorlatilag beviszik a vírust a bőrbe. Mivel a bőr gazdag idegvégződésekben, azokon keresztül jut be a vírus az idegek dúcaiba, bár ez a véren keresztül is történhet.

A bőrön az első lépésben a ún. makulák jelenek meg, majd göbcsék (papulák) és végül a hólyagok (vezikulák). A hólyagok belseje lassan, néhány nap alatt zavarossá, gennyessé válik (pusztula). Ezután a közepe megszárad, pörkösödik, majd leválik és a gyógyulás következik. A pörk már nem fertőz.

A hólyagok száma néhány tucattól, akár több százig terjedhet. Azon betegeknél, akik hajlamosak az ekcémára, több kiütés jelentkezhet. A másodikként vagy harmadikként megbetegedő családtagnál általában súlyosabb a bárányhimlő lefolyása.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárányhimlővel fertőzött kisgyermek

Kezelése tüneti, ami az első héten, a hólyagos kiütések szakaszában ágynyugalomból, könnyű, pépes kosztból, s ha láz is fellép - lázcsillapításból áll. A viszketés enyhítésére nyugtatók és hintőporozás javasolt. A láz kezelésére nem javasolt az aspirin tartalmú gyógyszer, mert 18 év alatt a bárányhimlő esetén ha ritkán is, de Reye-szindrómát okozhat. Maga a bárányhimlő spontán gyógyul, külön kezelést nem igényel. A problémát legtöbbször inkább a szövődmények jelentik, főleg legyengült immunrendszerű betegek esetén. A Reye-szindróma igen ritka, de életveszélyes kórkép, ami gyulladást és duzzanatot okoz az agyban, és elfajulást a májban. A szövődményekre a serdülőkortól mind nagyobb az esély.

A szövődménymentes betegség esetén a legnagyobb probléma ha a beteg a sebeket elkaparja, ami ótvarhoz (impetigo) vezethet, ezért a gyermek körmét fertőzés alatt rövidre kell vágni és a hólyagokat kezelni kell a viszketés és a sérülés esetén előforduló felülfertőződés ellen. Viszketést csökkentő gyógyszerek, így például szájon át szedhető antihisztaminok is használhatók. Ha másodlagos bakteriális fertőzés alakul ki, antibiotikum alkalmazása szükséges. A sebeket borogatni nem szabad és a rázókeveréket használni sem ajánlott, mert a hólyagok lefedése gennyesedéshez vezet és tartós heg is marad a bőrön. Ehelyett száraz mentolos hintőporral kell kezelni, de azt is csak vékony rétegben. A bőrt szappannal és vízzel tisztára kell mosni. Ülőfürdő helyett zuhanyzás ajánlott hideg vagy langyos vízzel, akár naponta többször és utána törülközővel a vizet óvatosan itassuk fel, hogy a hólyagokat meg ne sértsük. Mivel a szájban is kialakulhatnak tünetek, kerüljük a nehezen fogyasztható, valamint a túl sós, savas és lúgos ételeket és italokat, mint például a narancslé. Lehetőleg a bárányhimlős személy maradjon otthon a további felülfertőzések elkerülése végett.

Ha legyengült vagy hiányos immunrendszerű a beteg, szükség lehet antivirális gyógyszerrel segíteni a gyógyulást, amely az első két napon belül hatásos.

Terhesség esetén fellépő fertőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bárányhimlő a terhesség első 3 hónapjában a legveszélyesebb a magzatra, mert ekkor fejlődnek ki a szervei. Ez idő után a magzati károsodás kockázata folyamatosan csökken, de a várandós anya egészségét továbbra is veszélyezteti. A magzati állapotban átvészelt bárányhimlő után a magzat védetté válhat, de a gyermekkorban kialakulhat övsömör, ami csak felnőttkorban szokott előfordulni. A terhesség alatt az anyánál fellépő övsömör a magzatra nem veszélyes.

A szülés előtti 5 napban szerzett betegség megfelelő kezelést igényel vagy különben a szülés után a babánál ún. progresszív varicella fordulhat elő, ami kezelés nélkül az esetek egy ötödében végzetes kimenetelű.

A születés után szerzett betegség már jóval kisebb kockázatú.

A védőoltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bárányhimlő ellen létezik védőoltás, amit Takahashi professzor fejlesztett ki és Japánban 1988-óta használnak. Magyarországon 1998-óta adható. A vakcina élő, gyengített (attenuált) vírust tartalmaz, ami siker esetén válaszra készteti az immunrendszert (99%-ban) megbetegedés nélkül. A 12 év alatti gyerekek esetén egy oltás 97%-os védettséget ad, 12 év felett 78%-ban fejlődik ki az immunitás és az ajánlott második dózis beadása után 99%-ban. A maradék esetben az oltott személy megfertőződhet, de ez esetben a fertőzés sokkal enyhébb és gyorsabb lefolyású lesz és ezzel együtt a szövődmények esélye is radikálisan csökken. Az övsömör sikeres oltás esetén is elvileg előfordulhat, de kisebb eséllyel mint a természetes megbetegedés esetén és enyhébb lefolyású lesz, de a gyakorlati tapasztalatokhoz még évtizedeket kell várni. A védőoltás keverése más oltóanyagokkal nem ajánlott.

A szakma véleménye az oltás szükségességéről megoszlik. A fő ellenérv, hogy a bárányhimlő gyors lefolyású, enyhe betegség, ami miatt kár vállalni bármilyen kockázatot, amit védőoltás beadása esetén esetleg fellépő mellékhatás jelenthet. Az oltás mellett szóló számos orvos viszont azzal érvel, hogy noha a betegség alapban valóban enyhe lefolyású és önmagában védőoltást nem igényelne, a szövődmények kockázata már jóval nagyobb, mint amit a vakcina jelent, amely átlagban minden tizedik esetben előfordul. A 2006-os évben 444 beteget kellett bárányhimlő miatt kórházban kezelni Magyarországon. A védőoltás elterjedése, 1995 előtt az USA területén évente 100 ember halt meg - többségük egészséges volt a betegség előtt - és nagyjából 11 000 ember szorult kórházi ellátásra. A bárányhimlő a szövődmények eshetőségeivel együtt, már korántsem olyan ártatlan betegség.

A vakcina 9 hónapos kortól adható, de ajánlott kor inkább a 15. hónap. Egy oltás 12 éves korig ad védettséget, az ennél hosszabb immunitáshoz 2 oltás szükséges. Az oltás természetesen felnőttnek is beadható, ha még nem betegedett meg a bárányhimlővel. Oltással nagyjából 15-20 nap alatt alakul ki a védettség. Mivel az oltás védettsége hamarabb alakulhat ki, mint a megbetegedés, elvileg a megfertőződés utáni néhány napban van még értelme megpróbálni beadatni, és így akár elkerülhető a megbetegedés.

A bárányhimlő szövődményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagban minden tizedik esetben fellép valamilyen szövődmény. Legtöbb esetben a szövődmények bakteriális fertőzések okozta gyulladások valamelyik szerven, bőrön vagy akár a vérben is. Ha a megbetegedés ideje alatt gyengébb volt az immunrendszer, akkor fokozottabban veszélyeztetett a beteg. A komplikációk eltérő súlyosságúak lehetnek, és nem minden szövődmény szorul kórházi ellátásra, de mindenképp tanácsos konzultálni orvossal gyanú esetén.

A következő tünetek szövődmények fellépésre ad gyanút, és orvosi vizsgálatot igényel:

  • Magas (38,8 °C) testhőmérséklet vagy több mint 4 napon át tartó láz
  • Erős köhögés vagy nehéz illetve szapora légzés
  • Egy elhatárolt területen a kiütések megváltoznak kinézetre vagy érzékenységre
  • Erős fejfájás
  • Gyakori fáradékonyság és a betegnek nehezére esik felébredni
  • A beteg a fényre szokásosnál érzékenyebb
  • A járás nehézkes, az ízületek fájnak
  • A beteg zavarodott viselkedése
  • Rosszullét vagy hányás
  • Merev nyak


Súlyosabb esetekben kórházi ellátás is szükséges a szövődmények kezelésére. Ezek száma egy német felmérés szerint (2004-es adatközlésben) 100 000 lakosra statisztikailag 2,5-7 ilyen eset jut évente. Magyarországon ez az arány 2006-os adatok alapján 4,5 főt jelentett. Ritkán, akár végzetesek is lehetnek ezen szövődmények. A leggyakoribb ilyen betegségek:

Övsömör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Övsömör (herpes zoster) a nyakon

A bárányhimlős fertőződés után a herpeszvírus nem pusztul el teljesen, hanem néhány idegdúcban megbújik, és hosszú évek vagy inkább évtizedek után övsömör (Herpes zoster) formájában újulhat ki. A bárányhimlő ellen nem védett személy bőrkontaktus útján övsömörön keresztül is megfertőződhet bárányhimlővel (de az övsömört magát nem kaphatja el így). Az övsömör jellemzően idős korban jelentkezik, sokszor amikor az immunrendszer meggyengül, azonban a pontos mechanizmust nem ismerjük. Ritkán gyermeknél is előfordulhat, főleg ha magzati korban vészelte át a betegséget. Az övsömör ritkán újul ki.

Tünete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először az érintett bőrterületen, a látható tünet vagyis a hólyagok megjelenése előtt néhány nappal fájdalom jelentkezik (ún. prodromális fájdalom), amely lehet enyhe, de rendkívül erős is. Akkora is lehet, hogy a mellkason jelentkező fájdalom a szívroham gyanúját keltheti, a hasi pedig végbélgyulladásét. Emellett általános rossz közérzet és láz is jelentkezhet. Ebben a szakaszban sokszor a szakemberek számára is nehéz a diagnózis felállítása. Ha nem jelentkeznek kiütések, vagy nem egyértelműek a látható tünetek, laboratóriumi módszerekkel is kimutatható a betegség, de ezen vizsgálatok akár több hetet is igénybe vehetnek.

A fájdalom után jelentkező hólyagok a bárányhimlőhöz hasonlóan néznek ki és megfelelő kezelés esetén 2-3 hét alatt meggyógyulnak, de ennek hiányában 5-6 hét is lehet a gyógyulás időtartama. Legtöbbször törzsön és szinte mindig féloldalt fordul elő, de ritkábban megjelenhet más testrészen is, azon idegpálya mentén, amely gerincvelői érzőidegdúcban a megbújt vírusok aktivizálódnak. Ez alapesetben csak egyik oldalt érinti, azonban előfordulhat, hogy egyszerre több érzőidegdúcban lévő vírusok is aktivizálódnak és ilyenkor mindkét oldalon megjelenhetnek kiütések. A szem környékén jelentkező hólyagok veszélyesek lehetnek a szaruhártyára, mert fekélyt okozhatnak, ami vaksággal járhat. Szövődményként előfordulhat, hogy a fájdalom hónapokig megmarad (postherpeses neuralgia).

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Létezik gyógyszer a betegség enyhítésére, de csak akkor hatásos, ha a tünetek jelentkezésétől egy héten belül alkalmazni kezdik a betegnél. Hatására gyorsulni fog a gyógyulási folyamat. A hólyagok megjelenése hasonló kezelést igényel mint a bárányhimlő és figyelni kell a felülfertőződés elkerülésére. Néha szteroidos gyógyszerekre is szükség van. A fájdalom ellen adott fájdalomcsillapító gyógyszerek rendszerint hatástalanok vagy enyhe hatásúak.

Az övsömörös hólyagok fejlődési szakaszai:
Első nap Második nap Ötödik nap Hatodik nap
ShinglesDay1.JPG ShinglesDay2 ed.JPG ShinglesDay5 ed.JPG ShinglesDay6 ed.JPG

A bárányhimlő története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abú Bakr Muhammad ibn Zakarijja ar-Rází

A bárányhimlőt hosszú ideig nem külön betegségként értelmezték, hanem úgy tartották, hogy a feketehimlő egy enyhébb lefolyású esete. Elsőnek az arab tudós Muhammad ibn Zakarijja r-Rázi (865–925) - akit a középkori európai krónikák Rhazes néven említenek - írta le mint külön betegséget.

Az európai középkorban később az anatómiában jártas palermói Giovanni Filippo (1510–1580) írt le számos részletet a bárányhimlővel kapcsolatban. Ennek ellenére, még évszázadokig tartotta magát az a hiedelem, hogy a bárányhimlő nem tekinthető külön betegségnek, hanem más ismert himlőfajta könnyű lefolyása.

Végül 1767-ben egy angol orvos, William Heberden bizonyította be, hogy különálló betegségről van szó. E megállapítást persze csak fokozatosan fogadta el a szakma. Az 1800-as évek végi magyar orvosi feljegyzések is óvatosan fogalmaznak: „...sok hasonlatosságot mutat az igazi himlőhöz, ma azonban az orvosok túlnyomó része ettől egészen eltérő betegségnek tartja...”.

Az övsömör és a bárányhimlő közötti összefüggést először Bókay János ismerte fel, 1928-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárányhimlő témájú médiaállományokat.