Ugrás a tartalomhoz

Timothy Garton Ash

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Timothy Garton Ash
Timothy Garton Ash a Közép-európai Egyetem 2017. évi elnöki előadásának előadója
Timothy Garton Ash a Közép-európai Egyetem 2017. évi elnöki előadásának előadója
Született1955. július 12. (71 éves)
London, Anglia,  Egyesült Királyság
ÁlneveEdward Marston
Állampolgárságabrit[1][2][3][4]
Nemzetiségeangol Anglia
GyermekeiAlec Ash
Foglalkozása
Iskolái
  • Exeter College
  • Sherborne School
  • St Edmund's School
Kitüntetései
Lista
  • Companion of the Order of St Michael and St George
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
  • a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje
  • Czech Medal of Merit, 1st class
  • Fellow of the Royal Historical Society
  • Hugh M. Hefner First Amendment Award
  • Maugham-díj (1984)
  • Prix Européen de l'Essai Charles Veillon (1989)
  • Hoffmann von Fallersleben Prize (2002)
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2005)[5]
  • Orwell-díj (2006)
  • Ischia International Journalism Award (2008)
  • a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora (2011)
  • Charlemagne Medal for European Media (2013)[6]
  • Theodor Heuss-díj (2017)[7]
  • Károly-díj (Frank-Walter Steinmeier, 2017. május 25.)[8]
  • Princess of Asturias Award for Social Sciences (2026)
A Wikimédia Commons tartalmaz Timothy Garton Ash témájú médiaállományokat.

Timothy Garton Ash CMG(wd) (London, 1955. július 12.[9][10][11][12][2] –) brit történész, író és kommentátor. Az Oxfordi Egyetem Európai Tanulmányok professzora. Munkásságának nagy része Európa jelenkori történetével foglalkozik, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európára.

Írt a régió egykori kommunista rendszereiről(wd), a titkosrendőrséggel kapcsolatos tapasztalataikról, az 1989-es forradalmakról és a volt keleti blokk államainak az Európai Unió tagállamává válásáról. Vizsgálta továbbá Európa szerepét a világban, valamint a politikai szabadság és a sokszínűség(wd) összeegyeztetésének kihívását, különösen a szólásszabadsággal kapcsolatban.

Iskolái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Garton Ash (1919-2014) és Lorna Judith Freke gyermekeként született. Apja a cambridge-i Trinity Hallban(wd) tanult, és a pénzügyekkel foglalkozott, valamint a második világháború alatt a brit hadsereg(wd) királyi tüzérségi(wd)[13] tisztjeként szolgált.[14] Garton Ash a Surrey megyei Hindheadben(wd) lévő St Edmund's Schoolban[15] tanult, majd a délnyugat-angliai Dorsetben lévő Sherborne Schoolba, egy állami iskolába, majd az oxfordi Exeter College-ba(wd) járt, ahol modern történelmet tanult.

Posztgraduális tanulmányait az oxfordi St Antony's College-ban(wd) végezte, majd a még mindig megosztott Berlinben a nyugat-berlini Szabad Egyetemre és a kelet-berlini Humboldt Egyetemre járt. Kelet-berlini tanulmányai alatt a Stasi megfigyelése alatt állt, ami az 1997-ben megjelent The File című könyvének alapjául szolgált.[16] Garton Ash gyanús figura volt a Stasi számára, akik „polgári-liberálisnak” és potenciális brit kémnek tekintették.[17]

Bár tagadja, hogy a brit hírszerzés ügynöke lenne vagy lett volna, Garton Ash „ellenséges vonalak mögötti katonának” nevezte magát, és a Német Demokratikus Köztársaságot „valóban nagyon csúnya rezsimnek” minősítette.[17]

Pavel Žáček(wd), Timothy Garton Ash és Kristian Gerner(wd) (Tallinn, 2012)

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as években Garton Ash a The Spectator(wd) külföldi szerkesztője és a The Independent rovatvezetője volt. 1989-ben az oxfordi St Antony's College ösztöndíjasa lett, 2000-ben a Stanford Egyetem Hoover Intézetének(wd) vezető munkatársa,[18] 2004-ben pedig az Oxfordi Egyetem Európai Tanulmányok professzora.[19] 2004 óta ír (korábban heti rendszerességgel) rovatot a The Guardian című lapban, és hosszú ideje a New York Review of Books(wd) munkatársa.[20] Rovatát a Radikal(wd) című török napilap[8] és az El País című spanyol napilap, valamint más újságok is lefordították.

2005-ben Garton Ash-t a Time magazin a 100 legbefolyásosabb ember közé sorolta.[21] A cikk szerint „a polcokon tölti életét a legtöbb történelmi mű. De az a fajta történelem, amit Garton Ash ír, inkább a világ döntéshozóinak íróasztalán hever”.

Geopolitika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Garton Ash liberális internacionalistaként[22] jellemzi magát.[23] Támogatja az általa szabad világnak(wd) és liberális demokráciának nevezett világot, amelyet szerinte az Európai Unió, az Egyesült Államok mint szuperhatalom és Angela Merkel németországi vezetése képvisel. Garton Ash ellenezte a skót függetlenséget(wd), és a britség(wd) mellett érvelt a The Guardian című lapban: „britnek lenni olyasmivé változott, amit érdemes megőrizni, különösen a migráció világában, ahol a népek egyre inkább összekeverednek egymással. Ahogy az egykori brit birodalom különböző részeiből egyre nagyobb számban érkeztek ide férfiak és nők, a posztimperialista identitás ironikusan, de nem véletlenül a legliberálisabb, legpolgáriasabb, legbefogadóbb identitássá vált”.[24]

Garton Ash először a hidegháború idején vált ismertté a szólásszabadság és az emberi jogok támogatójaként a Szovjetunióhoz és a keleti blokkhoz tartozó országokban, különös tekintettel Lengyelországra és Németországra. Az utóbbi időben a brit liberális, EU-párti álláspontot képviseli, idegesen Vlagyimir Putyin, Donald Trump és a Brexit felemelkedése miatt. Határozottan ellenzi az uniós országok konzervatív és populista vezetőit, például a magyarországi Orbán Viktort, azzal érvelve, hogy Merkelnek „ki kellene őt fagyasztania”, ezzel „megbékélést”[25] idézve.[26] Különösen felháborodott Orbán Viktor Soros György Közép-európai Egyeteme elleni lépése miatt.[26] A szovjetellenes témák és Lengyelország továbbra is Garton Ash érdeklődésének középpontjában állnak; az egykor a lengyelországi keleti blokk-ellenes mozgalom támogatójaként sajnálattal állapítja meg a liberalizmustól és a globalizmustól a populizmus és a tekintélyelvűség irányába való elmozdulást olyan szociálisan konzervatív politikai és vallási vezetők alatt, mint Jarosław Kaczyński, hasonlóan a magyarországi Orbán Viktorral szembeni kritikájához.[27] A Homelands: A Personal History of Europe című könyvének recenziójában a Newsweek veterán újságírója, Andrew Nagorski(wd) a következőket írta: „A könyv kíméletlenül leírja a kemény politikai elnyomást és a szörnyű gazdasági kudarcokat, amelyek az úgynevezett vasfüggöny mögötti országokat jellemezték, ugyanakkor megidézi egy olyan rendszer "abnormális normalitását", amely kíméletlenül elfojtott minden reményt a változásra, mégis arra ösztönözte az embereket, hogy "a legjobbat hozzák ki" a reménytelennek tűnő helyzetükből”. Ebben a könyvében Garton Ash leírja, hogy találkozott Władysław Bartoszewskivel(wd)[28], és hogy „nemcsak az ellenzék e magas rangú tagjának hangos, gyors hangja, hanem az a magabiztos jóslata is megdöbbentette, hogy az orosz birodalom a század végére összeomlik. Ez akkor történt, amikor Európa hidegháborús megosztottsága megváltoztathatatlan ténynek tűnt”.[29]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Timothy Garton Ash és lengyel származású felesége, Danuta elsősorban az angliai Oxfordban élnek, valamint a kaliforniai Stanford Egyetem közelében, a Hoover Intézetben(wd) végzett munkájának részeként.[30] Két fiuk van, Tom Ash, egy kanadai webfejlesztő, és Alec Ash(wd), Kínával foglalkozó író és szerkesztő.[30] Idősebb testvére, Christopher, az anglikán egyház papja.[31]

Bibliográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A birodalom hanyatlása. Létezik-e Közép-Európa? Esszék; AB Független Kiadó, Budapest, 1989
  • A lengyel forradalom. A Szolidaritás (The Polish revolution) – AB-Beszélő, Budapest, 1990 · ISBN 963-02-7745-X · fordította: Háberman Gusztáv
  • A balsors édes hasznai (The uses of adversity) – Európa / Századvég, Budapest, 1991 · ISBN 9630753200 · vál. Kenedi János, szerk. Barna Imre, fordította: Barabás András, Kozma Zsolt, Könczöl Csaba, Pap Mária
  • Szólásszabadság. A globálisan összekapcsolt világ tíz alapelve (Free Speech) – Európa, Budapest, 2022 · ISBN 9789635045051 · fordította: Frank Orsolya
  • Európa. A személyes tapasztalatok kontinense – Európa, Budapest, 2024 · ISBN 9789635049363 · fordította: Pék Zoltán

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. október 1. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. 1 2 "Evidence zájmových osob StB". Érdeklődésre számot tartó személyek nyilvántartása.
  3. ↑ "Companies House". Hozzáférés: 2021. augusztus 12.
  4. ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2024. december 14.
  5. ↑ "rsliterature.org/fellows/timothy-garton-ash/". Hozzáférés: 2025. július 4.
  6. ↑ "www.aachener-zeitung.de/lokales/aachen/karlsmedaille-2013-an-britischen-historiker-1.526571".
  7. ↑ "www.theodor-heuss-stiftung.de/das-archiv/". Hozzáférés: 2018. június 16.
  8. ↑ "www.karlspreis.de/de/aktuelles/karlspreis-2017".
  9. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  10. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  11. ↑ "The Fine Art Archive".
  12. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  13. ↑ A Royal Regiment of Artillery, közismert nevén Royal Artillery (RA) és a köznyelvben „The Gunners”, a brit hadsereg(wd) tüzérségét alkotó két ezred egyike.
  14. ↑ "John Garton Ash – obituary". The Telegraph. London. 2014. július 16. Hozzáférés: 2017. január 12.
  15. ↑ "St. Ed's – OSE". saintedmunds.co.uk. 2016. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 23.
  16. ↑ Garton Ash, Timothy (2007. május 31.). "The Stasi on Our Minds". The New York Review of Books. 54 (9). Hozzáférés: 2014. november 17.
  17. 1 2 Glover, Michael (1998. szeptember 2.). "Memoirs of an inadvertent spy". The Independent. 2022. június 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. január 12.
  18. ↑ "Fellows: Timothy Garton Ash". Hoover Institution. Hozzáférés: 2011. november 12.
  19. ↑ "Governing Body Fellows: Professor Timothy Garton Ash". St. Anthony's College. Hozzáférés: 2011. november 12.[halott link]
  20. ↑ "Timothy Garton Ash". The New York Review of Books. Hozzáférés: 2011. november 12.
  21. ↑ Ferguson, Niall (2005. április 18.). "Timothy Garton Ash". TIME.com. Hozzáférés: 2016. április 23.
  22. ↑ A liberális internacionalizmus(wd) olyan külpolitikai doktrína, amely támogatja a nemzetközi intézményeket, a nyitott piacokat(wd), az együttműködő biztonságot és a liberális demokráciát.
  23. ↑ Garton Ash, Timothy (2016. október 13.). "Liberal internationalists have to own up: we left too many people behind". The Guardian. Hozzáférés: 2017. szeptember 12.
  24. ↑ Garton Ash, Timothy (2007. május 3.). "Independence for Scotland would not be good for England". The Guardian. Hozzáférés: 2017. szeptember 12.
  25. ↑ A békítés (Appeasement) nemzetközi kontextusban olyan diplomáciai tárgyalási politika, amely politikai, anyagi vagy területi engedményeket tesz egy agresszív hatalomnak a konfliktus elkerülésének szándékával.
  26. 1 2 Garton Ash, Timothy (2017. április 12.). "We know the price of appeasement. That's why we must stand up to Viktor Orbán". The Guardian. Hozzáférés: 2017. szeptember 12.
  27. ↑ Garton Ash, Timothy (2016. január 7.). "The pillars of Poland's democracy are being destroyed". The Guardian. Hozzáférés: 2017. szeptember 12.
  28. ↑ Władysław Bartoszewski (1922. február 19. – 2015. április 24.) lengyel politikus, társadalmi aktivista, újságíró, író és történész.
  29. ↑ Nagorski, Andrew (2024. január 2.). "Homelands: A Personal History of Europe". Israel Journal of Foreign Affairs. 17 (3). doi:10.1080/23739770.2023.2292914.
  30. 1 2 "Biography". timothygartonash.com. Hozzáférés: 2011. november 12.
  31. ↑ Mesa, Ivan (2020. augusztus 3.). "On My Shelf: Life and Books with Christopher Ash". The Gospel Coalition (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. augusztus 12.
  32. ↑ Ascherson, Neal (2023. december 21.). "Becoming European". The New York Review of Books. 70 (20): 28–32.
  33. ↑ "Premio di Giornalismo". premionapoli.it. 2016. március 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. szeptember 11.
  34. ↑ "Timothy Garton Ash :: Biography". timothygartonash.com.
  35. ↑ "Eredoctoraten voor Maria Nowak, Timothy Garton Ash en Claudio Magris". Dagkrant Katholieke Universiteit Leuven (holland nyelven). 2010. december 22. Hozzáférés: 2011. november 12.
  36. ↑ europeonline-magazine.eu, europe online publishing house gmbh -. "Historian Garton Ash receives Germany's Charlemagne Prize 2017 | EUROPE ONLINE". en.europeonline-magazine.eu. 2023. június 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 22.
  37. ↑ "2024 Lionel Gelber Prize awarded to Timothy Garton Ash for Homelands: A Personal History of Europe". newswire.ca. 2024. március 6. Hozzáférés: 2024. április 25.
  38. ↑ "British historian Timothy Garton Ash awarded honorary doctorate by Lithuanian university". lrt.lt (angol nyelven). 2024. május 21. Hozzáférés: 2024. május 23.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Timothy Garton Ash című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Timothy_Garton_Ash&oldid=28737744”