Tát

	Tát
; Tát címere	; Tát zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Komárom-Esztergom
Járás	Esztergomi
Jogállás	város
Polgármester	Turi Lajos (független)
Irányítószám	2534
Körzethívószám	33
	Népesség
Teljes népesség	5239 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	434,58 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	12,06 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 44′ 26″, k. h. 18° 38′ 41″47.740661°N 18.644711°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 26″, k. h. 18° 38′ 41″47.740661°N 18.644711°E
	Tát Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
	Tát weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tát témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. november 30.) ezen a változaton alapul.

Tát (németül: Taath) város Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban.

Fekvése

A település a Kis-Duna mellett fekszik, északról az ősi folyó ágai ölelik, míg délről a Gerecse dombjai koszorúzzák. Az egykori fővárostól, Esztergomtól 8 km-re, Budapesttől 45 km-re található a 10-es főút mellett, mely az egykori Buda – Bécsi országútnak számított.
Vonattal elérhető az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon.

Története

A természetföldrajzi adottságoknak köszönhetően e vidéken már az őskorban is élt ember. A község területén kőeszközök, kőbalta, fenőkő kerültek elő. Rézkori edények és cserepek töredékei, a késő bronzkori urnasíros kultúrához tartozó edénytöredékek egyaránt a felszínre kerültek.

Bár a mindig újabb kutatások korábbi időre teszik Tát nevének első említését – lásd legújabban az 1146. évet, midőn Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja Táton lévő birtokát – azonban a tátiak a „születési évet” 1181-re teszik. Ekkor adja III. Béla, Árpád-házi királyunk „Taath” falut az Alamizsnás Szent Jánosról elnevezett lovagrendnek, akiknek utódai a johannita és a máltai lovagok. A mai templom helyén álló akkori istentiszteleti hely, már ispotályként is volt jelezve egyes históriákban.

Tát történetének egyik legdicsőségesebb napja az 1685-ben a törökök ellen vívott utolsó „Esztergom-megyei” ütközet, a híres táti csata. Lotaringiai Károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött itt meg.

A fényes keresztény győzelem után, a század végére már 17 jobbágy család élt itt. Az 1710–1740 közötti időben német telepesekkel, svábokkal és osztrákokkal növelték a kipusztult lakosságot.

1851-ben 560 főben jelentették a lélekszámot. Az első világháborúban majd negyven fős volt a község katonavesztesége. 1936-ban 344 házban 1499-en laknak. A második világháború végén, 1944–45 fordulóján – a község frontövezetté vált.

1932-ben egy német úriember, Ernst Jakob Henne itt döntött motorkerékpár sebességi rekordot, BMW márkájú motorjával 244 km/h sebességet ért el.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.^[3]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	5327	5337	5280	5321	5248	5239
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,2%-a magyarnak, 6,2% németnek, 0,2% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (18,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,8%, református 5,2%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 14,7% (33,2% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességek

2006 ősze óta a falu határán, a Halászcsárda mellett áll Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész „Ister-pár” elnevezésű, összetartozó emberpárt ábrázoló szobra.

Eggenhoffer-kúria

Közigazgatás

A városban német kisebbségi önkormányzat működik.

Tát község részei

Ófalu

Kertváros

Bővebben: Tát-Kertváros

A település népessége az 1950-es években több mint kétszeresére növekedett (2000 főről 4500 főre), ugyanis felépült a szocreál stílusú Tát-Kertváros, a dorogi bányavállalat mintakertvárosa. A komfortos, túlnyomóan iker családi házakat többségében szegény, családos dorogi bányászoknak utalták ki, akiknek az új ház jelentős életszínvonal-emelkedést jelentett a korábbi szűkös dorogi kolónialakásokhoz képest. Ezzel együtt megváltozott a település népességének összetétele, a helyi, többségében sváb falusi lakosság kisebbségbe szorult a bányavállalati alkalmazottakkal szemben.