Szellemirtók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szellemirtók
(Ghostbusters)
1984-es amerikai egész estés film

Ecto-1 at Exxxotica AC 2013.jpg
Rendező Ivan Reitman
Producer Ivan Reitman
Vezető producer Bernie Brillstein
Műfaj fantasy, vígjáték, sci-fi
Forgatókönyvíró
Főszerepben
Zene Elmer Bernstein
Operatőr Kovács László
Vágó
Jelmeztervező
Díszlettervező
Gyártásvezető John G. Wilson
Gyártás
Gyártó
  • Black Rhino Productions
  • Delphi Films
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Nyelv
Forgatási helyszín
  • New York
  • Warner Brothers Burbank Studios
  • 55 Central Park West
  • New York Public Library Main Branch
  • Los Angeles Central Library
  • Low Memorial Library
  • Firehouse, Hook & Ladder Company 8
  • Fire Station No. 23
  • Millennium Biltmore Hotel
  • Tavern on the Green
Játékidő 107 perc
Költségvetés 32 000 000 $
Képarány 2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató

Amerikai Egyesült Államok 1984. június 8.

Magyar adó
Korhatár Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Bevétel
USA
229 242 989
$
Kronológia
Következő Szellemirtók 2.
További információk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szellemirtók témájú médiaállományokat.

A Szellemirtók (eredeti cím: Ghostbusters) 1984-ben bemutatott egész estés amerikai sci-fi vígjáték. A forgatókönyvet Dan Aykroyd és Harold Ramis írta, a film producere és rendezője Ivan Reitman, a zenéjét Elmer Bernstein szerezte. A főszerepben Bill Murray, Dan Aykroyd, és Harold Ramis láthatóak, mint három parapszichológiával foglalkozó tudós, akik New Yorkban egy szellemfogó vállalkozást indítanak. Sigourney Weaver és Rick Moranis alakítják a filmben az egyik kliensüket, valamint annak szomszédját. Eleinte csak kisebb sikereket érnek el, ám amikor kiderül, hogy az egyik felhőkarcoló a spirituális aktivitás gyújtópontja, mely az ókori isten, Gozer megidézéséhez szükséges, az egész világ sorsa múlik rajtuk. A Columbia Pictures készítette és forgalmazta. Amerikában 1984. június 8-án, Magyarországon az első szinkronnal 1989. július 13-án mutatták be a mozikban, két szinkronos változat is készült belőle, amelyből a másodikat 2006. augusztus 19-én az RTL Klubob vetítették le a televízióban, a harmadikat 2009. június 15-én adták ki DVD-n.

Eredetileg Aykroyd saját magának, illetve Saturday Night Live-os régi barátjának, John Belushinak szánta a projektet, mely teljesen más volt, mint a végleges mű. A "Ghostmashers" főhősei térben, időben, és dimenzióban utazó hősök lettek volna, akik szellemekkel küzdenek, de a rendező Reitman szerint ez túl költséges lett volna. Javaslatai alapján áttervezték a forgatókönyvet, melyben John Belushi, Eddie Murphy, és John Candy szerepeltek volna. Belushi azonban időközben meghalt, s így a másik két színész sem vállalta a szerepet.

1984-es premierje után a Szellemirtók hatalmas siker lett, mind a nézők, mind a kritika pozitívan fogadta. Két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb vizuális effekt és a legjobb zene kategóriában, de egyiket sem nyerte meg. Az Amerikai Filmakadémia listáján 28. lett a 100 év száz legjobb komédiája között. Később egy folytatás (Szellemirtók 2.), három rajzfilmsorozat (Az igazi Szellemirtók(1986-1991.), Slimer! and the real Ghostbusters (1988-1989), A Szellemirtók újabb kalandjai(1997)), egy reboot (szintén Szellemirtók címen) és jó néhány videojáték követte.

Cselekmény[szerkesztés]

A New York-i Közkönyvtárban paranormális jelenségek zajlanak, ezért három ismert parapszichológust, Peter Wenkmant (Bill Murray), Raymond Stantzot (Dan Aykroyd), és Egon Spenglert (Harold Ramis) hívnak ki, hogy vizsgálják ki az esetet. Kutakodásuk közben rálelnek egy rég halott könyvtárosnő szellemére, akit azonban felkészületlenségük miatt nem tudnak elkapni, és a frászt hozza rájuk. Mivel kirúgták őket az egyetemi oktatói állásukból, és mert úgy látják, hogy egyre több és több szellem bukkan fel a városban, megalakítják a "Szellemirtók" céget, melynek lényege a kísértetek befogása. Néhány hét tanulás és a megfelelő felszerelések elkészítése után beköltöznek egy régi tűzoltóállomásra, és megkezdik tevékenységüket. Eleinte nincs ügyfelük, de aztán a Segdewick Hotel vezetője bejelentkezik náluk, és végül elfogják az első szellemüket. Ezután egyre több szellem jelenik meg, a Szellemirtók igazi hírességek lesznek, de a feszített munkatempót nehezen bírják. Ezért felvesznek maguk mellé egy negyedik embert, Winston Zeddemore-t (Ernie Hudson).

Egyik ügyfelük Dana Barrett (Sigourney Weaver), akinek a lakását egy démoni lélek, Zuul szállja meg, aki önmagát a Gozeri Gozer, a pusztítás alakváltó sumér istenének szolgájaként írja le. Venkman érdeklődését felkelti az eset, ahogy Dana is, és ezzel kiváltja a nő szomszédjának, Louis Tully-nak (Rick Moranis) a féltékenységét. Zuul megszállja Dana testét, s innentől a Kapu Őrzőjének hívja magát, aki a Kulcsok Őrére vár. Az egy másik szellem, Vinz Clortho, aki pedig Louist szállja meg. Mivel mindketten Gozer eljöveteléről beszélnek, a Szellemirtók jobbnak látják egymástól távol tartani őket. Egy ügyvéd, Walter Peck (William Atherton) akadékoskodásai miatt azonban kénytelenek kikapcsolni a szellemeket őrző berendezést, minek hatására a kísértetek elözönlik New York utcáit. Louis is megszökik az őrizetből, hogy megkeresse Danát.

Dana lakásának tervrajzait tanulmányozva a Szellemirtók rájönnek, hogy az építményt egy okkultista tudós, bizonyos Ivo Shandor tervezte, aki az I. világháború eseményeit látva úgy érezte, az emberiség egyedül képtelen a túlélésre. A felhőkarcoló a spirituális energia fókuszálásával képes arra, hogy megidézze Gozert, és pusztulást hozzon a világra. Bár őrizetbe akarják őket venni, a fokozódó paranormális aktivitás miatt kiengedik őket, de már nem tudják megállítani Gozer érkezését. Először egy nő (Slavitza Jovan) alakját veszi fel, és erejével letaglózza őket, majd eltűnik, azzal, hogy ők válasszák ki, ki pusztítsa el őket. Venkman rájön, hogy bármire is gondolnak, a lény azzá fog alakulni, ezért ne gondoljanak semmire. Stantz azonban mégis gondol: egy barátságos figurára gyerekkorából, aki szerinte nem árthat senkinek: a Stay Puft habcsókemberre. Gozer felveszi ennek az alakját, és gigászi méretben tör a városra. Megállításához egy tiltott dolgot kell használniuk: protonágyúik sugarainak egyesítését; ezzel bezárják a portált, és visszaűzik Gozert oda, ahonnét jött. A habcsókember felrobban és beterít mindent, Dana és Louis kiszabadulnak, New York városának lakói pedig hősként ünneplik a Szellemirtókat.

Produkció[szerkesztés]

A filmet 1984. június 8-án mutatták be az Egyesült Államokban, főszerepeiben Bill Murray, Dan Aykroyd, Harold Ramis, Rick Moranis, Sigourney Weaver, Annie Potts és Ernie Hudson láthatók. A vetítések ideje alatt a film 240 millió dollár bevételt hozott az Államokban, és 50 millió dollárt külföldön, amivel megelőzte az Indiana Jones és a Végzet Templomát. A Szellemirtók 1984 legsikeresebb filmje és az 1980-as évek legsikeresebb filmvígjátéka volt.

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Színész Magyar hang
1. szinkron (1989) 2. szinkron (2006) 3. szinkron (2009)
Dr. Peter Venkman Bill Murray Felföldi László Tarján Péter Anger Zsolt
Dr. Raymond Stantz Dan Aykroyd Kerekes József
Dr. Egon Spengler Harold Ramis Gáti Oszkár Csernák János Kálid Artúr
Dana Barrett Sigourney Weaver Tóth Enikő Nyírő Bea Pálfi Kata
Louis Tully Rick Moranis Harkányi Endre Háda János Scherer Péter
Janine Melnitz Annie Potts Jani Ildikó ? Kökényessy Ági
Walter Peck William Atherton Csernák János ? Damu Roland
Winston Zeddemore Ernie Hudson Dörner György Jakab Csaba Schneider Zoltán
Lenny polgármester David Margulies Kiss Gábor ? Hajdu Steve

Folytatásai[szerkesztés]

A film folytatása 1989-ben készült el, angol nyelvterületen Ghostbusters II, Magyarországon Szellemirtók 2. címen forgalmazták.[1] 1986-ban tévésorozat készült a filmből Az igazi Szellemirtók címen, majd 1988-ban Ragacs, a barátságos szellem kapott egy külön sorozatot, azonban ehhez sose készült magyar szinkron. 1997-ben A szellemirtók legújabb kalandjai címen rajzfilmsorozatot készítettek Az igazi Szellemirtók folytatásaként. 2016-ban újraforgatták, más történettel és női főszereplőkkel.

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Év Díj Kategória Jelölt Eredmény
1985 Oscar-díj Legjobb effektek, vizuális effektek Richard Edlund
John Bruno
Mark Vargo
Chuck Gaspar
Jelölve
Legjobb zene Ray Parker Jr.
Ghostbusters
Saturn Award Legjobb Fantasy Film Elnyerte
BAFTA-díj Legjobb filmzene Ray Parker Jr.
Ghostbusters
Elnyerte
Legjobb speciális vizuális effektus Richard Edlund Jelölve
Golden Globe-díj Legjobb film - vígjáték / musical Jelölve
Legjobb eredeti filmzene Ray Parker Jr.
Ghostbusters
Legjobb férfi mellékszereplő Film - vígjáték / musical Bill Murray
Golden Screen Warner/Columbia (gyártó) Elnyerte
Grammy-díj Best Album of Instrumental Score Written for a Motion Picture or Television Special Ray Parker Jr.
Kevin O'Neal
Bobby Alessi
David Immer
Tom Bailey
Graham Russell
David Foster
Jay Graydon
Diane Warren
Mick Smiley
Elmer Bernstein
Jelölve
Hugo Award Legjobb drámai előadás Jelölve
Young Artist Award Legjobb családi film - vígjáték vagy musical Elnyerte

Betétdalok[szerkesztés]

A főcímdalt, a "Ghostbusters"-t Ray Parker Jr. írta és adta elő. Hatalmas sláger lett, három hétig tanyázott a Billboard lista első helyén. Huey Lewis azonban beperelte Parkert plágium miatt, ugyanis szerinte a dal az ő 1983-as "I Want A New Drug"-jának leutánzása. Lewist valóban felkérték, hogy írja meg a film főcímdalát, de a Vissza a jövőbe zenéjének megírása miatt elállt ettől. Parker pedig a tesztvetítések alatt használt Huey Lewis-dalt használta fel kiindulópontként. A két zenész később peren kívül megegyezett.

A videoklip különlegessége, hogy azt Ivan Reitman rendezte, és számos híresség felbukkan benne, például Chevy Chase, Irene Cara, John Candy, Ollie E. Brown, Melissa Gilbert, Jeffrey Tambor, George Wendt, Al Franken, Danny DeVito, Carly Simon, Peter Falk, Lori Singer, és Teri Garr.

  1. Ray Parker Jr. – "Ghostbusters"
  2. Alessi – "Savin' The Day"
  3. Laura Branigan – "Hot Night"
  4. The Trammps – "Disco Inferno"
  5. The Bus Boys – "Cleanin' Up The Town"
  6. The Thompson Twins – "In The Name Of Love"
  7. Air Supply – "I Can Wait Forever"
  8. Mick Smiley – "Magic"

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]