Laura Branigan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Laura Branigan
Életrajzi adatok
Született 1952. július 3.
Brewster, New York, USA
Elhunyt 2004. augusztus 26. (52 évesen)[1]
East Quogue, New York, USA
Iskolái American Academy of Dramatic Arts (–1972)
Pályafutás
Műfajok Pop-rock, disco, Dance, Elektronikus
Hangszer énekhang
Hang mezzoszoprán
Tevékenység
  • énekes
  • színész
  • színházi színész
  • televíziós színész
  • zongorista
  • filmszínész
Kiadók Atlantic Records

Laura Branigan weboldala

Laura Ann Branigan (Brewster, New York, 1952. július 3.East Quogue, New York, 2004. augusztus 26.) amerikai énekesnő, dalszöveg író, színésznő. 1982-ben vált ismertté Gloria című dalával, mely az U.S. Billboard Hot 100-as listáján 36 hétig volt fenn, és ami eredetileg egy olasz énekes, Umberto Tozzi dala volt. 1984-ben a Self Control című dala is ismert lett világszerte, mely platina lemez lett. Több mozi és televízió film zenéjében is közreműködött beleértve a Grammy díjas Flashdance-t és a Ghoustbusters (Szellemirtók) filmeket.

2004-ben, 52 évesen, agyértágulat okozta agyvérzésben (aneurizma ruptura) halt meg otthon álmában.

Élete

Kathleen O'Hare Branigan és James Branigan ötgyerekes családjuk negyedik gyermeke ként látta meg a napvilágot Brewster nevű fauban.

Anyai ágon ír származású. Iskolai tanulmányai után pincérkedett. 1972-ben találkozott Walker Daniels akusztikus gitárossal és a jövendő feleségével Sharon Storm-mal valamint a szintén akusztikus gitárossal Chris Van Cleave-vel, akikkel megalkották a Maadow nevű folk-rock bandát. 1973-ban csatlakozott hozzájuk Bob Valdez basszusgitáros. The Friend Ship néven kiadták debütáló albumukat. A támogatás hiánya miatt nem jelent meg több albumuk. A banda feloszlott miután Walker Daniels öngyilkos lett. Branigan nem szivesen nyilatkozott a Meadow beli közreműködéséről.

A Meadow felbomlása utáni években Branigan különböző helyeken dolgozott, többek között Leonard Cohen háttér énekese is volt 1976-os európai turnéján. 1978 decemberében feleségül ment egy bizonyos Larry Ross Kruteck nevű ügyvédhez, akivel egy évvel korábban Manhattan-ben egy partin ismerkedett meg.

1979-ben találkozott az Európából hazatérő Sid Bernstein nevű menedzserrel, és Branigan aláírt egy szerződést az Atlantic Records-zal.

A hang ereje és színe sokáig megnehezítette a karrierjét, jó néhány évbe telt, mire pop énekesnek kategórizálták. 9 dalos debütáló albuma "Branigan" címmel 1982 márciusában jelent meg. Igazi sikerét Umberto Tozzi 1979-ben felvett, több európai országban sikeres olasz szerelmes dalának a "Gloria"-nak a Tozzi saját rendezőjével, Greg Mathiesonnal átdolgozása után lett. A dal így frissítve, amit Branigan "amerikai kick" -nek nevezett, megfelelt az új angol szövegnek. Az amerikai rádióállomások kezdetben nem voltak elragadtatva a "Gloria" -tól, de miután a diszkók játszani kezdték, végül beadták a derekukat, így az 1980-as évek egyik legnagyobb slágere lett. Az album aranyalbum lett, és a kislemez végül platina lett (több mint kétmillió példányt adtak el az USA-ban). Karrierje csúcsán Branigan színésznői pályára is lépett. Szerepelt a "Egy Amerikai lány Berlinben" c. filmben illetve a Knight Riderben. A Dr Pepper, a Coca-Cola és a Chrysler termékeinek televíziós és rádiós kampányaiban is énekelt. Az 1984-es évben az európai szintpop korszak csúcsára a "Self Control" c. dalával került fel.

Branigan olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Toto, Harold Faltermeyer, Doane Perry dobos a Jethro Tull-ból, Joe Esposito, stb. 1984-ben Branigan élő bemutatóját kétszer rögzítették egy rádióműsorban és egy koncert videóban.

Branigant az 1985-ös American Music Awards díjra jelölték a legnépszerűbb pop/rock énekesnő kategóriában, amelyet végül Cyndi Lauper nyert el.

Albumai[szerkesztés]

  • Branigan – 1982
  • Branigan 2 – 1983
  • Self Control – 1984
  • Hold me – 1985
  • Touch – 1987
  • Laura Branigan(album) – 1990
  • Over my heart – 1993
  • The best of Branigan – 1995
  • The Essentials: Laura Branigan – 2002

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Richard Johnson. „Laura Branigan was 52, not 47, when she died”, pagesix.com, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 14.) (angol nyelvű) 

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap