Spanyolország turizmusa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Spanyolországban egyrészt kultúrájának sokszínűsége, másrészt a tengerpartjai jelentik a turisták számára a fő vonzerőt.

Küldő országok sorrendje
(2006)[1]
Helyezés Küldő ország Turisták száma % arány
1  Egyesült Királyság 16 178 653 27,7%
2  Németország 10 146 354 17,%
3  Franciaország 9 152 087 15,7%
4  Olaszország 3 358 735 5,7%
5  Hollandia 2 528 244 4,3%
6  Portugália 2 199 680 3,8%
7  Belgium 1 902 812 3,3%
8  Írország 1 510 317 2,6%
9  Svájc 1 390 061 2,4%
10  Svédország 996 470 1,7%
11  USA 930 491 1,6%
12  Norvégia 822 115 1,4%
13  Dánia 805 731 1,4%
14  Ausztria 533 050 0,9%
15  Finnország 475 147 0,8%

1978-ban még csak 3 millió külföldi látogatott az országba, ez manapság 55-59 millió turista/év. 2006-ban összesen 58 190 464 vendég (kiránduló és turista) kereste fel – a WTO szerint így látogatottság és idegenforgalmi bevételek alapján a világon a második helyen áll, Franciaországot követve.

Történelem[szerkesztés]

Nyitás külföldre (1957-1966)[szerkesztés]

A külföldre való nyitás egybecsengett a második világháború utáni európai gazdasági fellendüléssel. A spaynol gazdaság az 1959-es stabilizációs terv értelmében megnyílt a külföldi tőke előtt és felhagyott az autartikus gazdaságpolitikával. A Francoista rezsim ekkor alapította meg a Turisztikai Altitkárságot és a Turisztikai Tanulmányok Intézetét. A turizmust a francoizmus ideológiai célokra is felhasználta. A rendszer megalapozta a törvényi feltételeit a turizmusfejlesztésre: liberalizálták a vendéglátóegységet és szálláshelyek árszabásait valamint megnyílt a lehetőség a külföldről származó befektetéseknek. A fejlesztéseknek köszönhetően 1960-ban még 3 millió, addigra 1973-ban már évi 34 millió turista utazott Spanyolországba.

A spanyol kapitalizmus eleinte gyenge volt és a hazai pénzügyi szektor nem bízott a turizmus sikerességében. Mivel nem ismerték fel a turizmus konjunkturális hatását valamint alábecsülték annak jelentőségét, emiatt kezdetben kizárólag az üdülőturizmusra koncentráló külföldi tőkéből eredő tengerparti szállodaberuházások valósultak meg. Ennek következtében a spanyol turizmus erősen függött a külföldi tour-operátorok és utazási irodák jelenlététől. A turizmusfejlesztésekben teljesen hiányzott a spanyol tőke, a rendszer legfőbb célja a turizmussal az volt, hogy az országba utazó turisták révén megfelelő mennyiségű devizához jusson, amivel a spanyol gazdaság modernizációját vitte véghez a rendszer.[2]

A turizmus rendkívül gyors növekedésének komoly társadalmi és környezeti hatásai lettek, valamint számos esetben hiányoztak a városrendezési tervek, hisz a fejlesztések rendszerint kontroll nélkül történtek, a spanyol tengerpartok kinézetére is jelentős hatással bírt.

A fejlődés (1964-1973)[szerkesztés]

Erre az időszakra a turizmus fejlődésének törvényi feltételeinek megteremtése volt jellemző. Eltöröltek minden olyan jogszabályt, amely akadályozta a turizmus fejlesztését. Ekkoriban továbbra is a több turista érkezése volt a cél a több devizával. 1962-ben Manuel Fraga lett a francoizmus a Tájékoztatási és turisztikai miniszter, amely a rendszer propagandájáért és a turizmusáért felelt. Az érvényben levő Birtok törvény komoly akadály volt a turisztikai fejlesztéseknek, ezt a rendszer úgy oldotta meg, hogy a "Városközpontról és Turisztikai érdekeltségbe tartozó területek"-ről szóló törvényt léptette életbe. A törvény lehetővé tette, hogy külföldi és belföldi tőke is megjelenjen a partmenti városok ingatlanfejlesztésében. Ezt a törvényt okolta számos kritikus azért, hogy rosszul kivitelezett városfejlesztést hajtottak végre a településeken.[3]

Demokratikus átmenet évei (1974-1977)[szerkesztés]

A demokratikus átmenet évei újraszervezték a turizmust és újraértelmezték annak szerepét is: megszüntették a Tájékoztatási és Turisztikai Minisztériumot, beintegrálták a turizmust a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe és megalapították a Turisztikai Államtitkárságot. A turizmust már nem propaganda eszközként használták, hanem elsősorban üzleti érdekből. Szabályozták az utazási irodák működését. Megnyitották a belföldi piacot a külföldi befektetések előtt, a belföldi vállalkozások modernizálásra fektettek több pénzt. Engedélyezték a szerencsejátékozást, viszont a külföldi befektetőket ez esetben törvényileg szabályozták.

Autonom közösségek (1979-1985)[szerkesztés]

Az autonom közösségek létrehozásával a turizmus regionális hatáskörökbe került át, aminek révén a régiók hatékonyabbá váltak hogy a turizmust, a helyi szociális, kulturális és gazdasági adottságokat figyelembe véve tudják irányítani és szervezni. A hangsúly eltolódik a minőség felé valamint létrehozzák a Spanyolországi Turizmus Reklámintézetet, melynek feladata, hogy Spanyolországot a külföldi piacon turisztikailag értékesítse, az. Az 1977-es Moncolai paktum is tartalmazta a turizmus támogatását.

Újdonságként megjelent a környezetvédelem és a kulturális örökségek védelme és a műemlékvédelem fontossága is. Szabályozták a spanyol tengerparti területet, melynek értelmében köztulajdonná váltak, amivel meg tudták akadályozni a tengerparti területek kisajátítását.

Idegenforgalmi központok[szerkesztés]

Fő idegenforgalmi központjai, keresett desztinációi a turisták költésének és látogatásnak sorrendjében:

  1. Katalónia, Costa Brava
  2. Baleár-szigetek
  3. Kanári-szigetek
  4. Andalúzia, Costa del Sol

Az autonóm közösségek beosztása turisztikai régiók szerint:

  • Észak-Spanyolország: Baszkföld, Kantábria, Asztúria, Galicia,
  • Levante: Katalónia, Valencia, Murcia,
  • Belső-Spanyolország: La Rioja, Kasztília és León, Kasztília-La Mancha, Extremadura, Madrid, Navarra, Aragónia,
  • Dél-Spanyolország: Andalúzia,
  • Spanyol szigetvilág: Baleárok, Kanári-szigetek.

Turisztikai célterületek utazási motivációk szerint[szerkesztés]

Bikaviadal
Flamenco
Kanári-szigetek – Tenerife tengerpartja
San Sebastián – Igaldo felől, előtérben a Szent Klára-sziget
Costa Brava – Tossa de Mar

Nyaraló turizmus – tengerpartok[szerkesztés]

Kulturális turizmus[szerkesztés]

Turisztikai régiók és települések[szerkesztés]

A turisztikai szempontból legjelentősebb városok az ország idegenforgalmi területi felosztása szerint:

Világörökségi helyszínek[szerkesztés]
Segovia római vízvezetéke
Valle de Ordesa, Pireneusok
Santiago de Compostela székesegyháza
Pamplona – Bikafuttatás
Sierra Nevada Nemzeti Park

2000-ben az ország vezető helyen állt a világörökség kincseinek ranglistáján, ekkor 38 volt számuk. Néhány a jelentősebbek közül:

Aktív turizmus[szerkesztés]

Természetjárás – nemzeti parkok:

  • Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana) (Huelva és Sevilla, Andalúzia)
  • Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada) (Granada és Almería, Andalúzia)
  • Ordesa és Monte Pérdido Nemzeti Park (Parque Nacional de Ordesa y Monte Pérdido) (Huesca, Aragónia)
  • Picos de Europa Nemzeti Park (Parque Nacional de Picos de Europa) (Asztúria, Kantábria, Kasztília és León)
  • Tablas de Daimiel Nemzeti Park (Parque Nacional de las Tablas de Daimiel) (Ciudad Real, Kasztília-La Mancha)
  • Cabañeros Nemzeti Park (Parque Nacional de las Cabañeros) (Ciudad Real és Toledo, Kasztília-La Mancha)
  • Aigües Tortes és Lago de Sant Maurici Nemzeti Park (Parque Nacional de Aigües Tortes y Lago de Sant Maurici) (Lleida, Katalónia)
  • Cabrera Nemzeti Park (Parque Nacional de Cabrera) (Mallorca, Baleár-szigetek)
  • Teide Nemzeti Park (Parque Nacional del Teide) (Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek)
  • Garajonay Nemzeti Park (Parque Nacional de Garajonay) (Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek)
  • Caldera de Taburiente Nemzeti Park (Parque Nacional de de la Caldera de Taburiente) (Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek)
  • Timanfaya Nemzeti Park (Parque Nacional de Timanfaya) (Gran Canaria, Kanári-szigetek)

Téli aktív turizmus – síterepek:

Az országban több mint harminc síterep található, nagy részük az északon magasodó Pireneusok hegyeiben. A legismertebbek: Baqueira Beret (Pireneusok), Formigal (Pireneusok), La Molina-Masella (Pireneusok), Candanchú és Boi Taüll (mindkettő Pireneusok) illetve a Granada közelében elterülő Sierra Nevada.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Ministerio de Industria, Turismo y Comercio. Balance del turismo en España en 2006 Archiválva 2009. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, Instituto Nacional de Estadística de España. Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Entrada de turistas por país de residencia, tipo de dato y años
  2. ↑ Turistas y cambio social durante el tardo-franquismo. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  3. ↑ “Spain is Different”. Tourism and apertura in 1960s Spain. (Hozzáférés: 2023. február 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Baleár-szigetek térképe

Linkgyűjtemények:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Spanyolország_turizmusa&oldid=26204204”