„LMBT-jogok a szocializmusban” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 43. sor: | 43. sor: | ||
==== Albánia ==== |
==== Albánia ==== |
||
[[Enver Hodzsa]] [[Albánia| |
[[Enver Hodzsa]] [[Albánia|Albániájában]] tíz évig terjedő börtönbüntetés járt a homoszexualitásért a BTK 137-es cikke alapján. A "pederasztia" szót használták mind az azonos nemű felnőttek, mind a felnőtt és bármilyen nemű gyermek közötti szexuális kapcsolatra. 1995-ben legalizálták az azonos nemű kapcsolatokat, részben nemzetközi nyomás hatására. |
||
==== Angola ==== |
==== Angola ==== |
||
A lap 2019. február 3., 19:56-kori változata
| Kommunizmus |
|---|
 |
|
Nevezetes kommunisták
|
|
Mai szocialista államok
|
Az LMBT jogok a szocializmusban folyamatosan fejlődtek és országonként is változtak. A 20. század során a kommunista pártok egy része kifejezetten homofób volt, más részük (főleg Nyugat-Európában) támogatta az LMBT jogokat. A 21. században a legtöbb kommunista párt támogatja az LMBT emberek jogait.
Történelem
A marxizmus
Karl Marx és Friedrich Engels megjelent művei igen keveset mondanak a témáról. Norman Markowitz a politicalaffairs.net oldalon azt írja, hogy Marx nem volt hajlandó foglalkozni a témával, míg Engels kifejezetten homofób megnyilvánulásokat tett (bár ezeket magánban, nem kiadott műveiben). Többek között a férfi homoszexualitást az ókori görög pederasztiával kapcsolta össze és azt mondta, hogy Ganümédész mítosza "degradáló mind a görögökre, mind isteneikre nézve".
A weimari köztársaság
A weimari köztársaság idején a Német Kommunista Párt, a Német Szociáldemokrata Párttal közösen, legalizálni próbálta a felnőttek közötti közös beleegyezésen alapuló kapcsolatokat.
A Szovjetunió
A Szovjetunió megalakulásakor a Szovjet Kommunista Párt 1917-ben eltörölte a cári rendszer törvényeit, és ennek részeként eltörölte a homoszexualitás büntethetőségét, lehetővé tette a válást és az abortuszt. Ez azonban csak az Oroszországi SZSZSZK és az Ukrán SZSZK területére vonatkozott; más szövetségi köztársaságokban, különösen a muszlimtöbbségű Szovjet Közép-Ázsiában, továbbra is büntették a homoszexualitást. A hivatalos politika is ingadozott: olykor elfogadónak mutatkozott a homoszexualitással szemben, de történtek kísérletek arra is, hogy a mentális betegségek közé sorolják.
Az 1930-as években a szovjet politika konzervatívabb irányba fordult, például ismét betiltották az abortuszt. 1933-ban Sztálin felvette a büntető-törvénykönyvbe a 121-es cikkelyt, amelynek értelmében a férfi homoszexualitást öt évig terjedő börtönnel és kényszermunkával büntették. Ez a törvény a Szovjetunió teljes területére vonatkozott, és egészen 1993-ig maradt hatályban.
Az RT szerint évente több száz embert ítéltek el homoszexualitás vádjával. A törvény alapján gyakran hamisan vádolták meg a Belügyi Népbiztosság nemkívánatos tagjait, hogy eltegyék őket az útból.
LMBT jogok országonként
LMBT jogok a jelenlegi szocialista országokban
Észak-Korea
Észak-Koreában továbbra is tabutéma a homoszexualitás. A kormány ugyan kijelentette, hogy a homoszexualitás nem választás kérdése, hanem genetikai okokra vezethető vissza és ezért el kell fogadni, ugyanakkor elutasítja a "nyugati" meleg kultúra "promiszkuitását".[1]
Kínai Népköztársaság
Kuba
A kubai szocialista forradalom után a homoszexualitást törvény büntette. Fidel Castro többször kijelentette, hogy egy homoszexuális nem lehet valódi forradalmár.[2] A homoszexuálisokat gyakran vidékre küldték átnevelő-táborokba, de sokan közülük elhagyták az országot.[3]
Az 1990-es években változott a helyzet. Ebben fontos szerepet vállal a CENESEX (Nemzeti Szexuális Nevelési Központ), amelynek vezetője Mariela Castro, a volt elnök Raúl Castro lánya. Évente a Homofóbia Ellenes Világnapon rendezik a Pride felvonulást, amelyen évről évre többen vannak. 2018-ban a parlament megszavazta a nemi identitás és szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció tilalmát, és 2019. februárjában népszavazást tartanak az egyenlő házasság bevezetéséről.[4]
Laosz
Vietnam
LMBT jogok a volt szocialista országokban
Afganisztán
Albánia
Enver Hodzsa Albániájában tíz évig terjedő börtönbüntetés járt a homoszexualitásért a BTK 137-es cikke alapján. A "pederasztia" szót használták mind az azonos nemű felnőttek, mind a felnőtt és bármilyen nemű gyermek közötti szexuális kapcsolatra. 1995-ben legalizálták az azonos nemű kapcsolatokat, részben nemzetközi nyomás hatására.
Angola
Benin
A Benini Népköztársaságban mindig is legális volt az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat. A beleegyezési korhatár azonban különbözött: egy 1947-ben elfogadott törvénymódosítás értelmében a heteroszexuális kapcsolat már 13 éves kortól legális volt, azonos nemű kapcsolatoknál 21 év volt a beleegyezési korhatár, és az ennél fiatalabb partnernél szexelőket hat hónaptól három évig tartó börtönbüntetéssel és pénzbírsággal sújtották. Csak 2008-ban lett a beleegyezési korhatár egységesen 15 év.
Bulgária
A Bolgár Népköztársaság megőrizte a Bolgár Királyság büntető-törvénykönyvét, amelynek értelmében a 16 éven felüli azonos nemű partnerek közötti szexuális kapcsolatot legalább 6 hónap börtönnel büntették; ezt 1951-ben 3 évig terjedő szabadságvesztésre emelték. 1968-ban törölték el a homoszexualitás büntethetőségét.
Csehszlovákia
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1962-ben törölte el a homoszexualitás büntethetőségét, miután Kurt Freund tudományos kutatása bebizonyította, hogy a szexuális irányultság nem megváltoztatható.
Etiópia
Az Etióp Demokratikus Népköztársaság kormánya a korábbi Etióp Birodalom büntető-törvénykönyvét vette át, amely börtönbüntetéssel sújtja az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot. Ez a törvény továbbra is hatályban van. Egy 2007-es attitűd-felmérés szerint az etiópok 97%-a azt nyilatkozta, hogy a társadalomnak el kell utasítania a homoszexualitást - ez Mali után a második legmagasabb arány.
Fehéroroszország
Jugoszlávia
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság az 1929-es büntető-törvénykönyvet vette át, amely tiltotta az anális szexet; ezt 1959-ben férfiak közötti anális szexre korlátozták, egy évig terjedő börtönbüntetéssel. A homoszexualitás ugyanakkor mentális betegségnek is számított 1973-ig. Az LMBT embereket a "rendszer ellenségei"-nek tekintették és megtiltották nekik, hogy belépjenek a Jugoszláv Kommunista Pártba.
1974-ben új szövetségi alkotmány lépett életbe, amelynek értelmében minden tagköztársaság saját büntető-törvénykönyvet fogadott el. Ennek értelmében 1977-től a Vajdaságban, Horvátországban, Montenegróban és Szlovéniában eltörölték az anális szexet tiltó törvényt, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniábanban és Szerbiában (a Vajdaság kivételével) viszont megmaradt.
Toni Marošević, az első nyíltan meleg média-személyiség, 1985-ben rövid ideig műsort vezetett az Ifjúsági Rádióban (Omladinski radio), amely elsősorban marginális társadalmi és politikai témákkal foglalkozott. Utólag elmondta: a horvát kommunisták többször felkérték, hogy alakítson LMBT csoportot a párton belül. 1989-ben alakult meg az első, rövid életű horvát leszbikus egyesület, a Lila initiative. 1982 óta rendezik meg a Ljubljanai LMBT Filmfesztivált, amely így a legrégibb ilyen fesztivál Európában.[5]
Kongó
A Kongói Népköztársaságban sosem volt büntetendő a homoszexualitás.
Lengyelország
A Lengyel Népköztársaság soha sem büntette az azonos neműek szexuális kapcsolatát. A rendőrség azonban rendszeresen zsarolta és zaklatta a melegeket és a leszbikusokat. 1985-ben például az úgynevezett "Jácint akció" során számos homoszexuális férfit tartóztattak le. A 80-as évek végétől több szamizdat meleg újság is megjelent, külföldi - főleg osztrák - segítséggel.[6]
Magyarország
A Magyar Népköztársaság 1961-ben törölte el a homoszexualitás büntethetőségét. 1989-ben itt került bejegyzésre a szocialista országok első LMBT egyesülete, a Homérosz Egyesület. A láthatóság szempontjából fontos lépés volt Makk Károly 1982-es filmje, az Egymásra nézve, amely azóta is leszbikus kultuszfilm.
Mongólia
A Mongol Népköztársaságban 1961 óta legális az azonos neműek szexuális kapcsolata.
NDK (Kelet-Németország)
In 1950-ben, egy évvel a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után a berlini feljebbviteli bíróság (Kammergericht Berlin) a 175-ös paragrafus 1935 előtti formáját állította vissza - kivéve a homoszexualitásra vonatkozó részt, mert ezzel kívánták megvédeni a társadalmat a "társadalomra káros homoszexuális aktusoktól". Az 1953-as felkelés után az NDK kormánya "erkölcsi reformot" hirdetett, hogy szolid alapot hozzon létre az új szocialista köztársaságnak, amelynek alapja a férfiasság és a hagyományos családmodell. Ebben a megközelítésben a homoszexualitás vagy a burzsoá dekadencia maradványa, vagy az erkölcsi gyengeség jele, vagy a szocialista nemzet aláásása volt. Sablon:Ref
1957-ben az új büntető-törvénykönyvből törölték a 175-ös paragrafust, és a homoszexuálisokat többé nem üldözték. A homoszexualitás büntethetősége hivatalosan 1968-ban szűnt meg - hamarabb, mint a Német Szövetségi Köztársaságban.
Az első meleg csoportok és szervezetek protestáns egyházak égisze alatt szerveződtek. Heidi Minning történész szerint azonban, valahányszor a melegek és leszbikusok látható közösséget próbáltak alkotni, a kormány és a párt megakadályozta őket: többször szétoszlattak nyilvános meleg és leszbikus eseményeket, a cenzúratörvények értelmében pedig a homoszexualitást ábrázoló sajtó- és más médiatermékek nem jelenhettek meg és importálni sem volt szabad őket.[7]
Az 1980-as évek végén enyhülés következett be. 1987-ben Berlinben állami tulajdonú meleg diszkó nyílt. 1987-ben a Legfelsőbb Bíróság kijelentette, hogy a homoszexualitás az emberi szexuális viselkedés természetes változata, ezért a homoszexuálisokat ugyanazok a jogok illetik meg, mint heteroszexuális társaikat. 1989-ben készült az első és egyetlen meleg tárgyú NDK film, a Coming Out Heiner Carow rendezésében, amelyeket részben helyi melegbárokban forgattak. A film egy meleg férfi önelfogadási folyamatát ábrázolja, és aznap este mutatták be, amikor leomlott a Berlini Fal.
Románia
A Román Szocialista Köztársaság átvette a Román Királyság 1937-es büntető-törvénykönyvét, amely a "szexuális inverzió nyilvános formáit" és a közbotrányokozást büntette. 1948-tól azonban ezt a paragrafust bármely "botrányt okozó" homoszexuális cselekedetre alkalmazták, így a gyakorlatban illegálissá vált a homoszexualitás. 1957-ben a "közbotrány-okozás" kitételét el is törölték a törvényből, és ekkortól a törvény az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat minden formáját büntette. Nicolae Ceaușescu 1968-as hatalomra jutása után a homoszexualitást tiltó törvény a társadalmi kontroll fontos eszköze lett.[8]
Szomália
Az 1973-as büntető-törvénykönyv 409-es cikke értelmében Szomáliában az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést von maga után. Elhangzottak halálos fenyegetések is homoszexuálisok ellen.[9]
Szovjetunió
A Szovietunió megalakulásakor a Szovjet Kommunista Párt 1917-ben eltörölte a cári rendszer törvényeit, és ennek részeként eltörölte a homoszexualitás büntethetőségét, lehetővé tette a válást és az abortuszt.[10] Ez azonban csak az Oroszországi SZSZSZK és az Ukrán SZSZK területére vonatkozott; más szövetségi köztársaságokban, különösen a muszlimtöbbségű Szovjet Közép-Ázsiában, továbbra is büntették a homoszexualitást. A hivatalos politika is ingadozott: olykor elfogadónak mutatkozott a homoszexualitással szemben, de történtek kísérletek arra is, hogy a mentális betegségek közé sorolják.
Az 1930-as években a szovjet politika konzervatívabb irányba fordult, például ismét betiltották az abortuszt. 1933-ban Joszip Sztálin felvette a büntető-törvénykönyvbe a 121-es cikkelyt, amelynek értelmében a férfi homoszexualitást öt évig terjedő börtönnel és kényszermunkával büntették. Ez a törvény a Szovietunió teljes területére vonatkozott, és egészen 1993-ig maradt hatályban.[11][12]
Az RT szerint évente többszáz embert ítéltek el homoszexualitás vádjával. A törvény alapján gyakran hamisan vádolták meg a Belügyi Népbiztosság nemkívánatos tagjait, hogy eltegyék őket az útból. [13]
- ↑ Searching for Spiritual Unity...can There be Common Ground?: A Basic Internet Guide to Forty World Religions & Spiritual Practices. CrossBooks, 557–558. o. (2012. április 27.). ISBN 9781462712618. Hozzáférés ideje: 2015. április 5.
- ↑ Lockwood, Lee. Castro's Cuba, Cuba's Fidel, [1967]. ISBN ISBN 0-8133-1086-5
- ↑ Stout, Noelle M.. After Love. Queer Intimacy and Erotic Economies in Post-Soviet Cuba.. Durham and London:Duke University Press [2014]
- ↑ #ReformaConstitucional: ¿Qué pasó con el artículo 68?. (Hozzáférés: 2019. február 3.)
- ↑ szerk.: Bilić, Bojan: LGBT Activism and Europeanisation in the Post-Yugoslav Space. On the Rainbow Way to Europe.. London: Palgrave Macmillan [2016]
- ↑ Szulc, Lukas. Transnational Homosexuals in Communist Poland. Cross-border Flows in Gay and Lesbian Magazines. Basingstoke – New York: Palgrave Macmillan [2018]
- ↑ (2000) „Who is the 'I' in "I love you"?: The negotiation of gay and lesbian identities in former East Berlin, Germany.”. Anthropology of East Europe Review,.
- ↑ Năstase, Mihnea Ion. Gay and Lesbian Rights", Romania since 1989: Politics, Economics, and Society. Lexington Books., 315–316. o. [2004]
- ↑ Noor Ali. „Gay Somali refugees face death threats"”
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z):0nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z):1nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z):2nevű lábjegyzeteknek - ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)rtnevű lábjegyzeteknek