„Szabó István (filmrendező)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
82 963 szerkesztés
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: uk:Іштван Сабо
Movses-bot (vitalap | szerkesztései)
8 351 szerkesztés
a Bot: ISBN formázása
29. sor: 29. sor:
Mindhárom önéletrajzú ihletettségű film főhőse ( Bálint András alakítása) a háborút gyermekként, 1956 október–novemberét kamaszként átélt értelmiségi, érzékeny budapesti fiatalember.
Mindhárom önéletrajzú ihletettségű film főhőse ( Bálint András alakítása) a háborút gyermekként, 1956 október–novemberét kamaszként átélt értelmiségi, érzékeny budapesti fiatalember.


*Az '''''[[Álmodozások kora|Álmodozások kora]]''''' – film a pályakezdés, a társadalmi beilleszkedés, a társ- és útkeresés nehézségeiről az 1960-as évek elején. Ebben az első nagyjátékfilmben már megmutatkozott a rendező eredeti látásmódja, a korszak hazai filmjeihez képest újszerű, oldott stílusa. „A film eredetiségét a választott dramaturgia biztosította. Szabó István fölrajzolt ugyan egy vékonyka cselekményt is, de erre, mint karácsonyfára a díszeket, a legkülönfélébb etűdöket aggatta rá… Az etűdszerkezetből következett, hogy a képek és a dialógusok néha elszakadtak egymástól, a szituációkat hol belső monológ, hol narrátor értelmezi… Az ''Álmodozások kora'' megjelenése pillanatában valóságos dramaturgiai dzsungelnek látszott… [pedig] a motívumok bujtatása, ölelkezése igencsak gondos dramaturgiai munka révén jött létre.”<ref>{{cite book|author= Marx József|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Vince Kiadó|location=Budapest|year=2002|id= ISBN 963 9192 46 2 |pages=112–113}}</ref>
*Az '''''[[Álmodozások kora|Álmodozások kora]]''''' – film a pályakezdés, a társadalmi beilleszkedés, a társ- és útkeresés nehézségeiről az 1960-as évek elején. Ebben az első nagyjátékfilmben már megmutatkozott a rendező eredeti látásmódja, a korszak hazai filmjeihez képest újszerű, oldott stílusa. „A film eredetiségét a választott dramaturgia biztosította. Szabó István fölrajzolt ugyan egy vékonyka cselekményt is, de erre, mint karácsonyfára a díszeket, a legkülönfélébb etűdöket aggatta rá… Az etűdszerkezetből következett, hogy a képek és a dialógusok néha elszakadtak egymástól, a szituációkat hol belső monológ, hol narrátor értelmezi… Az ''Álmodozások kora'' megjelenése pillanatában valóságos dramaturgiai dzsungelnek látszott… [pedig] a motívumok bujtatása, ölelkezése igencsak gondos dramaturgiai munka révén jött létre.”<ref>{{cite book|author= Marx József|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Vince Kiadó|location=Budapest|year=2002|id= ISBN 963-9192-46-2 |pages=112–113}}</ref>


*Az '''''[[Apa (film)|Apa]]''''' című film az apa nélkül felnőtt nemzedék eszmélését, orientációs zavarát helyezi az ábrázolás középpontjába. Az apa helyét kitöltő képzelt fantáziaképek változásai Jancsi felnőtté válását és a kor változását egyaránt jelzik. A történet végén egyetemistaként János már szembe tud nézni helyzetével és megérti, hogy az idealizált apa-kép helyett saját erejére kell támaszkodnia. Akárcsak az előző filmben, itt is megjelenik a [[zsidóság]] témája; egyelőre csak mellékszálként, mint identifikációs (azonosulási) probléma, de számos későbbi filmjében is helyet kap, [[A napfény íze|''A napfény ízé''ben]] pedig kiteljesedik. Az ''Apa'' lélekrajza pontosabb, cselekménye és központi alakja kidolgozottabb, mint az előző alkotásé. Ezt bizonyítja több fesztiváldíja és az, hogy 1968-ban fölkerült a [[Budapesti tizenkettő]] néven ismert legjobb magyar filmek listájára, majd 2000-ben az ''Új Budapesti Tizenkettő'' listára is.
*Az '''''[[Apa (film)|Apa]]''''' című film az apa nélkül felnőtt nemzedék eszmélését, orientációs zavarát helyezi az ábrázolás középpontjába. Az apa helyét kitöltő képzelt fantáziaképek változásai Jancsi felnőtté válását és a kor változását egyaránt jelzik. A történet végén egyetemistaként János már szembe tud nézni helyzetével és megérti, hogy az idealizált apa-kép helyett saját erejére kell támaszkodnia. Akárcsak az előző filmben, itt is megjelenik a [[zsidóság]] témája; egyelőre csak mellékszálként, mint identifikációs (azonosulási) probléma, de számos későbbi filmjében is helyet kap, [[A napfény íze|''A napfény ízé''ben]] pedig kiteljesedik. Az ''Apa'' lélekrajza pontosabb, cselekménye és központi alakja kidolgozottabb, mint az előző alkotásé. Ezt bizonyítja több fesztiváldíja és az, hogy 1968-ban fölkerült a [[Budapesti tizenkettő]] néven ismert legjobb magyar filmek listájára, majd 2000-ben az ''Új Budapesti Tizenkettő'' listára is.
35. sor: 35. sor:
*A '''''[[Szerelmesfilm]]''''', a rendező első színes játékfilmje az előzőknél érzelmesebb, erősebben emlékképekre épülő történet. A főhős, Jancsi első külföldi útja, néhány hetes látogatása az 1956-ban [[Franciaország]]ba kivándorolt Katánál, akivel együtt töltötte gyermek- és kamaszkorát a tíz évvel korábban történt elválásig. A film egy gyerekkori szerelem késői lezárulásáról, „egy illúziókból táplálkozó szerelem lehetetlenségéről”<ref>{{cite web|url= http://magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=35026&catid=9&Itemid=11|title = Szerelmesfilm (1970)|author = Vincze Teréz|date=2004-05-06|accessdate=2011-06-02|publisher =Film.hu}}</ref> szól, és az ideológiák által megosztott világban az emberi kapcsolatok elszakadásának lírai ábrázolása. Ez a film zárja Szabó István pályáján a saját nemzedékét középpontba állító alkotások sorát, mely sajátos trilógiát alkot.
*A '''''[[Szerelmesfilm]]''''', a rendező első színes játékfilmje az előzőknél érzelmesebb, erősebben emlékképekre épülő történet. A főhős, Jancsi első külföldi útja, néhány hetes látogatása az 1956-ban [[Franciaország]]ba kivándorolt Katánál, akivel együtt töltötte gyermek- és kamaszkorát a tíz évvel korábban történt elválásig. A film egy gyerekkori szerelem késői lezárulásáról, „egy illúziókból táplálkozó szerelem lehetetlenségéről”<ref>{{cite web|url= http://magyar.film.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=35026&catid=9&Itemid=11|title = Szerelmesfilm (1970)|author = Vincze Teréz|date=2004-05-06|accessdate=2011-06-02|publisher =Film.hu}}</ref> szól, és az ideológiák által megosztott világban az emberi kapcsolatok elszakadásának lírai ábrázolása. Ez a film zárja Szabó István pályáján a saját nemzedékét középpontba állító alkotások sorát, mely sajátos trilógiát alkot.


A trilógia filmjeinek közös jellemzője a tematika és a témák felvetésének módja, vállalt személyessége, ami nem csak önéletrajzi motívumokban (például az apa halála 1945-ben), hanem főként az író-rendező látásmódjában és stílusában mutatkozik meg. Az alaptörténet természetesen mindegyik filmben más, de hasonló a jelent emlék- és fantáziaképekkel gyakran megszakító, több idősíkot egymásba játszató cselekményszervezése. A tárgyak, az élettények gyakran a zenéhez hasonlóan, motívumszerűen ismétlődnek vagy variálódnak (van, aki ezt ''zenei szerkesztésmód''nak is nevezi<ref>{{cite book|author= Honffy Pál|title= Mozgófénykép: filmelemzések|publisher= Tankönyvkiadó|location=Budapest|year=1984|id= ISBN 963 17 7829 0|pages=190}}</ref>), ami gondolati vagy hangulati többletet eredményez, ugyanakkor kevesebb teret enged a színészi játéknak. A történeteket a főhős hangján előadott kommentárok kísérik (narrátor vagy belső monológ). Jellemző e filmek összegző befejezése: egy esemény (az első filmben a telefonos ébresztés, a másodikban a folyó átúszása, a harmadikban a levélírás) megsokszorozása, ami az egyszeri történetet általánossá emeli és hatását érzelmileg is felerősíti. Ezt a megoldást a rendező néhány későbbi filmjében is alkalmazta.
A trilógia filmjeinek közös jellemzője a tematika és a témák felvetésének módja, vállalt személyessége, ami nem csak önéletrajzi motívumokban (például az apa halála 1945-ben), hanem főként az író-rendező látásmódjában és stílusában mutatkozik meg. Az alaptörténet természetesen mindegyik filmben más, de hasonló a jelent emlék- és fantáziaképekkel gyakran megszakító, több idősíkot egymásba játszató cselekményszervezése. A tárgyak, az élettények gyakran a zenéhez hasonlóan, motívumszerűen ismétlődnek vagy variálódnak (van, aki ezt ''zenei szerkesztésmód''nak is nevezi<ref>{{cite book|author= Honffy Pál|title= Mozgófénykép: filmelemzések|publisher= Tankönyvkiadó|location=Budapest|year=1984|id= ISBN 963-17-7829-0|pages=190}}</ref>), ami gondolati vagy hangulati többletet eredményez, ugyanakkor kevesebb teret enged a színészi játéknak. A történeteket a főhős hangján előadott kommentárok kísérik (narrátor vagy belső monológ). Jellemző e filmek összegző befejezése: egy esemény (az első filmben a telefonos ébresztés, a másodikban a folyó átúszása, a harmadikban a levélírás) megsokszorozása, ami az egyszeri történetet általánossá emeli és hatását érzelmileg is felerősíti. Ezt a megoldást a rendező néhány későbbi filmjében is alkalmazta.


=== Az 1970-es évek ===
=== Az 1970-es évek ===
140. sor: 140. sor:


== Források és jegyzetek ==
== Források és jegyzetek ==
*{{cite book|author= Marx József|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Vince Kiadó|location=Budapest|year=2002|id= ISBN 963 9192 46 2|pages=}}
*{{cite book|author= Marx József|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Vince Kiadó|location=Budapest|year=2002|id= ISBN 963-9192-46-2|pages=}}
*{{cite book|author= Karcsai Kulcsár István|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Magyar Filmtudomány Intézet, Népművelési Propaganda Iroda|location=Budapest|year=|id= ISBN 963 562 849 8|pages=}}
*{{cite book|author= Karcsai Kulcsár István|title= Szabó István (Filmek és sorsok)|publisher=Magyar Filmtudomány Intézet, Népművelési Propaganda Iroda|location=Budapest|year=|id= ISBN 963-562-849-8|pages=}}
*{{cite web| url = http://www.objektivfilm.hu/index.php/hu/component/content/article/2-objektiv/13-szabo-istvan-palyafutasa |title = Szabó István pályafutása|author = |year=|accessdate = 2011-06-12|publisher = Objektív Stúdió}}
*{{cite web| url = http://www.objektivfilm.hu/index.php/hu/component/content/article/2-objektiv/13-szabo-istvan-palyafutasa |title = Szabó István pályafutása|author = |year=|accessdate = 2011-06-12|publisher = Objektív Stúdió}}
{{források}}
{{források}}

A lap 2011. november 14., 16:13-kori változata

Ez a szócikk a filmrendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó István (egyértelműsítő lap).
Szabó István
Szabó István a Csodálatos Júlia budapesti bemutatóján
Szabó István a Csodálatos Júlia budapesti bemutatóján
Született1938. február 18. (86 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGyürey Vera
Foglalkozása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1961)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó István (teljes neve Szabó István Tamás) (Budapest, 1938. február 18.) magyar filmrendező. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója. Mephisto című filmje a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert.

Pályafutása

Szabó István Budapesten született, de élete első hat évét Tatabányán töltötte. Apja, Szabó István orvos volt a tatabányai kórházban; anyja, Vita Mária Edit polgári családból származott és szintén kórházban dolgozott. 1944 második felében dr. Szabó Istvánt a budai Széher úti kórházba helyezték át, ám ott betegség következtében 1945 áprilisában meghalt. Ezután a gyermek anyai nagyanyjánál, a ferencvárosi Liliom utcában laktak, ahonnan 1950-ben a budai Németvölgyi útra, önálló lakásba költöztek.

A gyermek Szabó István sokáig orvos, de 16 éves korától már filmrendező akart lenni. Középiskolai tanulmányait az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, 1956-ban érettségizett. Ugyanebben az évben jelentkezett és első próbálkozásra fölvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma egyetem) filmrendező szakára, Máriássy Félix osztályába, ahol a tanársegéd Makk Károly volt. Osztálytársa volt többek között Elek Judit, Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Kardos Ferenc, Singer Éva és a negyedik évfolyamtól Huszárik Zoltán.

A főiskolán készített kisfilmjei elvesztek, köztük egy plakátragasztóról szóló tízperces némafilm, melyet Szabó István egy 1975-ben készült interjúban első rendezésének nevezett. A főiskolán 1961-ben végzett. Koncert című vizsgafilmje, egy lírai etűd eredeti látásmódról tanúskodott, az oberhauseni nemzetközi fesztiválon díjat is nyert.

Ugyanezen év végén Szabó István házasságot kötött Gyürey Verával, és a Váci úti bérházban lévő lakásba költözött, s több mint négy évtizeden át ott lakott.

Rendezői munkássága

Az 1960-as évek

Első munkahelyén, a Híradó és Dokumentumfilmgyárban asszisztensként dolgozott, közvetlen felettese Nemeskürty István volt. Már rövidfilmjeivel is feltűnést keltett. Az 1958 decemberében alapított Balázs Béla Stúdióban készült első filmje, a Variációk egy témára (1961) a háborúval foglalkozott, amit három különböző stílusú és hangvételű etűdben (Tárgyilagosan, Döbbenten, Sikoltásként) dolgozott fel. Ezt követte a franciásan könnyed, érzelmes Te című rövidfilm (Balázs Béla Stúdió, 1962), alcíme szerint: Szerelmesfilm, Esztergályos Cecíliával a főszerepben. A mindössze nyolc perces alkotás egyebek között a IV. Magyar Rövidfilmszemle I. díját és a Tours-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el.

Indulásakor a lengyel és a francia filmművészet új hullámának hatására kibontakozott magyar „új hullám” egyik vezéregyénisége lett. Művészi fejlődését döntően befolyásolták François Truffaut és Jean-Luc Godard munkái, majd hosszú távon Ingmar Bergman törekvéseit őrizte meg. Kezdetben saját nemzedéke, később Kelet-Közép-Európa közelmúltja és jelene, annak politikai és morális problémái kerültek művei középpontjába.

Az első játékfilmek

1962-ben Herskó János rendező kérésére átkerült a Hunnia Filmgyárba és mintegy tíz évig ott dolgozott. Herskó János Párbeszéd című filmjében első asszisztens lett, ennek a forgatásnak köszönhette munkakapcsolatát későbbi játékfilmje több szereplőjével, például Sinkovits Imrével és Gábor Miklóssal. A legfontosabb azonban a rendező személye volt: Herskó János támogatásának nagy része volt abban, hogy Szabó István rendkívül fiatalon és saját (nem pedig hozott) forgatókönyv alapján elkészíthette első nagyjátékfilmjét, az Álmodozások korát, majd ennek sikere után az Apa és a Szerelmesfilm című műveit. Ezekben saját ifjúsága és nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel.

Mindhárom önéletrajzú ihletettségű film főhőse ( Bálint András alakítása) a háborút gyermekként, 1956 október–novemberét kamaszként átélt értelmiségi, érzékeny budapesti fiatalember.

  • Az Álmodozások kora – film a pályakezdés, a társadalmi beilleszkedés, a társ- és útkeresés nehézségeiről az 1960-as évek elején. Ebben az első nagyjátékfilmben már megmutatkozott a rendező eredeti látásmódja, a korszak hazai filmjeihez képest újszerű, oldott stílusa. „A film eredetiségét a választott dramaturgia biztosította. Szabó István fölrajzolt ugyan egy vékonyka cselekményt is, de erre, mint karácsonyfára a díszeket, a legkülönfélébb etűdöket aggatta rá… Az etűdszerkezetből következett, hogy a képek és a dialógusok néha elszakadtak egymástól, a szituációkat hol belső monológ, hol narrátor értelmezi… Az Álmodozások kora megjelenése pillanatában valóságos dramaturgiai dzsungelnek látszott… [pedig] a motívumok bujtatása, ölelkezése igencsak gondos dramaturgiai munka révén jött létre.”[4]
  • Az Apa című film az apa nélkül felnőtt nemzedék eszmélését, orientációs zavarát helyezi az ábrázolás középpontjába. Az apa helyét kitöltő képzelt fantáziaképek változásai Jancsi felnőtté válását és a kor változását egyaránt jelzik. A történet végén egyetemistaként János már szembe tud nézni helyzetével és megérti, hogy az idealizált apa-kép helyett saját erejére kell támaszkodnia. Akárcsak az előző filmben, itt is megjelenik a zsidóság témája; egyelőre csak mellékszálként, mint identifikációs (azonosulási) probléma, de számos későbbi filmjében is helyet kap, A napfény ízében pedig kiteljesedik. Az Apa lélekrajza pontosabb, cselekménye és központi alakja kidolgozottabb, mint az előző alkotásé. Ezt bizonyítja több fesztiváldíja és az, hogy 1968-ban fölkerült a Budapesti tizenkettő néven ismert legjobb magyar filmek listájára, majd 2000-ben az Új Budapesti Tizenkettő listára is.
  • A Szerelmesfilm, a rendező első színes játékfilmje az előzőknél érzelmesebb, erősebben emlékképekre épülő történet. A főhős, Jancsi első külföldi útja, néhány hetes látogatása az 1956-ban Franciaországba kivándorolt Katánál, akivel együtt töltötte gyermek- és kamaszkorát a tíz évvel korábban történt elválásig. A film egy gyerekkori szerelem késői lezárulásáról, „egy illúziókból táplálkozó szerelem lehetetlenségéről”[5] szól, és az ideológiák által megosztott világban az emberi kapcsolatok elszakadásának lírai ábrázolása. Ez a film zárja Szabó István pályáján a saját nemzedékét középpontba állító alkotások sorát, mely sajátos trilógiát alkot.

A trilógia filmjeinek közös jellemzője a tematika és a témák felvetésének módja, vállalt személyessége, ami nem csak önéletrajzi motívumokban (például az apa halála 1945-ben), hanem főként az író-rendező látásmódjában és stílusában mutatkozik meg. Az alaptörténet természetesen mindegyik filmben más, de hasonló a jelent emlék- és fantáziaképekkel gyakran megszakító, több idősíkot egymásba játszató cselekményszervezése. A tárgyak, az élettények gyakran a zenéhez hasonlóan, motívumszerűen ismétlődnek vagy variálódnak (van, aki ezt zenei szerkesztésmódnak is nevezi[6]), ami gondolati vagy hangulati többletet eredményez, ugyanakkor kevesebb teret enged a színészi játéknak. A történeteket a főhős hangján előadott kommentárok kísérik (narrátor vagy belső monológ). Jellemző e filmek összegző befejezése: egy esemény (az első filmben a telefonos ébresztés, a másodikban a folyó átúszása, a harmadikban a levélírás) megsokszorozása, ami az egyszeri történetet általánossá emeli és hatását érzelmileg is felerősíti. Ezt a megoldást a rendező néhány későbbi filmjében is alkalmazta.

Az 1970-es évek

Miután korábbi főnöke, Herskó János 1970-ben elhagyta Magyarországot, Szabó István visszatért a Nemeskürty István által vezetett filmstúdióba. Itt forgatta következő három játékfilmjét.

Előttük azonban, 1971-ben vállalati megrendelésre kisfilmsorozatot készített, melynek első darabja az oberhauseni rövidfilm-fesztivál egyik díját is elhozta. Az Álom a házról, ez a „tizenkét perces lírai, szürrealista vízió” [7] előtanulmánynak is bizonyult a következő nagyjátékfilmhez. „Az a kisfilm olyan volt, mint egy vers… Önálló kis remekmű.”[8]

A sorozat darabjai (operatőr Lőrincz József): Álom a házról; Tükör; Duna: Halak–madarak; Lányok, városháttérrel; Leányportré; Tér; Hajnal; Alkony. Ezekhez járult később a Várostérkép (1977) című rövidfilm, amely Oberhausenben nagydíjat nyert. A Budapest, amiért szeretem összefoglaló című sorozat teljes hossza ezzel együtt 51 perc lett.[9]

  • A Tűzoltó utca 25. szürrealista stílusban előadott, álmokba és víziókba sűrített, nemzedékeket átfogó családtörténet. A sok-szereplős film – Sára Sándor operatőri munkája – helyszíne egy áporodott levegőjű, kopottas pesti bérház, hősei a ház lakói. „Házunk a múlt egy darabja – írja Szabó István a film mottójában –, az emberek, akik itt laknak, a múlt emlékeinek szövevényében élnek, életük legnagyobb döntéseit a háborús évek követelték tőlük, s emberségük, magatartásuk döntő próbái elé is akkor álltak.”[10] A film képi világa többnyire nem valóságos eseményeket ábrázol, hanem a hősök érzelmi, tudati vagy tudatalatti világát jeleníti meg. A történések az álmok, képzettársítások „logikája” szerint, időn és téren átlépve kapcsolódnak egymáshoz, egységes látomást alkotnak.
  • A Budapesti mesék az Apában megismert elhagyott villamos „életrekeltésének” motívumát variálja, de azt egész más tartalommal tölti meg. A háború után néhányan egy messzi városba akarnak eljutni. Találnak egy villamost, nagy nehezen sínre állítják, húzva-tolva elindulnak vele. Mind többen csatlakoznak, különböző – természeti és leki – akadályokat kell leküzdeniük. „És egy hajnalon meglátják távolról a várost, s a többi villamost is, ahogy haladnak minden irányból a város felé.”[11]
Ez a parabola (példázat, jelképes elbeszélés) több féle értelmezési lehetőséget kínál. A történetet értelmezték a kollektivitás jelképének, az 1945 utáni magyar történelemről vagy az emberi lélek történetéről szóló példázatnak, illetve egy sajátos Mózes-történetként is. A Szabó István-monográfia írója szerint „…a történet egy ember története. A villamos is egy ember pokolra szállása, és ez az ember maga az alkotó.”[12]
A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a mű nem keltett figyelmet, itthon pedig volt olyan kritikai vélemény, hogy az ábrázolás túlzottan elvont, és a rendező filmkészítési módszereinek megújítására volna szükség.
  • A Bizalom az évtized végén valóban egész más stílusban készült és több szempontból fordulópont a rendező pályáján. A stílusváltást az operatőr személye is jelzi: ezzel kezdődött a hosszú távú együttműködés Koltai Lajos operatőrrel; és ez az első olyan játékfilm, melynek alaptörténetét (filmnovelláját) Szabó István nem egymaga írta (a másik szerző: Szántó Erika). A Bizalom film egy asszonyról és egy férfiról, akiket a háború összehoz és a háború vége elválaszt: Budapest ostroma idején családjukat elhagyva rövid időre kénytelenek összeköltözni. A film kettejük kapcsolatát, szerelmük kibontakozását, érzelmi világuk változását, a kitárulkozás és a gyanakvó bezárkózás hullámzásait elemzi. Álom- és emlékképek nélkül elbeszélt történet, mely reális, pontosan körülhatárolt térben (egy külvárosi kislakás szűk szobája) és időben (1944. november – 1945. február) zajlik. A két-szereplős kamaradrámában a korábbi filmeknél jóval hangsúlyosabb szerepet kap a színészi játék, Bánsági Ildikó és Andorai Péter kitűnő alakítása.

Az évtized mindhárom játékfilmje eltérő stílusban készült, de az igazi váltást az utóbbi film jelentette. A hagyományos filmkészítési módszerek irányába tett fordulatot egyes kritikusok visszalépésnek, a korábbi tematika és eredeti filmstílus „elárulásának” tekintették, véleményük a következő évtizedben forgatott filmekre is vonatkozott. A rendezőnek azonban nem ez volt a véleménye. „A Bizalom egy átmeneti periódusban született Szabó pályáján, amikor elindult a kollektivitás eszméjét körbejáró magyar filmektől a nemzetközi koprodukcióban készülő történelmi eposzok felé.”[13]

Az 1980-as évek

Filmjeinek egy nyugat-berlini vetítéssorozatán Szabó István megismerkedett Manfred Durniok német producerrel, aki felkérte egy televíziós film elkészítésére. A Zöld madár című két-szereplős szerelmi történet német produkcióban készült. A rendező és operatőre, Koltai Lajos számára jó alkalom volt megtanulni, mit jelent magántőkéből, az itthoninál keményebb feltételek között filmet készíteni. Még a munka teljes befejezése előtt a producer Klaus Mann Mephisto című regényének megfilmesítésére tett ajánlatot.

  • A Mephisto koprodukcióban, de lényegében az Objektív Stúdió kivitelezésében és a rendező megszokott stábjával készült. A forgatókönyv írását Szabó István ezúttal – és a következő két történelmi filmnél is – Dobai Péter íróval osztotta meg. A címszerepre Klaus Maria Brandauer osztrák színészt kérte fel, akinek alakítása nagyban hozzájárult a mű (és a későbbi két film) sikeréhez. A történet Németországban játszódik, az 1920-as években kezdődik és a fasizmus uralomra jutásának idején folytatódik. Központi alakja Hendrik Höfgen, a színész, aki kiteljesíteni, érvényesíteni akarja tehetségét, ezért hajlandó megalkudni a hatalommal, de végül kénytelen ráébredni, hogy megalázták, tehetségét kihasználták. Ez lett az első magyar játékfilm, mely Hollywoodban a legjobb külföldi film katagóriájában Oscar-díjat kapott (1982).
  • 1983-ban a rendező–operatőr páros Manfred Durniok produkciójában Indonéziában egy kamarajellegű televíziós filmet forgatott (Bali, 1983), és ez év nyarán Szabó István a párizsi operában megrendezte Richard Wagner Tannhäuser című operáját. Ebből az élményből született későbbi filmje, a Találkozás Vénusszal alapötlete.
  • A Redl ezredes szintén az Objektív Stúdió és Manfred Durniok részvételével gyártott koprodukció, és az előző történelmi filmhez hasonlóan nagy lélegzetvételű, gazdag kiállítású vállalkozás. Egy egyszerű vasutascsalád gyermekéből a Osztrák–Magyar Monarchia kémelhárítási főnökévé emelkedett katonatiszt életútját és tragédiáját mutatja be az I. világháború előtti időkben. A film az azonosságtudat zavarát ábrázolja. Redl a császár odaadó híve, olyan ember, – írja Szabó István a forgatókönyv előszavában[14] –, „akit egyetlen vágy hajt – más akar lenni, nem önmagával azonos, megfelelni minden szempontból a legmagasabb elvárások szerint, s örök hűségben az iránt, aki ezt lehetővé teszi. Az út, amely a mindennapi árulásokon át vezet felfelé, kialakít egy önmaga által bezárt embert.”
  • Később „Szabó István folytatta és trilógiává szélesítette a hatalom és a hozzá kényszeresen alkalmazkodó egyén különféle történeti korokban játszódó drámáit. A fasizmussal kollaboráló művész erkölcsi züllésének és egy feltörekvő katonatiszt érzelemnélküli alkalmazkodási kényszerének históriája után fogott bele Hanussen, a különös képességű – ma úgy mondanánk – parafenomén történetének nem minden politikai áthallást nélkülöző elmesélésébe.”[15] A témával a rendezőt az ismert berlini producer, Arthur Brauner kereste meg, és a trilógia ötletét a leendő címszereplő, Klaus Maria Brandauer támogatta. A különleges hipnotizáló képességgel rendelkező Hanussen az 1930-as évek elején Berlinben aratja sikereit és már látnokként is viselkedik. Az uralomra kerülő nemzetiszocialista párt is felfigyel rá, és hiába próbál különleges adottságára, az emberek feletti vélt „hatalmára” támaszkodni, a propaganda kihasználja, majd miután fölöslegessé válik, elteszik láb alól. A forgatókönyv hiányosságai miatt ez a film a két előző sikerét nem tudta megismételni, ezt a rendező maga is elismerte.

Szabó István első játékfilmjeit a személyesség, a lírai hangvétel jellemzi; a „német” vagy „történelmi” trilógia, vagy „a hatalom és egyén” trilógiája – ki hogyan nevezte – alkotásai elbeszélő jellegűek, lényegében filmregények. A korábbi filmek eredeti, annak idején újszerű megoldásait a filmkészítés hagyományosabb módszerei váltották fel; a „kócos” filmek helyébe a gondosan kivitelezett, gazdag kiállítású, külföldi koprodukciós partnerekkel megvalósított és professzionálisan készült alkotások léptek.

Filmrendezői tevékenysége mellett

Még az 1970-es évek közepén szemináriumot vezetett a Színház- és Filművészeti Főiskolán Andrzej Wajdáról, majd a világhírű olasz operatőr, Gianni Di Venanzo által fotografált filmekről. 1985-től egyetemi tanárként oktatott a Filmművészeti Egyetemen (a korábbi főiskolán), de elégedetlen volt a színvonallal, ezért 1989-ben abbahagyta a tanítást.[16]

1991-től (három éven át?) az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke volt.

1992-től kezdve a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.[17]

Tíz évvel a párizsi Tannhäuser-rendezés után, 1993-ban Lipcsében az operaház megnyitásának 300. évfordulója alkalmából színpadra állította a Borisz Godunovot. Ugyanabban az évben Bécsben Verdi Trubadúr című operáját állította színpadra sajátos koncepcióban, emiatt a bemutatón botrány tört ki. Az általa rendezett előadás azonban még évekkel később is műsoron volt a Bécsi Állami Színházban.

Itthoni színpadon először Müller Péter Lugosi – A vámpír árnyéka című darabját rendezte a Madách Színházban, Darvas Ivánnal a főszerepben. Ezzel majdnem egy időben Eötvös Péter Három nővér című operáját állította színpadra a szerző vezényletével a Magyar Állami Operaházban.

Az opera világában játszódik az 1990-es évek első játékfilmje, a Találkozás Vénusszal is.

Ügynökmúltja

2006-ban került nyilvánosságra, hogy 1957 és 1963 között Képesi fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak (a III/III-as csoportfőnökség elődjének).[18] Szabó először úgy nyilatkozott: azért lépett be, hogy a szolgálat félrevezetésével megmenthesse az 1956-os forradalomban részt vevő évfolyamtársa, Gábor Pál életét.[19] Később azt mondta, valójában magát mentette, de nem ártott senkinek.[20] Az általa megfigyeltek között volt Jancsó Miklós, Mécs Károly, Törőcsik Mari.[21] Az ügy nyilvánosságra hozása után a magyar szellemi élet több, mint 100 képviselője biztosította támogatásáról Szabó Istvánt.[22] Szenvedélyes levélben[23] állt ki Szabó István mellett Kamondi Zoltán filmrendező.

Filmjei

rendezőként és forgatókönyvíróként

színészként

Díjai

Több mint 60 nemzetközi díjat nyert filmjeivel. Oscar-díjat kapott a Mephisto című filmért, és jelölték Bizalom, Redl ezredes és Hanussen című filmjeit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Négy díjat vehetett át Cannes-ban: a zsűri külön dicsérete (Te, 1963), a legjobb forgatókönyv díja[24] és FIPRESCI-díj (Mephisto, 1981), valamint a zsűri különdíja (Redl ezredes, 1985).

Megkapta a David di Donatello-díjat (Mephisto, 1982) és a Brit Filmakadémia legjobb külföldi filmnek járó díját (Redl ezredes, 1986), továbbá két filmjével nyert díjat a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Bizalom, 1980, Édes Emma, drága Böbe, 1992). A napfény íze 1999-ben Európai Filmdíjat kapott, és 2000-ben a The National Board of Review az év legjobb tíz filmje közé választotta.

Kossuth-díjas (1975) kiváló művész. 1967-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki. 1996-ban a Száz éves a mozi sorozatért Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott, valamint Budapest díszpolgára lett. 1997-ben Corvinus-díjat vehetett át a Budapesti Európa Intézettől, 2001-ben pedig Hazám-díjat kapott. 2002. augusztus 20-án világszerte elismert, a magyar filmművészet hírnevét öregbítő filmrendezői munkásságáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2004-ben Prima díj elismerésben részesült, 2007-ben pedig Jubileumi Prima Primissima díjban.

Források és jegyzetek

  • Marx József. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Vince Kiadó. ISBN 963-9192-46-2 (2002) 
  • Karcsai Kulcsár István. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Magyar Filmtudomány Intézet, Népművelési Propaganda Iroda. ISBN 963-562-849-8 
  • Szabó István pályafutása. Objektív Stúdió. (Hozzáférés: 2011. június 12.)
  1. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1992.81.0.html, https://web.archive.org/web/20181229031351/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1992.81.0.html, 2019. december 8.
  2. ↑ https://www.goethe.de/resources/files/pdf290/liste_preistraegerinnen_goethe-medaille_1955-20222023.pdf
  3. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1999.74.0.html, https://web.archive.org/web/20190330120507/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-1999.74.0.html, 2019. december 13.
  4. ↑ Marx József. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Vince Kiadó, 112–113. o.. ISBN 963-9192-46-2 (2002) 
  5. ↑ Vincze Teréz: Szerelmesfilm (1970). Film.hu, 2004. május 6. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  6. ↑ Honffy Pál. Mozgófénykép: filmelemzések. Budapest: Tankönyvkiadó, 190. o.. ISBN 963-17-7829-0 (1984) 
  7. ↑ Létay Vera (1972. május 15.). Oberhausen hídja. Filmvilág (10. szám). (Hozzáférés: 2011. május 29.)  
  8. ↑ Szekfű András, 1973. Idézi Marx József, i.m. 186. oldal.
  9. ↑ Marx József, i.m. 416. oldal.
  10. ↑ Idézi Marx József, i.m. 192. oldal.
  11. ↑ Szabó István szinopszisából. Idézi Marx József, i.m. 215. oldal.
  12. ↑ Marx József, i.m. 218–219. oldal.
  13. ↑ Stőhr Lóránt: Bizalom (1979). Film.hu, 2005. május 7. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  14. ↑ Idézi Marx József, i.m. 290. oldal.
  15. ↑ Kelecsényi László: Hanussen (1988). Film.hu, 2006. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
  16. ↑ Marx József, i.m. 350 oldal.
  17. ↑ Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiá. MTA. (Hozzáférés: 2011. június 21.)
  18. ↑ Gervai András: Egy ügynök azonosítása, Élet és Irodalom, 2006. január 27.
  19. ↑ Pokolra kellett mennem, Népszabadság, 2006. január 29.
  20. ↑ A szólás szabadsága, mtv, 2006. január 29.
  21. ↑ Index: Szabó István ügynök volt
  22. ↑ A magyar szellemi élet képviselői Szabó mellett, Népszabadság, 2006. január 30. „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nemcsak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt.”
  23. ↑ Nyílt levél az "Egy ügynök azonosítása" című cikk szerzőjének, Népszabadság, 2006. január 30.: „Ön, kedves úr, egy kicsit önzőnek tűnik. …Egy alkotót csak és kizárólag a műveiből lehet és szabad megítélni, csak a műveiben létezik. …Van hálásabb téma, mint ismert, sőt világhírű emberek ifjúkori magánélete? Botlásaik, bornírt megjegyzéseik, meggondolatlan viselkedésük, egy korszak erkölcsi és politikai imperatívuszainak való megfelelési kényszerük, hősködésük vagy gyávaságuk, indokolt vagy indokolatlan félelmeik, karrierizmusuk, amivel saját valódi tehetségüket akarták realizálni?”
  24. ↑ Dobai Péterrel együtt.

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_István_(filmrendező)&oldid=10704944”