Sanremói dalfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sanremo

A sanremói dalfesztivál (Festival della canzone italiana) Olaszország leghíresebb fesztiválja, minden évben a liguriai Sanremóban rendezik meg februárban.

Története[szerkesztés]

  • 1951-ben rendezték az első ilyen dalfesztivált, amit kezdetben az olasz dalfesztiválnak neveztek. A fesztivál helyszíne a Sanremói Kaszinó volt 1951-1976 között. Az akkori győztes Nilla Pizzi volt. Ez a műsor adta az ötletet az Eurovíziós Dalfesztiválnak.
  • 1955: az olasz közszolgálati televízió a Rai is bekapcsolódott a közvetítésbe, addig a fesztivált rádión közvetítették csak
  • 1958: A műsort innentől eurovíziós rendszerben is közvetítik,
  • 1968: A versenyzők csak ettől az évtől csak egy dallal vehetnek részt a versenyen.
  • 1972: A versenydalok kislemezre vételét és eladását ismét engedélyezik.
  • 1973: Külföldi közvetítő csatornáknak köszönhetően, a fesztivált először színesben veszik fel. Mivel a Rai a saját rendszerét próbálja kidolgozni a színes adásokra, emiatt Európában a legkésőbb 1977-ben térnek csak át a színes sugárzásra, mikor átveszik a PAL rendszert, így 1977-ig a Rai fekete-fehérben sugározza még a műsort.
  • 1974: Bevezetik a Nagy és a Törtetők kategóriát a versenyzőknek.
  • 1976: A fesztivál történetében először a versenydalok zenei alapját előre felveszik, élő zenekari kíséret még megmarad a fesztiválon.
  • 1977: Olaszország a PAL-rendszer alkalmazásával áttér a színes sugárzásra, a fesztivál helyszíne áttevődik a több nézőt befogadó Ariston Színházba.
  • 1980: Megszűnik a zenekari kíséret, minden énekes előre felvett zenei alapra énekel a versenyen.
  • 1981: A fesztivál történetében először engedélyezik, hogy egy teljes egészében nem olasz nyelvű versenydal is induljon azzal a feltétellel, hogy a dalszerzők közt legalább egynek olasz nemzetiségűnek kell lennie.
  • 1982: Létrehozzák a Kritikusok Díját.

Legismertebb versenyzői[szerkesztés]

A sanremói fesztiválon több máig ismert és népszerű olasz énekes kezdte pályafutását: Gigliola Cinquetti - Non ho l'etá, Bobby Solo az Una lacrima sul visóval 1964-ben, 1981-ben Al Bano & Romina Power a Felicità című dallal, 1984-ben Eros Ramazzotti a Terra promessával. Az 1964-ben alapult Ricchi e Poverinek is innen indult a karrierje.

Anna Oxa énkesnő 14 alkalommal vett részt a fesztiválon, ebből kétszer nyert.

A helyszín: il Teatro Ariston

Műsorvezetők[szerkesztés]

Győztesek[szerkesztés]

A legtöbbször (négyszer) Claudio Villa és Domenico Modugno diadalmaskodott. A legtöbb női győzelmet (3) Iva Zanicchi érte el. 1956 és 1966 között a győztes dal automatikusan az Eurovíziós Dalfesztivál olasz indulója lett.

A "Giovani" (fiatalok) kategória győztesei[szerkesztés]

Botrányok[szerkesztés]

  • 1980: Roberto Benigni műsorvezetőként egy percen keresztül csókolta Olimpia Carlisi műsorvezetőtársát élőben és utána II. János Pál pápát gúnyolta ki Wojtylaccio-nak (Wojtylácska - utalva a Pápa nevére) nevezte. Benignit az államvallás megsértésével vádolták meg.[1]
  • 1986: Loredana Berté énekesnő Re című dalát terhes nőnek beöltözve, illetve fekete menyasszonyi ruhában adta elő.
  • 1993: A fesztivál eredményhirdetésekor Pippo Baudo olvasta le a pontszámokat a kijelzőről, mikor az 5. helyezettként Renato Zerót mondta be, a közönség kifütyülte őt és üvöltötték, hogy „Renatót akarjuk!”. Pippo egy percig nem beszélt, majd behívták az első 3 helyezett versenyzőt.[2]
  • 2009: Botrányt keltett melegek körében Povia Luca era gay (Luca meleg volt) című dala, amelyben egy olyan férfiról van szó, aki régen meleg volt, de megismert egy nőt akibe szerelmes lett. Az Arcigay melegjogi szervezet tüntetésre szólította fel a melegeket.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. IL FESTIVAL DELL'INDIGNAZIONE. letteradonna.it. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  2. Sanremo '93 - Renato Zero al quinto posto (Fischi del pubblico). youtube.com, 2014. február 24. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  3. Vihar a Sanremói Dalfesztivál körül. nepszava.hu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2017. március 12.)

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]