Beppe Grillo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beppe Grillo
(Giuseppe Piero "Beppe" Grillo)
Beppe Grillo 3.jpg
Született Giuseppe Piero Grillo
1948. július 21.
Genova
Állampolgársága olasz
Házastársa Parvin Tadjik (1996–)
Gyermekei hat gyermek
Foglalkozása komikus, politikai aktivista
Iskolái Genovai Egyetem
Politikai pályafutása
Párt 5 Csillag Mozgalom

Beppe Grillo aláírása
Beppe Grillo aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Beppe Grillo témájú médiaállományokat.

Giuseppe Piero Grillo, ismertebb nevén Beppe Grillo (Genova, 1948. július 21. - ) olasz komikus és politikai aktivista. Az 5 Csillag Mozgalom korábbi első számú vezetője.[1]

A blogja a legolvasottabbak közé tartozik Olaszországban. Az olasz politikai életben 2008-ban jelent meg, amikor a szicíliai regionális választáson egyéni független jelöltként indult. 2009. október 4.-én alapította az 5 Csillag Mozgalmat.

Humorista karrierje[szerkesztés]

Karrierjének kezdete[szerkesztés]

1977-ben figyelte fel rá az olasz televíziózás egyik legismertebb alakja, Pippo Baudo, amikor Milánóban a La Bullona nevű kabaréban lépett fel. Baudo behívta a Rai-hoz, így tette őt ismertté az országban. Ekkor változtatta meg Giúse művésznevét Beppe Grillora. A Secondo voi című kvízműsorban szerepelt 1977-1978 között. 1979-ben a Luna Park és a Fantastico című műsorok vendége volt, ahol Pippo Baudo volt a műsorvezető.[1]

1978-ban a Sanremói Fesztivál műsorvezetője volt Stefania Casinivel, Maria Giovanna Elmivel és Vittorio Salvettivel. Azt ezt követő években rendszeres visszatérő vendége volt humoristaként a fesztiválnak. 1979-ben a Fantasticoban Loretta Goggi komika és Heather Parisi táncosnő volt a műsorvezetőtársa.

1980-as évek[szerkesztés]

A '80-as évek elején két televíziós műsor főszereplője volt: Te la do io l'America (1981) és Te lo do io il Brasile (1984), mindkét műsor 6 részes volt. Ezekben a műsorokban a Grillo amerikai és brazíliai utazásain szerzett tapasztalatit, mindezt komikus színezetben és anekdotákban. 1985-ben a Grillometro című műsort vezette, amiben saját személyes tapasztalatait osztotta meg a közönségével.[1]

Az előadásai egyre inkább szatirikussá váltak, amiknek módja nagyon közvetlen és ütős volt. 1986. november 15.-én a Fantastico 7 című szombat esti varietéműsorban nyíltan kritizálta az Olasz Szocialista Pártot és annak főtitkárát Bettino Craxit, az akkori miniszterelnököt emellett Claudio Martelli szocialista politikust.[2]

„ A Kínában megtartott vacsorán...mindenki szocialista volt, a delegációval vacsorázott... Egyszercsak Martelli a legrosszabb alakját hozta... Odahívta magához Craxit és azt mondta: »Figyelj csak, vannak vagy egymilliárdan és mind szocialisták?« Craxi így felelt: »Igen, és?« »Na de - válaszolta Martelli - ha mindenki szocialista, akkor kik lopnak?« »”

[3]

A kritika miatt Grillot rövid időre letiltották a Rai adásaiban való szerepléstől. 1988 és 1989-ben a Sanremói Fesztiválon meghívott humoristaként szerepelt.

1990-es évek[szerkesztés]

1993. december 2.-án szerepelt a Beppe Grillo show műsorában, ami 15 millió fős nézettséget ért el, ezt követően hosszú ideig nem szerepelt sem a Rai, sem a Mediaset adásaiban.

1998-ban a francia Canal Plus az olasz TELE+ kábelcsatorna tulajdonosa adásba adta az előadásait.[4] A szilveszterkor szokásos köztársasági elnöki beszéd után került adásba műsora, melyben Scalfari elnök beszédét figurázta ki.[5] A műsor 2002-ben ért véget, miután Rupert Murdochnak adták el a TELE+ csatornán, akivel Grillo nem akart dolgozni.[6]

2000-es évek[szerkesztés]

Létrehozta blog oldalát Gianroberto Casaleggióval.[7]

Blogjában többek közt Massimo D'Alemaról,[8] a digitális televíziózás támogatásáról,[9] a digitális szakadékról[10] és a Telecomról[11] írt.

Politikai karrierje[szerkesztés]

2007. szeptember 8.-án megtartott Vaffanculo-Day vagy V-Day nevű rendezvény főszereplője volt, ahol a politikai elittel szemben elégedetlenségről beszélt és hogy szükség lenne egy korrupciótól mentes parlamentre.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]