Nyitra története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyitra látképe, előtérben a Várdomb

Nyitra története szócikk Nyitra városának és tágabb környezetének fontosabb történéseit mutatja be.

Régészeti korszakok[szerkesztés]

Ősi település, már a római korban ismert volt[forrás?], majd szláv központtá vált. 830-ban állítólag Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel a településen,[1] mely 880-ban már püspöki székhelyként szerepel (Wiching felszentelésekor).[2] A templom korai léte, illetve felszentelése épp a salzburgi érsek által az egyetlen forrásrész (Conversio) bizonytalan eredete miatt azonban utóbb vitatott történeti hipotézis.[3] Később megépült a zoborhegyi bencés apátság és a remeteségek is. A Nyitra folyó félkörívben öleli körül a 60 m magas Várhegyet, amelyen a kis alapterületű, de fontos vár áll.

Verő Z. egy honfoglaló lovas harcos sírleleteit (2 kengyel, vascsat, bronzkarkötő) adományozta a nyitrai múzeumnak, melyek a molnosi téglagyárban kerültek elő.[4]

Árpád-kor[szerkesztés]

A zoborhegyi bencés apátság 1113-ból származó birtoklevele

Szent István 1006-ban (?) kelt oklevele, melyben Szent Emmerám kanonokjainak juttat adományokat, hamis.[5] A 11. században épült vár Nyitra vármegye névadója és székhelye, palotáját nemrég feltárták.[6] Itt őrizték és vakították meg Vazult. A nyitrai hercegi udvar mellett építtetett kápolnát Gizella királyné, és a regensburgi főegyház patrónusáról, Szent Emmerámról nevezte el. 1074-ben Henrik császár és Salamon sikertelenül ostromolta. 1111-ben Könyves Kálmán megerősíti a Zoborhegyi apátság oklevelét.[7] 1113 körül Könyves Kálmán király alapította a nyitrai püspökséget. Azóta püspöki székhely és birtok.

1241-ben kiállta a tatár ostromot.[8] 1248-ban állítólag szabad királyi város lett,[9] majd 1288-tól püspöki város.[10] 1271-ben II. Ottokár cseh királyé,[11] majd 1317-ben Csák Máté foglalta el.[12] Erzsébet királyné legalább egyszer 1382 október-novemberében, Zsigmond király legalább háromszor járt a városban: 1388-ban, 1393 és 1399-ben, felesége Cillei Borbála pedig legalább 1427. november 30-án.[13]

1427-ben Cillei Borbála Nyitráról német nyelvű levélben utasítja Pozsony városát, hogy álljon ellen a huszitáknak.[14] 1437-ben Nyitrán Rozgonyi György pozsonyi főispánként német nyelven megtiltja Pozsony városának a német só használatát, mivel Semptén és Komáromon keresztül sót szállítanak a városba.[15] 1440-ben a husziták szállták meg, tőlük Hunyadi Mátyás foglalta vissza. 1445-ben Chetnek-i László nyitrai püspök panaszolta, hogy Maytech-i Gergely, akit Dénes esztergomi érsek tett meg a nyitrai vár várnagyává, püspökségének összes birtokait elfoglalta és azokat használta.[16] 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvés hívására IV. Kázmér lengyel király fia Kázmér herceg foglalta el, de 1472-ben a kiéheztető ostromot követően szabadon elvonult és Mátyás a várat visszavette.[17] Az oklevelek tanúsága szerint Mátyás király 1471 legvégén személyesen volt jelen a haditáborban, sőt még a következő év január 12-én is valószínűleg ott volt, majd Üzbégen és Radosnán át Trencsénbe ment. Legközelebb 1474-ben lehetett a városban.[18] 1494-ben Sánkfalvai Antal lett a nyitrai püspök és zsinatot hívott össze,[19] melynek határozatait később 1558-ban Bornemisza Pál püspök is megerősítette és kibővítette.

1510 márciusában a király útba ejtette Nyitrát, ahol csatlakozott hozzá Erdődi István nyitrai püspök, hogy részt vegyenek az Esztergomba összehívott országgyűlésen. Esztergomban a tanácskozást azonban április elején hamar berekesztették, főként a pestistől való félelmük miatt.[20] Az 1510-es tatai országgyűlésről II. Ulászló előbb Komáromba, majd Nyitrára menekült a pestis elől, ahol találkozott Bakócz Tamás prímással és Szatmári György pécsi püspökkel (Bakócz ellenfele és utóda).[21]

Török kor (Mohácsi vész után)[szerkesztés]

A Mohács utáni zűrzavaros időkben Podmaniczky István nyitrai püspök végül I. Ferdinánd pártjára állt, akit ő maga koronázott magyar királlyá. 1529-ben még német őrség volt a várban.[22] Emiatt 1530-ban Szapolyai János Török Bálintnak adományozta a javadalmakat és Nyitra várát.[23] Őt riválisa a Habsburg párti Thurzó Elek váltotta, miután 1533-ban Pápára cserélték Nyitrát.[24] Neki is köszönhető, hogy sikerült Thurzó Ferencnek nyitrai püspökké lennie (később lemondott egyházi tisztségéről és áttért).

A Nyitra völgyében a források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be,[25] de a törökök nem ostromolták meg. Ennek ellenére a Zoboron előkerült egy 1530-as záródású 503 darabos ezüst éremlelet.[26]

Nyitra 1690 körül

1605-ben Bocskai vezére, Rhédey török segítséggel ostromolta. Forgách Ferenc nyitrai püspök csekély erőkkel védte, s szabad elvonulás feltételével június 11-én feladta a várat. A káptalannal együtt átmenetileg Győr erődjébe költözött.[27] 1607 körül, Forgách Ferenc és Szuhay ellenreformációs ténykedésének köszönhető, hogy Nyitráról is elűzték a protestáns lelkészt.[28] 1620-ban Bethlen Gábor csapatainak egy napi ostrom után átadták.[29] 1632-ben II. Ferdinánd megerősítette II. Mátyás a városnak adományozott privilégiumait.[30] 1663-ban rövid időre, ellenállás nélkül török kézre került.[31] A nyitrai püspökség és a vár tiszttartója szenterzsébeti Terjék János volt, Zala vármegye volt adószedője,[32] Szelepcsényi György nyitrai püspök szervitora és rokona[33] (egy évvel később, 1664. november 4.-én I. Lipót magyar király kegyelmet adott Terjék Jánosnak, a Nyitra vár feladásával elkövetett hűtlensége miatt).[34] Nyitra ostroma 1664. április 17-től május 3-ig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches és Koháry István vezette osztrák csapatokkal szemben. A törökök két hét múlva kapituláltak.[35] 1666-1670 között Kollonich Lipót volt a nyitrai püspök, aki megerősítette a várat.[36] 1683-ban a kurucok elvonulása után a nyitrai és lévai vár őrsége Rabatta tábornok és a nádor előtt hajtottak fejet.[37]

1630-ban a Marianus ferences rendiek telepedtek le itt és kolostort építettek. 1691-es alapítványuk után 1695-ben épült fel a kamalduliak kolostora a Zobor-hegyen. 1782-es eltörlésükig működtek Nyitrán.[38] 1701-ben alapították a piarista szerzetesrend nyitrai házát.[39]

Rákóczi-szabadságharc után[szerkesztés]

Az 1702-es I. Leopold féle hírhedt várromboló rendelet Nyitra várát is lerombolásra ítélte. Nyitra, mint püspöki vár azonban épségben maradt, mivel Mattyasovszky László nyitrai püspök, magyar kancellár sikerrel nyújtotta be a Haditanácshoz a megtartására vonatkozó kérvényét. Épületei barokkizálva ma is állnak, a város külső erődítményei azonban elpusztultak.

Kálvária Nyitrán

A Rákóczi-szabadságharc idején 1704-től 1708-ig volt a város kuruc kézen.[40] 1715-ben megnyílt a papnevelő intézet.[41]

1852. szeptember 9-én Ferenc József ellátogatott Nyitrára. A vármegye hivatalnokai már Kalásznál üdvözölték az uralkodót.[42] Hasonló látogatást tett 1887 augusztus 4-én is.[43] 1896. május 18-án Thuróczy Vilmos főispán elnöklete alatt a vármegye díszközgyűlést tartott.[44] 1896. augusztus 30-án a Zobor hegyen nagy tömeg részvételével avatták fel a millenniumi gránitoszlop emlékművet. Mérete az eredeti tervhez képest kisebb lett.[45] A Zobor-hegyre azért esett a választás mert állítólag Huba, Szoárd és Kadocsa vezérek itt vívták a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét, majd a morva vezért, Zobort a hegyen felakasztották.[46] Az avatáson részt vett Perczel Dezső belügyminiszter, a misét tartó Bende Imre nyitrai püspök, Thuróczy Vilmos nyitrai főispán és nagykéri Craus István (1848-1933) nyitrai alispán.[47] Az emlékművet Berczik Gyula tervezte, a gránitoszlop tetején négy felszállni készülő turullal, talapzatán a 896-1896-os felirattal. Nyitra vármegye emlékérmet veretett.[48] A Huba vezér emlékére állított emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok robbantották le, ma már csak talapzata látható.[49] Az emlékmű úgy tűnik ekkor még nem gyakorolt jelentős identitásbeli hatást sem a helyiekre, sem a turistákra, azonban az első világháború végéig több közteret és utcát neveztek el magyar személyiségekről (Bottyán János, Tóth Vilmos, Ferenc József, Erzsébet királyné, Kossuth Lajos, Deák Ferenc).[50]

Több más település mellett, 1914. július 21-én Nyitra mellett is leszállt a Kvasz András vezette első motoros repülőgép. 1915. október 17-én állították fel a Városháza-téren a „Vasturult”, amely a hazafias áldozatkészség emlékére és szögvásárlási akció segítségével a háborúban elesett Nyitra megyei katonák özvegyei és árvái támogatására készült. Az elcsatolás után eltűnt.[51]

Csehszlovák államfordulat után[szerkesztés]

Nyitrát 1918. december 12-én a csehek 1 zászlóaljjal és 1 üteggel szállták meg.[52] 1921. február 9-én csehszlovák legionáriusok zúzták szét a Zobor-hegyen álló, 18 méter magas ezredéves emlékművet, amely Kallós Ede alkotása volt és 1896. augusztus 30-án leplezték le. A katonák magukkal vitték a turulmadár 16 mázsányi vörösréz anyagát. Az első világháborús Honvéd szoborról levésték Szathmáry István költő verses föliratát.[53] 1919. június 10-én a Vörös Hadsereg egy repülőgépe kétszer bombázta a vasútállomást, aminek egy fiatalkorú polgári áldozata volt.[54]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1938 őszén mozgósítást rendeltek el Csehszlovákiában, illetve csapatösszevonásokra került sor Nyitrán a szlovák–magyar viszony kiéleződése miatt. 1938 végén gyakorlatilag megszűnt a gazdag egyesületi élet, mely a sokszínű egyházi vagy politikai alapon szervezte a lakosság kulturális életét. 15 zsidó egyesületet megszüntettek, majd a hatalom 1941 elején a vagyonukat elkobozta. További 41 egyesület szűnt meg, vagy megszüntették 1938-1939 folyamán (köztük a helyi SzeMKE), s csak 36 maradt a továbbiakban.[55]

Források[szerkesztés]

  1. Peter Ivanič 2008: Pribinov kostol v Nitre v zrkadle historiografie. Konštantínove listy 1/1, 60-69. Vö. Matej Harvát 2019: Úteky, vyhnanci a renegáti na moravsko-bavorskom pohraničí v 9. storočí. Forum Historiae 13/2, 45-46.
  2. Industriae tuae; Epistolae 90. In: MMFH III, 169-170, 205. Vö. Dušan Třeštík 2001: Vznik Velké Moravy. Praha, 116.
  3. Harvát 2019, 46-47.
  4. Jan Eisner 1933: Pamiatky z doby veľkomoravskej na Slovensku. In: Nitra - Dejiny a umenie nitrianskeho zámku. Trnava, 55, 7. kép: 10-11, 13.
  5. Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 2-3 No. 4.
  6. hlavnespravy.sk
  7. Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 16-17 No. 43.
  8. Makkai László - Mezey László 1960: Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század. 154.
  9. Dualszky 1875, 9-11.
  10. Nagy József 1864: Nyitra megye helyirása I/3. Komárom, 104-108; Czeizel 1900, 107-111.
  11. Pauer János 1847: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Árpádok időszakától korunkig. Székesfehérvár, 97.
  12. Budai 1805, 205.
  13. itinerarium.mnl.gov.hu/
  14. DLDF 239480; Archív mesta Bratislavy, Archívny fond Magistrát mesta Bratislavy, Zbierka stredovekých listín a listov, AMB Listina 1035
  15. DLDF 239664; Archív mesta Bratislavy, Archívny fond Magistrát mesta Bratislavy, Zbierka stredovekých listín a listov, AMB Listina 1513.
  16. DLDF 13858
  17. Budai Ézsaiás 1805: Magyar ország históriája a' mohátsi veszedelemig. Debrecen, 290-291.
  18. Horváth Richárd 2011: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). Budapest, 94-95, 101.
  19. Cherrier Miklós 1856: A magyar egyház története. Pest, 322-325.; [1]; MKL; Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 87.
  20. C. Tóth Norbert 2010: Az út Tatáig. Országgyűlések 1510-ben. László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. Tata, 12-14.
  21. Fraknói Vilmos 1889: Erdődi Bakócz Tamás élete. Budapest, III; Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György prímás 1457-1524. Budapest.
  22. Dedek Crescens Lajos 1899: Nyitravármegye története
  23. 1541. Török Bálint birtokai. Vö. Albert Stránsky 1933: Dejiny biskupstva nitrianskeho. Nagyszombat, 184-186.
  24. Bessenyei József 1994: [2] Enyingi Török Bálint okmánytára.] Vö. Dedek 1899, 613.
  25. Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
  26. Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 86.
  27. Dominkovits Péter 2006: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 57.
  28. Zsilinszky 1880, 325.
  29. Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 47.
  30. ujszo.com
  31. Matunák, M. 1901: Érsekújvár a török uralom alatt (1663-1685). Nyitra, 51-52.
  32. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 259. o.
  33. http://bolcsesz.uni-miskolc.hu/dok/varikotet/05-gyulai-eva.pdf
  34. ZML. Farkas család iratai. 1. doboz. 61. pallium.
  35. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  36. Pauer 1847, 408.
  37. BHStA München, AStA. Ksch. 250, fol. 213; Lipthay András 1988: Életemnek kezdete. Budapest, 32-33; Czigány István 1989: A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1989/2, 163; Varga J. János 2007: Válaszúton - Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben. Budapest, 214.
  38. Pauer 1847, 374.
  39. Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, I, 178, 180.
  40. Pálffy állítólag augusztus 24-én foglalta el. Barkóczy Krisztina már augusztus 2-án említi Nyitrát férjének, Károlyi Sándornak (2011 Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz I. 1698-1711. 200); Valószínűleg augusztus 25. után adták át a várat (Borovszky: Nyitra vármegye. Nyitra ostroma).
  41. Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, II, 319.
  42. Fusek-Zemene 1998: Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 248.
  43. Vasárnapi Ujság 34/36. (1887. szeptember 4.)
  44. zoboralja.eu. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
  45. Thaly Kálmán 1898: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története. Pozsony, 36-37.
  46. Vasárnapi Újság, 1896. szeptember 6.
  47. Varga 2017, 183-185.
  48. Thaly 1898, 45.
  49. Olay Ferenc 1930: A magyar emlékművek és a magyar művészet sorsa az elszakított területeken. Budapesti Szemle 58/628, 355; Varga 2017, 203; ZOBORALJA; felvidek.ma
  50. Varga 2017, 191.
  51. Megsemmisített szobrok a történelmi Magyarország területén
  52. A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete. 277.
  53. Magyar katolikus lexikon szoborrombolás; A szobor Finta Sándor alkotása - 1931 Nyitravármegye, 37.
  54. Štefan Košovan: Nitra - moje rodné mesto alebo osemdesiat rokov pod Zoborom.
  55. Palárik – Hasarová 2020, 479-480.

Irodalom[szerkesztés]