Nyitra története

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitra látképe, előtérben a Várdomb

Ez a szócikk Nyitra városának és tágabb környezetének fontosabb történéseit mutatja be.

Régészeti korszakok[szerkesztés]

Ősi település, már a római korban ismert volt[forrás?], majd szláv központtá vált. 830-ban állítólag Adalram salzburgi érsek templomot szentelt fel a településen,[1] mely 880-ban már püspöki székhelyként szerepel (Wiching felszentelésekor).[2] A templom korai léte, illetve felszentelése épp a salzburgi érsek által az egyetlen forrásrész (Conversio) bizonytalan eredete miatt azonban utóbb vitatott történeti hipotézis.[3] A mai nyitrai vár területén való legkorábbi középkori temetkezéseket a 8. és 9. század fordulójától a 9. század első feléig keltezik, míg a vár erődítése ellenben már a 9. század második felében régészetileg adatolható.[4] Később megépült a zoborhegyi bencés apátság és a remeteségek is. A Nyitra folyó félkörívben öleli körül a 60 m magas Várhegyet, amelyen a kis alapterületű, de fontos vár áll.

Verő Z. egy honfoglaló lovas harcos sírleleteit (2 kengyel, vascsat, bronzkarkötő) adományozta a nyitrai múzeumnak, melyek a molnosi téglagyárban kerültek elő.[5]

Árpád-kor[szerkesztés]

A zoborhegyi bencés apátság 1113-ból származó birtoklevele

A vár belső palánkját a 10. vagy 11. század folyamán megszüntették, és ezáltal növelték a kiterjedését.[6]

Szent István 1006-ban (?) kelt oklevele, melyben Szent Emmerám kanonokjainak juttat adományokat, hamis.[7] A 11. században épült vár Nyitra vármegye névadója és székhelye, palotáját nemrég feltárták.[8] Itt őrizték és vakították meg Vazult. A nyitrai hercegi udvar mellett építtetett kápolnát Gizella királyné, és a regensburgi főegyház patrónusáról, Szent Emmerámról nevezte el. 1074-ben Henrik császár és Salamon sikertelenül ostromolta. 1111-ben Könyves Kálmán megerősíti a Zoborhegyi apátság oklevelét.[9] 1113 körül Könyves Kálmán király alapította a nyitrai püspökséget. Azóta püspöki székhely és birtok.

1241-ben kiállta a tatár ostromot.[10] 1248-ban állítólag szabad királyi város lett,[11] majd 1288-tól püspöki város.[12] 1271-ben II. Ottokár cseh királyé,[13] majd 1317-ben a kiközösített Mihály fia Simon de genere Kachu elfoglalta és Csák Máténak a kezére adta.[14] Ekkor a város nagy része leégett, a Szűz Mária kolostort is beleértve, ahol a nemesek és polgárok fontos iratait is őrizték.[15] Erzsébet királyné legalább egyszer 1382 október-novemberében, Zsigmond király legalább háromszor járt a városban: 1388-ban, 1393 és 1399-ben, felesége Cillei Borbála pedig legalább 1427. november 30-án.[16]

1427-ben Cillei Borbála Nyitráról német nyelvű levélben utasítja Pozsony városát, hogy álljon ellen a huszitáknak.[17] 1437-ben Nyitrán Rozgonyi György pozsonyi főispánként német nyelven megtiltja Pozsony városának a német só használatát, mivel Semptén és Komáromon keresztül sót szállítanak a városba.[18] 1440-ben a husziták szállták meg, tőlük Hunyadi Mátyás foglalta vissza. 1445-ben Chetnek-i László nyitrai püspök panaszolta, hogy Maytech-i Gergely, akit Dénes esztergomi érsek tett meg a nyitrai vár várnagyává, püspökségének összes birtokait elfoglalta és azokat használta.[19] 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvés hívására IV. Kázmér lengyel király fia Kázmér herceg foglalta el, de 1472-ben a kiéheztető ostromot követően szabadon elvonult és Mátyás a várat visszavette.[20] Az oklevelek tanúsága szerint Mátyás király 1471 legvégén személyesen volt jelen a haditáborban, sőt még a következő év január 12-én is valószínűleg ott volt, majd Üzbégen és Radosnán át Trencsénbe ment. Legközelebb 1474-ben lehetett a városban.[21] 1494-ben Sánkfalvai Antal lett a nyitrai püspök és zsinatot hívott össze,[22] melynek határozatait később 1558-ban Bornemisza Pál püspök is megerősítette és kibővítette.

1510 márciusában a király útba ejtette Nyitrát, ahol csatlakozott hozzá Erdődi István nyitrai püspök, hogy részt vegyenek az Esztergomba összehívott országgyűlésen. Esztergomban a tanácskozást azonban április elején hamar berekesztették, főként a pestistől való félelmük miatt.[23] Az 1510-es tatai országgyűlésről II. Ulászló előbb Komáromba, majd Nyitrára menekült a pestis elől, ahol találkozott Bakócz Tamás prímással és Szatmári György pécsi püspökkel (Bakócz ellenfele és utóda).[24]

Török kor (Mohácsi vész után)[szerkesztés]

A Mohács utáni zűrzavaros időkben Podmaniczky István nyitrai püspök végül I. Ferdinánd pártjára állt, akit ő maga koronázott magyar királlyá. 1529-ben még német őrség volt a várban.[25] Emiatt 1530-ban Szapolyai János Török Bálintnak adományozta a javadalmakat és Nyitra várát.[26] Őt riválisa a Habsburg párti Thurzó Elek váltotta, miután 1533-ban Pápára cserélték Nyitrát.[27] Neki is köszönhető, hogy sikerült Thurzó Ferencnek nyitrai püspökké lennie (később lemondott egyházi tisztségéről és áttért).

A Nyitra völgyében a források szerint az első támadás 1530 szeptemberében következett be,[28] de a törökök nem ostromolták meg. Ennek ellenére a Zoboron előkerült egy 1530-as záródású 503 darabos ezüst éremlelet.[29] Bongars Jakab 1585-ben Érsekújvárból Nyitrára érkezett,[30] s a környékről megjegyzi, hogy sűrűn lakott, jól művelt vidék.[31] 1594 tavaszán az áradások miatt a keresztény hadak nagyon nehezen haladtak új gyülekezési helyükre Győrbe. Mátyás herceget Fejérkövy István nyitrai püspök vendégelte meg.[32]

Nyitra 1690 körül

1605-ben Bocskai vezére, Rhédey török segítséggel ostromolta. Forgách Ferenc nyitrai püspök csekély erőkkel védte, s szabad elvonulás feltételével június 11-én feladta a várat. A káptalannal együtt átmenetileg Győr erődjébe költözött.[33] 1607 körül, Forgách Ferenc és Szuhay ellenreformációs ténykedésének köszönhető, hogy Nyitráról is elűzték a protestáns lelkészt.[34] 1620-ban Bethlen Gábor csapatainak egy napi ostrom után átadták.[35] 1632-ben II. Ferdinánd megerősítette II. Mátyás a városnak adományozott privilégiumait.[36] 1663-ban rövid időre, ellenállás nélkül török kézre került.[37] A nyitrai püspökség és a vár tiszttartója szenterzsébeti Terjék János volt, Zala vármegye volt adószedője,[38] Szelepcsényi György nyitrai püspök szervitora és rokona[39] (egy évvel később, 1664. november 4.-én I. Lipót magyar király kegyelmet adott Terjék Jánosnak, a Nyitra vár feladásával elkövetett hűtlensége miatt).[40] Nyitra ostroma 1664. április 17-től május 3-ig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches és Koháry István vezette osztrák csapatokkal szemben. A törökök két hét múlva kapituláltak.[41] 1666-1670 között Kollonich Lipót volt a nyitrai püspök, aki megerősítette a várat.[42] 1683-ban a kurucok elvonulása után a nyitrai és lévai vár őrsége Rabatta tábornok és a nádor előtt hajtottak fejet.[43] Jacobus Tollius 1687-es útja során még mindig a háború nyomait említi Nyitrával kapcsolatban.[44]

1630-ban a Marianus ferences rendiek telepedtek le itt és kolostort építettek. 1691-es alapítványuk után 1695-ben épült fel a kamalduliak kolostora a Zobor-hegyen. 1782-es eltörlésükig működtek Nyitrán.[45] 1701-ben alapították a piarista szerzetesrend nyitrai házát.[46]

Rákóczi-szabadságharc után[szerkesztés]

Az 1702-es I. Leopold féle hírhedt várromboló rendelet Nyitra várát is lerombolásra ítélte. Nyitra, mint püspöki vár azonban épségben maradt, mivel Mattyasovszky László nyitrai püspök, magyar kancellár sikerrel nyújtotta be a Haditanácshoz a megtartására vonatkozó kérvényét. Épületei barokkizálva ma is állnak, a város külső erődítményei azonban elpusztultak.

Kálvária Nyitrán

A Rákóczi-szabadságharc idején 1704-től 1708-ig volt a város kuruc kézen.[47] 1708-ban itt is raboskodott Maximilian Adam von Starhemberg altábornagy. A Trencséni csata után a császáriak elfoglalták, majd a Csallóközbe húzódtak.[48] 1715-ben megnyílt a papnevelő intézet.[49]

1818-ban járt Magyarországon François Sulpice Beudant geológus, mineralógus, s amikor Nyitrán meg akart szállni (például az Arany szarvasban) előbb nem kapott szállást, mivel gyalog érkezett és emiatt parasztnak vélték.[50] 1849. június 4-én nemesvisi Horváth János ezredes portyázó csapata[51] Nyitra és Galgóc között állott,[52] míg másnap az I. hadtest Nyitrán át Komjátra nyomult előre.[53] Augusztusban már a Pavel Hrisztoforovics Grabbe vezette cári haderő is előrenyomult Léva felől Nyitra irányában.[54]

1852. szeptember 9-én Ferenc József ellátogatott Nyitrára. A vármegye hivatalnokai már Kalásznál üdvözölték az uralkodót.[55] Hasonló látogatást tett 1887 augusztus 4-én is.[56] A város önkéntes tűzoltóságát Ronchetti Józsefnek köszönhetően alapították 1869-ben.[57] 1896. május 18-án Thuróczy Vilmos főispán elnöklete alatt a vármegye díszközgyűlést tartott.[58] 1896. augusztus 30-án a Zobor hegyen nagy tömeg részvételével avatták fel a millenniumi gránitoszlop emlékművet. Mérete az eredeti tervhez képest kisebb lett.[59] A Zobor-hegyre azért esett a választás mert állítólag Huba, Szoárd és Kadocsa vezérek itt vívták a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét, majd a morva vezért, Zobort a hegyen felakasztották.[60] Az avatáson részt vett Perczel Dezső belügyminiszter, a misét tartó Bende Imre nyitrai püspök, Thuróczy Vilmos nyitrai főispán és nagykéri Craus István (1848-1933) nyitrai alispán.[61] Az emlékművet Berczik Gyula tervezte, a gránitoszlop tetején négy felszállni készülő turullal, talapzatán a 896-1896-os felirattal. Nyitra vármegye emlékérmet veretett.[62] A Huba vezér emlékére állított emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok robbantották le, ma már csak talapzata látható.[63] Az emlékmű úgy tűnik ekkor még nem gyakorolt jelentős identitásbeli hatást sem a helyiekre, sem a turistákra, azonban az első világháború végéig több közteret és utcát neveztek el magyar személyiségekről (Bottyán János, Tóth Vilmos, Ferenc József, Erzsébet királyné, Kossuth Lajos, Deák Ferenc).[64]

Több más település mellett, 1914. július 21-én Nyitra mellett is leszállt a Kvasz András vezette első motoros repülőgép. 1915. október 17-én állították fel a Városháza-téren a „Vasturult”, amely a hazafias áldozatkészség emlékére és szögvásárlási akció segítségével a háborúban elesett Nyitra megyei katonák özvegyei és árvái támogatására készült. Az elcsatolás után eltűnt.[65]

Csehszlovák államfordulat után[szerkesztés]

Nyitra átadásáról 1918. december 9-én Felsőrécsényben állapodtak meg Bohumil Neumann ezredes csapataival. December 10-én, kedden Lipótvárról vonattal érkezett mintegy 800 fős cseh alakulat (1 zászlóalj és 1 üteg). Megalakult a 15 fős Szlovák Nemzeti Tanács, amely átvette a Magyar Nemzeti Tanács jogköreit.[66] December 12-től esti kijárási tilalom és fegyverbeszolgáltatási kötelezettség lép érvénybe. December 13-tól Svetlik főhadnagy veszi át a parancsnokságot és lefegyverzik a környező településeket is. December 17-én 31 túszt vesznek, akik közül 12 polgárt elengednek a többieket másnap Trencsénbe szállítják. December 20-án újabb túszokat szednek, többek között Szmida Kálmán kanonok-plébánost, Ujfalussy Miklós törvényszéki bírót, Gyürky Ferenc városi főjegyzőt, Gyulai Mihály városi főmérnököt, Soóky Ödön árvaszéki ülnököt, Lelley Jenő ügyvédet, Ronchetti Oszkár háztulajdonost, Papp Ignác ügyvédet és másokat. December 21-én az érsekújvári honvédek Komjáton a püspök hintójában elfogták Svetlik főhadnagyot. Emiatt Nyitrán letartóztatták gróf Batthyány Vilmos püspököt, Thuróczy János királyi kamarás, központi főszolgabírót, Pongrácz Géza királyi közjegyzőt, Klobusiczky Károly vármegyei főügyészt, Csillaghy György nyugalmazott főispán helyett (névcsere folytán) királyi alügyész fiát és Clair Vilmost, a FEMKE főtitkárát. Jánoky-Madocsányi Gyula kormánybiztos-főispánt is keresték egeripusztai birtokán, de ő értesülvén szándékukról elmenekült. Fenyegetőzve üzentek telefonon Érsekújvárba, mire Svetliket szabadon engedték, aki pedig a 6 nyitrai foglyot bocsátotta szabadon.[67]

1921. február 9-én csehszlovák legionáriusok zúzták szét a Zobor-hegyen álló, 18 méter magas ezredéves emlékművet, amely Kallós Ede alkotása volt és 1896. augusztus 30-án leplezték le. A katonák magukkal vitték a turulmadár 16 mázsányi vörösréz anyagát. Az első világháborús Honvéd szoborról levésték Szathmáry István költő verses föliratát.[68] 1919. június 10-én a Vörös Hadsereg egy repülőgépe kétszer bombázta a vasútállomást, aminek egy fiatalkorú polgári áldozata volt.[69]

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1938 őszén mozgósítást rendeltek el Csehszlovákiában, illetve csapatösszevonásokra került sor Nyitrán a szlovák–magyar viszony kiéleződése miatt. 1938 végén gyakorlatilag megszűnt a gazdag egyesületi élet, mely a sokszínű egyházi vagy politikai alapon szervezte a lakosság kulturális életét. 15 zsidó egyesületet megszüntettek, majd a hatalom 1941 elején a vagyonukat elkobozta. További 41 egyesület szűnt meg, vagy megszüntették 1938-1939 folyamán (köztük a helyi SzeMKE), s csak 36 maradt a továbbiakban.[70]

A második világháború után[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Prágai tavasz elfojtásában a Varsói Szerződés országainak többsége részt vállalt. 1968. augusztusában Nyitrát is a Magyar Néphadsereg katonái szállták meg. Ez a magyarellenesség újabb felerősödéséhez vezetett Csehszlovákiában.[71] A magyar kisebbség is nagymértékben kiállt a reformtörekvések mellett, illetve számos módon és helyen (lásd például Nyitrai rezolúció[72]) próbálták a kisebbségek helyzetére is ráirányítani a figyelmet, ennek javítását szerették volna elérni, de kevés eredménnyel jártak.

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Ivanič 2008, 60-69. Vö. Harvát 2019, 45-46.
  2. ↑ Industriae tuae; Epistolae 90. In: MMFH III, 169-170, 205. Vö. Třeštík 2001, 116.
  3. ↑ Harvát 2019, 46-47.
  4. ↑ Robak, Z. - Bednár, P. 2021: Grave 1/94 and New Data Refining the Chronology of Early Medieval Castle Hill in Nitra. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
  5. ↑ Jan Eisner 1933: Pamiatky z doby veľkomoravskej na Slovensku. In: Nitra - Dejiny a umenie nitrianskeho zámku. Trnava, 55, 7. kép: 10-11, 13.
  6. ↑ Robak - Bednár 2021.
  7. ↑ Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 2-3 No. 4.
  8. ↑ hlavnespravy.sk
  9. ↑ Szentpétery Imre 1923: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke - Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica I/1. Budapest, 16-17 No. 43.
  10. ↑ Makkai László - Mezey László 1960: Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV. század. 154.
  11. ↑ Dualszky 1875, 9-11.
  12. ↑ Nagy József 1864: Nyitra megye helyirása I/3. Komárom, 104-108; Czeizel 1900, 107-111.
  13. ↑ Pauer János 1847: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Árpádok időszakától korunkig. Székesfehérvár, 97.
  14. ↑ Budai 1805, 205; Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, p. 504.
  15. ↑ Vincent Sedlák 1987: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae 2. Bratislava, 282; Peter Keresteš 2021: Cirkevná topografia mesta Nitry – vyriešená neznáma. Studia Historica Brunensia 68/1, 190.
  16. ↑ itinerarium.mnl.gov.hu/
  17. ↑ DLDF 239480; Archív mesta Bratislavy, Archívny fond Magistrát mesta Bratislavy, Zbierka stredovekých listín a listov, AMB Listina 1035
  18. ↑ DLDF 239664; Archív mesta Bratislavy, Archívny fond Magistrát mesta Bratislavy, Zbierka stredovekých listín a listov, AMB Listina 1513.
  19. ↑ DLDF 13858
  20. ↑ Budai Ézsaiás 1805: Magyar ország históriája a' mohátsi veszedelemig. Debrecen, 290-291.
  21. ↑ Horváth Richárd 2011: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). Budapest, 94-95, 101.
  22. ↑ Cherrier Miklós 1856: A magyar egyház története. Pest, 322-325.; [1]; MKL; Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 87.
  23. ↑ C. Tóth Norbert 2010: Az út Tatáig. Országgyűlések 1510-ben. László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. Tata, 12-14.
  24. ↑ Fraknói Vilmos 1889: Erdődi Bakócz Tamás élete. Budapest, III; Tóth-Szabó Pál 1906: Szatmári György prímás 1457-1524. Budapest.
  25. ↑ Dedek Crescens Lajos 1899: Nyitravármegye története
  26. ↑ 1541. Török Bálint birtokai. Vö. Albert Stránsky 1933: Dejiny biskupstva nitrianskeho. Nagyszombat, 184-186; Lukinich Imre 1939: Podmaniczky család oklevéltára II. Budapest, 533 szerint Török Bálint 1536-ban (?) még tartotta Nyitra várát, s csak 1536 őszén tért át Szapolyai pártjára.
  27. ↑ Bessenyei József 1994: [2] Enyingi Török Bálint okmánytára.] Vö. Dedek 1899, 613.
  28. ↑ Dedek, C. L. 1899: IV. Nyitravármegye az ország három részre oszlásának idejében - Török betörések, in: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye, 613.
  29. ↑ Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest, 86.
  30. ↑ Szamota István 1891: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Budapest, 167.
  31. ↑ Birkás Géza 1948: Francia utazók Magyarországon. Szeged, 35.
  32. ↑ Istvánffy Miklós; Bagi Zoltán Péter 2022: Ferdinand Graf von Hardegg I. Győr, 121-122.
  33. ↑ Dominkovits Péter 2006: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, 57.
  34. ↑ Zsilinszky 1880, 325.
  35. ↑ Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 47.
  36. ↑ ujszo.com
  37. ↑ Matunák, M. 1901: Érsekújvár a török uralom alatt (1663-1685). Nyitra, 51-52.
  38. ↑ Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 259. o.
  39. ↑ http://bolcsesz.uni-miskolc.hu/dok/varikotet/05-gyulai-eva.pdf
  40. ↑ ZML. Farkas család iratai. 1. doboz. 61. pallium.
  41. ↑ Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  42. ↑ Pauer 1847, 408.
  43. ↑ BHStA München, AStA. Ksch. 250, fol. 213; Lipthay András 1988: Életemnek kezdete. Budapest, 32-33; Czigány István 1989: A magyarországi csapatok szerepe a török alóli felszabadító háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1989/2, 163; Varga J. János 2007: Válaszúton - Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben. Budapest, 214.
  44. ↑ Tollius, Jacobus (1700) Epistolae Itineraries. Franciscus Halma, Amszterdam.; Kövér Lajos 2013: Jacobus Tollius magyarországi mozaikjai. Aetas 28/3, 11-12.
  45. ↑ Pauer 1847, 374.
  46. ↑ Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, I, 178, 180.
  47. ↑ Pálffy állítólag augusztus 24-én foglalta el. Barkóczy Krisztina már augusztus 2-án említi Nyitrát férjének, Károlyi Sándornak (2011 Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz I. 1698-1711. 200); Valószínűleg augusztus 25. után adták át a várat (Borovszky: Nyitra vármegye. Nyitra ostroma).
  48. ↑ 1935 A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai. Levéltári Közlemények XIII, 123-157 (156); Fekete Lajos 1993: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Budapest, 462 No. 79.
  49. ↑ Karácsonyi János 1929: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, II, 319.
  50. ↑ Birkás Géza 1948: Francia utazók Magyarországon. Szeged, 96.
  51. ↑ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara
  52. ↑ Szillányi Péter 1851: Komorn im Jahre 1849 mit besonderem Hinblick auf die Operationen der ungarischen Armee an der oberen Donau und Waag. Leipzig, 17; Thaly 1852, 139
  53. ↑ Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. 21/V/31.
  54. ↑ Thaly Zsigmond 1852: The Fortress of Komárom. London, 186.
  55. ↑ Fusek-Zemene 1998: Dejiny Nitry od najstarších čias po súčasnosť. Nitra, 248.
  56. ↑ Vasárnapi Ujság 34/36. (1887. szeptember 4.)
  57. ↑ dhznitra.6f.sk
  58. ↑ zoboralja.eu. [2019. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 28.)
  59. ↑ Thaly Kálmán 1898: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története. Pozsony, 36-37.
  60. ↑ Vasárnapi Újság, 1896. szeptember 6.
  61. ↑ Varga 2017, 183-185.
  62. ↑ Thaly 1898, 45.
  63. ↑ Olay Ferenc 1930: A magyar emlékművek és a magyar művészet sorsa az elszakított területeken. Budapesti Szemle 58/628, 355; Varga 2017, 203; ZOBORALJA Archiválva 2008. február 29-i dátummal a Wayback Machine-ben; felvidek.ma
  64. ↑ Varga 2017, 191.
  65. ↑ Megsemmisített szobrok a történelmi Magyarország területén
  66. ↑ Kiss Balázs 2008: Államfordulat Nyitrán (1918-1923). Kisebbségkutatás 17/2; A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete. 277 (december 12). Vö Clair 1943, 6 szintén december 9-10.-re teszi a város cseh megszállását, ellenben cikke több pontatlanságot is tartalmaz.
  67. ↑ Clair Vilmos 1943: Szvetlik cseh főhadnagy a püspöki hintóban. Nemzeti Ujság 25/288, 6. (1943. december 21.)
  68. ↑ Magyar katolikus lexikon szoborrombolás; A szobor Finta Sándor alkotása - 1931 Nyitravármegye, 37. Archiválva 2013. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  69. ↑ Štefan Košovan: Nitra - moje rodné mesto alebo osemdesiat rokov pod Zoborom.
  70. ↑ Palárik – Hasarová 2020, 479-480.
  71. ↑ Kiss András: Magyar honvéd csehszlovák földön. ArchivNet
  72. ↑ Motesíky Árpád 2003: A nyitrai felsőoktatás mártírjai 3. HetedHéthatár 7/1 (január 10.)

Irodalom[szerkesztés]

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyitra_története&oldid=26809234”