Nyitra ostroma (1664)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitra ostroma (1664)
Nyitra ostroma Bubics Zsigmond kassai püspök korabeli képén.
Nyitra ostroma Bubics Zsigmond kassai püspök korabeli képén.

KonfliktusHabsburg–török háború (1663–64)
Időpont1664. április 17.május 3.
HelyszínNyitra vármegye, Észak-Magyarország, Nyitrán (ma Nitra, Szlovákia)
EredményAz osztrákok beveszik a várat
Szemben álló felek
 Habsburg Birodalom
 Magyar Királyság
 Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Jean-Louis Raduit de Souches
Koháry I. István
Gházi Husszein pasa
Kurd Mehmed pasa
Szemben álló erők
12-13 000 osztrák
2-3000 magyar
1000 fő
Veszteségek
Ismeretlen400 fő
é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 53″, k. h. 18° 05′ 15″

Nyitra ostroma 1664. április 17-étől egészen május 3-áig tartott. A várat a törökök védték a Jean-Louis Raduit de Souches vezette osztrák csapatokkal szemben.
A török elleni 1663-1664-es háború fő hadszíntere a Dél-Dunánátúlon volt, mivel a török főhaderő a Rába feletti ellenőrzést akarta megszerezni. Addig északon, a Felvidéken a francia de Souchest bízták meg hadműveletek folytatásával és parancsba adták neki, hogy március végéig mindenképp vegye blokád alá Nyitrát. Ezt de Souches végrehajtotta és a törökök két hét múlva már kapituláltak. A következő lépésben Léva került keresztény kézre, s szétverték a váradi pasa seregét is. Július vége felé a két elvesztett erősséget az esztergomi pasa megpróbálta visszaszerezni, de vereséget szenvedett.

Előzmények[szerkesztés]

Nyitrát 1663. október 12-én foglalta el Gházi Husszein vezetésével egy török sereg. A vár védői rövid harc után kapituláltak a pasának, így az komolyabb ellenállás nélkül bevette az erősséget. A nyitrai püspökség és a nyitrai vár tiszttartója, szenterzsébeti Terjék János volt, Zala vármegye volt adószedője,[1] aki egyben Szelepcsényi György nyitrai püspök szervitora, és rokona[2] (egy évvel később, 1664. november 4.-én, I. Lipót magyar király, kegyelmet adott Terjék Jánosnak a Nyitra vár feladásával elkövetett hűtlensége miatt).[3]

A következő év telén a francia de Souches, a magyar, illetve lengyel csapatok közreműködésével hadműveleteket hajtott végre a Felvidéken, amik részint elterelő célt szolgáltak, amíg a horvát bán Zrínyi Miklós a Dráva mentén vezette a főerőket.

A vár visszafoglalása[szerkesztés]

Nyitra visszavételére de Souches és Koháry István vezetésével egy 16 000 fős sereg vonult, amelyből körülbelül 2-3000 katona volt magyar. Nyitrát Husszein vezetésével 1000 török védte.

Az első rohamot a vár török védői kivédték, mire de Souches a vár folyamatos ágyúzására tért át, amely nagymértékben zavarta a törököket, ezért a Felső- és Alsóvárost felgyújtották. A vár lövetése még három napig tartott, s falak egyrésze teljesen leomlott, de a törökök nem adták meg magukat.

A várban tartózkodó érsekújvári pasa Kurd Mehmed kísérletet tett 300 lovassal a kitörésre, ami sikerült neki, de katonái többsége elveszett a harcban.

De Souches aztán erősítést kapott, s ekkor a várvédők tárgyalni kezdtek a megadásról. A tábornokkal a szabad elvonulás feltételében egyeztek meg, s április 18-án a megmaradt török katonaság, 400 lovas és 200 gyalogos távozott Nyitráról.

Nyitra az ostrom után[szerkesztés]

A várban de Souches 800 katonát és néhány száz lovast hagyott helyőrségül.[4]

De Souches azt tervezte, hogy a lerombolt falakat helyreállítja. Paris von Spankau, akit a vár kapitányának tett meg, azt tanácsolta rombolják le az Alsóvárost, egyrészt stratégiai okból, másrészt innen szerezhetnének a helyreállítási munkálatokhoz építőanyagot. Wesselényi Ferenc nádor kérésére de Souches tábornok végül letett erről a tervéről.

Nyitra a vasvári béke után is a Királyi Magyarország területén maradt. A város püspöke Pálffy Miklós 1669-ben elkezdte a vár megerősítését, mert félt, hogy újabb török támadás érné. Így új, nagyobb falak építésére került sor, amiket 1673-ban fejeztek be.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Molnár András: Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 259. o.
  2. http://bolcsesz.uni-miskolc.hu/dok/varikotet/05-gyulai-eva.pdf
  3. ZML. Farkas család iratai. 1. doboz. 61. pallium; Királyi Könyvek - 13.82.
  4. Vojtech Dangl 2011: Osmani v Uhorsku. História, 22-28.

Források[szerkesztés]