Homokbálványos
| Homokbálványos (Баваниште / Bavanište) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Kevevára |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26222 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5820 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 67 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 82 m |
| Terület | 90,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″44.818056°N 20.872222°EKoordináták: é. sz. 44° 49′ 05″, k. h. 20° 52′ 20″44.818056°N 20.872222°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Homokbálványos témájú médiaállományokat. | |
Homokbálványos (szerbül Баваниште / Bavanište, németül Bawanischte) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.
Fekvése
[szerkesztés]Pancsovától keletre, Kevevárától északnyugatra, Dolova és Székelykeve közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Homokbálványos Bavaniste nevét már a középkorban is Bálványos néven említették az oklevelek. A település az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott.
1412-ben még néptelen puszta volt, Zsigmond király ekkor Keve városának adományozta. 1428-ban, mikor Zsigmond király Keve városának új kiváltságokat adott, már önálló helységként szerepelt.
1453-1455-ben a Keve város részére kiállított megerősítő levelekben pedig ismét pusztának mondták.
Az 1717-es kamarai jegyzékben két ilyen nevű helység is volt a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal.
1723-1725-ben gróf Mercy térképén Palfsanista alakban, pusztaként volt megjelölve.
1765-1768. között a dunavölgyi katonai határőrvidék területének kiterjesztésekor a német-szerb határőrök letelepedési helye lett.
II. József császár első délmagyarországi körútjakor, 1768. május 6-án érkezett Homokbálványosra, ahonnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piactér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjszakát.
1788-ban a török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották.
1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.
Ekkor Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak volt itt nagyobb birtokuk.
1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen, melyben 170-en haltak meg.
Egykor a mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, de 1428-ban már királyi helységként említették, majd az 1435-1440. közötti években kelt oklevelek már falunak mondták.
Népesség
[szerkesztés]1910-ben 6849 lakosából 194 fő magyar, 325 fő német, 21 fő szlovák, 46 fő román, 1 fő rutén, 6 fő horvát, 6115 fő szerb, 133 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 311 fő római katolikus, 2 fő görögkatolikus, 2 fő református, 210 fő ág. hitv. evangélikus, 6219 fő görögkeleti ortodox, 12 fő izraelita, 85 fő egyéb ( felekezeten kívüli "nazarénus") vallású volt. A lakosok közül 3389 fő tudott írni és olvasni, 941 lakos tudott magyarul.
Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 5805 | 6053 | 6133 | 6322 | 6412 | 6517 | 6106[2] | 5820[1] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 5467 | 89,37 |
| Cigányok | 411 | 6,73 |
| Magyarok | 37 | 0,60 |
| Macedónok | 36 | 0,58 |
| Románok | 16 | 0,26 |
| Jugoszlávok | 16 | 0,26 |
| Muzulmánok | 9 | 0,14 |
| Horvátok | 8 | 0,13 |
| Szlovákok | 5 | 0,08 |
| Bolgárok | 5 | 0,08 |
| Ukránok | 2 | 0,03 |
| Szlovének | 2 | 0,03 |
| Németek | 2 | 0,03 |
| Csehek | 1 | 0,01 |
| Ruszinok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkeleti temploma - 1776-ban épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
