Holland Antillák
| Holland Antillák | |||
| Hollandia tengeren túli területe | |||
| 1954 – 2010 | |||
| |||
 | |||
| Mottó: latinul: Libertate unanimus (Szabadságban egyetértve) Nemzeti himnusz: cím nélküli himnusz | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Willemstad | ||
| Terület | 800 km² | ||
| Népesség | kb. 200 000 fő | ||
| Hivatalos nyelvek | holland, angol, papiamento | ||
| Vallás | keresztény | ||
| Nemzeti ünnep | április 30, a királyság napja | ||
| Pénznem |
Holland antillákbeli forint (ANG) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | alkotmányos monarchia | ||
| Uralkodó | Beatrix holland királynő | ||
| Dinasztia | Oránia–Nassaui-ház | ||
| Kormányfő | Emily de Jong-Elhage | ||
| Törvényhozás | Staten | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Holland Antillák témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg)
A Holland Antillák (hollandul: Nederlandse Antillen, papiamentóul Antianan Hulandes), régebbi nevén Holland Nyugat-India, a Holland Királyság tengeren túli területe volt. Két szigetcsoportból állt. Az egyiket Bonaire és Curaçao alkotta, és Venezuela partjainál fekszik, a másik a Szélcsendes-szigetekhez tartozik, Saba, Sint Eustatius és Sint Maarten szigetek alkották. A szigetek gazdaságának fő pillérei a kőolaj és a turizmus.
A terület ebben a formában 2010. október 10-én felbomlott.[1][2] Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság két új társult állama lett. Bonaire, Saba és Sint Eustatius szigetei Hollandia közvetlen részeivé váltak, különleges önkormányzatként (bijzondere gemeente), hasonló önkormányzati felépítéssel, mint az anyaországban.
Földrajz[szerkesztés]
A Holland Antillák két szigetcsoportból állt:
- a Szélcsendes-szigetek (Benedenwindse Eilanden) közel Venezuelához:
- Bonaire és Klein Bonaire („Kis Bonaire”),
- Curaçao és Klein Curaçao („Kis Curaçao”).
- a Szél felőli szigetek (Bovenwindse Eilanden) Puerto Ricótól és a Virgin-szigetektől keletre:
- Saba,
- Sint Eustatius,
- Sint Maarten, a Szent Márton-sziget déli része (a sziget északi része Saint-Martin néven Franciaországhoz tartozik, mint annak tengeren túli közössége, a déli része Hollandiához tartozik).
Legmagasabb pontja: Mount Scenery 862 m Sabán.
Régen a Holland Antillákhoz tartozott Aruba is, de 1986-ban kivált, és önálló entitásként maradt a Holland Királyság tagja.
Történelem[szerkesztés]
Bonaire-t Amerigo Vespucci fedezte fel 1499-ben. Curaçao szigetét ugyanabban az évben Alonso de Ojeda spanyol hajós találta meg. Sint Maarten szigetét Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1493-ban, Szent Márton napján. Sint Eustatius szigetét, vagy helyi nevén Statiat, szintén Kolumbusz fedezte fel ugyanazon útja során, de az első holland telepesek csak 1636-ban érkeztek ide.
Hollandia a 17. század közepén hódította meg a szigeteket, de a holland gyarmatosítás abban különbözött az angoltól, franciától és spanyoltól, hogy az kereskedelmi jellegű volt. A Holland Nyugat-indiai Kereskedelmi Társaságot 1621-ben hozták létre, és két évvel később már 800 hajójuk volt.
Az eredetileg hat szigetből álló Holland Antillák 1954-ben részleges, majd teljes önkormányzatot kapott, minden szigetnek a lakosság által választott helyi kormányzata van.
1986. január elsején a szigetcsoportból kivált Aruba szigete.
A Holland Antillák egyesített közigazgatási egység státusza 2010. október 10-től megváltozott és az 5 sziget új alkotmányos státust kapott a Holland királyságon belül.[3] Bonaire, Sint Eustatius és Saba beleegyezett, hogy holland községekké váljanak Karibi Hollandia néven, míg Curaçao és Sint Maarten holland fele önálló országok lesznek a Holland Királyságban.[4]
A felbomlás[szerkesztés]
2008. december 15-én véget értek a tárgyalások az Antillák körül. Ennek eredményeképpen 2010 októberében felbomlott a terület.
Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság két új társult állama lett.
Bonaire, Saba és Sint Eustatius szigetei Hollandia közvetlen részeivé válnak, különleges önkormányzatként (bijzondere gemeente), hasonló önkormányzati felépítéssel, mint az anyaországban. A három sziget közös elnevezése Karibi Hollandia (Caribisch Nederland). Indíthatnak majd jelölteket a holland és az európai parlamenti választásokon. Képviselőt küldhetnek a holland parlamentbe, és szigetenként egy-egy minisztert a holland kormányzatba. Nem válnak EU-s állampolgárrá, de bizonyos jogokat gyakorolhatnak mint holland állampolgárok.
Népesség[szerkesztés]
A szigetek lakossága 2009. január 1-jén 199 929 fő volt.[5]
A szigetek lakossága:
- Curaçao 141 766 fő (2009. jan 1.)[6] +/-
- Sint Maarten 40 917 fő (2009. jan 1.)[7] +/-
- Bonaire 12 877 fő (2009. jan 1.)[8] +/-
- Sint Eustatius 3543 fő (2011. jan 1.)[9] +/-
- Saba 1824 fő (2011. jan 1.)[10] +/-
Nyelv[szerkesztés]
Évtizedek óta tartó vita után a holland és az angol mellett a papiamentu is hivatalos nyelvvé vált 2007. március elején.[11]
Etnikumok[szerkesztés]
A népesség 40%-a mulatt. A mulattok az afrikaiak és az európaiak keveredéséből jöttek létre, leginkább a feketékre hasonlítanak, bár bőrszínük kissé világosabb. Fekete (afrikai származású) mintegy 20%, ők az afrikai rabszolgák leszármazottai. Szintén 20%-a a lakosságnak fehér (európai), a holland gyarmatosítók leszármazottai. Ezenkívül mintegy 20% ázsiai (indiai) bevándorló él még itt.
Vallások[szerkesztés]
A lakosság többsége a keresztény hit híve, Sint Eustatius és Sint Maarten szigetén protestáns a többség, Bonaire, Curaçao és Saba szigeteken pedig római katolikus. Egyéb jelentősebb vallások a hindu és a muszlim.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
A Holland Királyság autonóm területe volt, 1954-től felbomlásáig a belügyekben teljes önállósággal. A holland kormány a védelemért és a külügyekért felel.
Az utolsó államfő Beatrix holland királynő (1980. április 30. óta) volt, akit a 6 évre kinevezett főkormányzó képviselt (2002. július 1. - 2010. október 10 között: Frits Goedgedrag). Az utolsó kormányfő Emily de Jong-Elhage (2006. március 26-tól) volt. A kormányt a helyi törvényhozás, a Staten választotta meg.
Gazdaság[szerkesztés]
A 20. században finomították és exportálták a Venezuelából behozott kőolajat.
A szigetcsoport az idegenforgalmáról volt ismert. 1990-es évektől a felbomlásig a világ meghatározó offshore pénzügyi központja volt. Külkereskedelmének harmada az Egyesült Államokhoz kötötte.
Közlekedés[szerkesztés]
- Közutak hossza: 600 km
- Repülőterek száma: 5
- Kikötők száma: 3
Turizmus[szerkesztés]
Kötelező volt az oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazott valaki:
Sport[szerkesztés]
Az 1988-as szöuli olimpián Jan Boersma megszerezte a Holland Antillák egyetlen érmét. Vitorlázásban ért el második helyezést.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Felbomlik az Antillák. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 1.)
- ↑ Megszűntek a Holland Antillák
- ↑ „Antillen opgeheven op 10-10-2010”, NOS, 2009. október 1.. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. október 1.) (holland nyelvű)
- ↑ „Dutch Antilles to be dismantled by 2010”, 2009. október 1.. [2009. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. október 1.) (angol nyelvű)
- ↑ Népesség szigetenként, 2009. január 1., Central Bureau of Statistics Netherlands Antilles Archiválva 2010. május 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ↑ 2. Population per Island, January 1st (angol nyelven). Central Bureau of Statistics Netherlands Antilles, 2010. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
- ↑ 2. Population per Island, January 1st (angol nyelven). Central Bureau of Statistics Netherlands Antilles, 2010. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
- ↑ 2. Population per Island, January 1st (angol nyelven). Central Bureau of Statistics Netherlands Antilles, 2010. (Hozzáférés: 2010. február 16.)
- ↑ CBS StatLine - Bevolkingsontwikkeling Caribisch Nederland; geboorte, sterfte, migratie (holland nyelven). Centraal Bureau voor de Statistiek, Den Haag, 2011. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
- ↑ Bevolkingsontwikkeling Caribisch Nederland; geboorte, sterfte, migratie (holland nyelven). Centraal Bureau voor de Statistiek, Den Haag/Heerlen, 2010. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
- ↑ Antilles allow Papiamentu as official language. (Hozzáférés: 2021)
Források[szerkesztés]
- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
- A világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (holland)
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
