Ugrás a tartalomhoz

Hadrianus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. március 26., 19:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források)
Hadrianus
Publius Aelius Hadrianus (születési)[1]
Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus (uralkodói)[2]
Hadrianus büsztje
Hadrianus büsztje

a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
117. augusztus 10. 138. július 10.
(20 évig)
ElődjeTraianus
UtódjaAntoninus Pius
Életrajzi adatok
UralkodóházAntoninus-dinasztia
Született76. január 24.
Italica (?)
Elhunyt138. július 10. (62 évesen)
Baiae
NyughelyePuteoli
Hadrianus Mauzóleuma
ÉdesapjaPublius Aelius Hadrianus Afer
ÉdesanyjaDomitia Paulina
Testvére(i)Aelia Domitia Paulina
HázastársaVibia Sabina
GyermekeiLucius Aelius
Antoninus Pius
(adoptált fiú)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadrianus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus, általánosan elterjedt néven Hadrianus császár, született Publius Aelius Hadrianus (Italica [?], 76. január 24.Baiae, 138. július 10.) 117-től 138-ig római császár az Antoninus-dinasztia tagjaként.

Hadrianus a hispániai Italicában, módos polgárcsaládban született. Elődje, Traianus távoli rokona volt. Traianus hivatalosan soha nem nevezte meg utódját, csak halálos ágyán Hadrianust, a felesége szerint. Ennek valódiságát azonban homály fedi, mivel rajta kívül senki nem tudta megerősíteni, és meglehet, hogy Hadrianus csak Traianus feleségének köszönheti a császári trónt. Tény, hogy Hadrianus Traianus császár vérrokona, bizalmasa, és igen kedvelt hadvezére volt, így eleve ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a fiúgyermekkel nem rendelkező császár utóda lehessen.

Fiatalkora

Apja, Baetica Publius Hadrianus Afer korán meghalt, és a 14 éves Hadrianus a tanulás felé fordult. Sok különböző tantárgyat tanult, mint a többi arisztokrata család gyermeke. Leginkább a görög irodalmat szerette, innen származott beceneve, „Graesculus” ("Kis Görög").

Domitianus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Első szolgálata a katonai tribunus poszt betöltése volt a II. Adiutrix légiónál. Később áthelyezték a Germániában állomásozó I. Minervia légióhoz. Miután Nerva császár meghalt, Hadrianus személyesen ment Traianushoz a fontos információkkal. Ezután nem sokkal legatus (katonai parancsnok, a provincia egyik vezetője) lett Pannóniában, majd az említett provincia helytartója és consul lett (108). Görög kapcsolatai is megmaradtak; athéni polgárrá választották, majd egy ideig az arkhóni tisztséget is megkapta Athénban.

Hadrianus az V. Macedonica légió legatusaként aktívan részt vett a dákok elleni háborúban, és több kitüntetést is kapott Traianustól sikereiért. Mivel nem történt sok hadi esemény Hadrianus uralkodása alatt, katonai képességeit nem igazolhatta, de érdeklődése a hadsereg felépítése, illetve vezetése felé, valamint kiváló adminisztrációs képessége hadvezéri talentumokat mutatott nála.

Hadrianus és légiója Szíria területén maradt, hogy őrizze a római vonalakat, mikor Traianus kihátrált Parthiából 117-ben, és meghalt Selinusban. A senatus akkor nevezte ki Hadrianust császárrá, mikor előkerültek a (talán hamis) örökbefogadási papírok. Mindazonáltal ezeknek a papíroknak nem lett volna túl nagy súlyuk, ha Hadrianus nem rendelkezett volna hatalmas szíriai hadseregével. Úgy tartják, hogy a papírokat Plotina császárné hamisíttatta, mivel nagyon kedvelte Hadrianust. Mivel azonban Hadrianus Traianus császár rokona, egyszersmind bizalmas híve, kedvelt hadvezére volt, így eleve ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a fiúgyermekkel nem rendelkező császár utóda lehessen.

Uralkodása

Hadrianus egész alakos szobra
Antinous, Hadrianus fiúszeretőjének egyiptomi stílusú szobra
A Mondragone-i Antinous, Hadrianus fiúszeretőjét, Antinous-t ábrázoló egyik leghíresebb szobor[3]

Annak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében. De a Pártus Birodalommal még így is majdnem szembekerült 121 körül, azonban Hadrianus sikeresen helyreállította a békét. Hadserege leverte a Bar Kohba-felkelést Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat.

A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limessel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állíttatott fel. De a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette, a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt, majd később hírközlési, illetve helyi biztonsági építményeket. A morál és a képzettség fenntartása érdekében Hadrianus intenzívebb kiképzést vezetett be, és ő maga irányította a légiókat.

Szerelme Antinousz, egy görög fiatalember volt, akivel teljesen nyílt homoszexuális kapcsolatban élt együtt, de az ifjú 130-ban – tisztázatlan körülmények között – a Nílusba fulladt. Ekkor a császár gyászt rendelt el az egész birodalomban, Antinouszt félisteni rangra emelte, emlékére rengeteg műemléket állított, megalapította az egyiptomi Antinopolisz városát. Épp ezért a római birodalom legismertebb arca Antinousz, akit az utolsó pogány istenként is emlegetnek. Maga Hadrianus baiaei villájában halt meg 138-ban.

Művészeti jelentősége

Hadrianus mellszobra

Mindemellett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazására. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját.

Hadrianus humanista és mélyen hellenista volt. 125-ös görögországi látogatása során megpróbált kiépíteni egy tartományi parlamentet, amely összekötötte volna a félig-meddig autonóm görög városállamokat. Ez a kezdeményezés azonban rajta kívül eső okok miatt nem sikerült.

Galéria

Jegyzetek

Források

  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései: A „Hadrianus emlékezései” jegyzőfüzetei és jegyzete – fordította: Réz Pál – Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. 438 o. – ISBN 963-07-3157-6.


Elődei:
Appius Annius Trebonius Gallus
és
Marcus Appius Bradua
Consul
108. május-augusztus (suff)
SPQR
Utódai:
Quintus Pompeius Falco (suff)
és
Lustricus Bruttianus (suff)
Elődei:
Marcus Erucius Clarus (suff)
és
Tiberius Iulius Alexander Iulianus (suff)
Consul
118. júniusig
SPQR
Utódai:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)
Elődei:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)
Utódai:
Marcus Paccius Silvanus (suff)
és
Quintus Vibius Gallus (suff)
Előző uralkodó:
Traianus
Római császár
117 – 138
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Antoninus Pius