Hadrianus római császár

Hadrianus
Publius Aelius Hadrianus (születési) Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus (uralkodói)
Hadrianus büsztje
a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
117. augusztus 10. – 138. július 10. (20 évig)
Elődje	Traianus
Utódja	Antoninus Pius
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Antoninus-dinasztia
Született	76. január 24. Italica (?)
Elhunyt	138. július 10. (62 évesen) Baiae
Nyughelye	Puteoli Hadrianus Mauzóleuma
Édesapja	Publius Aelius Hadrianus Afer
Édesanyja	Domitia Paulina
Testvére(i)	Aelia Domitia Paulina
Házastársa	Vibia Sabina
Gyermekei	Lucius Aelius Antoninus Pius (adoptált fiú)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadrianus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Imperator Caesar Traianus Hadrianus Augustus, általánosan elterjedt néven Hadrianus császár, született Publius Aelius Hadrianus (Italica [?], 76. január 24. – Baiae, 138. július 10.) 117-től 138-ig római császár az Antoninus-dinasztia tagjaként.

Hadrianus a hispániai Italicában, módos polgárcsaládban született. Elődje, Traianus távoli rokona volt. Traianus hivatalosan soha nem nevezte meg utódját, csak halálos ágyán Hadrianust, a felesége szerint. Ennek valódiságát azonban homály fedi, mivel rajta kívül senki nem tudta megerősíteni, és meglehet, hogy Hadrianus csak Traianus feleségének köszönheti a császári trónt. Tény, hogy Hadrianus Traianus császár vérrokona, bizalmasa, és igen kedvelt hadvezére volt, így eleve ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a fiúgyermekkel nem rendelkező császár utóda lehessen.

Fiatalkora

Apja, Baetica Publius Hadrianus Afer korán meghalt, és a 14 éves Hadrianus a tanulás felé fordult. Sok különböző tantárgyat tanult, mint a többi arisztokrata család gyermeke. Leginkább a görög irodalmat szerette, innen származott beceneve, „Graesculus” ("Kis Görög").

Domitianus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Első szolgálata a katonai tribunus poszt betöltése volt a II. Adiutrix légiónál. Később áthelyezték a Germániában állomásozó I. Minervia légióhoz. Miután Nerva császár meghalt, Hadrianus személyesen ment Traianushoz a fontos információkkal. Ezután nem sokkal legatus (katonai parancsnok, a provincia egyik vezetője) lett Pannóniában, majd az említett provincia helytartója és consul lett (108). Görög kapcsolatai is megmaradtak; athéni polgárrá választották, majd egy ideig az arkhóni tisztséget is megkapta Athénban.

Hadrianus az V. Macedonica légió legatusaként aktívan részt vett a dákok elleni háborúban, és több kitüntetést is kapott Traianustól sikereiért. Mivel nem történt sok hadi esemény Hadrianus uralkodása alatt, katonai képességeit nem igazolhatta, de érdeklődése a hadsereg felépítése, illetve vezetése felé, valamint kiváló adminisztrációs képessége hadvezéri talentumokat mutatott nála.

Hadrianus és légiója Szíria területén maradt, hogy őrizze a római vonalakat, mikor Traianus kihátrált Parthiából 117-ben, és meghalt Selinusban. A senatus akkor nevezte ki Hadrianust császárrá, mikor előkerültek a (talán hamis) örökbefogadási papírok. Mindazonáltal ezeknek a papíroknak nem lett volna túl nagy súlyuk, ha Hadrianus nem rendelkezett volna hatalmas szíriai hadseregével. Úgy tartják, hogy a papírokat Plotina császárné hamisíttatta, mivel nagyon kedvelte Hadrianust. Mivel azonban Hadrianus Traianus császár rokona, egyszersmind bizalmas híve, kedvelt hadvezére volt, így eleve ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a fiúgyermekkel nem rendelkező császár utóda lehessen.

Uralkodása

Hadrianus egész alakos szobra

Antinous, Hadrianus fiúszeretőjének egyiptomi stílusú szobra

A Mondragone-i Antinous, Hadrianus fiúszeretőjét, Antinous-t ábrázoló egyik leghíresebb szobor

Annak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében. De a Pártus Birodalommal még így is majdnem szembekerült 121 körül, azonban Hadrianus sikeresen helyreállította a békét. Hadserege leverte a Bar Kohba-felkelést Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat.

A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limessel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állíttatott fel. De a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette, a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt, majd később hírközlési, illetve helyi biztonsági építményeket. A morál és a képzettség fenntartása érdekében Hadrianus intenzívebb kiképzést vezetett be, és ő maga irányította a légiókat.

Szerelme Antinousz, egy görög fiatalember volt, akivel teljesen nyílt homoszexuális kapcsolatban élt együtt, de az ifjú 130-ban – tisztázatlan körülmények között – a Nílusba fulladt. Ekkor a császár gyászt rendelt el az egész birodalomban, Antinouszt félisteni rangra emelte, emlékére rengeteg műemléket állított, megalapította az egyiptomi Antinopolisz városát. Épp ezért a római birodalom legismertebb arca Antinousz, akit az utolsó pogány istenként is emlegetnek. Maga Hadrianus baiaei villájában halt meg 138-ban.

Művészeti jelentősége

Hadrianus mellszobra

Mindemellett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazására. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját.

Hadrianus humanista és mélyen hellenista volt. 125-ös görögországi látogatása során megpróbált kiépíteni egy tartományi parlamentet, amely összekötötte volna a félig-meddig autonóm görög városállamokat. Ez a kezdeményezés azonban rajta kívül eső okok miatt nem sikerült.

Galéria

• 
  Hadrianus császár Achaea provinciai látogatásának emlékére vert bronz sestertius érméje. Előoldalán a császár melvértes, babérkoszorús portréja, a hátoldalon allegorikus jelenet, a kötirat: RESTITVTORI ACHAIAE (Achaea helyreállítva".
• 
  Hadrianus császár judeai látogatása emlékére vert bronz sestertius érme. Előoldalán a császár melvértes, babérkoszorús portréja, felirata: HADRIANVS AVG COS III P P. A hátoldalán Hadrianus és Judeát megszemélyesítő nőalak három gyermekkel, felirata: ADVENTVI AVG IVDAEAE, S C.
• 
  Hadrianus császár ezüst denarius érméje. Előoldalán a császár babérkoszorús portréja, felirata: HADRIANVS AVGVSTVS. Hátoldalán a szabadságot szimbolizáló nőalak, felirata:LIBERALITAS AVG COS III PP.
• 
  Hadrianus császár arany aureus érméje. Előoldalán a császár melvértes, babérkoszorús portréja, felirata: IMP CAESAR TRAIAN HADRIANVS AVG. A hátoldalán az Aequitas Augusti-t, acsászárok igazságosságát, tisztességét szimbolizáló nőalak, felirata: PM TR P COS III.

Források

• ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
• Marguerite Yourcenar: Hadrianus emlékezései: A „Hadrianus emlékezései” jegyzőfüzetei és jegyzete – fordította: Réz Pál – Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. 438 o. – ISBN 963-07-3157-6.

Elődei:
Appius Annius Trebonius Gallus
és
Marcus Appius Bradua

Consul
108. május-augusztus (suff)

Utódai:
Quintus Pompeius Falco (suff)
és
Lustricus Bruttianus (suff)

Elődei:
Marcus Erucius Clarus (suff)
és
Tiberius Iulius Alexander Iulianus (suff)

Consul
118. júniusig

Utódai:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)

Elődei:
Lucius Pompeius Bassus (suff)
és
Titus Sabinius Barbarus (suff)

Consul
119

Utódai:
Marcus Paccius Silvanus (suff)
és
Quintus Vibius Gallus (suff)

Előző uralkodó:
Traianus

Római császár
117 – 138

Következő uralkodó:
Antoninus Pius