IV. León bizánci császár
| IV. León | |
 | |
| Ragadványneve | Kazár |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 775. március 25. – 780. június 18. | |
| Elődje | V. Kónsztantinosz |
| Utódja | VI. Kónsztantinosz |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Isaurian dynasty |
| Született | 750. január 25. Konstantinápoly |
| Elhunyt | 780. szeptember 8. (30 évesen) |
| Édesapja | V. Kónsztantinosz bizánci császár |
| Édesanyja | Tzitzak |
| Testvére(i) | Nikephoros |
| Házastársa | Eiréné |
| Gyermekei | VI. Kónsztantinosz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. León témájú médiaállományokat. | |
IV. León (görögül: Λέων Δ΄, (Konstantinápoly, 750. január 25. – ?, 780. szeptember 8.), uralkodott 775. szeptember 14. – 780. szeptember 8.) a Bizánci Birodalom császára volt, aki V. Kónsztantinosz és első, kazár felesége, Tzitzak/Eiréné egyetlen gyermeke volt. Rövid uralkodása alatt sokat enyhült a képromboló császári politika.
750. január 25-én született Konstantinápolyban, és 751-ben lett apja társcsászára. Mivel számos féltestvérrel, köztük öt fivérrel áldotta meg a sors, különös jelentőséget kapott fia, a kiskorú Kónsztantinosz társcsászárrá koronázása 776. április 24-én. Az uralkodó kiemelten hangsúlyozta, hogy kifejezetten a hadsereg követelésére tett így, és írásbeli hűségnyilatkozatot követelt minden hadparancsnoktól és szenátortól, sőt a polgári csoportok képviselőitől. Mindennek ellenére legidősebb fivérei, a 769 óta kaiszari rangot viselő Niképhorosz fellázadtak ellene.
León az összeesküvés felgöngyölítése után ismételten alattvalói segítségét kérte, ezért elítélésükre silentiumot hívott össze. Niképhoroszt és Khrisztophoroszt szerzetesként Athénba száműzték. A császár azonban nem tett semmit négy másik öccse ellen, sőt a legkisebbik, Eudokimosz is nobilisszimosz rangot kapott Nikétaszhoz és Anthimoszhoz hasonlóan, Khrisztophorosz pedig megtarthatta kaiszari címét.
León intézkedéseire nagy hatással volt athéni származású felesége, Eiréné, aki képtisztelő irányba terelte férje vallási elképzeléseit. Ezzel magyarázható, hogy a császár képtisztelő pátriárkát tett trónra, és csak egyetlen, atyja módszereihez képest enyhe megtorló intézkedést ismerünk ötéves regnálása alatt (780-ban néhány rangos hivatalnokot korbácsoltak meg és börtönöztek be hitük melletti kiállásuk miatt).
Uralkodása alatt kisebb csatákat vívott az arabok ellen, illetve apja nyomdokain haladva a bolgárok ellen is hadat tervezett indítani, ám ebben korai, ismeretlen okból bekövetkezett halála megakadályozta. A trónon egyetlen gyermeke, a tízéves VI. Kónsztantinosz követte a később egyeduralkodóvá váló Eiréné erős befolyása alatt.
Források
[szerkesztés]- Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-383-6
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 40. o. ISBN 963-9257-07-9
Irodalom
[szerkesztés]- Leslie Brubaker, John F. Haldon: Byzantium in the Iconoclast era. c. 680–850. A History. Cambridge University Press, Cambridge u. a. 2011, ISBN 978-0-521-43093-7, 248. oldaltól
- Ralph-Johannes Lilie, Claudia Ludwig, Thomas Pratsch, Ilse Rochow, Beate Zielke: Prosopographie der mittelbyzantinischen Zeit. 1. Abteilung: (641–867). Band 2: Georgios (#2183) – Leon (#4270). F. Winkelmann előkészítő munkája alapján készült. Kiadja a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia. De Gruyter, Berlin 2000, ISBN 3-11-016672-0, 668–671. oldal 4243. sz.
- Ulrich Schmidt: Leon IV. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 4. kötet, Bautz, Herzberg 1992, ISBN 3-88309-038-7, 1474–1475. hasáb
- Paul Speck: Kaiser Konstantin VI. Die Legitimation einer fremden und der Versuch einer eigenen Herrschaft. Quellenkritische Darstellung von 25 Jahren byzantinischer Geschichte nach dem ersten Ikonoklasmus. két kötet. Wilhelm Fink, München 1978, ISBN 3-7705-1726-1, 53. oldaltól
| Előző uralkodó: V. Kónsztantinosz |
Bizánci császár 775 – 780  |
Következő uralkodó: VI. Kónsztantinosz |
