Ugrás a tartalomhoz

Alternatíva Németországért

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alternative für Deutschland szócikkből átirányítva)
Alternatíva Németországért
Alternative für Deutschland
Adatok
ElnökTino Chrupalla
Alice Weidel
Elnökségi tagokStephan Brandner
Peter Boehringer
Kay Gottschalk
FrakcióvezetőTino Chrupalla
Alice Weidel
Alapítva2013. február 6.
SzékházBerlin
Ifjúsági tagozatFiatalok Alternatívája Németországért
Tagok száma (Növekedés 33,500[4])
IdeológiaAntikommunizmus
Euroszkepticizmus
Nemzeti konzervativizmus
Szociálkonzervativizmus
Gazdasági liberalizmus
német nacionalizmus
Jobboldali populizmus
iszlámellenesség
Bevándorlásellenesség
Kivándorlásellenesség
Politikai elhelyezkedésSzélsőjobboldal [1][2][3]
Parlamenti mandátumokBundestag:
78 / 733
Tartományi parlamentek:
253 / 1 894
Európai Parlament (német mandátumok):
15 / 96
EP-frakcióSzuverén Nemzetek Európája
Weboldala

Az Alternatíva Németországért (németül: Alternative für Deutschland, rövidítve AfD, gyakran Alternatíva Németországnak) egy szélsőjobboldali [1][2][5][6] politikai párt, amelyet 2013-ban alapítottak Németországban. Populista,[7][8][9] euroszkeptikus[10][11][12][13] párt. Ellenzi a bevándorlást és élesen kritizálta Angela Merkel kancellárt, akinek politikája szerintük lehetővé tette a 2016 körüli bevándorlási hullámot.

A párt csillaga gyorsan emelkedett, három év alatt a német szövetségi szintű pártpolitikai élet egyik főszereplőjévé vált. 2013-ban még nem jutott a Bundestagba, a 2017-es németországi szövetségi választásokon azonban már igen, és a szavazatok 12,6 százalékát megszerezve mindjárt a harmadik legnagyobb erővé vált a német szövetségi parlamentben.[14]

Története

[szerkesztés]

Az alapítás, 2012–13

[szerkesztés]

2012 szeptemberében Bad Nauheimban Alexander Gauland hesseni politikus, Bernd Lucke közgazdász és Konrad Adam újságíró (1979 és 2000 közt a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője, 2008-ig a Die Welt tudósítója) megalapították a Választási Alternatíva 2013 (németül Wahlalternative 2013) nevű politikai csoportosulást, amely az eurózóna-válságra adott német kormányzati válaszokat kritizálta. A csoport kiáltványát 68 közgazdász, újságíró, üzletember és oktató írta alá. Az aláírók fele oktató volt, háromnegyedük akadémiai fokozattal.[15]

A csoport azt állította, hogy az eurózóna mint optimális devizaövezet kudarcot vallott, és hogy a dél-európai államok az euró keltette versenyfeszültség miatt nyomorba süllyednek.[16]

"Wahlalternative 2013" logó

A későbbi AfD néhány tagja Választási Alternatíva 2013 név alatt, a Szabad Szavazók (Freie Wähler, FW vagy FWG) mozgalommal szövetségben indult az alsó-szászországi választásokon, és 1 százalékot szerzett.[16][17]

2013 februárjában a csoport úgy döntött, hogy pártot hoznak létre és indulnak a 2013-as szövetségi választáson. A Szabad Szavazók, amint Bernd Lucke egy kiszivárgott elektronikus leveléből kiderült, visszautasították a csatlakozást.[18] Az euró kivezetését sürgetve az új párt, az AfD a Szabad Szavazóknál radikálisabb álláspontot képviselt.[19] A Német Kalózpárt ugyanígy kizárta a koalíciót az AfD-vel 2013 tavaszi kongresszusán.[20]

Konrad Adam (balra), Frauke Petry és Bernd Lucke az AfD első kongresszusán 2014 április 14-én

Az AfD kezdeti támogatói ugyanazok az értelmiségiek voltak, akik korábban a Választási Alternatíva 2013 mögött álltak, és olyan korábbi Kereszténydemokrata Unió (a kormányzó CDU) tagok is voltak köztük, akik korábban a német Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordultak a kormány eurózóna-politikája ellen.[21][22]

Az AfD második szavazati aránya a 2013-as németországi szövetségi választáson
Az AfD képviselete a német tartományokban

Az AfD 2013. április 14-én tudatosította létrejöttét a szélesebb nyilvánosságban, amikor Berlinben megtartotta első kongresszusát, ahol megválasztották az új párt vezetőségét és elfogadták politikájának fő vonalait.

Bernd Lucke vállalkozót,[23] Frauke Petryt és Konrad Adamot választották meg szóvivőknek.[24] Az AfD szövetségi tanácsa három helyettes szővivőt is választott, Alexander Gaulandot, Roland Klaust és Patricia Casalét. A pártpénztárnok Norbert Stenzel lett, a három helyettes Irina Smirnova, Beatrix Diefenbach and Wolf-Joachim Schünemann. A párt tudományos tanácsadó testületébe Joachim Starbatty közgazdászt választották, és Jörn Krusét, Helga Luckenbachot, Dirk Meyert és Roland Vaubelt.

Március 31 és május 12 között az AfD mind a 16 szövetségi államban megalapította szervezeteit, a szövetségi választásokra készülve. 2013 június 15-én Darmstadtban megalapították az AfD ifjúsági szervezetét, az Fiatalok Alternatívája Németországért néven (Junge Alternative für Deutschland).[25] 2013 áprilisában, amikor David Cameron brit kormányfő Németországba látogatott, a brit Konzervatív Párt jelentések szerint kapcsolatba lépett az AfD-vel és a Szabad Szavazókkal is, hogy az Európai Konzervatívok és Reformisták által támogatott lehetséges együttműködésről tárgyaljanak.[26] 2013 júniusában a londoni Portcullis házban Bernd Lucke részt vett egy kérdezz-felelek találkozón, amelyet a Konzervatív Párttal szövetséges Bruges Group kutatóintézet szervezett.[27][28] 2013 áprilisában a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung részletes jelentést közölt a CDU és a szociáldemokraták (SPD) adatgyűjtéséről az AfD ellen.[29][30]

A párt nevének eredete

[szerkesztés]

Angela Merkel kancellár több ízben használta az alternativlos, azaz alternatíva nélküli kifejezést – alátámasztandó belföldi politikáját és az euróövezet válsága kapcsán képviselt álláspontját – , melyet 2010-ben Németországban az év legoffenzívabb kifejezésének választottak.[31] Egyes kijelentések alapján tudatosan Merkel szavajárására reagálva jött létre 2012–2013-ban az Alternatíva Németországért.[32]

A 2013-as szövetségi választásokon

[szerkesztés]

2013 szeptember 22-én az AfD a szavazatok 4,7 százalékát szerezte meg a 2013-as német szövetségi választásokon, és így nem érte el az 5 százalékos küszöböt a Bundestagba jutáshoz. A párt mintegy kétmillió listás és 810 ezer választókerületi szavazatot kapott.[33]

A 2013-as tartományi választásokon

[szerkesztés]

A 2013 szeptember 15-én tartott bajor tartományi választásokon az AfD nem vett részt. A párt először Hessenben jutott tartományi törvényhozói helyhez, amikor Jochen Paulus elhagyta a Német Szabaddemokrata Pártot és az AfD-be lépett át, 2013 májusában,[34] akit aztán nem választottak újra, és 2014 januárjában elhagyta a hivatalát.[35] A 2013 szeptember 22-én, a szövetségi választásokkal egy napon tartott hesseni tartományi választáson az AfD csak 4 százalékot kapott, és nem jutott be a parlamentbe.

A 2014-es európai parlamenti választásokon

[szerkesztés]

2014 elején a német alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki az európai parlamenti választásokon alkalmazott bejutási küszöböt. A 2014-es választáson nem alkalmaztak először küszöböt Németországban.[36]

"Mut zur Wahrheit! Az euró széthasítja Európát" a 2013-as választási plakáton

Az AfD 2014 január 25-én párttanácskozást tartott at északnyugat-bajorországi Aschaffenburgban, a Frankenstolz Arénában. A tanácskozás szlogenje Mut zu Deutschland volt ("bátorság [kiállni] Németországért"), a korábbi Mut zur Wahrheit helyett ("bátorság az igazságért [kimondásáért]", vagy pontosabban, "úgy mondani, ahogy van"). Ez vitát váltott ki a párt szövetségi elnökségében, mert volt aki attól tartott, hogy túl Európa-ellenesnek mutatja a pártot. Végül az a kompromisszum született, hogy a szlogen legyen "MUT ZU D*EU*TSCHLAND", úgy hogy a Németországot jelentő Deutschland szón belül az EU betűket vegye körbe az európai zászló 12 csillaga.[37] A tanácskozás 26-án megválasztotta az európai választásokra a párt hat vezető jelöltjét, majd a következő hétvégén ismét összeült megválasztani a több jelöltet.[37][38][39] A párt 7–28. helyére a jelölteket február 1-jén választották meg Berlinben.[40] A lista élére Bernd Lucke, az AfD elnöke került,

2014 februárjában AfD tisztviselők arról beszéltek, hogy tárgyalásokat folytattak a szövetkezésről a brit EU-ellenes UKIP párttal - amit Bernd Lucke ps az AfD szövetségi elnöksége ellenzett -, és az ECR csoporttal is, amelyhez a brit Konzervatív Párt tartozik.[41] 2014 áprilisában Hans-Olaf Henkel, aki Luckét követte az AfD európai választási listáján, kizárta, hogy a választás után az AfD egy csoportba ülne a UKIP-pal,[42] és azt mondta, a brit Konzervatív Párt a kívánatos partner az Európai Parlamentben.[42] 2014 májusában Bernd Lucke az EKR cseh és lengyel tagpártjaival tárgyalt.[43]

A május 25-én tartott választáson az AfD ötödik helyen végzett. A szavazatok 7,1 százalékát kapta (2 065162 szavazatot), és hét képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe.[44] 2014 június 12-én az AfD közölte, hogy befogadták az Európai Parlament EKR csoportjába.[45] Az EKR nem közölte a szavazása adatait, de a jelentések szerint 29-en támogatták, és 26-an ellenezték az AfD befogadását.[45]

A 2014-es tartományi választások

[szerkesztés]

2014 augusztus 31-én az AfD 9.7 százalékos eredményt ért el a szászországi tartományi választáson,[46] ami 14 képviselői helyet jelentett a szász parlamentben.[47] Szeptember 14-én 10,6 százalékos eredményt értek el Türingiában és12,2 százalékot Brandenburgban, mindkét helyen 11 mandátumot szerezve.[48]

2015-ös tartományi választások

[szerkesztés]

2015 februárjában a párt 6,1 százalékos eredményt és 8 mandátumot ért el Hamburgban, a második legkisebb német tartományban.[49] Ez volt az első alkalom, hogy nyugati tartományban is mandátumokat szerzett az AfD.

Május 10-én 5,5 százalékos eredménnyel szerepeltek Bréma tartomány választásain. Ez volt az 5. tartomány, ahol bejutottak a törvényhozásba.[50]

Petry lesz a vezető, Lucke távozik

[szerkesztés]

2015. július 4-én a párt Essenben tartott kongresszusa a szavazatok 60 százalékával Frauke Petryt választotta az AfD de facto fő szóvivőjévé Bernd Lucke előtt. Ez több hónapos belső vitát követett, még a kongresszust is elhalasztották, miután eredetileg júniusra tervezték.[51] Petry megválasztását általában a párt jobbra tolódásaként értelmezték. A hangsúly olyan kérdésekre helyeződött át, mint a bevándorlás, az iszlám és Németország viszonya, vagy az Oroszországgal való kapcsolatok erősítése,[52] és ez egy olyan változás volt, amit Lucke a szélsőjobboldali Pegida párthoz való hasonlóvá válásnak nevezett.[53] A rákövetkező héten, július 7-én európai parlamenti képviselői közül öt is hagyta el a pártot, és csak ketten maradtak: Beatrix von Storch és Marcus Pretzell.[54] 2015 július 8-án Lucke bejelentette, hogy elhagyja a pártot, a xenofóbia és az oroszbarát érzelmek erősödésére hivatkozva a pártban.[55] Július 19-én Lucke és korábbi AfD tagok már azt jelentették be, hogy az AfD eredeti elvei mentén új pártot hoznak létre. Ez a Liberális Konzervatív Reformerek párt ( Liberal-Konservative Reformer, vagy LKR, 2016 novemberéig ALFA).[56]

Együttműködés az FPÖ-vel, kiűzetés az EKR-ből

[szerkesztés]

2016 februárjában az AfD bejelentette, hogy együttműködési megállapodást kötött az Osztrák Szabadságpárttal, az FPÖ-vel.[57] 2016 március 8-án az EKR-ben eljárás indult az AfD kizárására az FPÖ-vel való kapcsolatai miatt.[58] A két megmarad AfD-s képviselő március 31-ig kapott időt, hogy távozzanak a csoportból, ellenkező esetben április 12-én kizárták volna őket.[59] Beatrix von Storch elhagyta az EKR-t és a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakcióhoz csatlakozott.[60][61] Marcus Pretzell megvárta, hogy kizárják az EKR-ből.[62]

Tartományi választások 2016-ban

[szerkesztés]
  • A 2016-os baden-württembergi tartományi választáson az Alternatíva Németországért harmadik helyen végzett.
  • A 2016-os Rajna-vidék-Pfalz tartományi választáson a párt harmadik helyen végzett.
  • A 2016-os Szász-Anhalt tartományi választáson a párt második helyen végzett.
  • A 2016-os mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választáson az Alternatíva Németországért második helyen végzett, ezzel megelőzte a CDU pártot.[63][64]
  • A 2016-os berlini tartományi választáson a párt ötödik helyen végzett, ezzel bekerült a Berlini tartományi parlamentbe.

A 2016-os pártkongresszus

[szerkesztés]

A 2016 április 30 és május 1 között tartott kongresszusán elfogadott platform szerint az AfD betiltaná az iszlám szimbólumokat, mint a burka, a minaret és az adzán, "az iszlám nem része Németországnak" szlogen jegyében.[65][66][67][68]

2017

[szerkesztés]

2017 áprilisában Frauke Petry bejelentette, hogy nem lesz a párt fő jelöltje a 2017-es német szövetségi választásokon, részben az olyan jelentések miatt, amelyek szerint meg akarná változtatni a párt politikáját, hogy több mérsékelt szavazót vonzzon.[69] A választások után Petry ki is lépett a pártból, és megnyert mandátumával független képviselő lett.

2018

[szerkesztés]

2018. október 9-én az AfD politikusai megalapították a zsidó tagozatot (JAfd), és jelenleg 24 tagja van a tagozatnak.[70]

A 2024. őszi tartományi választások

[szerkesztés]

Az AfD a 2024. szeptember 1-jei türingiai tartományi választáson 32,8 százalékot ért el,[71] és ezzel a párt életében először szerzett első helyet egy tartományi választáson. A párt a szászországi tartományi választáson 30,6 százalékot, míg a szeptember 22-i brandenburgi tartományi választáson 29,2 százalékot ért el,[72] és ezekkel az eredményekkel a másik két kelet-német tartományban második lett. Weidelék pártja ezekkel az eredményekkel jócskán megelőzte a kormányzó közlekedésilámpa-koalíció történelmi pártjai közül a Zöldeket és az FDP-t, valamint Brandenburg kivételével az SPD-t is.[73]

Az AfD eredményei a 2024 szeptemberi kelet-németoszági választásokon a főbb pártokkal összehasonlítva.

Türingia (%) | Szászország (%) | Brandenburg (%)

AfD: 32,8% | 30,6% | 29,2%

CDU: 23,6% | 31,9% | 12,1%

BSW: 15,8% | 11.8% | 13,5%

SPD: 6,1% | 7,3% | 30,9%

Zöldek: 3,2% | 5,1% | 4,1%

FDP: 1,1% | 0,9% | –

Ideológiája, politikája

[szerkesztés]

Az AfD középjobb, konzervatív pártként alakult, amely a középosztályt célozta meg és hajlamos volt a mérsékelt euroszkepticizmusra. Támogatta Németország tagságát az Európai Unióban, de nem akart további integrációt, kritizálták az euró létezését is és az eurozóna tagok kisegítését, mint Görögországét.[74][75][76] A párt támogatta a svájci típusú közvetlen demokrácia bevezetését, az eurózóna feloszlatását, ellenezte a bevándorlást és a melegházasságot.[77] Ennek ellenére a 2016-os berlini törvényhozási választásokon a párt a melegekkel kampányolt, egy olyan plakáttal, melyen egy meleg pár arról beszél, hogy "nem tartják fontosnak a muszlimokkal való ismerkedést, mert szerelmünk halálos bűnnek számít."[78]

2015 májusára két pólus alakult ki a párton belül, az egyik Lucke és gazdaságpolitikai elképzelései, a másik Petry körül. aki a bevándorlásellenes politikára koncentrált. A két csoport vetélkedésének az lett a vége, hogy Lucke és támogatói elhagyták az AfD-t és új pártot alapítottak.[79]

A párt választások közti manifesztuma szerint az AfD a melegek házasságát és gyermek-örökbefogadását is ellenzi.[80][81] A német baloldali napilap Die Tageszeitung úgy írta le a pártot, mint ami "régi nemi szerepeket" támogat.[82]

A párt tagadja, hogy a globális felmelegedést emberi tényezők okozzák. Emiatt kritizálja a német energiarendszer átalakításának politikáját (Energiewende). Például "a szélenergia kontrollálatlan terjeszkedését" is kritizálta.[81]

Az AfD visszaállítaná a sorozást, 18 éves kortól.[80][81]

Kezdeti imidzse

[szerkesztés]

Mivel a párt először a konzervatív, tanult középosztályt célozta meg,[83] kezdeti támogatói kétharmada rendelkezett doktorátussal.[84] Az AfD-t a "professzorok pártjaként" emlegették.[85] Úgy írták le, mint olyan professzorok és akadémikusok csoportja, akik elutasították a pártpolitika diktálta kompromisszumokat purista elméleteikről.[86] a párt kezdeti támogatóinak 86 százaléka férfi volt.[34]

Szélsőségekhez való viszonya

[szerkesztés]

Az AfD szervezőinek üzenete az volt, hogy nem kívánják soraikba a jobboldali radikálisokat.[83] A jelentkezőket ellenőrzik, hogy (mint más német pártok is) kiszűrjék a szélsőjobboldaliakat és a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) korábbi tagjait, akik a párt euró-ellenes politikát támogatni csatlakoznának.[83][84][87] A párt mérsékelte hangnemét Facebook oldalán, miután a médiában azzal vádolták, hogy a szélsőjobbhoz hasonló nyelvezetet használ.[83][88] A korábbi pártelnök Bernd Lucke kezdetben védelmébe vette az erős szóhasználatot, a véleményszabadságra hivatkozva, de eközben azt is megjegyezte, hogy "a taps a rossz oldalról jön", az NDP-től érkező dicséretekre utalva.[83] Az AfD-t amiatt is támadták, hogy a berlini szálloda előtt, ahol alakuló ülésüket tartották, Junge Freiheit című, a szélsőjobboldal köreiben is népszerű hetilapot osztogatták.[89] A Rheinische Post című lap arra mutatott rá, hogy egyes AfD tag és támogatók a konzervatív Junge Freiheit lapba írnak.[29][90] Ugyanakkor az alakuló ülés helyszíne előtt tüntetett Andreas Storr, az NDP képviselője a szász parlamentben, aki riválist lát az AfD-ben az euroszkeptikus szavazatok megszerzésében.[91]

Választási eredmények

[szerkesztés]

Bundestag

[szerkesztés]
Választások Választókerületi szavazatok száma Pártlistás szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök
2013 810,915 2,056,985 4.7
0 / 630
 Nem jutott be a törvényhozásba Bernd Lucke
2017 5,316,095 5,877,094 12.6
94 / 709
 Ellenzék Alice Weidel és Alexander Gauland
2021 4,694,017 4,802,097 10.3
83 / 735
 Ellenzék Tino Chrupalla
és Alice Weidel

Tartományi parlamentek

[szerkesztés]
Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország 2017 235,840 6.2
9 / 137
 Ellenzék
Baden-Württemberg 2016 809,311 15.1
23 / 143
 Ellenzék
Bajorország 2018 1,383,866 10.2
22 / 205
 Ellenzék
Berlin 2016 231,325 14.2
25 / 160
 Ellenzék
Brandenburg 2019 297,484 23.5
23 / 88
 Ellenzék
Bréma 2019 89,744 6.1
5 / 84
 Ellenzék
Észak-Rajna-Vesztfália 2017 624,552 7.4
16 / 199
 Ellenzék
Hamburg 2020 211,327 5.3
7 / 121
 Ellenzék
Hessen 2018 378,692 13.1
19 / 137
 Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2016 167,453 20.8
18 / 71
 Ellenzék
Rajna-vidék-Pfalz 2016 267,813 12.6
14 / 101
 Ellenzék
Saar-vidék 2017 32,971 6.2
3 / 51
 Ellenzék
Szászország 2019 595,671 27.5
38 / 119
 Ellenzék
Szász-Anhalt 2016 271,646 24.4
25 / 87
 Ellenzék
Schleswig-Holstein 2017 86.275 5.9
5 / 73
 Ellenzék
Türingia 2019 259,329 23.4
22 / 90
 Ellenzék

Vitatott ügyek

[szerkesztés]

Képviselő Stasi múlttal

[szerkesztés]

A 2017-es választásokon Harz körzetéből induló képviselő-jelölt Ronald Bischoffról kiderült, hogy az NDK idején 1977 és 1989 a Stasi ügynöke volt. Bischoff hivatalosan a halberstadti tanács majd a Magdeburg kerületi tanács munkatársa volt.[92][93] A körzetet végül Heinz Brehmer kereszténydemokrata jelölt nyerte meg, Bischoff a harmadik lett.

Tagozatok

[szerkesztés]

A párt alapszabálya szerint „a tagozat olyan nyitott szerveződés, amely fórumot teremt a párttagok és nem párttagok elsősorban szakmai véleménynyilvánítására.

Név Elnök Elnökhelyettes vagy alelnök
Zsidó Tagozat[94] Dimitri Schulz
LMBT Tagozat N/A


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b „Germany's far-right party will make the Bundestag much noisier”, The Economist , 2017. augusztus 24.. [2018. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.) 
  2. ↑ a b Germany's far-right AfD chooses nationalist as co-leader. Reuters, 2017. december 2. [2017. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 22.)
  3. ↑ index: Történelmi győzelmet aratott az AfD, megkerülhetetlenné vált a szélsőjobboldali párt, 2024.09.02.
  4. ↑ Home - Alternative für Deutschland (de-DE nyelven). www.afd.de . (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  5. ↑ German election: How right-wing is nationalist AfD?. BBC News, 2017. október 13. [2019. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 7.) „Is it far-right? Yes.”
  6. ↑ Alternatíva Németországért, AfD | euronews - nemzetközi hírek : Alternatíva Németországért, AfD (magyar nyelven). euronews. (Hozzáférés: 2024. szeptember 3.) „Sok német szégyenkezik amiatt, hogy egy szélsőjobboldali párt tartományi választást nyerhetett.”
  7. ↑ Frank Decker.szerk.: Eric Langenbacher: Follow-up to the Grand Coalition: The Germany Party System before and after the 2013 Federal Election, The Merkel Republic: An Appraisal. Berghahn Books, 34–39. o. (2015). ISBN 978-1-78238-896-8 
  8. ↑ Hans-Jürgen Bieling. Uneven development and 'European crisis constitutionalism', or the reasons for and conditions of a 'passive revolution in trouble', Asymmetric Crisis in Europe and Possible Futures: Critical Political Economy and Post-Keynesian Perspectives. Routledge, 110. o. (2015). ISBN 978-1-317-65298-4 
  9. ↑ Egbert Jahn. German Domestic and Foreign Policy: Political Issues Under Debate -. Springer, 30. o. (2015). ISBN 978-3-662-47929-2 
  10. ↑ szerk.: Tom Lansford: Political Handbook of the World 2014. SAGE Publications, 532. o. (2014). ISBN 978-1-4833-3327-4 
  11. ↑ Overview, Europe's Crisis, Europe's Future. Brookings Institution Press, 13. o. (2014). ISBN 978-0-8157-2554-1 
  12. ↑ Robert Ladrech.szerk.: José M. Magone: Europeanization of National Politics: the centrality of politics parties, Routledge Handbook of European Politics. Routledge, 580. o. (2014). ISBN 978-1-317-62836-1 
  13. ↑ William T. Daniel. Career Behaviour and the European Parliament: All Roads Lead Through Brussels?. Oxford University Press, 135. o. (2015). ISBN 978-0-19-871640-2 
  14. ↑ Germany’s election results in charts and maps
  15. ↑ Wahlalternative 2013: Gründer und Hauptzeichner (Founders and signatories), 2024. november 2. [2013. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 17.) „de:Peter Christ, de:Bruno Bandulet, de:Ursula Braun-Moser, de:Ulrich Blum, de:Günter Ederer, de:Wolfgang von Eichborn, de:Dieter Farwick, de:Herbert Frohnhofen, de:Carola Groppe, de:Gernot Gutmann, Hans-Olaf Henkel, Carsten Herrmann-Pillath, de:Stefan Homburg, de:Daniel Koerfer, de:Jörn Kruse, de:Hermann von Laer, de:Helga Luckenbach, de:Dirk Meyer (Ökonom), de:Peter Oberender, de:Derk-Hayo Reimers, de:Karl Albrecht Schachtschneider, de:Dieter Spethmann, de:Michael Stahl (Althistoriker), de:Joachim Starbatty, Beatrix von Storch, de:Roland Vaubel, de:Uwe Woltemath”
  16. ↑ a b Lachmann, Günther. „Anti-Euro-Partei geißelt die Politik der Kanzlerin”, Die Welt , 2013. március 3. (Hozzáférés: 2013. május 2.) (german nyelvű) „"Die Bundesrepublik Deutschland ist in der schwersten Krise ihrer Geschichte. Das Euro-Währungsgebiet hat sich als ungeeignet erwiesen. Südeuropäische Staaten verarmen unter dem Wettbewerbsdruck des Euro. Ganze Staaten stehen am Rande der Zahlungsunfähigkeit." [The Federal Republic of Germany is in the gravest crisis of its history. The euro currency area has shown itself to be unfit for purpose. Countries in southern Europe are sinking into poverty under the competitive pressure of the euro. Whole countries are on the brink of bankruptcy.]” 
  17. ↑ Frymark, Kamil. „German Euro-sceptics to establish a political party”, CeWeekly: The Centre for Eastern Studies (Ośrodek Studiów Wschodnich) , 2013. április 10.. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 22.) 
  18. ↑ „Here comes ... the German Anti-Euro Party”, Open Europe (Think Tank) Blog , 2013. február 28. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  19. ↑ Pop, Valentina. „New anti-euro party forms in Germany”, euobserver.com , 2013. március 12. (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  20. ↑ Scholz, Kay-Alexander. „German Pirate Party in uncharted waters”, Deutsche Welle , 2013. május 13. (Hozzáférés: 2013. május 24.) 
  21. ↑ Czuczka, Tony. „German Euro Foes to Found Party in Merkel Election Challenge”, Bloomberg, 2013. március 4. 
    Winand von Petersdorff-Campen. „Die neue Anti-Euro-Partei”, Frankfurter Allgemeine , 2013. március 4. (german nyelvű) 
  22. ↑ Matthew Boesler, "A small band of German professors is the hottest new threat to the future of the Euro," Business Insider (4 March 2013).
  23. ↑ „Southern Europe out of euro says Alternative For Germany”, BBC Daily Politics , 2013. június 13. (Hozzáférés: 2013. június 16.) 
  24. ↑ Jahn, Joachim. „Aufstand gegen Merkels "alternativlose Politik"”, FAZ , 2013. április 14. (german nyelvű) 
    Vasagar, Jeevan. „1,000 Germans abandon Angela Merkel for Eurosceptic party”, The Daily Telegraph , 2013. április 14. 
  25. ↑ „Bernd Lucke und die wilde Jugend”, N24, 2014. június 13. (Hozzáférés: 2014. július 2.) (german nyelvű) 
  26. ↑ Tories build secret alliance with Eurosceptics behind Merkel's back, The Daily Telegraph, UK, 12 April 2013.
  27. ↑ „Bernd Lucke sets out his alternative for Germany and the EU”, Open Europe Blog , 2013. június 13. (Hozzáférés: 2013. június 16.) 
  28. ↑ Germany and the euro — with Professor Bernd Lucke. The Bruges Group. [2013. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 22.)
  29. ↑ a b Weinthal, Benjamin. „The Rise of Germany's Tea Party”, Foundation for Defense of Democracies , 2013. május 3. (Hozzáférés: 2013. május 22.) 
  30. ↑ Sattar, Majid. „"Alternative für Deutschland" Gegnerbeobachtung”, Frankfurter Allgemeine Zeitung , 2013. április 27. (Hozzáférés: 2013. május 22.) (german nyelvű) 
  31. ↑ Sprachkritik: "Alternativlos" ist das Unwort des Jahres (német nyelven). Der Spiegel, 2011. január 18. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
  32. ↑ Prantl, Heribert. „Alternative dank Merkel”, Süddeutsche Zeitung , 2013. szeptember 24.. [2013. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 2.) 
  33. ↑ German Euroskeptic Party AFD Could Unravel After Election – SPIEGEL ONLINE. Spiegel.de, 2013. szeptember 25. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
  34. ↑ a b Paulick, Jane. „German Euro-Skeptic Party Gaining Ground”, Spiegel Online International: German Election Blog , 2013. május 5. (Hozzáférés: 2013. május 8.) 
  35. ↑ Marcus Janz: Ex-Abgeordneter fehlte acht Monate im Landtag – keine Sanktionen. Hessische/Niedersächsische Allgemeine, 2014. március 10. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  36. ↑ „Germany’s top court scraps 3 percent vote threshold for EU poll”, Reuters, 2014. február 26. (Hozzáférés: 2022. február 11.) 
  37. ↑ a b Lachmann, Günther. „Wie die AfD ihr inhaltliches Vakuum füllen will”, Die Welt , 2014. január 26. (Hozzáférés: 2014. február 2.) (german nyelvű) 
  38. ↑ Benzow, Gregg. „Germany's euroskeptic party revamps its image”, Deutsche Welle , 2014. január 26. (Hozzáférés: 2014. január 29.) 
  39. ↑ Czygan, Michael. „Die Alternative für Deutschland nominiert in Aschaffenburg Kandidaten für Europa”, Main Post , 2014. január 26.. [2017. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. február 2.) (german nyelvű) 
  40. ↑ Unsere Kandidaten für Europa (german nyelven). Alternative für Deutschland. [2014. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
  41. ↑ Marsh, Sarah. „German anti-euro party says won't team up with xenophobes”, Reuters , 2014. február 13.. [2015. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 21.) 
  42. ↑ a b Waterfield, Bruno. „EU elections: German Eurosceptics snub 'ridiculous' Ukip”, The Telegraph , 2014. április 24. (Hozzáférés: 2014. május 21.) 
  43. ↑ Barker, Alex. „David Cameron’s European Parliament group fights for survival”, The Financial Times , 2014. május 11. (Hozzáférés: 2014. május 26.) 
  44. ↑ Der Bundeswahlleiter: Endgültiges Ergebnis der Europawahl 2014, 2024. november 2. [2015. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 23.)
  45. ↑ a b „Anti-euro German AfD joins Cameron's EU parliament group”, Reuters, 2014. június 12.. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. június 12.) 
  46. ↑ Landtagswahl 2014 (german nyelven). Free State of Saxony. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  47. ↑ „Alternative for Germany Party Takes Its First Seats in a State Parliament”, Wall Street Journal, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.) 
  48. ↑ „Anti-euro party makes big leap in Thuringia, Brandenburg state elections”, Deutsche Welle, 2014. szeptember 14. (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.) 
  49. ↑ „Wer bei Scholz Führung bestellt, wird sie bekommen”, Die Welt, 2015. február 15. (Hozzáférés: 2015. február 15.) (german nyelvű) 
  50. ↑ „Setback for SPD after narrow win in Bremen”, Deutsche Welle, 2015. május 11. (Hozzáférés: 2015. május 11.) 
  51. ↑ „Germany's euroskeptic AfD elects conservative leader Petry”, Deutsche Welle, 2015. július 4. 
  52. ↑ „Alternative for Germany's New Leader Promises Closer Ties With Russia”, Sputnik, 2015. július 5. (Hozzáférés: 2015. július 6.) 
  53. ↑ „Lucke und der Auszug der Gemäßigten”, Süddeutsche Zeitung, 2015. július 6. (Hozzáférés: 2015. július 6.) (german nyelvű) 
  54. ↑ „Nach "Richtungsentscheidung" AfD meldet Hunderte Austritte”, N-TV, 2015. július 7. (Hozzáférés: 2015. július 9.) (german nyelvű) 
  55. ↑ „German AfD founder leaves party decrying xenophobic shift”, Reuters, 2015. július 8.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. július 9.) 
  56. ↑ „Ousted chief of Germany's euroskeptic AfD sets up new political party”, Deutsche Welle, 2015. július 19. (Hozzáférés: 2015. július 20.) 
  57. ↑ Deutsche AfD und FPÖ beschließen Zusammenarbeit (in German). Der Standard. Retrieved 19 February 2016.
  58. ↑ Crisp, James: AfD links to Austrian far-right ‘final straw’ for ECR MEPs –. Euractiv.com. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
  59. ↑ Peter Teffer: EU parliament group tells German AfD party to leave, 2016. március 9. (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  60. ↑ Peter Teffer: Right-wing German MEP quits parliament group, 2016. április 8. (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  61. ↑ German AfD lawmaker joins eurosceptic group in European Parliament, 2016. április 8. [2023. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  62. ↑ German AfD lawmaker evicted from conservative group in EU legislature. Europe online, 2016. április 12. [2016. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  63. ↑ http://alfahir.hu/az_afd_megcsinalta_megvertek_merkel_partjat_az_euszkeptikusok
  64. ↑ https://kuruc.info/r/4/163351/
  65. ↑ Ruth Bender: Germany’s AfD Adopts Anti-Islam Stance at Party Conference. WSJ, 2016. május 1.
  66. ↑ Germany’s AfD party adopts anti-Islamic manifesto. Financial Times
  67. ↑ Tina Bellon. „Anti-immigrant AfD says Muslims are not welcome in Germany”, The Independent, 2016. május 1.. [2019. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. február 14.) 
  68. ↑ German fury at AfD Hoecke's Holocaust memorial remark, 2017. január 18.
  69. ↑ German far-right leader stuns party by quitting chancellor race. The Telegraph
  70. ↑ „Zsidó szervezetet alapított a német AfD | 24.hu”, 24.hu, 2018. október 9. (Hozzáférés: 2018. október 9.) (hu-HU nyelvű) 
  71. ↑ Ergebnisse der Sachsen- und Thüringen-Wahl: CDU gewinnt in Sachsen – AfD trotz Höcke in Thüringen (német nyelven). www.fr.de, 2024. szeptember 9. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  72. ↑ Germany: SPD seeks coalition after slim win in Brandenburg – DW – 09/23/2024 (angol nyelven). dw.com. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  73. ↑ Brandenburg election: Olaf Scholz's SPD narrowly beats AfD - exit polls (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. október 31.)
  74. ↑ Stijn van Kessel. Populist Parties in Europe: Agents of Discontent?. Palgrave Macmillan UK, 61–62. o. (2015). ISBN 978-1-137-41411-3 
  75. ↑ Wayne C. Thompson. Nordic, Central, and Southeastern Europe 2014. Rowman & Littlefield Publishers, 283. o. (2014). ISBN 978-1-4758-1224-4 
  76. ↑ A Dictionary of the European Union. Taylor & Francis, 23–24. o. (2015). ISBN 978-1-317-44515-9 
  77. ↑ szerk.: Wayne C. Thompson: Nordic, Central, and Southeastern Europe 2015–2016. Rowman & Littlefield Publishers, 246. o. (2015). ISBN 978-1-4758-1883-3 
  78. ↑ Mit Schwulen gegen Muslime - AfD provoziert mit Kampagne. (Hozzáférés: 2017. május 2.)
  79. ↑ „AfD chief Lucke denies plans to split the party”, Deutsche Welle, 2015. május 19. (Hozzáférés: 2015. május 27.) 
  80. ↑ a b „Alternative für Deutschland Zurück zur Wehrpflicht”, Frankfurter Allgemeine Zeitung , 2016. március 9. (Hozzáférés: 2016. március 24.) (german nyelvű) 
  81. ↑ a b c Grundsatzprogramm Alternative für Deutschland (german nyelven). [2017. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 14.)
  82. ↑ „Entwurf für AfD-Programm: Neue Asylpolitik, alte Genderrollen”, die tageszeitung (Hozzáférés: 2016. március 24.) 
  83. ↑ a b c d e Wittrock, Philipp. „The Know-It-All Party: Anti-Euro 'Alternative for Germany' Launches”, Der Spiegel , 2013. április 12. (Hozzáférés: 2013. május 13.) 
  84. ↑ a b Nicholas Kulish and Melissa Eddy, German elites drawn to anti-Euro party, spelling trouble for Merkel The New York Times (15 April 2013)
  85. ↑ Connelly, Kate. „Leading German economist calls for dissolution of eurozone to save EU”, The Guardian , 2013. április 14. (Hozzáférés: 2013. május 22.) 
  86. ↑ Scally, Derek. „Upstart political party challenges Germany's consensus on the euro”, The Irish Times , 2013. április 13. (Hozzáférés: 2013. május 16.) 
  87. ↑ Alexander, Harriet. „Bernd Lucke interview: 'Why Germany has had enough of the euro'”, The Sunday Telegraph , 2013. április 7. (Hozzáférés: 2013. május 13.) 
  88. ↑ Alling, Daniel. „Nytt eurokritiskt parti i Tyskland”, Sveriges Radio , 2013. március 13. (Hozzáférés: 2013. május 19.) (swedish nyelvű) 
  89. ↑ Barkin, Noah. „Analysis: Don't underestimate Germany's new anti-euro party”, Reuters , 2013. április 14.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 21.) 
  90. ↑ Mayntz, Gregor. „AfD hat schon fast 10.000 Mitglieder”, Rheinische Post , 2013. április 24. (Hozzáférés: 2013. május 22.) (german nyelvű) 
  91. ↑ Schneider, Theo: Neo-Nazis rally against Alternative for Germany party congress. demotix.com. [2013. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 22.)
  92. ↑ Ronald Bischoff AfD-Bundestagskandidat war jahrelang Stasi-Offizier – Quelle: https://www.mz-web.de/28414764 ©2017. (Hozzáférés: 2017. november 20.)
  93. ↑ Ex-Stasi-Hauptmann will für die AfD in den Bundestag. (Hozzáférés: 2017. november 20.)
  94. ↑ Archivált másolat. [2018. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alternative for Germany című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alternatíva_Németországért&oldid=27557088”