Mecklenburg-Elő-Pomeránia
| Mecklenburg-Elő-Pomeránia | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | Schwerin | ||
 é. sz. 53° 37′ 59″, k. h. 11° 25′ 00″53.633333°N 11.416667°EKoordináták: é. sz. 53° 37′ 59″, k. h. 11° 25′ 00″53.633333°N 11.416667°E | |||
| Legnagyobb város | Rostock | ||
| Államforma | szabad állam | ||
| Vezetők | |||
| Miniszterelnök | Manuela Schwesig (SPD) | ||
| Hatalmon lévő párt | SPD/CDU | ||
| Hivatalos nyelv | német | ||
| Beszélt nyelvek | német | ||
| Tagság | Lista IT Planning Council | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1 570 817 (2022, 2022 census of Germany)[1] | ||
| Becsült | 1 687 107 fő (2007. június 30.) | ||
| Népsűrűség | 72,7 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 23 180,14 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | euró | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | D | ||
| Internet TLD | .de | ||
| Villamos hálózat | 230 V 50 Hz | ||
| Közlekedés iránya | jobboldali | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mecklenburg-Elő-Pomeránia témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg)
Mecklenburg-Elő-Pomeránia (németül: Mecklenburg-Vorpommern) Németország egyik tartománya az ország északkeleti részén, fővárosa Schwerin. Területét észak felől a Keleti-tenger, keletről Lengyelország, délről Brandenburg, nyugatról Alsó-Szászország és Schleswig-Holstein tartományok határolják. Németország egyik legnaposabb vidékét számtalan apró és nagyobb tó tarkítja.
A tartományt 1945-ben Németország szovjet megszállási övezetében, az egykori Mecklenburg és a történelmi Pomeránia Németországnál maradt nyugati területeinek összevonásával hozták létre. 1952-ben a tartományt feloszlatták, de 1990-ben újból elnyerte az egységes Németországon belüli önállóságát. A rendszerváltást követően Mecklenburg-Elő-Pomerániában munkanélküliséggel és a szélsőséges eszmék megerősödésével kísért permanens gazdasági-társadalmi válság bontakozott ki.
Földrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Balti-tengernél fekszik, a partvonal erősen tagolt. 1700 kilométernyi tengerpartja a leghosszabb a német tartományok között, de a nyílt tengerrel csak 350 kilométernyi part határos. A part mentén négy nagy (Rügen, Poel, Usedom és Hiddensee) és több apró sziget sorakozik. A tengerpart hosszát jelentősen megnövelik a szárazföldhöz kapcsolódó hosszú, homokos turzás-földnyelvek. A partvonal mentén számos elnyúló öböl, helyi nevén sund fut végig. A partokkal párhuzamos sundok mellett a partvonalra merőlegesen futó mély öblök, fördék is tagolják a tartomány partvidékét, ilyen a nyugati határon fekvő Trawe és a rostocki kikötőt magában foglaló Warnow.
Mecklenburg-Elő-Pomeránia a leglaposabb vidékek közé tartozik Németországban. A táj gerincét a tartomány déli szélén végigfutó morénasor jelenti. Ennek legmagasabb pontja a tartomány délkeleti szegletében elhelyezkedő Helpter Berge (magyarul kb. Helpti hegyek), egy 179 méter magasra emelkedő morénahalom-vonulat. A délnyugati tartományi határ mellett magasodó, 177 méter magas Ruhner Berge morénahalom a második legmagasabb pontja Mecklenburg-Elő-Pomerániának.
Geológia és morfológia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mecklenburg-Elő-Pomeránia a Germán-alföld északi részén fekszik. A síkság egészének kialakulását, felszíni formáit meghatározzák a legutóbbi jégkorszak eseményei. Mecklenburg-Elő-Pomeránia területe a tengertől távolodva enyhén emelkedik. Területét két nagy ősfolyamvölgy fogja közre, délnyugaton az Ős-Elba, míg északkeleten az Ős-Odera által mélyített völgyek fekszenek. Az ősfolyamvölgyek által közrezárt területen fekszik a Pomerániai tóhátság hatalmas morénavidéke. A dimbes-dombos tájat a Skandináviából ideszállított hordalékkal töltötte fel az északról érkező belföldi jég. A homokos-kavicsos talajú vidéken rendre felbukkannak a belföldi jég által hátrahagyott formák: ózok, drumlin, kame-ek. A tartományban több helyen is felbukkannak a vándorkövek, a legnagyobbak Rügen szigetén találhatóak.
Felszíni vizek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mecklenburg-Elő-Pomeránia az ország tavakban egyik leggazdagabb régiója. A jégkorszaki morénahátságokon több nagy tóvidék alakult ki. Mecklenburgi tóháságon számtalan kisebb-nagyobb glaciális eredetű tó búvik meg. Ezek között a legnagyobb a Müritz és a Schwerini-tó, a legkisebbek csupán pár négyzetméteresek. A tartomány 2028 tava összesen 738 km²-t borít. A tartomány területét több kisebb folyó szeli át, amelyek a tóhátság tavaiból erednek, illetve egyes tavakon keresztül is haladnak. Mecklenburg-Elő-Pomeránia délnyugati szeglete az Északi-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik, míg az északi és keleti vidékek a Balti-tenger vízgyűjtőjén fekszenek. A fő vízfolyások a Warnow, a Peene és a Havel.
Éghajlat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A tartomány az óceáni és a kontinentális közötti átmeneti éghajlatú vidéken fekszik. Területének síksági jellege miatt a domborzat az éghajlatot nem befolyásolja, jelentős éghajlati eltérésekkel nem találkozhatunk. Nyugatról kelet felé haladva csökken a csapadék mennyisége és nő a napos órák száma. Rügen és Usedom szigetei Németország napsütésben leggazdagabb tájai közé tartoznak.[2] Az csapadék átlagos mennyisége 600 milliméter/év körüli, a legcsapadékosabb hónap a július, a legszárazabb a február. A hőmérséklet-ingadozás északnyugatról délkelet felé növekszik. A leghidegebb hónap január, ilyenkor Mecklenburg-Elő-Pomeránia nyugati vidékein 0 °C, a délkeleti vidékeken -1 °C az átlagos hőmérséklet. Az enyhe telet hűvös nyár követi, a hosszú nappalok során is csak átlag 16 fokig emelkedik a hőmérséklet.
A tartomány partvidéke az ország szélenergiában leggazdagabb régióinak egyike.[3] Ennek köszönhetően Mecklenburg tengerpartjainak látképét ma már szélerőművek uralják. A téli félévben gyakran fordulnak elő viharok, a belső vidékeken pedig ősszel rendszeres a köd.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mecklenburg-Elő-Pomeránia a második világháború végén jött létre. A győztes szövetséges nagyhatalmak Németországot tartományokra osztották fel. A szovjet megszálló hatóságok az egykori Mecklenburg és Pomeránia tartományok, illetve néhány környező terület összevonásával hozták létre az új tartományt. A közigazgatási egység területe 22893 km²-re rúgott. 1947-ben nevét egyszerűen Mecklenburgra változtatták, majd 1949-től az újonnan kialakított Német Demokratikus Köztársaság része lett. 1952-ben a tartományt az NDK közigazgatási reformjának keretében feloszlatták. Területén három megyét (Neubrandenburg, Rostock és Schwerin) szerveztek, egyes periférikus települések más tartományokból megszervezett megyék fennhatósága alá kerültek.
A német egység megvalósulásával 1990. október 3-án jött újra létre Mecklenburg-Elő-Pomeránia. A tartomány újjászervezésében Hamburg és Schleswig-Holstein nyújtott segítséget. Az első szabad tartományi választásokra 1990. október 14-én került sor, amely után CDU-FDP koalíció alakíthatott kormányt. Heves vitákat követően a Rostock helyett Schwerint választották fővárosnak és a parlament székhelyének.
Társadalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mecklenburg-Elő-Pomerániában a nem német származású csoportok aránya a tartományok közötti legalacsonyabbak közé tartozik, mindössze 2,3%. A területen összesen 39 ezer külföldi él, létszámuk a 2003-as csúcsérték óta lassan csökken.[4] A külföldiek között a vietnámiak vannak a legtöbben.
Az etnikai egyöntetűséggel szemben igen színes a néprajzi összetétel. A tartomány területének lakói a második világháború végéig mecklenburgiak, pomeránok és a délkeleti szegletben brandenburgiak voltak. A háború után részleges népességcsere zajlott le. A szovjet hadsereg elől nyugatra menekülők helyére az egykori Kelet-Poroszországból és Nyugat-Lengyelországból kitelepített poroszok és sziléziaiak érkeztek.
| Lakosok száma | 1 596 500 | 1 609 675 | 1 570 817 |
| 2013 | 2018 | 2022 |
Vallások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A második világháború előtt a tartomány területén az evangélikus kereszténység volt az uralkodó vallás. Az 1945-öt követően kiépülő államszocialista rendszer nyugatbarát ellenfélként tekintett az egyházi szervezetekre. A kedvezőtlen társadalmi légkörben a vallásukat gyakorlók száma gyors csökkenésnek indult és a többi egykori NDK-területhez hasonlóan megnőtt az ateisták, illetve a vallást nem gyakorló polgárok száma. 2004-ben a Mecklenburg-Elő-Pomeránia lakóinak túlnyomó többsége, 76,5%-a vallástalan volt.[5]
A vallásukat gyakorlók közül az evangélikusoké a legnépesebb csoport. A lakosság 17%-át tömörítő egyház történelmi okok miatt Mecklenburg és Pomerániai evangélikus egyházra válik szét. A reformáció kezdetéig a katolikus rítus volt az uralkodó. Ma katolikusok mindössze a lakosság 3,6%-át alkotják, a tartomány keleti része a berlini érsekség, nyugati része a hamburgi érsekség területéhez tartozik.
A nem keresztény lakosok száma igen alacsony. A korábban is csak jelentéktelen lélekszámú zsidóság a második világháború után majdnem teljesen eltűnt. Napjainkban is csak két apró közösségük létezik Rostockban és Schwerinben, akiknek döntő többsége orosz bevándorló.[6] A tartományban nagyon kevés bevándorló él, ezért a muzulmánok száma sem számottevő.[5]
Politikai élet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Parlament és választási rendszer
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1990 óta minden negyedik évben kerül sor az általános tartományi parlamenti választásokra. Mecklenburg-Elő-Pomeránia törvényhozásában 1994-ig 66, azóta pedig 71 képviselő foglal helyet. A tartományt 36 egyéni választókörzetre osztották. Az egyéni választókörzetek mellett szavazni lehet az ún. pártlistákra is. A parlamentbe az a párt juthat be, amelyik a pártlistákra leadott szavazatok legalább 5%-át éri el, de nem követelmény, hogy a párt képviselőjelölteket állítson az egyéni választókörzetekben.
1900-tól ’98-ig a konzervatív CDU volt a kormány vezető ereje, azóta azonban megerősödtek a szociáldemokraták. Mecklenburg-Elő-Pomerániában hagyományosan erős a PDS, a volt NDK-állampártjának utódja, amely 1998 és 2006 között a szociáldemokraták partnereként a kormány tagja volt. A nyugati tartományokban elérteknél rendre gyengébb eredményeket produkálnak a Zöldek, akik eddig egyetlen ciklusban sem érték el az 5%-os küszöböt. A liberálisok 12 év után 2006-ban térhettek vissza a törvényhozásba.[7] Hatalmas németországi és nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor a 2006-os választásokon a szélsőjobboldali NPD 7,3%-ot elérve jutott a parlamentbe.[8][9][10] A tartomány politikailag két elkülönülő régióra válik szét: míg a nyugati Mecklenburgban a baloldal, addig a keleti Elő-Pomerániában a konzervatívok erősek.
Jelenleg a SPD és a CDU ún. nagykoalíciót alkotva 63%-os többséggel kormányozza a tartományt. A parlamenti ellenzéket három egymással élesen szemben álló politikai párt (a baloldali populista PDS, a liberális FDP és a jobboldali radikális NPD) alkotja. A parlament székhelye a Schwerin városában fekvő kastély.
| Választás | CDU | SPD | FDP | Zöldek | PDS/Die Linke | NPD | AfD | Kormányzó koalíció |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1990. okt. 14. | 38,3% (29) | 27,0% (21) | 5,5% (4) | 4,2% (0) | 15,5% (12) | n. | n. | CDU-FDP |
| 1994. okt. 16. | 37,7% (30) | 29,5% (23) | 3,8% (0) | 3,7% (0) | 22,7% (18) | n. | n. | CDU-SPD |
| 1998. szept. 27. | 30,2% (24) | 34,3% (27) | 1,6% (0) | 2,7% (0) | 24,4% (20) | n. | n. | SPD-PDS |
| 2002. szept. 22. | 31,4% (25) | 40,6% (33) | 4,7% (0) | 2,6% (0) | 16,4% (13) | n. | n. | SPD-PDS |
| 2006. szept. 17. | 28,8% (22) | 30,2% (23) | 9,6% (7) | 3,4% (0) | 16,8% (13) | 7,3% (6) | n. | SPD-CDU |
| 2011. szept. 4. | 23,0% (12) | 35,6% (24) | 2,8% (0) | 8,7% (7) | 18,4% (14) | 6,0% (5) | n. | SPD-CDU |
| 2016. szept. 4. | 19,0% (16) | 30,6% (26) | 3,0% (0) | 4,8% (0) | 13,2% (11) | 3,0% (0) | 20,8% (18) | SPD-CDU |
Kormányzat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kormányt a miniszterelnök vezeti, akit a tartományi parlament tagjainak többsége választ meg legfeljebb a következő általános választásokig. A kormány tagjait a miniszterelnök nevezi ki, megbízatásuk a miniszterelnök megbízatásával együtt ér véget. A kormány tagjai megbízatásuk alatt nem vállalhatnak másik állást.
A tartomány kormányának jelenleg 10 tagja van. A kormány miniszteri rangú tagja a nőügyi és esélyegyenlőségi államtitkár is. Mecklenburg-Elő-Pomeránia Németország részeként nem folytat önálló diplomáciai tevékenységet, de a nemzetközi kapcsolatokat ápolja. A tartományt külföldön a miniszterelnök képviseli.[12] A kormányban 6 SPD-s és 4 CDU-s miniszter dolgozik.
Jelképek, alkotmány
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tartomány alkotmányát csak igen hosszú vita után, 1993. május 23-án fogadta el a tartományi parlament. Az alkotmányt egy 1994. június 12-én tartott népszavazáson a tartomány polgárai is megszavazták.[13] Az alaptörvény három fejezetben (Alapvetés, Államszervezet, Állami funkciók) rendelkezik a tartomány működésének elveiről; az állam létezésének céljeként fogalmazza meg Keleti-tenger partján fekvő államokkal való együttműködést, az európai integráció elmélyítését és a természeti környezet és az állatok védelmét.[14]
.svg)
Az állam jelképeiről a tartomány alkotmánya rendelkezik. A címer két hivatalos változatban is létezik. Az állam által legtöbbször használt nagycímer egy négy részre osztott pajzsán az balról jobbra és fentről lefelé haladva a következő jelképek jelennek meg:
- Az első és a negyedik (aranyszínű) mezőn egy koronás bikafej. A bikafej eredetileg egy őstulok feje volt. A két bikafej arra emlékeztet, hogy Mecklenburg tartomány valaha két kormányzóság létezett.
- A második (ezüstszínű) mezőn a griffmadár. A griffmadár eredetileg a mecklenburgi hercegek jelképe, majd a Poroszország fennhatósága alatt álló Pomeránia címerállata lett.
- A harmadik (ezüstszínű) mezőn a brandenburgi sas látható. A vörös sas az egykor Brandenburghoz tartozó, ám ma már a tartomány területén fekvő Észak-Uckermark miatt került a címerbe.[15]
A tartomány kiscímerében csak a bikafej és a griffmadár jelenik meg. A zászló a régi mecklenburgi (kék-sárga-vörös) és elő-pomerániai (kék-fehér) zászlók kombinációja. A kék szín az eget, az arany a földet, míg a vörös a tartomány legtöbbet használt építőanyagára a téglára emlékeztet.
Fővárosa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Schwerin a legkisebb népességű tartományi főváros. A középváros erdők és kisebb-nagyobb tavak által tagolt területén mindössze 100 ezer ember él. A város a 14. századtól kezdve a mecklenburgi hercegi állam székvárosa volt. A város jelképe a számos átalakítást megélt, és a 19. században befejezett schwerini kastély. A háború idején a várost számos angolszász bombatámadás érte, majd 1945 novemberében a szovjet megszállási zónába került. 1947-ben a szovjetek az újonnan szervezett Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány fővárosául jelölték ki, majd 1952-ben a tartományok feloszlatása után a róla elnevezett megye székhelye lett. Németország 1990-es egyesítése után újból tartományi székhelyül választották, hogy a tartomány központjában fekvő, Schwerinnél minden tekintetben jelentősebb Rostock károsan nagyra nőtt központi szerepkörét ne erősítsék tovább.
Közigazgatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].svg)
| Körzet neve | Szám | Székhely | Ter. (km²) |
Népesség | Kód | Közösségek száma |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Bad Doberan | 1 | Bad Doberan | 1362 | 119 486 | DBR | 64 |
| Demmin | 2 | Demmin | 1921 | 85 241 | DM | 70 |
| Güstrow | 3 | Güstrow | 2058 | 104 294 | GÜ | 62 |
| Ludwigslust | 4 | Ludwigslust | 2517 | 127 310 | LWL | 89 |
| Mecklenburg-Strelitz | 5 | Neustrelitz | 2090 | 82 365 | MST | 54 |
| Müritz | 6 | Waren | 1713 | 67 002 | MÜR | 67 |
| Nordvorpommern | 7 | Grimmen | 2172 | 110 906 | NVP | 70 |
| Nordwestmecklenburg | 8 | Grevesmühlen | 2076 | 119 362 | NWM | 94 |
| Ostvorpommern | 9 | Anklam | 1910 | 109 219 | OVP | 96 |
| Parchim | 10 | Parchim | 2233 | 101 279 | PCH | 81 |
| Rügen | 11 | Bergen auf Rügen | 973,92 | 70 459 | RÜG | 42 |
| Uecker-Randow | 12 | Pasewalk | 1624 | 76 262 | UER | 54 |
| Város neve |
Jele | Ter. (km²) |
Népesség |
|---|---|---|---|
| Rostock | HRO | 181 | 169 868 |
| Schwerin | SN | 130 | 96 280 |
| Neubrandenburg | NB | 147 | 67 517 |
| Stralsund | HST | 39 | 58 288 |
| Wismar | HWI | 41 | 45 182 |
| Greifswald | HGW | 50 | 53 434 |
Közigazgatási reform
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
2003-ban a tartományi parlament úgy rendelkezett, hogy átszabja a tartomány belső közigazgatási határait. A reformok során a jelenlegi 12 körzetet és 6 körzeti jogú várost 5 nagymegyévé vonják össze. A reform célja, hogy a területi adminisztrációt hatékonyabbá tegyék. A tartomány a reform során számos feladatot és jogot átruház az új nagykörzetekre, miközben a megszűnő kiskörzetek feladatainak egy része a települési közösségek szintjére kerül. Az új nagykörzeteknek legkésőbb 2009. október 1-jéig meg kell alakulniuk. A reform során lehetőség nyílik arra, hogy a kialakítandó nagykörzetek határain fekvő települési közösségek más nagykörzetekbe lépjenek át. A reform után a következő Nagykörzetek jönnek létre:
| Körzet neve | Székhely | Terület (km²) |
Népesség (2006. január 1.) |
|---|---|---|---|
| Mecklenburgi Tóhátság | Neubrandenburg | 5809 | 234 608 |
| Középső-Mecklenburg – Rostock |
Rostock | 3601 | 423 648 |
| Nyugat-Mecklenburg | Schwerin | 6997 | 489 413 |
| Észak-Elő-Pomeránia – Rügen |
Stralsund | 3182 | 239 653 |
| Dél-Elő-Pomeránia | Greifswald | 3584 | 238 .915 |
A területi reformmal elégedetlen tartományi képviselők a greifswaldi alkotmánybíróságon kifogást emeltek a tervezet ellen. Az 2007. július 26-án a bíróság alkotmányellenesnek ítélte a nagykörzetek kialakítását, mivel a körzetesítésnek ez a módja sértette a települési közösségek önrendelkezésének elemeit. Az alkotmánybírósági döntés után indult meg a terv átdolgozása, 2008-ban elkezdődik az új körzetek kialakítása:
Közlekedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Vasutak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Közutak, autópályák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány – földrajzi helyzetéből adódóan – a közúti infrastruktúra tekintetében hagyományosan Németország egyik legelmaradottabb térsége. A part menti hajózás a Keleti-tenger beltenger jellege miatt már a középkor elején is biztonságos volt, ezért a kelet-nyugat irányú utakra nem volt szükség. Az autópályák kiépítése csak a 60-as években indult el. Elsőként a Hamburgot az akkori Nyugat-Berlinnel összekötő tranzitautópálya épült meg a tartomány délnyugati csücskében. 1978-ban a Rostockot Berlinnel összekötő útszakasz nyílt meg. A német egység megvalósulása után 14 év alatt épült meg a Keleti-tenger mellett futó és a tartomány közlekedési gerincoszlopát jelentő A20-as autópálya. 2003-ban nyílt meg a Rostockot a Warnow folyó alatti alagúttal északról tehermentesítő autópálya.
| Autópálya száma |
Európai út száma |
Útvonala | Hossza a tartományban |
|---|---|---|---|
 BAB 14 | (Karstädt) – Grabow – kereszt Schwerin (A 24-sel, Wöbbelin mellett) – Schwerin – Wismar | 59 km | |
 BAB 19 |  | Rostock – Leizen – (Berlin) | 110 km |
 BAB 20 |  | (Hamburg) – Lüdersdorf – Wismar – Greifswald – (kereszt Uckermark / A 11-sel, Szczecin előtt) | 283 km |
 BAB24 |  | (Hamburg) – Gallin – Parchim – (Berlin) | 44 km |
Hajózás és kikötők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A tartomány déli részén az Elbához kapcsolódóan kiépültek a viziutak, de ezek a mai belvízi hajóknak túl sekélyek, rajtuk az áruszállítás mennyisége nagyon lecsökkent. A belvízi utak nem érik el a Keleti-tenger partján lévő kikötőket, s ez komoly versenyhátrányt jelent a nagy nyugatnémet kikötőkkel szemben.
Mecklenburgban 3 nagy, kereskedelmi forgalmat bonyolító tengeri kikötő működik. A Warnow folyó torkolatában épült Rostock kikötője. Az NDK egykori fő kikötője Németország egyesítése után hanyatlani kezdett, 1991-es teljesítménye a két évvel azelőttinek csupán 38%-a volt. A kikötő számára a kiutat a Skandinávia felé irányuló kompforgalomba való bekapcsolódás jelentette. A kikötő forgalmának ma már 55%-át a kompforgalom teszi ki, emellett jelentős az ömlesztett áruk (főként szén és ércek), illetve a kőolaj behozatala. A rostocki kikötő 25,6 millió tonnás forgalmával Németország negyedik legnagyobb kikötője és az AIDA nevű luxus-szállodahajókat üzemeltető vállalat székhelye.[16]
A tartomány másik nagy kikötője Wismar mellett található. 4.3 millió tonnás forgalmát javarészt a Skandináviából érkező ércek, faáruk jelentik.[17] Stralsund kikötőjének vízmélysége túl kicsi, ezért a legnagyobb hajók már nem látogatják. A Stralsundon működő Volkswerft az ország egyik legnagyobb hajógyára.[18] Mindkét kikötőt az elmúlt években felújították és újabb rakpartokat építettek ki.
Repülőterek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rostock mellett 1984-ben az NDK légiereje építette és katonai célokra használta a Laage-repülőteret. 1990 után a Luftwaffe vette át a repülőtér üzemeltetését, de a létesítmény javarészt kihasználatlan volt, ezért megnyitották a civil légiforgalom előtt is. Rostock városa hamarosan megszerezte az üzemeltető vállalkozás tulajdonjogát és felépítette az első utasokat kiszolgáló létesítményeket. A Keleti-tengernél megélénkülő idegenforgalom miatt 2002-ben az állam a repülőtér bővítése mellett döntött, így három év múlva megnyílt az évi 300 000 utas kiszolgálására alkalmas új terminálépület. Jelenleg a Rostock-Laage repülőtér az idegenforgalmi főszezonban 18 000 utast fogad.[19] A repülőteret a turisták mellett a Hansa Rostock labdarúgócsapathoz érkező vendégdrukkerek használják.
Elő-Pomeránia regionális légikikötője a Neubrandenburg-Trollhagen repülőtér. A szovjetek által elhagyott repülőteret a város próbálta meg gazdaságosan üzemeltetni. A 2000-es évek elején rendszeresen indultak innen belföldi és nemzetközi járatok, de a rostocki repülőtér megerősödése elszívta az utasokat. Napjainkban főként a nyaralókat szállító charterjáratok érintik, rendszeres forgalom nincs.[20]
A tengermelléki szigeteken több apró helyi, füves kifutópályás repülőtér is működik, amelyet a tengerjelző szolgálat és a meteorológusok üzemeltetnek.
A tartomány híres polgárai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gebhard Leberecht von Blücher – porosz marsall.
- Wilhelm Gustloff – nemzetiszocialista politikus
- Gottlob Frege – gondolkodó
- Martin Hollstein – olimpiai bajnok kenus
- Egon Krenz – Az NDK utolsó kommunista államfője
- Christian Schenk – olimpiai bajnok tízpróbázó
- Ilona Slupianek – olimpiai bajnok súlylökő
- Andreas Tews – olimpiai és Európa-bajnok ökölvívó
- Jan Ullrich – olimpiai bajnok és Tour de France-győztes kerékpáros
- Stühmer Frigyes – magyarországi ipari úttörő, cukorka- és csokoládégyáros
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.zensus2022.de/EN/Home/_node.html".
- ↑ "Insel Usedom: Urlaub in der sonnenreichsten Region Deutschlands" (német nyelven). reisen.excite.de. 2008. április 30. 2008. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 20..
- ↑ "Geologie und Metereologie" (német nyelven). orchideen-kartierung.de. 2008. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 20..
- ↑ "Bevölkerung am 31.12. nach Kreisen" (német nyelven). Statistisches Amt Mecklenburg-Vorpommern. Hozzáférés: 2008. október 22..[halott link]
- 1 2 "Religionszugehörigkeiten in Deutschland, 2004" (PDF) (német nyelven). Forschungsgruppe Weltansschauungen in Deutschland. 2005. szeptember 27. 3. o. 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 21..
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ "Juden in Mecklenburg-Vorpommern" (német nyelven). Ursula Homann. 2005. szeptember 27. Hozzáférés: 2008. október 21..
- ↑ A tartományi választások eredményei; Elérés: 2007. október 31.
- ↑ Elutasítja a szélsőjobboldali NPD betiltását a német parlament elnöke[halott link]; A Népszabadság cikke; 2006. szeptember 26.; Elérés: 2007. október 30.
- ↑ Aggasztó férfivilág Pomerániában[halott link]; A Népszabadság cikke; 2006. szeptember 22.; Elérés: 2007. október 30.
- ↑ Betiltanák a neonáci pártot[halott link]; A Magyar Nemzet cikke, 2006. szeptember 26.; Elérés: 2007. október 30.
- ↑ A tartományi választások eredményei; elérés: 2008. október 21.
- ↑ Mecklenburg-Elő-Pomeránia alkotmánya Archiválva 2009. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben; Elérés: 2007. november 4.
- ↑ Az alkotmányról rendezett népszavazás eredményei Archiválva 2007. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Az alaptörvény tervezete éles politikai vitákat váltott ki, ezért a keleti tartományok közül Mecklenburg-Elő-Pomerániának az utolsóként készült ez az alkotmánya. Míg más tartományokban alacsony részvétel mellett és viszonylag zökkenőmentes volt az alkotmány elfogadása, addig Mecklenburgban 65%-os részvétel mellett csak a lakosság 60%-a támogatta az alkotmányt. Elérés: 2007. november 4.
- ↑ Mecklenburg-Elő-Pomeránia alkotmánya Archiválva 2013. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben; Elérés: 2007. november 4.
- ↑ A www.flaggen-server.de írása; Elérés: 2007. november 4.
- ↑ A rostocki kikötő forgalmi statisztikái Archiválva 2007. november 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; Elérés: 2007. október 31.
- ↑ A wismari kikötő honlapja; Elérés: 2007. október 31.
- ↑ A stalsundi kikötő honlapja; Elérés: 2007. október 30.
- ↑ [tt_news]=19&tx_ttnews[[tt_news=19&tx_ttnews halott link]][backPid]=15&cHash=eaae6d14fb Rostock-Laage forgalmi adatai; A Rostock-Laage repülőtér honlapja; Elérés: 2007. november 14.
- ↑ A Neubrandenburg - Trollhagen repülőtér honlapja; Elérés: 2007. november 14.
