Akit Bulldózernek hívtak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akit Bulldózernek hívtak
(Lo chiamavano Bulldozer)
1978-as német–olasz film
Rendező Michele Lupo
Producer Elio Scardamaglia
Vezető producer Lucio Bompani
Műfaj akció, vígjáték
Forgatókönyvíró
Főszerepben Bud Spencer
Zene Guido és Maurizio de Angelis
Operatőr Franco Di Giacomo
Vágó Antonietta Zita
Jelmeztervező Walter Patriarca
Díszlettervező Osvaldo Desideri
Gyártásvezető
Gyártás
Gyártó
  • Leone Film
  • Rialto Film
Ország
Nyelv
Játékidő 115 perc
Képarány 2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép
Bemutató
Magyar adó RTL Klub, Film+, Film+2, Prizma TV / RTL+
Korhatár Magyarország Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Kronológia
Kapcsolódó film Bombajó bokszoló (1982)
További információk

Az Akit Bulldózernek hívtak (eredeti cím: Lo chiamavano Bulldozer) 1978-ban bemutatott egész estés olasz-NSZK akció-vígjáték. Bud Spencer úgy nyilatkozott, hogy az egyik legkedveltebb filmje Buldózer. A forgatókönyvet Marcello Fondato és Francesco Scardamaglia írta, a filmet Michele Lupo rendezte, a zenéjét Guido és Maurizio de Angelis szerezte, a producere Elio Scardamaglia volt, a Leone Film és Rialto Film készítette. Olaszországban 1978. szeptember 15-én, Magyarországon 1983. január 20-án mutatták be a mozikban.

Cselekmény[forrásszöveg szerkesztése]

Bulldózer (Bud Spencer), az öreg nápolyi kagylóhalász bárkája egy tengeralattjáró miatt tönkremegy. Buldózer halászbárkáját a kikötőbe húzzák, a kagylóhalász pedig elmegy vacsorázni a helyi Gálya nevű étterembe. Miközben fogyasztja rántottáját látja, egy amerikai őrmester, Kempfer (Raimund Harmstorf) minden civilt megver szkanderben. Mikor Buldózer kiér, egy huszonéves fiú megfenyegeti pisztollyal, és ő elveszti majdnem minden vagyonát. Visszamegy az étterembe, és az óráját meg a nyakláncát felteszi a szkanderben, Kempfert hívja ki játékra, aki elfogadja. Egy kis játszadozás után leveri az őrmestert, s megint lesz pénze. Kempfer megesküszik hogy bosszút áll, de nemcsak emiatt van arra oka Bulldózerrel szemben. Bulldózer egykor Amerikában világhírű rögbijátékos volt. Bulldózer mindig hitt a játék tisztaságában, de végül rájött, hogy a meccseket megbundázzák. Végül Bulldózer megelégelte ezt és az egyik meccsen lesétált a pályáról. Kempfer pedig minden pénzét feltette az ő csapatára. Ezért mindent újból kellett kezdeni az őrmesternek.

A helyi fiatal fiúk utálják Kempfert, s megkérik Bulldózert, hogy bánjon el vele, de az öreg visszautasítja. A fiúk Marco Stefanelli kiket Tonynak, Gerrynek, Spitznek, Orsonak és Tojonak hívnak figyelemmel kísérik Bulldózert, kiről tudják, hogy valaha a legjobb amerikaifutball-játékos volt. Kihívja őket az amerikai hadsereg egy meccsre, s elfogadják. Megkérik Bulldózert hogy készítse fel őket a meccsre, azonban az visszautasítja, mivel neki már csak a hajóját kell megjavítani, s megy tovább halászni. De később látva, hogy a fiúk tényleg komolyan készülnek, mégis elvállalja, pedig a hajóját megjavították. Eljön a meccs napja. Kempfer rögbicsapata eleinte szabályosan játszik és a Bulldózer által alaposan felkészült fiúk előnybe kerülnek. Aztán Kempfer kiadja a parancsot, hogy az emberei sportszerűtlen (de elfogadható) manőverekkel kiüssék a pályáról a fiúkat, így a Kempfer-féle csapat sorra szerzi a gólokat, már egyhangú lesz a meccs. A félidőben Bulldózer veszekedik Kempferékkél, aki azonban egyenesen a szemébe mondja, hogy egy vesztes. Az őrmesteren eluralkodik a beképzeltség, ám most már Bulldózer sem hagyja ennyiben, ezért elhatározza, hogy a sportszellemiséget nem ismerő jenkiket megtanítja a legkeményebb játékra. Ezért Bulldózer mindenki csodálatára a második félidő végén beáll. Kempfer tudja, hogy veszélyben van újra minden, ezért mozgósítja az összes cserejátékos, s ő maga is belép a játékba. A tábornok amúgy is megfenyegette Kempfert, hogyha elveszíti a játékot az új-mexikói sivatagba fogja áthelyezni. Bulldózernél is a nagy a tét, hisz az addig lézengő, bűnözésre és csavargásra hajló ifjak most végre egy csapattá kovácsolódhatnak és összekuszált életük helyrebillenhet. A legvégén Bulldózer egy óriási touchdownt szerez, és bár nem nyernek az olaszok, de mindenki ünnepeli Bulldozer csapatát.

Szereplők[forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
Bulldozer Bud Spencer Bujtor István
Kempfer őrmester Raimund Harmstorf Tordy Géza
Martin ezredes Reinhard Kolldehoff Képessy József
Spitz Giovanni Vettorazzo Csernák János
Ghigo Nando Paone Helyey László
Tojo Enzo Santaniello Felföldi László
Tony Marco Stefanelli ?
Gerry Ottaviano Dell'Acqua ?
Medve Joe Bugner Szersén Gyula
Tony apja Totò Mignone Szabó Ottó
Curatolo Gigi Reder Szatmári István
Szerelő Luigi Bonos Komlós András
Borbély Piero Del Papa Kránitz Lajos
Osvaldo Renato Chiantoni Kaló Flórián
Kempfer őrmester katonái Riccardo Pizzuti Gáti Oszkár
Claudio Ruffini Koroknay Géza
Osztó a kártyapartin Omero Capanna Balázs Péter
Kommentátor a meccsen Carlo Reali Szokolay Ottó
Fehér papagáj (hang) (papagáj) Földessy Margit
Fekete madár (hang) (fekete madár) Gera Zoltán
Osvaldo bajszos embere Fortunato Arena Gruber Hugó
Osvaldo piros galléros embere Artemio Antonini Füzessy Ottó
Fogadók és kizsebelt szerencsejátékosok n. a.
n. a. Balázsi Gyula
Sportorvos a meccsen n. a. Izsóf Vilmos
Öreg bácsi a kikötőben n. a. Szoó György
Sört követelő katona n. a. Surányi Imre
Szkandermeccsen izguló katonák n. a. Dengyel Iván
Varga T. József

A film forgatása[forrásszöveg szerkesztése]

Az akkor színészi fénykorát élő Raimund Harmstorf szerepeltetése többek közt azt a célt szolgálta, hogy a film a német mozikban is jól szerepelhessen. Ennek ellenére Harmstorf sem itt, sem más Bud Spencerrel készült közös filmjében (pl. Seriff az égből) nem tudott jól szerepelni, a tömegjelenetekben nem tudott kitűnni és a karizmája is elnyomottabb a főhőshöz képest. Ezzel szemben a magyar Joe Bugner, aki profi bokszoló volt tökéletesen együtt tudott dolgozni Spencerrel a bunyóknál és más jeleneteknél, ami jobban harmonizált a főszereplőhöz, ezért még több másik filmben szerepeltek együtt.

A D'Angelis testvérek által szerzett filmzene népszerű sláger lett. A verekedések sokkal eltúlzottabbak itt, mint más korábbi vígjátékokban: a fölpofozott emberek szinte a magas égig repülnek, vagy kiviszik a téglafalat is, akkora erővel csapódnak neki. Az összetűzésekben az agresszió nagyon marginalizálódott, egyértelműen látszik, hogy igazi, mulatságos verekedésekről van szó, amelyek szórakoztatni akarnak és nem az adrenalint növelni. A verekedése vicces eltúlzása pedig folytatódik a későbbi Bud Spencer-, illetve Spencer-Hill filmekben.

A film Olaszországban elsöprő sikert aratott és bekerült a hatvan, legjobban kivitelezett hazai alkotások közé. Bud Spencer sikerét mi sem mutatja még, hogy 1978-ban még három másik filmjével is a 10 toplista élére került.

Érdekességek[forrásszöveg szerkesztése]

  • A Bud Spencerrel verekedő iszákos amerikait játszó Claudio Ruffini a filmben valóban felhajtott nem kis mennyiségű szeszt. A színész-statiszta egész életében alkoholizmussal küszködött, később emiatt már nem tudta munkáját folytatni és a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta a halálát.
  • Buldózer fiatal barátaival a bárban egy gitáron kísérve énekli a Quien te lo dijo c. dalt – ez Bud Spencer szerzeménye, aki pályája során énekelt és zenélt számos hangszeren (gitár, zongora, szaxofon), ezért nem is kellett imitálnia a filmekben a zenélést. Számos önálló szerzeménye is van olasz és nápolyi nyelven.

Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]

  • Bud Spencer & Terence Hill krónikák, Vintage Media Kft. 2014. ISBN 978-963-89969-1

Források[forrásszöveg szerkesztése]

További információk[forrásszöveg szerkesztése]