V. Jóannész bizánci császár
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| V. Jóannész | |
 |
|
|
|
|
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje 1341. június 15. – 1379 1379 – 1390 1390 – 1391. február 16. |
|
| Elődje | III. Andronikosz |
| Utódja | II. Manuél |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1332. június 18. Didümoteikho |
| Elhunyt | 1391. február 16. (58 évesen) Konstantinápoly |
| Házastársa | Helena |
| Gyermekei | IV. Andronikosz II. Manuél Mihály Theodor Eiréné |
V. Jóannész Palaiologosz (görögül: Ίωάννης Ε' Παλαιολόγος) (1332. június 18. – 1391. február 16., uralkodott: 1341-1391, ténylegesen hatalmon 1341-1347; 1354-1376; 1379-1390; 1391) bizánci császár
A Jóannészok viszálya [szerkesztés]
Jóannész kilenc éves volt, amikor megörökölte a császári bíbort, így régens kormányzott helyette apja minisztere, Johannesz Kantakuzénosz személyében. A régensnek komoly ellentábora akadt, amit az anyacsászárné is erősített, így elmenekült a Konstantinápolyból, és fellázadt. Trákiában császárrá koronáztatta magát VI. Jóannész néven, míg az ifjú V. Jóannész és támogatói a fővárosban húzták meg magukat. Hat évig dühöngött a polgárháború, minek során az ellenfelek az amúgy ellenséges szerbek és oszmánok, illetve mindenféle nemzetiséghez tartozó zsoldosok segítségéhez is folyamodtak. Végül a lázadó régens győzött azáltal, hogy kiegyezett a törökökkel, és 1347-ben bevonult a fővárosba. Ellenzékével alkut kötött: császárrá koronáztatta magát, a legális uralkodót teljesen háttérbe szorítva mindennemű intézkedésben. Kantakuzénosz Jóannész intézkedései révén azonba nemsokára elvesztette népszerűségét, és V. Jóannész átvehette a hatalmat.
Országos léptékű családi problémák [szerkesztés]
Jóannész uralma alatt a birodalom felbomlása tovább folytatódott fia, a későbbi IV. Andronikosz lázongása (1376-1379 között ő tette le V. Jóannészt a trónról, és 1385-ben megint megpróbálta átvenni a hatalmat) és a folyamatos oszmán támadásoknak köszönhetően, akik időközben Európában is megvetették a lábukat (1354, Gallipoli). 1381-től a birodalom rendszeres sarcot fizetett a törököknek, akik I. Murád szultán óta Edirnében állították fel központjukat. Bizáncot a császár erőtlen kísérlete a kereszténység újraegyesítésére sem mentette meg a lejtőn való egyre mélyebbre süllyedéstől, és a hamarosan bekövetkező végső bukástól. Az idő császár még élete utolsó éveiben is kénytelen volt egy újabb családtagja ellen harcolni: ezúttal VII. Jóannész, Andronikosz fia kényszerítette nagyapjára akaratát (1390).
| Előző uralkodó: III. Andronikosz |
|
Következő uralkodó: IV. Andronikosz, VII. Jóannész, II. Manuél, társa VI. Jóannész |
