I. Ferenc leszboszi uralkodó
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Francesco Gattilusio | |
| Leszbosz szigetének első szuverén uralkodója | |
| I. Ferenc | |
| Uralkodási ideje | |
| 1355 – 1384 | |
| Elődje | - |
| Utódja | II. Ferenc |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Gattilusi család |
| Született | 1326[1] Genova |
| Elhunyt | 1384. augusztus 6. (57-58 évesen)[1] Leszbosz |
| Testvére(i) | Miklós enoszi uralkodó |
| Házastársa | Maria Palaiologos |
| Gyermekei | II. Ferenc leszboszi uralkodó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Gattilusio témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Ferenc leszboszi uralkodó szül. Francesco Gattilusio (megh.: Mitilíni, 1384. augusztus 6.) genovai származású kalóz, Leszbosz szigetének első szuverén uralkodója, a Gattilusi-dinasztija alapítója.
Élete[szerkesztés]
Testvére Niccolò Gattilusio volt, akit később társuralkodónak tett meg és Enosz városa fölé helyezte. Szüleik neve nem ismert, csak annyi valószínűsíthető róluk, hogy édesanyjuk a genovai Doria nemesi családból eredt. A testvérek kalóznak álltak és 1354-ben kikötöttek Tenedosz szigetén, ahol V. János császár rezidenciája is állt. Ebben az időben a Bizánci Birodalomban polgárháború dúlt, VI. János viaskodott a trónért Kantakuzénosz Jánossal.
János és Francesco szövetséget kötöttek egymással Kantakuzénosz ellen, amelynek jegyében a császár Mária nevű húgát Francescónak ígérte.
1354 decemberében Francesco és Niccolò vezette flotta közeledett Konstantinápoly felé. Cselt alkalmazva úgy tettek, mintha hajóik hajótörést szenvedtek volna és rakományuk megmentése érdekében a konstantinápolyi helyőrség segítségét kérték, melyért cserébe a rakományból ígértek egy részt. A haszon reményében a helyőrség katonái megnyitották előttük az utat, így Gattilusio ötszáz genovai fegyverese be tudott hatolni a városba, a falakat ellenőrzésük alá vonták és a zavart kihasználva János katonái be tudtak vonulni Konstantinápolyba. Kantakuzénosz lemondott a trónjáról december 4-én és kolostorba vonult.
Leszbosz élén[szerkesztés]
A győzelem után sor került Francesco és Mária menyegzőjére. Francesco sikere további jutalmaként arkhóni címet nyert és a császár Leszbosz szigetét adományozta neki, ahol széles körű autonómiával bírt. János császár hatalma azonban annyira gyenge volt, hogy Ferenc tulajdonképpen nem függött tőle, sőt hatalma a következő években egyre csak nőtt, rátéve a kezét más szigetekre is. A székhelye Mitilíni erődjében volt, a környező vizek kereskedelmét ő tartotta kézben és Genovával kereskedett elsősorban, amely nagy hasznot hajtott neki.
1366-ban szövetséget kötött Nagy Lajos magyar királlyal és VI. Amadé savoyai gróffal az oszmán-törökök és Bulgária ellen. I. Murád szultántól elfoglalta Gallipolit is. 1369-ben elkísérte sógorát, János császárt Demetriosz Kidonész teológussal Rómába V. Orbán pápához, hogy a török ellen segítséget kérjenek, s megpróbálják egyesíteni a keleti és nyugati egyházát, de ez utóbbi közvetítés sikertelen maradt.
Halála[szerkesztés]
1384. augusztus 6-án súlyos földrengés rázta meg Leszbosz szigetét. Ő, felesége és két fia Andronikosz és Dominik meghalt a katasztrófában. Harmadik fia, Jakab viszont átvészelte a földrengést és Kidonész közreműködésének is köszönhetően a család uralma fennmaradt a szigeten, Jakabból pedig II. Ferenc néven szintén leszboszi uralkodó lett.
- ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2018. november 1.)