Ugray György
Ugray György | |
Született | 1908. február 16.[1] Dicsőszentmárton[1] |
Elhunyt | 1971. november 21. (63 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | négy gyermek |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Sírhelye | Óbudai temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ugray György (Dicsőszentmárton, 1908. február 16. – Budapest, 1971. november 21.) magyar szobrászművész.
Élete
Erdélyi református családból származik; apja Ugray Gábor megyei állatorvos, állategészségügyi főfelügyelő, anyja Ziegler Klára. Három fiú- és négy leánytestvére volt.[2]
Marosvásárhelyen járt iskolába, azonban a Bolyai Farkas Líceumban folytatott tanulmányait a negyedik osztály elvégzése után, 1920-ban abba kellett hagynia, mivel édesapja elhunyt, s így – minthogy fivérei Magyarországon tartózkodtak – neki, az otthon lévő legidősebb fiúnak kellett segítenie az anyagi támasz nélkül maradt édesanyját és öt testvérét.[3] Asztalos inasnak szegődött, s kitanulva a szakmát felszabadult.[3][4]
Mivel továbbtanulni otthon nem volt lehetősége, 1926-ban átköltözött Magyarországra, ahol a Ganz gyárban helyezkedett el asztalosként; emellett négy év alatt érettségit szerzett a budapesti református főgimnáziumban.[3] Szabadidejében minden munkát elvállalt, hogy anyagi forrást teremtsen tanulmányaihoz.[3] 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátrai Lajos, Simay Imre és Reményi József voltak a tanárai.[5] 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.[6] Mestere Bory Jenő lett, akinek négy éven át tanársegéde is volt.[7] Ő tervezte az 1937. évi párizsi világkiállítás mindkét magyar plakátját, 1938-tól rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain, többször nyert pályázatot, 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába.[4][8][9]
1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pietà, Szent István című szobrait. Sikeres kiállításai voltak Olaszországban (Róma, Pádua), több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetem matematikai tanszékére, Szent István-szobra, valamint a Római Magyar Történeti Intézet alapítójának, Fraknói Vilmosnak portrédomborműve pedig az Római Magyar Akadémiára került.[7][10]
Ösztöndíja lejárta után egy gazdag olasz vállalkozó bízta meg munkával a fővároshoz közeli Palestrinában, ahol birtokán több mint egy éven át faragott neonklasszicista márványszobrokat a Villa Torresina parkjába.[11]
Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra és Óbudán telepedett le, ám pályája nem bontakozhatott ki. A második világháború végén behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza.[8][10] Alkotókedve a fogolytáborban is megmaradt, azonban egészsége megromlott; hazatérése után két évet betegeskedett.[4] Azért, hogy családját el tudja tartani, 1950-ben mintakészítő asztalosként helyezkedett a Soroksári úti Fémáru és Szerszámgépgyárban. Itt a vállalatvezetés engedélyével – önképző jelleggel – képzőművészeti szabad iskolát szervezett és vezetett.[12] Csak 1956-ban kapott két dombormű elkészítésére megbízást, emellett több plakettet mintázott. Később a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol szobrok kivitelezésével, mások munkáinak felnagyításával kereste kenyerét.[10]
Önálló alkotásra ritkán kapott megrendelést.[7][13] 1959-ben elkészítette a Czabán Samu, 1966-ban a Gyógyítás, majd a Frankel Leó domborműveket. 1968-ban a Műcsarnokban kiállított 15 alakos, sodró erejű Dózsa fa domborműve olyan sikert aratott, hogy Budapest III. kerületi Tanácsa megvette és a díszteremben helyezte el; a mű első vázlatát pedig a Minisztertanács Mongóliának ajándékozta.[10] A még dinamikusabb, ugyancsak fába faragott ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművét a III. kerületi Pártbizottság vásárolta meg.[10] Az alkalmanként adódó megrendelések mellett restaurálásokat is végzett és kisebb megbízásokat teljesített, mint például az Egri csillagok című film megölt török katonáinak alakjai, vagy a Budapesti Vidám Park Barlangvasútjának János vitéz- és lovashuszár-figurái.[4] A súlyosan beteg művész Kőműves Kelemen balladáját már nem tudta befejezni, ám még a kórházban is dolgozott, ahol András apostol megfeszítését mintázta meg.[10]
A római iskola harmadgenerációs alkotójának számító Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek.[5] Alkotásainak többsége azonban minta maradt. Ezek egy részét halálának 23. évfordulóján az egykori műteremből kialakított magánmúzeumban mutatta be családja.[14] Bár megvalósult domborműveinek többségét a rendszerváltás után eltávolították a közterületekről és közintézményekből, több gipszből és fából mintázott szobrát viszont kőbe faragták vagy bronzba öntötték és állították fel méltó helyen.
1939. december 5-én kötött házasságot Budapesten Bervanger Magdolnával. Házasságukból öt gyermek született; három lány (Magda, Klára és Katalin), valamint két fiú (a négy hónapos korában elhunyt Gábor és György). A család Óbudán élt, előbb a Lajos utcában, majd a Kórház utcában, ahol Ugraynak műterme is volt.[15] Ugray Györgyné tanárként dolgozott Budapest III. kerületében, fia, ifj. Ugray György (Budapest, 1945. április 3.) ugyancsak szobrász lett.[2][16]
1971-ben hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Ravatalánál Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész mondott búcsúbeszédet.[14] Az óbudai temető 21/1-es parcellájában nyugszik; sírjára fia faragott kopjafát, rajta Ács Józsefnek az elhunytat ábrázoló bronz plakettjével. A sír 2020 óta a Nemzeti Örökség Intézetének védettsége alatt áll.[17]
Egyéni kiállítások
- 1936 - Mohács [18]
- 1942 - Róma
- 1979 - Óbudai Pincegaléria,[19] Óbuda [20]
- 1979 - Művelődési ház Csillaghegy [21]
- 1994 - Házimúzeum,[22] Óbuda
- 2017 - Pestszentimrei Közösségi Ház (PIK)[23]
Főbb alkotásai
- Szinyei Merse Pál (márvány mellszobor, 1938, Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola)
- Örschläger család síremléke (1939, Kassa)
- Fraknói Vilmos (dombormű, 1941, Római Magyar Akadémia)
- Szent István (kőszobor, 1941, Római Magyar Akadémia)
- Bolyai Farkas (kő portré, 1942, Róma)
- Flóra (carrarai márvány, 1942, Palestrina, Villa Torresina)
- Szamár gidával (terrakotta dombormű, 1950, Almásfüzitő)
- Czabán Samu (kő dombormű, 1959, Budapest III. ker., Vörösvári úti iskola) (ma: Óbudai Múzeumban)
- Zelma síremléke (kőszobor, 1963, Budapest III. ker., Óbudai temető)
- Gyógyítás (kő dombormű, 1966, Szeged, Odessza lakótelep, Gyógyszertár)
- Dózsa (15 alakos fa dombormű, 1968, Budapest III. kerületi Tanács)
- Tóth Ede (kő mellszobor, 1972, Sárospatak, Iskolakert)
- Első anyaság (1969; 1982, Budapest, Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza)
- Kőrösi Csoma Sándor (patinázott gipszszobor, 1986, Budapest III., Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium).
- 1919 (5 m-es fa dombormű, Budapest III. ker-i pártbizottság székháza)
- Frankel Leó (szobor, Budapest II. ker., Frankel Leó Általános Iskola)
- Frankel Leó (vörös márvány dombormű, Budapest III. ker., Frankel Leó Művelődési Ház)
- Olvasó öregasszony (gipsz szobor 1959; mészkő szobor, 2017, Szentendre, Skanzen)
- Pietá (Madonna gyermekével) (gipsz, 1940; bronz szobor 2017, Budapest XVII. ker, Szent Kereszt Felmagasztalása templom)
- Óbuda (gipszszobor, 1967; bronz szobor 2019, Budapest III. ker., Kórház utca)
Jegyzetek
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
- ↑ a b Kerkayné Maczky Emese: Ugray Gábor alezredes és fivérei. csendor.com. MKCsBK (2012) (Hozzáférés: 2021. február 15.) (PDF: 854 KB oldal ) arch
- ↑ a b c d Finta Zoltán: Targu-muresi gyalupadtól a párisi világkiállítás plakátrengetegéig. Keleti Újság, XX. évf. 70. sz. (1937. március 26.) 6. o.
- ↑ a b c d Kiállításismertető 2017
- ↑ a b Kortárs Magyar Művészeti Lexikon
- ↑ Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola évkönyve 1934–1936: Végbizonyítványt nyert 1934. szept. 1–1936. máj. 1-ig. Szerkesztette: Helbing Ferenc. Budapest: OMKII. 1936. 44. o. Hozzáférés: 2021. március 12.
- ↑ a b c Magyar Életrajzi Lexikon
- ↑ a b Garami Gréta: Ugray György Óbuda-szobráról. Óbudai Anziksz, V. évf. 3. sz. (2019. június) 23–25. o. arch ISSN 2416-1667 Hozzáférés: 2021. február 14.
- ↑ Magyarországi ösztöndíjasok a két világháború között Olaszországban. In Szlavikovszky Beáta: Fejezetek a magyar-olasz kulturális kapcsolatokról 1880–1945 között. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar. 2009. 216. o. arch Hozzáférés: 2021. február 14. (PDF, 1,6 MB)
- ↑ a b c d e f Maksay 1972
- ↑ A gazdag vállalkozó, a Villa Torresina birtokosa Dr. gr. Giovanni Maria Ticca (Dorgali, 1895. november 19. – Róma, 1966. április 18.) mérnök, Sant'Ilario grófja volt; az S.A. «Costruire» ipari építő vállalat elnöke és műszaki igazgatója, az olasz fasiszta rezsim korai szakaszában a Nemzeti Fasiszta Párt ifjúsági szövetségi titkára. Lásd: Villa Torresina – Storia. it.wikipedia.org, (2021. február 14.) Hozzáférés: 2021. február 14.
- ↑ Ács József-interjú
- ↑ Életrajza a KöztérKép.hu-n
- ↑ a b (f): Magánmúzeum? Új Magyarország, III. évf. 274. sz. (1994. november 22.) 7. o.
- ↑ Budapest III. kerület, Kórház utca 1. (a Fő tér sarkán álló épület).
- ↑ (cz): Ma délután: Szobrot avatnak Óbudán. Esti Hírlap, XXVII. évf. 89. sz. (1982. április 16.) 8. o.
- ↑ Nemzeti sírhelyek: Ugray György. nori.gov.hu. Budapest: Nemzeti Örökség Intézete (2020) (Hozzáférés: 2021. február 21.) arch „Sírkert: Óbudai temető, Budapest; Parcella: 21/1, Szakasz: N/A, Sor: N/A, Sír: N/A; Védett: 2020”
- ↑ (-): Kép és szobor tárlat. Mohácsi Hirlap, XXV. évf. 31. sz. (1936. augusztus 2.) 3. o. „A fiatal művészgeneráció egy sokat ígérő tagja, Ugray György szobrász és festőművész a Korona szálló emeleti helyiségében július 29-től augusztus 6-ig tartó kép- és szoborkiállítást nyitott…”
- ↑ 1976–87 között a Zichy-kastélyban üzemelő Óbudai Klubház, 1988-tól pedig az Óbudai Társaskör által működtetett kisgaléria. A kiállítást a „Székelyföldön 70 éve született, gyári asztalosból lett jelentős művész” emlékére rendezték.
- ↑ (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 5. sz. (1979. január 29.) 4. o.
- ↑ (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 13. sz. (1979. március 26.) 4. o.
- ↑ Egykori műtermében; Budapest III. kerülete, Kórház utca 1.
- ↑ Temesi László: Ugray György kiállítása a PIK-ben: Fába, bronzba, terrakottába, gipszbe, márványba „öntötte”, faragta a gondolatait Ugray György szobrászművész. bp18.hu. Budapest: Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc - Pestszentimre Önkormányzata (2017. szeptember 27.) (Hozzáférés: 2021. február 21.) arch
Források
- ↑ Maksay 1972: Maksay László: Ugray György (1908–1971). Művészet, XIII. évf. 3. sz. (1972. március) 26. o.
- ↑ Kortárs Magyar Művészeti Lexikon: Szolláth György – Wehner Tibor: Ugray György. http://artportal.hu. Budapest: Artportál (2003) (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon: Ugray György. mek-oszk.hu. Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtár (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
- ↑ Ács József-interjú: Beszélgetés Ács József szobrászművésszel. Debnár László rakosliget3.uw.hu. Budapest (2009) (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
- ↑ Életrajza a KöztérKép.hu-n: Ugray-Mócz Katalin: Id. Ugray György: Édesapám életrajza. kozterkep.hu. Budapest (2014. július 31.) (Hozzáférés: 2021. február 15.) arch
- ↑ Kiállításismertető 2017: „Erdélytől a Vatikánig”: Ugray György (1908-1971) szobrászművész emlékkiállítása. ars-sacra.hu. Budapest: Pestszentimrei Közösségi Ház Klubgaléria (2017. szeptember 13.) (Hozzáférés: 2021. február 14.) arch
További információk
- Ugray György a Facebookon
- Ugray György a KöztérKép.hu-n
- Ugray György az MKCsBK honlapján