Frankel Leó

Frankel Leó

Frankel Leó (Óbuda-Újlak, 1844. február 28. – Párizs, 1896. március 29.) politikus, a párizsi kommün munka- és kereskedelemügyi bizottságának vezetője.

Élete

1844-ben Budán született zsidó családban. Eredetileg ötvös, aranymester volt. 1861-től Németországban dolgozott, 1867-től az osztrák Volksstimme franciaországi tudósítója volt. Részt vett az I. Internacionálé munkájában. Letartóztatták, a Párizsi Kommün idején szabadították ki a börtönből. 1871. március 26-án beválasztották a Párizsi Kommünbe, és áprilisban a munka- és kereskedelemügyi bizottság vezetője lett. A májusi bukás után, a kommünt követő véres megtorlás - a kiszabott halálbüntetés - elől sebesülten Londonba menekült. Londoni évei alatt az I. Internacionálé Főtanácsának tagja lett. Marx és Engels közvetlen munkatársa.

1876-ban visszatért Magyarországra, ahol a munkásmozgalom aktív szervezőjeként dolgozott. A német nyelvű Arbeiter Wochen-Chronik szerkesztője, majd 1890-ben a Magyarországi Általános Munkáspárt egyik alapítója.

1881-ben lázításért és államellenes szervezkedésért, egy sajtóper nyomán börtönbüntetésre ítélték, másfél év volt a kirótt büntetés. Szabadulása után Franciaországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában élt. Továbbra is aktívan részt vett a munkásmozgalomban.

Halálakor, 1896-ban több ezer francia munkás kísérte utolsó útjára a párizsi Père Lachaise temetőbe, ahol obeliszk őrzi emlékét. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonában nyugszik.

Emlékezete

• Budapesten 1953-ban utat neveztek el róla.
• A rendszerváltás után ismételt jobboldali és szélsőjobboldali^[forrás?] kezdeményezések ellenére az utcanevet nem változtatták meg.
• Baján a Frankel Leó német nyelvű gimnázium. Más néven MNÁMK. (Ungarndeutsches Bildungszentrum)

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990

Források

• Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0