Solymári-sziklaüreg

Solymári-sziklaüreg
Hossz	? m
Mélység	10–12 m
Magasság	? m
Függőleges kiterjedés	? m
Tengerszint feletti magasság	? m
Ország	Magyarország
Település	Solymár
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	megsemmisült
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymári-sziklaüreg témájú médiaállományokat.

A Solymári-sziklaüreg Solymáron, a Zsíros-hegyen lévő barlang volt. A kőbányászat semmisítette meg a pleisztocén kori őslénytani leleteket szolgáltató üreget.

Leírás

A Solymári-ördöglyuk és a Solymári-kőfülke közvetlen közelében található nagy mészkőbányában tárult fel. Tektonikus repedés mentén dachsteini mészkőben képződött, majd teljes hosszában barlangi agyagrétegek töltötték ki a csaknem függőleges üregét. Ez azért volt, mert a felső része a szabadba nyílt. Tasnádi Kubacska András szerint 10–12 m mélységig volt feltárva. Kadić Ottokár azt írta, hogy 10–12 m magas volt. Ez az adat jelenleg tehát vertikális kiterjedést jelent, mert nem lehet megállapítani, hogy mély volt az üreg, vagy magas.

1984-ben volt először Solymári-sziklaüregnek nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Solymári-sziklahasadék (Láng 1958), Solymári sziklahasadék (Bertalan 1976) és Solymári sziklaüreg (Tasnádi Kubacska 1926) neveken is.

Őslénytani leletek

Budinszky Károly 1907-ben emlősfajok leleteinek a megtalálásáról számolt be innen, amiket a Budapesti Tudományegyetem Földtani Tanszékén preparált és a halála után az egyetem tulajdona lett. A talált leletek Ursus spelaeus, Canis lupus, Canis vulpes, Panthera spelaea, Equus caballus, Cervus capreolus, Cervus elaphus, Cervus alces és antilopfélék maradványai voltak. A csontok többsége barlangi medve csont és a szürke farkas csont is gyakori. A barlangi oroszlán maradványai a legszebb darabok és mind a négy mancsot nagyon jól lehetett rekonstruálni belőlük. Méhelÿ Lajos megjegyezte, hogy a maradványok nincsenek rétegek szerint elkülönítve és a negyedidőszaki leletek a recens leletekkel keveredtek. Vadász Elemér megállapította, hogy nem volt réteghatár és ezért nem lehetett a rétegeket elkülöníteni. Budinszky Károly ekkor nem tulajdonított nagy jelentőséget a gyűjtött maradványainak.

Az anyagot Kubacska András dolgozta fel, amit Papp Károly engedett át neki. Nopcsa Ferenc dolgozószobát biztosított munkájához a Földtani Intézetben, Kadić Ottokár az intézet oszteológiai anyagának használatát tette lehetővé, Vadász Elemér, aki Budinszky Károllyal többször járt a helyszínen, betekintést engedett a naplójegyzeteibe. Kubacska András kiegészítette a faunalistát az európai sünnel, a barlangi hiénával, egy mus fajjal, a gyapjas orrszarvúval, egy nyúllal, amely valószínűleg havasi nyúl, a léprigóval, ezt Lambrecht Kálmán határozta meg és nem beazonosítható korú denevérfajokkal, ezeket Véghelyi Lajos határozta meg. Az antilop és a vörös róka kimutatása innen szerinte téves.

Az itt talált barlangi oroszlán négy mancsáról Haberl Viktor gipszmásolatokat készített és külön vitrinben ki lettek állítva a Budai Vár-barlang régi barlangtani gyűjteményének részeként. Ritka az oroszlán előfordulása barlangban és a Solymáron talált csontok ráadásul majdnem teljesen megmaradtak.

Kutatástörténet

Kőfejtés során nyílt meg 1905-ben és 1906 vagy 1907 folyamán vált kőfejtés áldozatává. 1907-ben jelent meg az első írás róla. Budinszky Károly számolt be az 1905-ben és 1906-ban gyűjtött őslénytani leleteiről a Magyarhoni Földtani Társulat egyik szakülésén, azért hogy környékének többi barlangját is vizsgálják át. Egy földtani bejárás alkalmával talált rá. Kubacska András részletesen ismertette egyik 1926-os előadásában és az ez alapján készült publikációjában. Ebben a dolgozatban megjelent 5 fénykép a leletekről és a lelőhely keresztmetszeti vázlata rétegtani viszonyokkal, amit Vadász Elemér rajzolt le Budinszky Károly adatai alapján. 1928-ban szintén írt róla és Bartucz Lajos 1906-ban készült fényképét is megjelentette, ami az egyetlen megmaradt fénykép az üregről.

Az 1958-ban napvilágot látott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a barlang már nincs meg, mert a bányászat megsemmisítette. É–D-i irányú, tektonikus eredetű, kb. 12 m magas és 3–4 m széles hasadék volt, amely később kitöltődött pleisztocén rétegekkel. Az alsó, 5 m vastag rétegsora kb. 5 m vastag, mészkőtörmelékes barlangi agyagból és az arra rakódott pár dm-es, kalcitos és aragonitos padból állt. Ez a réteg nem tartalmazott ősmaradványokat, de érdekes, mert már Budinszky Károly is megállapította, hogy forrásműködés nyomai megfigyelhetők benne úgy, mint a Solymári-ördöglyuk üledékeiben. Feljebb 2–3 m vastag vörösbarna agyagréteggel, majd 4 m vastag sárgás, barlangi agyaggal folytatódik a hasadék rétegsora.

Az előbbiből került elő a barlangi medvecsontokat tartalmazó fauna. Vagyis, ebben az időszakban Tasnádi Kubacska András szerint a felső pleisztocén alsósolutréi kultúra idején már jobban ki volt emelkedve a terület és abbamaradt a karsztvíz, hévíz kifolyása a környező barlangokból. A Solymári–Pilisvörösvári-medence térszínéhez, azaz a legközelebbi erózióbázis szintjéhez képest a barlangi hasadék pedig magasabb, függőbb helyzetbe került. A felsőbb szint sárgás legfelső pleisztocén agyagából nem került elő fauna. A Solymári-kőfülke kioldódása a Solymári-sziklaüreghez hasonlóan a mainál alacsonyabb, az erózióbázis közelében lévő szinten történt.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben lévő Csúcs-hegy É-i oldalában elhelyezkedő kőfejtőben, Solymáron nyílt Solymári sziklaüreg másik neve Solymári sziklahasadék. Az É–D-i irányú tektonikus repedés mentén létrejött sziklaüreg 10–12 m mély. Lefejtették. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Solymári-sziklaüreg néven a barlangot említő 2 irodalmi mű megjelölésével. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Solymári-sziklaüreg néven Solymári sziklahasadék névváltozattal, valamint térképen van feltüntetve helye. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Pest megyében lévő Solymáron elhelyezkedő Solymári-sziklaüreg, Kőbánya (Felsberg) a teljesen feltárt és elpusztult barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 207. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Budinszky Károly: A solymári diluviális korú csontlelet. Földtani Közlöny, 1907 (37. köt.), 493. oldal (Német nyelven 562. oldal.)
• Budinszky Károly: Solymár egykori rengetegjeinek ősoroszlánjai. Pesti Hírlap, 1909. július, 11. sz.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás 1926. évi eseményei. A természet, 1929. (25. évf.) december 1–15. (23–24. sz.) 233. old.
• Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék, a Várhegyi barlang és a barlangtani gyűjtemény ismertetése. Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 3–4. füz. 70. oldal
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 289–291. oldal
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 293. old.
• Kubacska András: A solymári sziklaüreg pleisztocén csontlelete. Barlangvilág, 1926. (1. köt.) 1–4. füz. 1. fényképtábla és a 17–26. oldal
• Kubacska András: A Solymári kőfülke. A természet, 1928. (24. évf.) 5–6. sz. 43. oldal
• Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 213., 214. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat Várhegyi Bizottsága... Barlangvilág, 1937. (7. köt) 1–2. füz. 24. oldal
• Mottl Mária: A lerakódások állatvilága. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. 258. old. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old. (Vértes László 1965-ös könyve alapján a Solymári-sziklaüregből kikerült régészeti leletekről ír, de az a lelőhely valószínűleg a Solymári-kőfülke.)
• Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. 224., 227. old. (A Solymári-sziklaüregből kikerült régészeti leletekről ír, de az a lelőhely valószínűleg a Solymári-kőfülke.)