Rátót nemzetség
A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható.
Története
A nemzetség a Veszprém közelében fekvő Rátót helység területét nyerte a királytól szállásúl, de ezenkívül Váctól délkeletre is jókora területet kaptak adományul, ahol szintén egy Rátót nevű falut telepítettek.
A nemzetség ősei közül az oklevelek csak 1219-ben említettek először egy Ratoldot, akinek testvére, Gyula 1219–1221-ben országbíró és kevei ispán volt. 1222-ben bihari, 1225-ben vasvári ispán, 1229-től 1231-ig erdélyi vajda, 1235–1239 között ismét országbíró, 1235-ben csanádi, 1238-ban újra kevei ispán. 1229-től Béla ifjabb király híve volt.
Ebből az időből a nemzetséghez tartozóként említették még Rolandot vagy I. Lorándot, aki 1248–1255 között nádor, 1261-től 1278-ig szlavón bán volt, és a tatárjárás egyik hőseként emlékeztek rá. 1277-ben országbíró lett és egyúttal Pozsony és Zala vármegye ispánja. Egyik unokája, Olivér szintén előkelő méltóságokat viselt; 1336–53 között felváltva volt Fejér, Zólyom, Vas és Sopron vármegyék ispánja, a királyné udvarmestere, a király tárnokmestere.
A nemzetség egy másik ágából való Domokos 1293-1300 között szintén tárnokmester volt. 1312-1320 között Domokos hasonló nevű unokája nádori méltóságot viselt. Domokos öccsei közül László asztalnokmester volt, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették.
II. Loránd (Roland) 1283–1307 között gömöri és borsodi ispán volt. Unokája, Kaplai János (1350–1387) halicsi vajda és országbíró, dédunokája, Loránd fia Paksi Leusták, pedig 1349-51 körül a király udvarmestere, 1352-1358 körül somogyi ispán és Szlavónia helytartója.
1336–1356 között Rátót nemzetségből Olivér, Mátyás fia, Loránd unokája a királyné udvarbírája volt, és 1347-52 között egyúttal tárnokmester, és hosszabb-rövidebb ideig Vas, Sopron, Fehér, Zólyom, Szatmár, Ugocsa vármegyék ispánja és nyalábi várnagy. Tagja volt az 1348-ban Aversából hazaküldött fogoly hercegek őrkíséretének is.
Ágai és családjai
I. Domokos (1238-1240) tárnokmestertől a nemzetség 4 ága származott:
- Paksi-ág
- Pásztói-ág
- Felebi-ág
- Putnoki-ág
Ezen ágakból Borsod megyei volt:
- Pásztói család, amely Arlón és Vadnán volt birtokos.
- Kazai Kakas család, amelynek ősi birtoka Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazinc, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is.
A Rátót nemzetség az idők során több ágra szakadt. és több híres család; Lorántffy, Kazai, Feledi, Putnoki, Jolsvai, Kakas, Gyulafi, Elefánti, Pásztói, Kaplai, Ráday, Tari családok alakultak ki belőle.
Nógrád megyei ág
A nemzetség úgynevezett nádori ágából származó Porcz I. István, a királyné lovászmestere, aki 1265 végén az ágasvári uradalmat nyerte adományul. Ehhez tartoztak Tar, Kutasó és Bárkány Nógrád megyei helységek is; később IV. László király Láposd faluval (ma Nógrádmegyer határában fekvő dűlő) jutalmazta szolgálatait. Kutasó és Bárkány később a Tari családé lett.
Fia Domonkos, 1301-ben, III. András király halála után, az addig viselt tárnokmesteri méltóságért, kárpótlásul Nógrád vármegye ispánja lett. 1304-ben testvéreivel: Lászlóval, Kakassal és Leusztákkal együtt Károly Róbert király pártjához csatlakozott. 1308-ban újból Nógrád vármegye ispánja lett. Domonkost Károly Róbert király magas kitüntetésekkel halmozta el. Előbb nejének tárnokmesterévé nevezte ki, majd 1315-ben nádorrá lett. Domokos nevű fia a Pásztóy család őse. III. András híve volt, halála után Vencel mellé állt. 1301-ben ajtónállómester, 1301 – 02-ben nógrádi, 1303-ban Fejér vm.-i ispán. Öccsei közül László fő étekfogó, Kakast pedig tolnai és bodrogi ispánként említették. Pásztói János országbíró (1396 – 98). A Rátót nemzetség Heves vm.-ben birtokos ágából való. 1397-ben a betörő csehek ellen harcolt. A Lackfiak bukása után a király Pásztói Jánost is felmentette tisztségétől.
Jolsvai Lesták nádor. A Rátót nemzetség Gömör vm.-i, Jolsván birtokos ágából származott. 1349–51-ben asztalnokmester, 1351-től 1358-ig somogyi, 1356–58-ban Fejér vármegyei ispán, 1387-től udvarmester, 1392-től 1396-ig Fejér vm.-i ispán, nádor, 1393–94-ben gömöri, 1394-ben liptói ispán. 1396. szept. 28-án Nikápolynál török fogságba esett, 1400. január 20-án még fogságban volt. Nem sikerült kiváltani, bár családja erre a célra 6000 forintért a Kanizsaiaknak elzálogosította a Bars vármegyei Hrussó várát és uradalmát.
Testvére, László Kisnémedi és Selyp (ma Lőrinci város része) helységek birtokosa volt; 1325-ben azonban összetűzött az Ákos nemzetségbeli Micskkel, a későbbi bánnal, az akkori szigorú törvények szerint, a bírák fejvesztésre ítélték. László csak úgy tudott megmenekülni a halálbüntetéstől, hogy összes jószágait átengedte Micsknek. (Karácsonyi i. m. 14. 1.)
Porcz I. István-tól származó Tari IV. László mester, nógrádi, hevesi ispán 1393-ban (1347-1395).
Az ő fia Tari Lőrinc 1370 körül Taron született. Mária királynő udvarában nevelkedett. Itt vált lovaggá, Ilsvai Leusták segítette fiatal korában. Báró és királyi tanácsos. Rátót nembeli Tari vagy Pásztói Lőrinc, 1401 április 28-án kardot rántva védelmezte Zsigmond királyt, amikor a többi főurak fogságba vetették. 1404–06-ig királyi pohárnokmester, 1406–1413-ig honti ispán, 1407-ben nógrádi ispán, 1409-ben ő és két társa hívja össze a nógrádi közgyűlést, 1407-ben Pásztónak Buda kiváltságait kéri a királytól, 1407-1409-ben királynéi pohárnokmester, 1408-tól királynéi asztalnokmester Cillei Borbála udvarában, 1407–1408-ban étekfogómester és fősáfár.
Birtokai
Rátót (Ratold) első birtokait Vas, Veszprém és Pest megyében szerezte. Központja minden valószínűség szerint a Veszprém megyei Rátóton, mai nevén Gyulafirátóton lehetett. Pest megyében lévő birtokaik a mai Rátót, Kisnémedi, Hartyán és Fót területén feküdtek.
A nemzetségből kialakult rátóti Gyulaffy család 1255 táján alapította a rátóti prépostságot, melynek 1420-1436 közötti időkből Tamás nevű prépostja is ismert. 1516-ban a csornai prépostság alá rendelték. A prépostság 1526 után elpusztult, javait a zabrdovici premontrei prépostság kapta meg. Kegyúri jogaikat a Gyulaffyak 1644-ig gyakorolták, utánuk azt az Eszterházyak örökölték.
A Rátót nemzetség birtoka volt Somogy vármegyében a Szentgáloskérhez tartozó Lapa-puszta is, amely a Rátót nemzetség úgynevezett nádori ágának ősi birtoka volt, és amelyet az 1283 évi birtokmegosztás alkalmával I. Lóránt nádor fiai, Mátyás és Rátót, kaptak.
A nemzetség tagjai valószínű, hogy még jóval a tatárjárás előtt, Nógrád megyében is szereztek birtokokat, de ottani birtokaikról okleveles adatok csak a 13. század második felétől kezdve vannak. Gömör vármegyében is hatalmas birtokrészeket kaptak, majd innen Borsod vármegyébe is átágaztak.
Jegyzetek
- Címerhatározó [1]
Források
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- A Pallas nagy lexikona
- Kézai Simon krónikája
- Borovszky Samu: Somogy és Nógrád vármegye
- Fejér, Codex Dipl. VII/II. 12–16
- Árpádkori új Okmtár IV. 19, VII. 102. (Dl. 9815)
- Karácsonyi János: A magyar nemzetségek (III, Bp., 1901)