Nyers István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyers István
Nyers István.jpg
Nyers István
Személyes adatok
Teljes név Nyers István (vagy Stefano Nyers)
Születési dátum 1924. május 25.
Születési hely Freyming-Merlebach, Franciaország
Halálozási dátum 2005. március 9. (80 évesen)
Halálozási hely Szabadka, Szerbia
Junior klubok
Időszak Klub
19411944 Magyar 1919-1946 Szabadkai Vasutas AC
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1944 Magyar 1919-1946 Zuglói Ganz
1945 Magyar 1919-1946 Kispesti AC 003 00(0)
19451946 Magyar 1919-1946 Újpesti TE 020 0(18)
1946 Csehszlovákia FK Viktoria Žižkov 003 00(1)
19461948 Francia Stade Français FC 062 0(34)
19481954 Olasz FC Internazionale 182 (133)
1954 Svájci Servette FC 000 00(0)
19541956 Olasz AS Roma 054 0(20)
19561957 Spanyolország 1945 FC Barcelona 000 00(0)
1957 Spanyolország 1945 Terrassa FC 000 00(0)
1958 Spanyolország 1945 CD Sabadell
19581960 Olaszország Lecco 036 0(11)
19601961 Olaszország Marzotto Valdagno 011 00(0)
Válogatottság
19451946 Magyar 1919-1946 Magyarország 002 00(2)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Nyers István (Freyming-Merlebach, Franciaország, 1924. május 25.Szabadka, 2005. március 9.) magyar labdarúgó. Mindössze kétszer szerepelt a válogatottban, mégis a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakja.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924. május 25-én született a lotaringiai Freyming-Merlebach-ban, Franciaországban, egy emigráns ózdi magyar bányász családban Testvére Nyers Ferenc szintén labdarúgó volt, többek között a Lazio-ban is játszott. Családjával később visszaköltöztek Budapestre, ő pedig 14 évesen került a III. Kerületi TVE csapatához, itt lett igazolt játékos. Első hivatalos mérkőzését a Szabadkai Vasutas AK-ban játszotta 17 évesen, ahova Takács Géza edző kérésére igazolt. Szabadkát 1941-ben csatolták vissza Magyarországhoz, pont amikor Nyers megérkezett; a csapatot a területrendezés miatt az újjászervezett magyar bajnokság másodosztályába, a Zrínyi-csoportba sorolták be. Remekül teljesített, amire a nagy csapatok is felfigyeltek. 1944-ben leigazolta a Ganz MÁVAG SE, itt együtt játszott Kubala Lászlóval. Az 1944-es – csak budapesti csapatokkal felállított – hadibajnokságban a kilencedik helyen végeztek, így még nagyobb klubok figyelmét keltette fel. Az utolsó fordulóban éppen a Puskás Ferenccel és Bozsik Józseffel fémjelezett Kispesti AC ellen játszott, és a következő idényt már itt is kezdte meg. Kispesten csak néhány hétig maradt, háromszor lépett pályára, innen szerződött az Újpesthez, ahol olyan kiváló csatártársakkal játszhatott, mint Suhai István, Várnai Lajos, Zsengellér Gyula, vagy éppen Szusza Ferenc. Az 1945-46-os szezonban 186 gólt szerzett az újpesti csatársor, Nyers is szinte minden mérkőzésen szerzett gólt, 20 meccsen 18 alkalommal volt eredményes. Az Újpesttel két bajnoki aranyat nyert. Kiváló szereplése révén bekerült a háború utáni első osztrák-magyar mérkőzésen a B-válogatottba, ahol együtt játszott Deák Ferenccel és Hidegkuti Nándorral. A Bécsben megrendezett mérkőzésen 6-3-ra nyert a magyar csapat. Nyers két gólt lőtt, majd a másnapi visszavágón is kettőt szerzett. Legközelebb már az A-válogatottban játszott Gallowich Tibor irányítása alatt, és a románok ellen mutatkozott be a 18 esztendős Puskás Ferenc oldalán. A mérkőzést 7–2-re Magyarország nyerte, Nyers egy gólt szerzett. A következő válogatott meccsre szintén behívták, Ausztria ellen is lőtt gólt. Többé nem szerepelt a magyar válogatottban. Az Újpesttől távoznia kellett miután lopással vádolták, bár ezt soha sem bizonyították. A valódi ok a pénz és az akkori politika volt, ezt Nyers nem is cáfolta: "Szerettem a szabadságot. Magyarországon akkor az oroszok uralkodtak. Sohasem politizáltam, de az Újpest nem adta meg a pénzt, amit kértem. Én pedig futballozni akartam, szabadon." 1946-ban átszökött a határon, elmondása szerint "megbundáztam" a szovjet határőrt egy nercbundával. Néhány barátságos mérkőzésen pályára lépett Csehszlovákiában, az FK Viktoria Žižkov csapatában, aztán Helenio Herrera kérésére a francia Stade Francais FC-be szerződött. Első szezonjában 24, míg a másodikban 23 gólt szerzett, így mindkétszer második lett a góllövőlistán. Ezek után beválogatták a Párizs-válogatottba, amely éppen a Gallowich Tibor által vezetett Budapest-válogatottal játszotta következő mérkőzését. A végeredmény 2–2 lett. Két évet játszott a párizsi csapatban, azután 1948-ban figyelt fel rá az olasz élvonalbeli Internazionale. Nyers később azt nyilatkozta, hogy két kiló aranyat kapott az aláírásáért. Már első szezonjában 26 gólt szerzett, amivel a Serie A gólkirálya lett. Hat éven át játszott Milánóban, első meccsén mesterhármast lőtt a Sampdoriának. Volt, hogy a milánói-derbin ő szerezte mindhárom gólt, és olyan is ,hogy 5–5-ös állásnál ő szerezte a győztes hatodik gólt. 1950-ben 5 gólt lőtt a Barinak, abban a szezonban 30 találattal második lett a góllövőlistán. A következő szezonban szintén második lett 31 találattal. 1951-52-es bajnokságban 23 góllal harmadik lett. Az első öt idényében mindig ő volt a klub gólkirálya. Az 1954-es világbajnokság előtt komolyan felvetődött, hogy visszatér a magyar-válogatottba, állítólag felvette a kapcsolatot az MLSZ-szel, az Inter azonban nem engedte el. Hat év alatt 182 meccsen lépett pályára a milánói csapat mezében és 133 gólt szerzett, máig a 18-szoros bajnok legeredményesebb külföldi góllövője, és a klub örökranglistájának negyedik helyezettje. Két bajnoki címet nyert (1953 és 1954). Mai napig az olasz bajnokság egyik legerősebb támadójának tartják. 1954-ben hagyta el az Intert, és a Servette FC-be igazolt, majd még ugyanabban az évben az AS Romába, ahol 2 évet húzott le, 54 mérkőzésen 20 gólt szerzett. Ezután játszott még a Terrassa FC-ben és a CD Sabadellben. 1957-ben Kubala László kérésére néhány bemutató meccs erejéig játszott a Barcelona csapatában is. 1958 és '60 között az AC Lecco játékosa, majd még egy évet játszott a Marzotto Valdagnoban. 1961-ben vonult vissza.

Pályafutása befejezése után egy ideig Bolognában élt, megszerezte az edzői képesítést, de szívproblémái miatt sohasem edzősködött. 1980-ban pedig súlyosan beteg felesége kérésére Szabadkára, neje szülővárosába költöztek. Itt halt meg 2005. március 9-én, nem sokkal azután, hogy másodszorra is megnősült.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2-szeres magyar labdarúgó-bajnok: 1945, 1945–46
2-szeres olasz labdarúgó-bajnok: 1952–53, 1953–54
1-szeres Serie A gólkirály: 1948–49

1952-53-as szezon, álló sor balról: Foni (edző), Armano, Broccini, Mazza, Lorenzi, Skoglund, Nyers és Tumela (masszőr); guggolók, Neri, Fattori, Giovannini és Nesti; ülők, Blason, Grava, Ghezzi, Giacomazzi és Padulazzi


Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1945. szeptember 30. Budapest  Románia 7 – 2 barátságos gól : 39' 39'
2. 1946. április 14. Bécs  Ausztria 2 – 3 barátságos gól : 6' 6'

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]