Nagyhársas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B36Bot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 3., 13:13-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (turisztikai régió/régió paraméter eltávolítása a Szlovák település infoboxból (WP:BÜ) AWB)
Nagyhársas (Veľký Lipník)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1338
PolgármesterPeter Labant
Irányítószám065 33
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség914 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság569 m
Terület27,51 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″
Nagyhársas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhársas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyhársas (1899-ig Nagy-Lipnik, szlovákul: Veľký Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2011-ben 984 lakosából 828 szlovák és 134 ruszin volt.

Fekvése

Ólublótól közúton 16 km-re északnyugatra, a Szepesi-Magura legfestőibb völgyében, a Kamienka-völgyben fekszik.

Története

A települést 1314-ben Károly Róbert király adománylevelében említik először, amikor a birtokot a Görgey családnak adja.

1314-ben Lypnice, 1330-ban Lupnyk, 1338-ban Fel Lwpnyk néven említik. A 13. század második felében a tatárjárást követően a soltész telepítés idején keletkezett, majd 1567-ben a vlach jog alapján Halicsból betelepített ruszinokkal növekedett lakossága. A 17. században a Mattyasovszky család zálogbirtoka, majd a Palocsay-Horváth család volt a birtokosa. A 18. században a szepesi káptalan birtoka. 1598-ban 17 háza volt, ez 1787-re 142-re, 1822-re 199-re nőtt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A pásztor hagyományokat jeleníti meg a község címere is, mely juhot ábrázol. A 19. századtól kézművességgel is kezdtek foglalkozni, különösen a szőnyeg, vászon és ruhaszövés, valamint a vándordrótosság terjedt el a nép körében. A községben fűrésztelep és mészégető is üzemelt. 1831-ben kolerajárvány pusztított a községben. A század végétől lakói közül sokat vándoroltak ki a tengerentúlra.

Vályi András szerint "LIPNIK. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Harihóczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja ollyan mint Harihóczé."[2]

Fényes Elek szerint "Lipnik, orosz falu, Szepes vármegyében, Haligoczhoz 1 1/2 órányira keletre: 91 római, 1220 görög kath., 8 evang., 27 zsidó lak., kik gyolcsot szőnek, s avval kereskednek. Van g. kath. anyatemplom, és savanyuvíz-forrása. F. u. b. Palocsay Horváth. " [3]

1910-ben 845, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. 1945 után néhány család Ukrajnába települt át.

2001-ben 1010 lakosából 913 szlovák és 73 ruszin volt.

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyhársas&oldid=22435522”