Nagy-sóstó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tacsipacsi (vitalap | szerkesztései) 2020. május 26., 17:26-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (WP:FELÉP, akadálymentes (nyelvet géppel olvashatóan beállító) sablon vissza)
Nagy-sóstó
(Great Salt Lake)
A Nagy-sóstó az Antilop-szigetről fotózva
A Nagy-sóstó az Antilop-szigetről fotózva
Ország(ok) Amerikai Egyesült Államok
HelyUtah, Nagy-medence
Vízgyűjtő terület55 685 km2
Típuslefolyástalan sós tó
Elsődleges forrásokBear River,
Jordan River,
Weber River
Elsődleges lefolyásoknincs lefolyása
Hosszúság120 km
Szélesség45-80 km
Felszíni terület4400 km2
Átlagos mélység5 m
Legnagyobb mélység10 m
Víztérfogat18,92 km3
Tszf. magasság1283 m
Elhelyezkedése
Nagy-sóstó (Egyesült Államok)
Nagy-sóstó
Nagy-sóstó
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 41° 10′, ny. h. 112° 35′Koordináták: é. sz. 41° 10′, ny. h. 112° 35′
Térkép
A tó és vízgyűjtő területe (sötétzölddel)
A tó és vízgyűjtő területe (sötétzölddel)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-sóstó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nagy-sóstó[1] (angolul: Great Salt Lake) egy sekély vizű az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén, a Nagy-medencében, a Wasatch-hegységtől nyugatra. Utah államban, annak fővárosa, Salt Lake City közelében, attól északnyugatra fekszik.

Földrajz

A tó sótartalma meghaladja a tengerekét, 5-27%.[2] Lefolyása nincsen. Területe a beleömlő folyók vízhozamától függően változik. Átlagos kiterjedése 4400 km². Legnagyobb kiterjedését 1988-ban érte el, akkor 8500 km² volt, legkisebb kiterjedése 1963-ban: 2460 km². Átlagos mélysége 4,5-5 méter.

A tóban 8-15 sziget fekszik, függően a víz szintjétől. Legnagyobb szigetei, az Antilop-sziget (Antelope) és Stansbury-sziget a déli végében fekszenek.

Élővilág

A tóban nincs halélet, de a környéke rengeteg sós vízi ráknak, őshonos parti- és vízimadárfajoknak nyújt életteret, köztük talán a legnagyobb populációban előforduló Wilson-víztaposónak.[3]

Történelem

A mai tó csak egy csekély maradványa a történelem előtti sokkal nagyobb, édes vizű tónak vagy beltengernek, amelyet Bonneville-tónak neveznek. Ennek kiterjedése a mai tónak kb. tízszeresét érte el a pleisztocén korban, legnagyobb mélysége pedig kb. a 280 métert. A hegységekből lefutó patakok törmeléke és az egyre szárazabbá váló éghajlat a tó felszínét egyre összébb zsugorította. Sekély öblei feltöltődtek, vize elpárolgott. Egykori kiterjedését ma a sósivatag is jelzi. A zsugorodó tó hajdani turzása ma hosszú töltésként, sóbevonatként fut a parton.

Jegyzetek

  1. MHSz, 385. o.
  2. Archivált másolat. [2010. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 8.)
  3. http://ut.water.usgs.gov/greatsaltlake/birds/

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Great Salt Lake című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.