Mensáros László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mensáros László
Mensáros László 1971 (Rózsa Sándor sorozat).jpg
Mensáros László a Rózsa Sándor tévésorozatban, 1971
Életrajzi adatok
Született 1926. január 26.
magyar 1919-1946 Budapest
Elhunyt 1993. február 7. (67 évesen)
magyar Budapest
Házastársa Juhász Judit
Mikes Gabriella
Pályafutása
Aktív évek 19511992
Díjai
Kossuth-díj 1980
Jászai Mari-díj 1956, 1969
Kiváló művész 1978
Érdemes művész 1972

Mensáros László (Budapest, 1926. január 26. – Budapest, 1993. február 7.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, színházi rendező; érdemes és kiváló művész, koncepciós per elítéltje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926. január 26-án született Budapesten, a Ferencvárosban, a Rákos u. 11-ben (ma Hőgyes Endre utca). Anyai nagyapja dr. Springer Ferenc, az FTC alapító elnöke. A Rákos utcai bérházat is nagyapja építtette, 1900-ban, ahol öt gyermeke és azok családja is élt. Édesanyja, Springer Piroska zenekonzervatóriumot végzett, ő ismerte fel fia zenei tehetségét, aki öt-hat éves korában kezdett zongorázni, s gyakran játszottak négykezest. A komolyzene iránti szeretete, egy életen át tartó állandó önképzése során szerzett kimagasló zenei műveltsége számos magán- és közéleti nehézségen, buktatón segítette át.

Édesanyja nevelőnője, Hynum Amália (Pipipi – a családban csak így hívták), Mensáros Lászlót is oktatta, főleg német, francia és angol nyelvre. Édesapja, Mensáros Zoltán, József főherceg testőrtisztje volt, majd 1920-ban századosi rangban ment nyugdíjba. Utána jogi egyetemet végzett, és a '30-as évek második felében kormányfőtanácsosi címet kapott. László elemi iskolai tanulmányait a Champagnan francia papi iskolában végezte, itt tanult meg jobban franciául. 1935–1943 között a Budapesti Szentbenedekrendi Katolikus Gimnázium tanulója volt, és 1943-ban érettségizett.

1944-ben, hogy a katonai behívót elkerülje, a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára jelentkezett, de tanulmányait nem tudta elkezdeni, mert a nyilasok feloszlatták az iskolát. Közben édesapját Kassa közigazgatási városparancsnokává nevezték ki. A katonai behívó elől ekkor Magyaróvárról Kassára ment, és apja segítségével itt bujkált. 1945 januárjában a közeledő szovjet csapatok elől először a Tátrába, majd Győrbe, Szentgotthárdra, később nyugatra menekültek apjával. Klagenfurtban barakktáborba kerülnek, majd Salzburgba szállítják, innen 1945 novemberében hazatranszportálják őket. A Gerbeaud cukrászdában kezdett dolgozni, ahol fél évet töltött el.

Színészi pályájának kezdetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fokozatosan érlelődött benne a gondolat, hogy színész legyen, íróbarátai (Pilinszky János, Thurzó Gábor) beajánlották Góth Sándorhoz, a Belvárosi Színházba, és fél évre a „színészfejedelem” tanítványa lett. Góth Sándor 1946 nyarán halt meg. Az 1946–47 tanév első félévében az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. 1947 januárjától a Széll József vezette Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta színitanulmányait, ahol kiváló tanárok tanították: Ascher Oszkár, Rátkai Márton, Lázár Mária, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Sennyei Vera, Apáthi Imre, Gobbi Hilda. A Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház ösztöndíjasa lett; színpadra is lépett és a színház kamaraszínházában, a Kis Kamarában Balázs (Balás) László néven szerepelt.

1947. május 13-án feleségül vette Juhász Juditot, a Gamma Rt. alapító igazgatója lányát. 1948. október 25-én megszületett első gyermekük, Péter, 1954. április 12-én második gyermekük, Zsuzsa majd 1956. március 19-én harmadik gyermekük, Tamás.

1948-ban – az államosítás következtében – átkerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára – polgári származása miatt – Várkonyi Zoltán segítségével. 1949-ben a vezetés politikai okokra hivatkozva, a főiskoláról eltávolította. November 17-én – elkeseredésében – Körmendnél tiltott határátlépést kísérelt meg, de elfogták, letartóztatták, és 1950. január 1-jétől 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Először Szombathelyen, majd a kaposvári börtönben ült. Itt hat hónapig együtt raboskodott Cziffra Györggyel.

1951 januárjában szabadult ki. Ekkor Görgey Gábor – akit szintén származási okokból eltanácsoltak a Bölcsészkarról – segítségével a Nemzeti Színházba került statisztának, majd a Madách és a Vígszínházban is fellépett néma szereplőként, mint például a Várkonyi Zoltán rendezte Sándor Kálmán: A harag napja című színművében.

1951 tavaszán jelentkezett Szörényi Évánál, hogy mint statiszta, képességvizsgát tegyen. Katona József: Bánk bán Melinda–Ottó jelenetét választotta. Néhány mondat után a művésznő megállította, és segítségéről biztosította, hogy szerződéshez juttatja.

1952. augusztus 1-jétől 1957 szeptemberéig a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1952–54-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait levelező tagozaton. 1954. április 18-án a Rómeó és Júlia bemutatója után augusztus 25-én színésszé nyilvánították és augusztus 25-én megkapta színészoklevelét.

1956-os tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben Debrecenben aktív politikai szerepet vállalt – a színházi és a városi Forradalmi Bizottmány tagjaként – többek között neki is köszönhető, hogy a színházban semmiféle atrocitás nem történt. 1957 októberében a Madách Színházhoz szerződött. Akkoriban zajlott első kihallgatása a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. 1958. augusztus 22-én Budapesten letartóztatták és a Gyűjtőfogházba vitték, ahol Darvas Ivánnal találkozott, és ott színházi „előadásokat” szerveztek. December utolsó napjaiban Debrecenbe szállították, ahol a fellebbviteli tárgyaláson visszatették az ügyet első fokra, ahová tanúkat is megidézhetett, és szabadlábon védekezhetett. 1959. április 9-én a debreceni megyei bíróság – a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében 2 év 2 hónap börtönre ítélte. 1959. szeptember 15-én a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A szabadságvesztés időszakában elvált a feleségétől. Amnesztia következtében börtönbüntetését felezték, és beszámították az előzetes fogságban töltött négy hónapot is. 1960. július 20-án szabadult, Márianosztráról. Ekkor a Rutex nevű cég textilraktárában segédmunkás, majd a margitszigeti Casinóban és a pesterzsébeti Csiliben pincér volt.

Szabadulása utáni élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1961 októberétől a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződhetett, amit Berényi Gábor járt ki számára Aczél Györgynél. 1964 szeptemberétől – 1984 májusáig a Madách Színház tagja volt. 1968-ban feleségül vette Mikes Gabriellát (Killyt).

1984-ben nyugdíjaztatását kérte. 1985–89-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező hallgatója volt. 1986-tól haláláig a Gór Nagy Mária Színésztanodában tanított. 1989. december 5-én meghalt második felesége, Killy.

1993. február 7-én hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.

Szakmai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészi pályafutását Debrecenben kezdte, az 1952–1957-es évadokban szerepelt itt. Majd két évadra a Madách Színházba szerződött. Szabadulása után, 1961–1964 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd 1964–1984 között ismét a Madách Színház tagja volt. 1984-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is vállalt szerepeket mind a Madách Színházban, mind pedig vidéken.

Szerepeit mélyen intellektuálisan, ugyanakkor ironikus-bölcsen, humoros megközelítéssel formázta meg. Előadóművészként jelentkezett a XX. század című műsorával, amellyel új műfajt honosított meg, a versmondás hazai művészetében[1].

Mensáros László nemcsak a politikával került összeütközésbe, hanem nehéz belső terhet is hordozott: „Csak jóval a halála után derült ki, hogy homoszexuális volt. Czeizel Endre 2007-ben közzétette, hogy a neves színész élete vége felé rábízta a titkát. A genetikusnak hátrahagyott üzenete szerint ő maga is vállalta volna nyilvánosan a másságát, ha kora és betegsége nem akadályozza meg benne...az azonban kevéssé valószínű, hogy másságából adódó plusz publicitást aprópénzre váltotta volna: botránykeltésre vagy politikai tőke kovácsolására.” (Deák-Sárosi László)[2][3]

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Peter (Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója);
  • Tuzenbach, Csebutikin (Csehov: Három nővér);
  • Hamlet (Shakespeare);
  • Hlesztakov (Gogol: A revizor);
  • Henry Higgins (Shaw: Pygmalion);
  • Maximus (Illyés Gyula: A kegyenc);
  • Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera);
  • Bokor Pál (Örkény István: Vérrokonok);
  • Férfi (Arbuzov: Kései találkozás);
  • Norman Thayer (Thompson: Aranytó);
  • Lucifer (Madách: Az ember tragédiája);
  • Saját előadóestje: XX. század (1965)

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléktáblája a Corvin közben

Mensáros László-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A díjat adományozó Mensáros László Alapítványt 1993-ban, Hexendorf Edit irodalomtörténész hozta létre. Az alapítók között olyan ismert személyiségek voltak, mint Mádl Ferenc, Ránki Dezső, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Szörényi Éva, Gulyás Dénes, Hűvösvölgyi Ildikó és Gór Nagy Mária. Az első kitüntetett, 1994-ben Gálffi László volt.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mensáros László családfája[11]
Mensáros László
(Budapest, 1926. jan. 26.–
Budapest, 1993. febr. 7.)
színész
Apja:
nagykereki Mensáros Zoltán[12]
(1892 körül–
Budapest, 1946. július 17.)
ügyvéd, honvédőrnagy
Apai nagyapja:
nagykereki Mensáros Zoltán
Apai nagyapai dédapja:
nagykereki Menszáros Dániel
(1824–1893)
1848–49-es honvéd
Apai nagyapai dédanyja:
n.a.
Apai nagyanyja:
ekécsi Bereczk Izabella
(? –
1946 után)
Apai nagyanyai dédapja:
ekécsi Bereczk Béla[13]
(1835 körül–
Budapest, 1877. dec. 26.)
ügyvéd
Apai nagyanyai dédanyja:
Spuller Etelka
Anyja:
Springer Piroska[14]
(1899 körül–
Budapest, 1963. júl. 14.)
Anyai nagyapja:
Springer Ferenc[15]
(Pest, 1863. október 15.–
Budapest, 1920. október 29.)
ügyvéd, politikus, az FTC alapító elnöke
Anyai nagyapai dédapja:
Springer Ferenc
Anyai nagyapai dédanyja:
Förster Anna
Anyai nagyanyja:
Bauer Mária[16]
(Alcsút, 1877, máj 2.–
Budapest, 1953. aug. 14.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Dr. Bauer Antal[17]
(1847 körül–
Budapest, 1898. dec. 1.)
főhercegi udvari- és margitszigeti fürdőorvos, róm. kat.
Anyai nagyanyai dédanyja:
Rosenbach Ida[18]
(1854 körül–
Budapest, 1933. márc. 11.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://laulyster.multiply.com/journal/item/202/202?&show_interstitial=1&u=%2Fjournal%2Fitem
  2. Deák-Sárosi László: ​Mensáros László történelmi magánügyei. Magyar Nemzeti Digitális Archívum (2013. feb. 07.) Hozzáférés: 2013. dec. 11.
  3. Czeizel Endre Komáromban a a Selye János Egyetemért Alapítvány meghívására. Új Szó Online (2012. nov. 02.) Hozzáférés: 2013. dec. 11.
  4. Elsőként kapta az Egyetemi Színpadon a XX. század ősbemutatóján nyújtott alakításáért
  5. az Aranysárkány című filmben nyújtott művészi teljesítményéért
  6. a Szevasz Vera című filmben nyújtott játékáért
  7. a Nyár a hegyen című filmben nyújtott művészi alakításáért
  8. az Irgalom és a Banális történet című tévéfilmekben nyújtott alakításáért
  9. A Biblia rádiós feldolgozásában nyújtott művészi teljesítményéért
  10. http://www.opten.hu/opten/light/torvtar/me-mkm-bm-hm-kozlemeny-208595.html
  11. Springer Ferenc és Bauer Mária házasságkötése, Bp. IX., 1896. április 29.
  12. Mensáros Zoltán gyászjelentése
  13. Bereczk Béla gyászjelentése
  14. Mensáros Zoltánné, Springer Piroska gyászjelentése
  15. Springer Ferenc gyászjelentése
  16. Springer Ferencné, Bauer Mária gyászjelentése
  17. Bauer Antal gyászjelentése
  18. Bauer Antalné, Rosenbach Ida gyászjelentése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harangozó Márta: Márkus László. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1984
  • B. Fábri Magda (szerk.): Márkus László. Budapest-Print Kft., Bp., 2003
  • Lengyel György: Színházi emberek. Corvina Kiadó, Bp., 2008
  • Molnár Gál Péter: Olvasópróba. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1968
  • Molnár Gál Péter: Izgága színház. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1974
  • Huszti Péter: Emlék-próba. Welcome Kiadó, Bp, 1995
  • Bános Tibor: Kiss Manyi. Athenaeum 2000 Kiadó, Bp., 2004
  • P. Török Margit Anna (szerk.): Mensáros László élete és pályafutása 1926-1993. Kairosz Kiadó, Bp., 2001
  • Hegedős Györgyi: Balettpatkány. Duna International Kft., 2007
  • Sághy Ildikó: Szerelemtől a színpadig. Miskolc, 1985
  • Gábor Miklós: Nyomozok magam után. Új Palatinus Könyvesház, Bp., 2003
  • Koltai Tamás: A Márkus-szerep. Kritika, 1986. 2. sz.
  • B. A.: Márkus László halálára. Magyar Nemzet, 1986. jan. 2.
  • Lukácsy András: Márkus László mosolya. Magyar Hírlap, 1986. jan. 15.
  • Ablonczy László: Méltóságos komédiás. Búcsú Márkus Lászlótól. Film, Színház, Muzsika, 1986. jan. 11.
  • Czenner Mihály: Márkus László emléke. Magyar Nemzet, 1987. jún. 11.
  • Szavazótükör. Színikritikusok díja 1983/84. Színház, 1984. október
  • Kovács Dezső: Nemzeti Játékszín. Színház, 1985. április

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mensáros László témájú médiaállományokat.