Luna-program

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna-program (oroszul: Hold) keretében érték el a szovjet űrszondák először a Holdat.

A Föld, a világűr, a Hold (később más bolygók) kutatása összhangban az elmélettel, a gyakorlat oldalára lépett. A szovjet katonai-ipari bizottság 1955-ben előterjesztette a Holdra való repülés tervét. A katonai rakétahordozó eszközök különböző típusai, teherhordozó képességük lehetővé tette, hogy közvetlen felemelkedéssel elérjék a szökési sebességet. A szállítható hasznos tömeg 400-1000 kilogramm közé tervezhető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szergej Koroljov irányításával az OKB–1 tervezőiroda dolgozta ki és építette meg az első holdkutató űreszközöket. Hordozó eszközként a háromlépcsős R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakéta módosított változatát, a Luna (8K72) hordozórakétát választották. Az OKB–1 1958-ban kapott engedélyt a Hold-program tervezésére, kivitelezésére.

Tervezett program részei

  • becsapódási módszerrel űreszköz juttatása a Hold felszínére,
  • video-tévékamera felvételeit átalakító segítségével, a rendelkezésre álló rádiócsatornán a földi vevőállomásra továbbítani,
  • tartalék űrszonda, hordozó eszköz biztosítása,
  • tervezve volt egy mini atomtöltet felrobbantása a Hold felszínének vizsgálatához,

A felderítési adatok kiemelkedő szerepet játszottak az amerikai Hold-program tervezésében, gyakorlati megvalósításában. 1958. szeptember 2-án kormány utasításra gyorsítani kellett a Hold-programot.

Az OKB–1 tervezőiroda túlterheltsége miatt 1965-ben Szergej Koroljov javaslatára az egykori Lavocskin tervezőiroda és a Lavocskin Gépgyár átkerült a Szovjetunió Általános Gépipari Minisztériumának fennhatósága alá, és mint önálló szervezetnek átadták az űrszondákkal, így a Luna szondákkal kapcsolatos tervezési és gyártási feladatokat. Az első, már a Lavocskin vállalatnál készült Luna űrszonda a Luna–9 volt.


Az 1958-ban induló holdszondasorozatban 1980-ig az űrszondák három nemzedéket képviseltek. A Luna–1 – Luna–3 űreszközöket az R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztet Luna hordozórakétával, a Luna–4 – Luna–14 szondákat háromfokozatú Molnyija hordozórakétával, a Luna–15 – Luna–24 szondákat a Proton hordozórakétával Bajkonurból indították.

Első nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy 0,5 tonnás tagjainak, az egyszerű holdszondáknak (Luna–1, Luna–2, Luna–3) a Hold elérése és túlsó oldalának lefényképezése volt a feladata. A nemzetközi sajtó szerinti megnevezésük Lunyik holdszonda. A Luna–3 formájában, méretében, súlyában és műszerezettségében eltért elődeitől. Az új típusú űrhajó egyik feladata az űreszköz mozgásának lefékezése (biztosítva az üzemanyag ellátást), a jobb orientáció és stabilizáló rendszer, amit hideggáz fúvókákkal biztosítottak. A nagyobb tömeg felemelése miatt először Föld körüli parkolópályára állították a szondát, majd az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését.

Második nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Luna–10 néven indított E–6SZ típusú űrszonda

Mintegy 1,5 tonnás tömegű tagjainak, a holdautomaták, E–6 és E–6SZ típusú űrszondák (Luna–4-től a Luna–14-ig). A Luna–9-től kezdve a leszálló egységük simán leszállt a Hold felszínére, másrészt holdszputnyikpályáról folytatták annak felderítését. A szondák felépítése, műszerezettsége, leszálló egysége alapvetően megegyezett elődeivel.

Harmadik nemzedék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 4 tonnás tagjai a holdrobotok (Luna–15-től Luna–24-ig) feladatuk szerint hármas tagozódást mutattak.

Első típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talajmintát vettek a Holdról és azt analízis céljára a Földre szállították (Luna–16, Luna–20, Luna–24).

Második típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önjáró holdlaboratóriumokat, Lunohodokat juttatott a Hold felszínére. A Luna–17 a Lunohod–1-et, Luna–21 a Lunohod–2-őt. A mobil járművek több tíz kilométeres terepen felvételekkel egybekötött részletes talajvizsgálatokat végeztek.

Harmadik típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hold körüli pályáról fényképezték és vizsgálták a Hold és annak környezetét. Ezek a holdszondák a korábbi szputnyikok 1-3 hónapos működésével szemben már egy évig küldték mérési adataikat a Földre.

Űrszondák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna-program témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna-program. zarya.info. (Hozzáférés: 2012. január 11.)
  • Luna-1A. webcitation.org. (Hozzáférés: 2013. január 12.)