Luna–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna–7 (Luna E–6–11) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1965. október 4-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 64,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 129 kilométer, az apogeuma 286 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Október 5-én eredményes pályakorrekciót hajtottak végre. Az 1506 kilogrammos űrszonda 85 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibája miatt – nem sikerült a puha leszállás. Október 7-én a Viharok Óceánja (Oceanus Procellarum) területén, a Kepler-krátertől nyugatra becsapódott a Hold felszínébe.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőellenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–7. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-7. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-7. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna–6

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–8