Luna–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Luna–5 (Luna E–6–10) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1).

1965. május 9-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 150 kilométer, az apogeuma 225 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1474 kilogrammos űrszonda 83,3 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibála miatt – nem sikerült a puha léeszállás. Május 9-én a Felhők Tengere (Mare Nubium) területén becsapódott a Hold felszínébe.

Felépítése: leszálló egység (felszíni szonda),- vezérlőegység,- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- magasságmérő radar,- üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű,- kormányhajtóművek,- csillagérzékelő (tájolás),- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák.

Leszálló egység (felszíni szonda):

  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyilott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőelenőrzőt,- a televíziós egységet,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektrónikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–5. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
  • Luna-5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje:
Luna E–6–8

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Luna–6