Luna–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luna–9
Модель автоматической станции Луна-9 с посадочной ступенью 1.jpg
A Luna–9 modellje, az űrszonda tetején a leszálló modullal

Ország  Szovjetunió
Űrügynökség Szovjetunió
Gyártó NPO Lavocskin
Küldetés típusa leszállás
NSSDC ID 1966-006A
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1966. január 31. 11:45:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Molnyija
Leszállás 1966. február 3. 18:44:52 UTC
Küldetés vége 1966. február 6. 22:55 UTC
Időtartam 6 nap
Az űrszonda
Tömeg 1580 kg
Leszállás helye 7.13°É 64.37°Ny

A Luna–9 (Luna E–6M) (oroszul: Hold) második nemzedékű szovjet holdautomata a Luna-program része. Az első simán leszálló űreszköz a Földön kívül, a Holdon, a puha leszállásra tett tizenkettedik kísérlet.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett feladat a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette a Lavocskin-tervezőiroda.

1966. január 31-én a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88.3 perces, 51.85 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 167 kilométer, az apogeuma 219 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Felépítése: szállító egység - vezérlőegység,- csillagérzékelő (tájolás),- orientációs gáztartály és hideggáz fúvókák,- kormányhajtóművek; fékező egység - üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű; leszálló egység (felszíni szonda),- magasságmérő radar,- az asztroorientációs rendszere elektronikája valamint az optikai-mechanika,- rádiórendszer,- antennák valamint egy sugárdetektor.

Február 3-án a Viharok Óceánja medencében, egy névtelen kráterben landolt, amely a 64 kilométer átmérőjű Cavalerius gyűrűs hegység szomszédságában található, az Oceanus Procellarum medence belsejében. A kráter átmérője 15 méter, mélysége 1 méter. Holdat-érés után 5 perccel rádió összeköttetést, 7 óra múlva elkezdte küldeni az elsőt kilenc képet (öt panoráma) a hold felszínéről. 75 órán át hét rádió-összeköttetés alkalmával 8 óra 5 percig tartott hírkapcsolatot. A képek a közeli és a horizont 1,4 kilométer távolságra lévő sziklák nézeteit tartalmazták. Az utolsó kapcsolat a szondával február 6-án volt.

Leszálló egység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Luna–9 leszálló egysége
  • fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
  • légzsák-rendszer, biztosította a ledobott – hordozó egységből – műszeres egység épségét,
  • a leszálló egységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
  • a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást,- a hőellenőrzőt,- a televíziós egységet és a forgó tükörmechanikát,- az optikai ablakot,- sugárzásdetektort,- rádió adó-vevő berendezést,- vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
  • stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket,

Tudományos eredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az első űreszköz, amely sima leszállást hajtott végre egy idegen égitesten, a Hold felszínén,
  • egy idegen bolygóról az első helyszíni panorámafelvételeket készítette (1,4 kilométeres látótávolságig) és közvetítette a Földre,
  • mérései megállapították, hogy a Hold felszínét nem borítja a korábban gondolt vastag porréteg,
  • a mérések megerősítették, hogy nincs a Holdnak számottevő mágneses tere,
  • megállapítást nyert hogy egy súlyosabb űreszköz sem fog elsüllyedni leszállás után.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Luna–9. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna–9. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-9. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 18.)
  • Luna-9. ib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 18.)

Elődje:
Luna–8

Luna-program
1963–1968

Utódja:
Koszmosz–111